Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-13 / 1. szám
Utazás Skandináviában V. Festői fekvésű kis város a hegyek között, a Volvo gyár egyik részlege körül alakult ki a település. Vendéglátóm a Magyar Egyesület titkára, Tobak Egon. Nagyon szoros programot készítettek, hogy egyetlen nap rugalmas keretei közé minden beleférjen. Magyar óra az iskolában Vera néni tart magyar órát. A tankönyv az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége kiadásában megjelent: Magyar szavak világa. A svédszőke Tobak Gabi feláll: — Ez a könyv a tiéd? — Igen, ezt olvastam, amikor kicsi voltam. — Ez tavaly volt — bólint Vera néni. A gyerekek nyári élményeiket fogalmazzák meg, meglepően szabatos magyarsággal. Egyikük, Zoli a jugoszláv tengerpartról mesél; Kati szülei vajdasági magyarok, de két napot Magyarországon is töltöttek, rokonaiknál. A tanár néni: Vera Jakovljevic, Magyar Vera. És ezzel már az olofstrőmi magyar egyesület legsajátosabb vonásához értünk. A városban 200 magyar él, fele Magyarországról, fele Jugoszláviából került ide. Az egyesület vezetőségének összetétele is pontosan megfelel az említett aránynak. Nincs gond, nincs vita, az egyesületet egyaránt maguknak érzik, a közös munkában elmosódnak a különbségek. Találkoztunk — egy rövid beszélgetésre — az iskola vezetőségével is. Az anyanyelvi oktatás fontosságát hangsúlyozzák. Ezt mondják: — Az anyanyelv megőrzése a cél; nemcsak azért, mert hátha egyszer úgy dönt a család, hogy visszatér szülőhazájába és akkor zökkenőmentesen illeszkedjen be a gyerek is. Azért is, mert a család harmóniája sínyli meg, ha a svéd mellett eltűnik az anyanyelv. Előbb-utóbb törés áll be szülő és gyerekek között is. Az a helyes, ha az anyanyelvi kultúra végigkíséri az embert egy életen át. Ez a szemlélet nem régi: van benne kísérleti elem is. Talán majd egy évtized múlva derül ki, milyen többletet jelent a kétnyelvűség. Hogyan segíti, vagy esetleg rossz pedagógiai módszerek alkalmazásakor, hogyan akadályozza egymást a két nagyon különböző nyelv. Az állam nagy anyagi ráfordítással és erkölcsi erőfeszítéssel támogatja az anyanyelvi oktatást, de a megoldás nem könnyű: sok nemzetiségű az összetétel,' vannak a városban a magyarokon kívül finnek, jugoszlávok, görögök, törökök is nagy számban. A magyarokat szeretik, elismerik. Szerves részévé váltak a város életének. A városi közigazgatásnak van magyar tagja és van magyar bírósági tolmács is. Rendeztek egy nagy sikerű magyar napot: tánccsoportjuk szerepelt, egy tangóharmonikás játszott magyar dalokat, a tanító néni magyar darabokat zongorázott. Este az egyesületben Vezetőségi ülésen beszélik meg az őszi programot. Szüreti bált rendeznek; december első szombatján zenés, énekes gyermekjáték, Mikulás-ünnepség következik a kisgyerekeknek, majd szilveszterest. Az egyesület helyisége kényelmes, jól berendezett. A könyvek egy része a Magyarok Világszövetségének ajándéka. A vezetőség annak idején megvitatta és ellenszavazat nélkül fogadta el, hogy felveszik a kapcsolatot a Világszövetséggel, könyveket, tankönyveket, filmet kémek. A tagság lelkes, a tagdíjakat is rendszeresen és pontosan fizetik. Az alapszabály kimondja, hogy nem politizálnak. Céljuk, a magyar kultúra művelése. A vezetőségi ülés jó hangulatú, vidámsággal teli, sok az ötlet, a javaslat. Minden magyar eseményt számon tartanak: amikor a malmöi kikötőben magyar tengerjáró hajó járt, meglátogatták a tengerészeket. Amikor a városban a Ferencváros futballcsapata szerepelt, bementek szurkolni. Németh Imrét, az egykori kalapácsvető olimpiai bajnokot vendégül látták. A tagság gyakran jár haza, és mindig sok lemezt, könyvet, szőtteseket hoznak. A teljes János vitéz — a legjobb magyar versmondók előadásában — két családnál is féltett kincs. Este Tobakéknál még sokáig beszélgetünk. Kis orgonát látok a szobában, a gyereknek vették, tanuljon zenét. De a papa is megtanult játszani rajta. Magyar slágert, népdalt hallunk a szép hangú zeneszerszámon és a dallamot magába merülten dúdolja a svéd feleség is. SZÁNTÓ MIKLÓS 13
