Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-03-25 / 6. szám

3 A béke erői Csaknem négy hónap nemzetközi eseményeiről számolt be a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának márciusi ülésén Gyenes András, a KB titkára. Mozgalmas időszak volt ez még a mi külpolitikai kapcso­latainkban is: januárbem tért vissza Szent István koroná­ja, aláírták a megállapodást a magyar—amerikai kereske­delmi egyezményről, amely megadja hazánknak a legna­gyobb kedvezményes elbánást a kölcsönös forgalomban. Ezzel gyakorlatilag sikerült rendeznünk az Egyesült Álla­mok kormányával minden vitás kérdést. Befejeződött a belgrádi találkozó, ahol a magyar kül­döttség igen aktív szerepet játszott, tovább mélyítettük együttműködésünket a szocialista kormányokkal, és újabb eszmecserék vannak előkészületben a nyugat-európai or­szágok vezető személyiségeivel. A Központi Bizottság titkára megállapította, hogy az álatlános tendenciák változatlanul az enyhülés irányába mutatnak, ami az erőviszonyok pozitív átrendeződéséből következik. A haladás és a béke erői további teret nyer­tek, és jó ütemben folyik az ENSZ rendkívüli leszerelési ülésszakának előkészítése. Ami a belgrádi találkozót illeti, időnként heves viták jellemezték a megbeszéléseket, mert nyugati részről a hel­sinki záróokmány bizonyos átírására vagy legalábbis át­­szerkesztésére törekedtek. Az emberi jogok kérdését igye­keztek továbbra is egyoldalúan értelmezni, és felhasználni a szocialista országok belügyeibe való beavatkozásra. Mindamellett az öthónapos tanácskozást mi hasznosnak és eredményesnek tartjuk, mert a 35 ország képviselői egy­hangúlag fogadták el a záróközleményt, ami azt bizonyít­ja, hogy a kapcsolatok kiélezése helyett a józan belátás győzött, és a megfontoltság kerekedett felül. A közös köz­lemény ismét állást foglalt a helsinki záróokmány alap­elvei mellett, és megerősítette az európai biztonsági érte­kezleten elért eredményeket. Két és fél esztendő múlva gyűlnek össze ismét a 35 ál­lam küldöttei feltételezhetően olyan előkészítés után, amely már figyelembe veszi a belgrádi tanulságokat. Mad­rid azonban még messze van, közben Európa élete zajlik tovább. Űjabb tárgyalásokra ülnek össze egy-egy ország vezetői, egyezményeket kötnek, folytatódnak a nagy, nem­zetközi hatású fegyverzetkorlátozási tárgyalások, esetleg megállapodásokat is aláírnak e témakörben. Mit adott ehhez Belgrád? Negatív és pozitív tanulságok­kal szolgált. Megmutatta (átvitt értelemben), hogy az erő­szak ellenállást szül. Nem lehet idegen akaratot rákény­szeríteni másokra, a rugalmasság és a megértés hiánya nyugati részről — nem találkozhat rugalmassággal és meg­értéssel szocialista oldalon. A nemzetközi együttműködés szigorúan megköveteli az egyensúlyt, az érdekek, az érzé­kenységek figyelembevételét. Megmutatta azonban Belgrád, hogy a legélesebb össze­csapásoknak. is kompromisszumba kell torkollniuk. A Szá­­va-palota voltaképpen nem vitázó diplomaták, hanem egy­más mellett élő államok fóruma volt. A Magyar Népköztársaság, szövetségeseivel karöltve, jó­indulattal, nagy igyekezettel vett részt a belgrádi munká­ban. Hagyomány ez, így tettünk a budapesti felhívás el­hangzása óta eltelt csaknem egy évtized során mindig. Hazánk eddig is mindent elkövetett a helsinki záróok­mány megvalósításáért, lett légyen az az emberi jogok biztosítása, a gazdasági kapcsolatok fejlesztése, vagy más népek kultúrájának megismertetése. Ez a szándékunk a jövőben is, miképpen azt a magyar küldöttek a Száva-pa­­lotában kifejtették. A Központi Bizottság beszámolója foglalkozott a nehéz­ségekkel is, amelyek főleg abból következnek, hogy az el­telt időszakban nem fejlődtek kielégítően a szovjet—ame­rikai kapcsolatok. Világszerte aggodalmat kelt a fegyver­kezési hajsza mennyiségi és minőségi felgyorsulása. Ezért vált szükségessé a világközvélemény határozottabb fel­­sorakozása a leszerelés eszméje mellett. Február végén és március elején öt napon keresztül ta­nácskozott Genfben a társadalmi szervezetek nemzetközi leszerelési konferenciája, amely az utóbbi évtizedek leg­jelentősebb ilyen jellegű összejövetele volt. Nemcsak azért, mert a résztvevők a politikai színkép minden árnyalatát képviselték, hanem mert ennek az értekezletnek a fel­adata volt a világközvélemény javaslatainak kidolgozása az ENSZ rendkívüli leszerelési ülésszakára. A konferenciát megelőző napon, február 27-én külön összejövetelt rendezett a svájci békebizottság, s ennek egyetlen tárgya volt: a közvélemény erőteljes tiltakozása a neutronbomba bevezetése ellen. Felszólalásunkban rövi­den ismertettük a Magyar Tudományos Akadémia, az Or­szágos Béketanács és a Tudományos Bizottság közös állás­foglalását a neutronbomba veszélyéről. A nyugati közvé­leményben tévképzetek és félreértések uralkodnak ugyanis ezzel az új fegyverrel összefüggésben. Azt állítják, hogy lényegében éppen olyan sugárfegyver, mint a többi, sőt kevésbé pusztító, úgynevezett „tiszta bomba”. Nos, nem beszélve most különlegesen embertelen, anti­­humánus jellegéről, világpolitikai veszélye abban rejlik, hogy lejjebb szállítja az atomküszöböt. A nyugati straté­gák taktikai fegyvernek igyekeznek minősíteni, sőt védel­mi eszközként akarják besorolni arzenáljukba, amely kö­zömbösíti a Varsói Szerződés páncélos erőit. Az Európa szívében elhelyezett állítólagos harcászati bomba beveté­séről a helyi parancsnokok dönthetnek, tehát egy nukleá­ris háború elindításának felelőssége alacsonyabb szintre szállna le, a Fehér Ház helyett esetleg egy nyugat-német­országi kaszárnyában rendelhetnék el a fegyver alkalma­zását. A genfi tanácskozás feladata volt tehát, hogy még a NATO tavaszi ülésszaka előtt oz Atlanti Szövetség európai kormányait visszakozásra kényszerítse a neutronbomba rendszeresítésének kérdésében. Széles körű akcióprogramot fogadtunk el, amely magá­ban foglalja a SALT II. mielőbbi megkötésének, a nukleá­ris kísérletek tilalmának, az atomsorompó-szerződés kiter­jesztésének követelését. Külön kérdéscsoportban foglalkoz­tunk a közvélemény mozgósításával, a nevelési intézmé­nyek és a tömegtájékoztatási eszközök tennivalóival. Korántsem volt egyszerű elérni minden kérdésben az egyetértést. De mégis sikerült, s így a nemzetközi szerve­zetek delegációja egységes programjavaslattal jelenik meg májusban New Yorkban. Szóba kerültek a válsággócok is, amelyek veszélyeztetik az enyhülést. így a közel-keleti helyzet kiéleződése, a kü­­lönutas megoldások keresése az átfogó békés rendezés he­lyett, Afrika szarvának eseményei, az akadályok Zimbab­we és Namíbia népének önrendelkezési törekvéseivel szemben. Sajnálattal figyeljük a Vietnam és Kambodzsa között létrejött konfliktust, és teljes mértékben támogat­juk a Vietnami Szocialista Köztársaság tárgyalásokra fel­hívó javaslatait. A beszámoló végül visszatért az előttünk álló nemzet­közi feladatokra, s megállapította, hogy a hazai szilárd háttér, amit a magyar nép munkája és eredményei alkot­nak, lehetővé teszi külpolitikai tevékenységünk további aktivizálását. Arra törekszünk, hogy segítsük az enyhülési folyamat előrehaladását, az együttműködés, a biztonság és béke megszilárdítását. Pethő Tibor VMMVWWM/' EGYHÁZI TANÁCSKOZÁS MÁTRAHÁZÁN Március 15-i ünnepség a Múzeum-kertben, az 1848-as for­radalom 130. évfordulóján MTI — Fényes Tamás felv. ÜNNEP A HATÁROKON INNEN ÉS TÜL Részlet S. Hegedűs Lászlónak, a Hazafias Népfront Országos Bizottsága titkárának ünnepi beszédéből, amelyet március 15-én a Múzeum-kertben tartott A hazaszeretet, a nemzeti önismeret és önérzet a szo­cializmus építésének nélkülözhetetlen erőforrása. Tisztán és nemesen célja és eszköze, egyben feltétele is haladá­sunknak. 1848 történelmi tanúsága is bizonyítja: egyetlen nem­zet szabadsága sem biztos és zavartalan addig, amíg más nemzet és nemzetiség elnyomásban él. A 48-as seregben ezért harcoltak együtt a magyarokkal szerbek, szlovákok, németek, románok legjobbjai, a lengyel, olasz és osztrák forradalmárok, mert érezték, vagy felismerték a történel­mi együvé tartozás, a közös boldogulás törvényét; azt, hogy az együvé tartozás a haladás, az egymás elleni harc pedig a bukás útja. Ezért hisszük és valljuk, hogy hazánknak teljes jogú tagja minden itt élő nemzetiség, román, német, szlovák, délszláv és minden néptöredék, amelyet a történelem, a sors, vagy saját elhatározása mellénk állított. A köztünk levő nyelvi és kulturális különbség, és a természetes ösz­­szetartozás érzete népükkel, ahonnan származtak, nem szegényít és gyengít bennünket, hanem gazdagít és erő­sít. Összeköt bennünket a szomszéd és más népekkel — ahogy mondani szoktuk —, hid közöttünk, amely akkor erős, ha mindkét oldalon a pillérek a barátság és együtt­működés szilárd talaján állanak. A mi felelősségünk az, hogy oly sok viszály után a mi oldalunkon szilárd pillér álljon. Március 15-e az egész magyar nemzet ünnepe. Ünnep a határokon innen és túl, a szomszédban és a sok ezer ki­lométerre élő minden magyar számára. A nemzeti együvé­­tartozás és a kölcsönös felelősség ünnepe. Ez a felelősség elsősorban azt jelenti, hogy ott dolgozzon tehetsége szerint becsületesen, vagy kiemelkedően mindenki, ahol él, ott szolgálja az otthont, a hazát adó ország és a haladás ügyét, erősítve ezzel a magyarság becsületét is. A mi dolgunk itthon pedig az, hogy a magyar nemzet iránti mély felelősséggel építsük szocialista hazánkat. : A nemzetközi Pax Christi mozgalom küldöttei és a Ke­resztyén Békekonferencia képviselői március 10—12. között találkoztak a mátraházi református egyházi üdülőben. A tanácskozás témája a következő volt: „A közvélemény for­málása a leszerelés és az enyhülés érdekében — a keresz­tyének és az egyházak szerepe és felelőssége.” A tizen­nyolc országból érkezett negyven résztvevő dr. Ijjas Jó­zsef római katolikus kalocsai érsek és dr. Bartha Tibor református püspök, a Magyarországi Egyházak ökumeni­kus Tanácsának elnöke köszöntötte. Bevezető szavaikban mind Robert de Gendt, a Pax Christi belgiumi szekciójá­nak képviselője, mind dr. Tóth Károly, a Keresztyén Bé-Római katolikus főpapok kinevezése VI. Pál pápa Bánk József egri érseket váci megyéspüs­pökké, Kádár László veszprémi megyéspüspököt egri ér­sekké, Paskay Lászlót, a Budapesti Központi Papnevelő kekonferencia főtitkára hangoztatta, hogy az egyházaknak le kell győzniük a felekezeti és a szervezeti korlátokat is, és meg kell valósítaniuk minden keresztyén együttműkö­dését a békéért, az enyhülésért és a leszerelésért. A közös nyilatkozat többek között állást foglal a neutronbomba betiltása mellett, és támogatja az ENSZ rendkívüli lesze­relési közgyűlését. A tanácskozás hangsúlyozta, hogy fo­kozni kell a kölcsönös bizalmat a különböző társadalmi rendszerű államok között a Helsinki Egyezmény szellemé­ben. Elhatározták a két szervezet közötti együttműködés fokozását az enyhülés politikája és a leszerelés támogatása érdekében. Intézet rektorát c. püspökké, veszprémi apostoli kormány­zóvá, Rosta Ferenc tb. kanonok, balatonszemesi plébánost székesfehérvári segédpüspökké nevezte ki. A kinevezések­hez a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1957. évi 22. törvényerejű rendelet alapján az előzetes hozzájárulást megadta. Francia irodalmi nagydíjat kapott Illyés Gyula A Francia Költők Társaságának egyik nagydíjával, a Barátság-díjjal jutalmazták Illyés Gyulát. Illyés Gyula az első magyar költő, aki francia irodalmi nagydíjban része­sült. A díj átadásán megjelent Eve Barre asszony, a fran­cia miniszterelnök felesége és Veress Péter, párizsi ma­gyar nagykövet. A francia költőtársadalom megbecsülését tükröző, a költők társasága által egyhangúlag megítélt Ba­rátság-díjat Marthe Claire Fleury, a társaság elnöke adta át, majd Jean-Luc Moreau költő, a magyar irodalom és költészet kiváló ismerője és fordítója köszöntötte Illyés Gyulát. René Seiffert, a Publications Orientalistes Kiadó igazga­tója ezután meglepetést adott át a kitüntetettnek: egy tisz­teletére megjelent új verseskötetet, amely Illyés Gyula 29 költeményét, szövegét tartalmazza. Másnap este, a párizsi Georges Pompidou művészeti és kulturális központban Üdvözlet Illyésnek címmel költői estet rendeztek, amelyen a méltató szavak és a francia nyelvű szavalatok után Illyés Gyula franciául és magyarul mondta el „Koszorú” című versét. wvw VV'W'W'VWV'VW I Keller László, a Magyar Zsidók Világszövetségének alelnöke ellátogatott az MVSZ székházába. Képünkön: Héber Imre, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének elnöke, Keller László és dr. Szabó Zoltán, az MVSZ főtitkára Novotta Ferenc felv. A hazai felsőoktatás legnagyobb számítógéprendszere a szegedi József Attila tudományegyetem kibernetikai labo­ratóriumában MTI — Ilovszky Béla felv. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom