Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-11 / 5. szám
MÁRCIUS 15. A februári párizsi forradalom. híre a költőt nem Pesten, hanem egy dunántúli kocsmában érte utol. „Egy fogadóban lepte... rohanta meg a hír a szívemet, fejemet, telkemet, idegeimet. — Vive la République! — kiálték föl, aztán némán, merőn álltam, mint egy lámpaoszlop.” Petőfi hanyatt-homlok sietett vissza a fővárosba, hogy el ne mulassza a nagy eseményeket. 1830 nyarán ugyanilyen türelmetlen lelkesedéssel sietett Hamburgba Heinrich Heine, akit egy északi-tengeri fürdőhelyen ért a júliusi forradalom híre. „A vén Európa halódik, az ősi dolgok tűnőfélben vannak” — írta már jóval korábban a számkivetett Mazzini, majd türelmetlenül hozzátette: „és mégis milyen lassú haldoklás ez.” Európa rendőrfőnöke, Metternich július után maga is azt hitte, hogy az események viharosabb lendületet vesznek. A monarchikus, szentszövetségi Európát azonban csak az láthatta nyugodtnak, aki madártávlatból szemlélte. A tüzetesebb és érzékenyebb lelkű vizsgáló felfedezhette a felszín alatt sűrűsödő erőket, hiszen lassan, de ellenállhatatlanul átalakult minden, ami az országok belső életét jellemezte. Németország és Olaszország csupán földrajzi és néprajzi, mondhatnánk mitológiai fogalmak. Mégis, a német egyvelegből, ahol harmincnyolc tagállam alkotott laza szövetséget, született meg az egész új történelmi korszak filozófiai-társadalmi alapvetése, a Kommunista Kiáltvány. Az olaszok pedig egyre inkább egyetértettek abban, hogy az első feladat az osztrákok kiűzése. Még IX. Pius pápa is liberális reformokra határozta el magát — Metternich nem kis felháborodására. Anglia ingerlő és irigyelt szigeti mivolta ellenére kénytelen a Reform billlel magához láncolni a liberális burzsoáziát. Palmerston külpolitikája már sajátos kompromisszum a régi arisztokrácia korlátozottabb céljai és a nagy hatalmú polgárság világpolitikai elgondolásai között. Talán Ausztriában történt a legkevesebb, amely feudális viszonyaival, rendőrségével és besúgóinak hadával, cenzúrájával és lompos bürokráciájával igazi jelképe volt a vén Európának. Az ifjú Európa valóságos központja Párizs volt, ellenzéki politikusaival, íróival, költőivel, társadalmi gondolkodóival, akik fölött fényes glóriaként ott lebegett 1789 és a júliusi forradalom dicső fénykoszorúja. A vigyázó szemek Párizsra tekintettek. Victor Hugo szerint „a forradalmi érhálózat a központba vezet, aminek krátere Párizs”. És Párizsban 1848. január 27-én elhangzik Tocqueville híres látnoki beszéde: „Európában újra remeg a föld, érezzük már a levegőben a forradalom szelét.” Aztán alig egy hónappal később, már barikádok emelkednek a Champs-Élysées-n, a Saint Honoré utcában és másutt, a Gréve téren megjelennek a vörös zászlók, Lajos Fülöp vágtában hagyja el Párizst, amelyet eláraszt a köztársaságot éljenző nép. Pozsonyba március 1-ére virradóan érkezett meg a párizsi forradalom híre, s futótűzként terjedt el az országban, mindenekelőtt pénzügyi pánikot keltve az óvatos „purgerek” körében. Bécsben, az európai reakció egyik fellegvárában nőttönnőti a feszültség. Március 13-án délelőtt diákok nagy tömege hullámzott a Herrengassén, később munkások népes csoportjai szivárogtak be a külvárosokból. Albrecht főherceg parancsára figyelmeztetés nélkül eldördültek az ágyúk. Bécs utcáin vér folyt. Estére a külvárosi tüzek baljós lángjai vörös fényeket szórtak a Hofburgra. Menesztették Mettemichet. E hírek érkeznek meg Pestre, a pipafüstös, zsúfolt Pilvaxba, 14- én este. Milyen üzenetet tartalmaz az 1848-as európai tavasz 130 évvel később, a mai Európának? Mindenekelőtt azt, hogy a régi rendet törvényszerűen felváltja az új. Ha a múlt században a Bécsi Kongresszustól 1848- ig lassú volt is a fejlődés, s ha a huszadik század sebességváltójának mozgását talán nem is tartottuk elég gyorsnak a második világháborút követő negyedszázadban, az átalakulás tényei ma annál szembetűnőbben rajzolódnak ki a kontinens arculatán. A szocialista államok szilárd szövetségbe tömörülve céltudatos, megfontolt politikájukkal olyan helyzetet teremtettek, amelyben elkerülhetetlenné vált az új politikai, biztonsági és együttműködési struktúra kidolgozása. A kontinens nyugati országainak legtisztább elméi is a korszerű európai gondolat, az európai hivatás megfogalmazásán, újraértékelésén fáradoznak. Ennek az Európának a képe rajzolódott ki a helsinki záróokmány ajánlásaiban, amelyeknek valóra váltásáról tanácskoztak most hónapokon keresztül Belgrádban. Ha messzebbre tekintünk, akkor azt látjuk, hogy a forradalmi folyamat a világ számos országában nagy energiával formálja át a társadalmakat. Idehaza pedig erősödik a nemzeti egység, szélesedik a demokratizmus, a nemzeti és nemzetközi érdekeket egészségesen ötvözi össze a hazafiság, amelyről százharminc évvel ezelőtt a költő csak álmodozhatott. Az ezernyolcszáznegyvennyolcas csillag, a „népek hajnalcsillaga” ma is sugárzó, erős fénnyel ragyog, jelezve a szabadság, a haladás útját. Pethő Tibor 85 éves a primadonna Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese köszönti Honthy Hannát születésnapja alkalmából MTI — Tóth István felv. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Honthy Hanna Kossuth-díjas kiváló művésznek, több évtizeden át nyújtott kiemelkedő színészi alakításai elismeréseként — 85. születésnapja alkalmából — a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést adományozta. Honthy primadonna. Vagyis: ÍElső Hölgy. Ez az olasz meghatározás szerepköri (kijelölés eredetileg, és csak Honthy esetében értelmeződött át: ő a magyar színjátszás Első Hölgye. Nemcsak azért, mert különös vegyületét testesíti meg a hagyománynak és a modernebb fogalmazásé színjátszásnak. Nemcsak azért, mert népszerűsége és sikerei értékelik az első helyre. Nemcsak azért, mert neve eggyé vált a magyar operettel, a kedély és a kellem, a komikum és az érzélmesség ezen sajátos elegyével. De azért is tekintendő színjátszásunk Első Hölgyének, mert teljesítmény és életkor szorosan összefonódott színészetében. Idejekorán öregíteni kezdte magát Jobban mondva: maga kezdett élcelődni életkora fölött. Az igazi tehetséget kikezdhetetlenné teszi minden. Honthyn nem fogott a tréfa. Honthyn nem másított a gúny. Honthy színpadi asszonyiságát nem csorbította meg az idő sem. Az idővel csak elmélyült emberábrázoló iróniája És emberábrázoló tehetségét — hogy visszafordítsuk a mondatot — éppen a szerepeire, személyiségére fordított energia nyújtotta szét az időben. Máskénti szavakkal úgy is mondhatnék: miközben szerepeit életével táplálta — szerepei táplálták életét. Vagyisi, túllépve a színházi tanulságokon, Honthy Hanna élete és működése arra példa, hogy nem kozmetikai ügyeskedés, diéták, egészséges életmód tartósítják az embert, csakis a munka, a célját kivehető, elszánt tevékenység hosszabbíthatja meg az életet. M. G. P. (Részlet a Népszabadság című napilapban megjelent cikkből.) Molnár István, az MVSZ főtitkár-helyettese, Szabó Zoltán, az MVSZ főtitkára, dr. Mensáros Andor Nyugat-Ausztrália minisztere, Bognár József, az MVSZ elnöke és Szántó Miklós, a Magyar Hírek főszerkesztője Novotta Ferenc felv. MENSÁROS ANDOR, NYUGAT-AUSZTRÁLIA MINISZTERE BUDAPESTEN Hét év múlt el utolsó találkozásunk óta. Testesebb lett, szemüveget visel, de éppoly csendes, higgadt, ugyanolyan pontosan fogalmaz, mint akkor. Természetesen magyarul, mert az anyanyelv semmit sem kopott. Pedig azóta sok minden történt; a színes, izgalmas életút új, jelentős elemekkel bővült. Az előző találkozás színhelye Perth volt, Nyugat-Ausztrália fővárosa. Kázmér Zsigmond nagykövet — akkor még főkonzul — társaságában kerestük fel a várost, hogy találkozzunk a perthi magyarsággal. Vendéglátónk dr. Mensáros Andor képviselő volt. Most 1978. februárt írunk, a találkozó színhelye Budapest — a Magyarok Világszövetsége székháza — a házigazdák: Bognár József professzor, az MVSZ elnöke és Szabó Zoltán, a MVSZ főtitkára, vendégünk pedig Nyugat-Ausztrália állam iparfejlesztési, bánya- és energiaügyi minisztere, dr. Mensáros Andor. A miniszter találkozott és megbeszéléseket folytatott Házi Vencel külügyminiszter-helyettessel, Török István külkereskedelmi miniszter-helyettessel. Majd megtekintette — Molnár István főtitkárhelyettes társaságában — a Hilton Szállót, ahol később az MVSZ vezetői ebédet adtak tiszteletére. A félhivatalos program után a miniszter néhány napot családjánál, Pécsett töltött. A beszélgetésünk meghitt és természetes, nem érződik a hosszú idő és a sok ezer mérföld távolsága. Váltakoznak a témák, a jelen feladatairól átcsapnak a visszaemlékezésekre, és világos körvonalakkal rajzolódik ki, újabb részletekkel egészül ki az érdekes, meredeken emelkedő életpálya képe. Budapesten született, a pesti és a bécsi egyetemen hallgatott jogot, kitüntetéssel tette le vizsgáit. Hat éven át folytatott joggyakorlatot, sok tanulmányt írt különböző jogi témákról, szakértője lett a vállalati és pénzügyi jognak, 1947-ben újabb diplomát szerzett. 1949-ben hagyta el Magyarországot, előbb Bécsben élt, majd Nyugat- Ausztráliában, Perthben telepedett le. Egy építészeti vállalat alapítója lett. A Liberális Párt tagjaként bekapcsolódott a politikai életbe; előbb különböző bizottságok tagjaként tevékenykedett, majd 1968-ban képviselővé választották, ö az első európai születésű ember, aki a parlament tagja lett. 1974 óta miniszter. Most egy népes delegáció élén utazott Európába. Angliában, Franciaországban, a földrész más országaiban, valamint Szingapúrban ismertetik: milyen lehetőségek nyílnak Nyugat-Ausztrália természeti kincseinek kiaknázására. (Nagy mennyiségű földgázt tártak föl a közelmúltban, de hasznosításához külföldi tőkebefektetés és műszaki gárda szükséges.) Az ausztráliai magyarok helyzetére terelődött a szó. A miniszter elmondta, hogy egész Ausztráliában jól beilleszkedett az ottani magyarság, ö közvetlenül és mélyebben a körülbelül kétezres létszámú perthi magyarságot ismeri. Többségük a második világháború után került ki. (Az 1956-ban kiérkezők Sydney-t választották.) A távoli nyugaton letelepedők jólképzett, művelt, szorgalmas és kitartó emberek voltak. Az egyetemi végzettségűek gyorsan és jól elhelyezkedtek; akik diákként kerültek ki, befejezték tanulmányaikat. Sokan helyezkedtek el egyetemi oktatóként, és más értelmiségi pályán. Számos gazdasági szakember, mérnök, építőipari tervező és vállalkozó került ki soraikból. Letelepedtek, de megszokták a nagyobb mozgáslehetőséget, könnyebben változtatnak munkahelyet, lakást, ahogyan a foglalkozásuk követeli. Ugyanakkor gyökeret vertek, megszerették új otthonukat, Perthet. A szülőfölddel való kapcsolataikról érdeklődöm. A miniszter örömmel említi, hogy időnként találkozik Kázmér Zsigmond nagykövettel, s ilyenkor sokat beszélgetnek. Ausztráliában jól látják a Magyarországgal való gazdasági, kereskedelmi és kulturális kapcsolatok széles lehetőségeit, amelyek közül még korántsem aknáztuk ki valamennyit. Szerszámgépekre, mezőgazdasági kisgépekre, elektromos berendezésekre van szükségük, és a magyar ipar versenyképes termékei jó piacra találhatnak náluk. A perthi magyarság a rendszeres egyesületi életben őrzi az anyanyelvet, a magyar kultúra hagyományait, élénk a kapcsolat a magyarországi rokonsággal. A fejlődést, a viszonyok állandó javulását örömmel tapasztalják, s elégedetten veszik tudomásul az ottani magyarok. A miniszter maga is ezen a véleményen van, és hozzáteszi: a nemzetközi politikai életben is tapasztalható az elismerés, és ezt fejezte ki a koronaékszerek visszaszolgáltatása, amit örömmel nyugtáztak Perthben is. „Ahhoz, hogy a virágzás még jobban kibontakozzon, hogy a kapcsolatok továbbfejlődjenek, békére van szükség. Az emberiség számára ez az egyedüli alternatíva.” Aztán érdeklődöm közös barátainkról, s megkérdem, hogyan bírja a felelős beosztás növekvő terheit. „Fiatal koromban atlétizáltam, úsztam, síeltem. Az állandó szellemi készenlét megköveteli a sportolást. Az úszás minden reggel segíti a »karbantartást«. A kis ház a Murray River-en — ahol annak idején egy hétvégét töltöttünk együtt —, megvan, jól szolgál, de sajnos nem lehetek olyan gyakran kinn, ahogyan szeretném.” Sok minden változott hét év óta. Ami —■ örömünkre — változatlan, az a rokonszenves személyiség és a kapcsolat melegsége. Amit 1970-ben írtunk, ma is érvényes: Nincs kettős kötöttség, nincs érzelgős „honvágylíra”: egészséges személyiség, egy egész ember higgadt, átélt és mély kultúrája, aki örömmel látja a szülőföld fejlődését, a magyarság gazdagodását, növekvő jólétét, aki bejárja a világot, hogy új hazáját országok és városok tapasztalataival gazdagítsa, és aki úgy örül a hazai fenyő illatának, hogy felidézi magában a perth-i eukaliptuszok balzsamos illatát is. Szántó Miklós N. Takách László, a Képzőművészeti Főiskola végzős tárgyrestaurátora diplomamunkáján dolgozik: egy múlt századi, erősen megrongálódott japán gyaloghintót restaurál MTI — Fényes Tamás felv.
