Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-02-11 / 3. szám

OLVAS AS-lRÄS TANFOLYAM KISGYERMEKEK RfiSZÉRE Készült az Anyanyelvi Kon­ferencia Védnöksége megbí­zásából összeállította: Frittmann Lászlóné Rajzolta: Urai Erika Szerkesztette: Szende Aladár MIRE JÓ A KÖNYV? Játékos olvasási gyakorlat, rövid mondatok olvasása. Gár­donyi Géza „Mire jó?” című elbeszélésének felolvasása, mesehallgatás. A játékhoz szükséges papírszeletek hasítá­sa; kérdések, feleletek és utasítások megírása. 1. írjuk a következő mondatokat egyenként egy-egy papír­csíkra! A csíkot hajtsuk össze! Ugorj egyet! Állj fél lábra! Tapsolj kettőt! Rajzolj egy hajót! Énekelj egy dalt! Hívjunk magunkhoz egy gyermeket, és válasszon egy pa­pírt. Olvassa el csendben, mi van a papíron és végezze el a feladatot. A többiek találják ki, mit olvasott a társuk. A feladatok olvasását végül közösen gyakoroljuk, külö­nös figyelemmel a felszólítást jelentő szavakat ejtsük: állj (jj), tapsolj (jj), rajzolj (jj). 2. Meséljük el Gárdonyi Géza „Mire jó?” című elbeszélé­sét! „A háznál sok vendég volt A gyerekek a rossz idő miatt nem mehettek ki játszani. Kérték a nagyapót, hogy mondjon nékik valami jó játékot. — Hányán vagytok? — kérdezte 'nagyapó. — Tizenketten. Nagyapó adott nekik tizenkét kis papírszeletet. — No — szólott —, üljetek le sorba egymás mellé. Egyik írjon egy kérdést a papirosára, a szomszédja pe­dig arra a kérdésre írjon feleletet, a maga papirosára. A kérdés azzal kezdődjék: — Mire jó? Az írás hamar megtörtént. A gyerekek fel is olvasták. Ez volt a hat kérdés és a hat felelet: 1. Mire jó az éjszaka? Arra, hogy aludjunk. 2. Mire jó a könyv? Arra, hogy olvassunk belőle. 3. Mire jó a rétes? Arra, hogy megegyük. 4. Mire jó a rét? Arra, hogy sétáljunk rajta. 5. Mire jó a köpönyeg? Arra, hogy beletakarózzunk. 6. Mire jó a cipő? Arra, hogy a lábunkra húzzuk. — No, most keverjétek össze a cédulákat. Akinél kér­dés van, kérdezzen. Akinél hozzá legközelebb felelet van, az olvassa rá a feleletet. No, lett aztán sok nevetés, mikor a kérdések és feleletek így találkoztak: 1. Mire jó a rétes? Arra, hogy a lábunkra húzzuk. 2. Mire jó a könyv? Arra, hogy aludjunk. 3. Mire jó a köpönyeg? Arra, hogy sétáljunk rajta. 4. Mire jó az éjszaka. Arra, hogy beletakarózzunk. 5. Mire jó a cipő? Arra, hogy megegyük. 6. Mire jó a rét? Arra, hogy olvassunk belőle. Ahányszor másképpen álltak a gyerekek, annyifélekép­pen keveredett a kérdés a felelettel. Próbáljátok meg ti is ezt a játékot, de más kérdésekkel és más feleletekkel is!” 3. Játsszunk mi is „Mire jó?” játékot! Írjunk egy papír­ra kérdést, egy másikra hozzáillő feleletet! Pl.: Mire jó a lekvár? Arra, hogy megegyük. Mire jó az ágy? Arra, hogy aludjunk benne. Mire jó a szekrény? Arra, hogy a ruhát beletegyük. Mire jó a hűtőszekrény? Arra, hogy a húst beletegyük. Mire jó a jég? Arra hogy csúszkáljunk rajta. Mire jó a tűz? Arra, hogy melegedjünk mellette. A kérdésekben szereplő fogalmakat helyettesíthetjük kép­pel, így még változatosabb lehet az olvasási gyakorlat. ASSZONY MEG AZ ÖCCSE Papírmunkák a hosszú kétjegyű mássalhangzós szavak szemléltetésére; hangutánzó szavak jelentésének megér­tetésére, használatára. Színes papírból képalakítás (Jékely Zoltán „Este a kerekeskútnál” című versének illusztrálá­sára), papírhajtogatás (kétkéményű hajó készítése), cselek­véssor megbeszélése. 1. Beszélgessünk a gyümölcsökről! Melyik gyümölcs mi­kor érik. Milyen gyümölcs kapható az áruháziban? Honnan hozzák? Friss gyümölcs-e vagy mélyhűtött? stb. Vágjunk ki meggy, dinnye képet színes papírból! írjuk a kép alá a szót! Olvassuk el a szót, válasszuk ki a hosszú „gy”-t, a hosszú „iny”-t. Állapítsuk meg az alakját, színét, nagyságát, mennyiségét. Mennyi? Egy szem meggy. Két szem meggy. Egy tál meggy. Egy kosár meggy. Mit készítünk meggyből? Melyik ételhez, italhoz szüksé­ges meggy? (meggylé, meggyleves, meggymártás, meggyes rétes stb.) A beszélgetés során hangoztassuk a hosszú mássalhangzót, mondassuk el többször a gyermekkel is azokat a szava­kat, mondatokat, amelyekben ilyen hang található. Dinnye. Egy szelet dinnye, fél dinnye, egész dinnye. Mennyi? Milyen? Piros, zöld, sárga; édes, ízetlen; érett, éretlen, hosszúkás, gömbölyű. Milyen része van? Héja, magja, húsa. Mikor érik? Tavasszal? ősszel? Nyáron? Mivel esszük? Késsel, villával sitb. Mutassunk képet a hattyúról, a pettyes labdáról! Olvas­suk el a szóképet, fehér hattyú pettyes labda és mondjunk róla mondatot: A fehér hattyú úszik a vizen. A pettyes labda a polcon van. Tavasszal játszunk vele újra. 2. Hajtogassunk kétkéményű hajót; tegyük egy tál vízbe. Figyeljük meg az eseményeiket! A hajó úszik a vizen. A hajó eldől. (fújjuk a hajót!) (elázik a papír) Felborul. Süllyed a hajó. Elmerül, írjuk fel egy papírra a szót: süllyed. Olvassuk el, keressük meg a hosszú „ly”-t. Rajzoljunk né­hány ábrát a meneküléssel, a süllyedő hajó utasainak mentésével kapcsolatban (pl: rádió, SOS, mentőcsónak, mentőöv) Kit mentenek először? (gyermeket, idős embert, beteget, asszonyt) Ki hagyja el utoljára a hajót? (a kapitány) Milyen utasítást ad a kapitáhy? Ugorj ...!, Ússz...!, Kapaszkodj...! Adj...!, Szedj...!, Ne félj...! 3. Rajzoljunk közösen. A kép kialakítása közben beszéljük meg Jékely Zoltán versének néhány kifejezését. így pl.: kerekes kút, vizes vödör, vízhordó asszony. A következő kérdések alapján beszélgessünk: Hová megy az asszony? Soroljuk el az öltözetét! (régi falusi népviselet, bőszoknya, kendő stb). Minek kell a víz? (főz, mos stb.) Mennyi vizet használunk egy nap körülbelül? 4. Képzeljük el, hogyan telik meg a kanna vízzel! Melyik szó segít az elképzelésben? Csörrent a lánc, veder merült, loccsant a víz, reccsent a lúd, rándult a lánc, veder kiszállt, csurrant a víz, nagy kanna telt. Mutassunk szóképeket, olvassuk el a szót és kérdezzük meg, mit csinált pl.: a lánc. lánc veder víz rúd csörrent merült loccsant reccsent rándult kiszállt csurrant 5. Mondjuk el — összefoglalásképpen — azoikat a szavakat, amelyekben hosszú mássalhangzót hallottunk, láttunk: meggy, dinnye, hattyú, asszony, süllyed, loccsan, reccsen, pettyes, meggyes. HOGYAN TANULTAM MEG ÍRNI? Egy téli estén az édesapám azt kérdezte tólem: mit szól­nék hozzá, ha iskolába adna. Drága jó édesanyám az ölébe húzott, és megcirógatta a hajamat. — De ilyen télben nem adom ám ki szegénykémet a ház­ból. Dehogy eresztem ki ebben a vad időben! Hóban el­bukna, jégen elcsúszhatna, rossz gyerekek megkergethet­nék, kutyák megszaggathatnák. Ne félj, kincsem, megta­nítalak én írni, olvasni! Akárhogy fűtöttünk, a szoba ablaka egész télen át ki nem engedett. Ez a befagyott ablak lett az én szobatáblám, édesanyám ujja rajta a palavessző. Sokat sírtunk, sokat kacagtunk azon a télen. Néha a gonosz, makacs betűk nem akartak szót fogadni. De voltak kedves, derék, barát­ságos betűk, ezeket az én ügyetlen ujjam is egyszerre elő tudta hívni. Az O betűre mindig úgy fogok gondolni, mint áldásra nyitott szájra. Ezt kedveltem legjobban, mert ez volt a legkönnyebb. Le tudtam írni a számmal is: csak rá kellett lehelnem egész közelről az ablakra. Egyszer ugyan odafagyott az orrom hegye, de édesapám megvi­gasztalt, hogy marad abból elég, ha a fele lefagy is. Azon az estén ezt a szót kapartam bele a jégvirágok mezejébe: KINCS. Édesapám odaállt mögém, hogy jobban lássa, mint dol­gozom. — Te, az S-et megfordítva írtad — kacagott édesapám —, nézd, így kell azt írni! Azzal a körmével egy rendes S betűt hasított az ablak jegébe. Ha gyorsan írok, most is megesik velem, hogy megfordítva írom az S-et. Amikor észreveszem a hibát, mindig teleszalad a szemem könnyel, és megcsókolom a szívemmel azt a ráncos, öreg kezet, amelyik a kigyóbetűt először mutatta meg nekem. Móra Ferenc A LÁDA KINCSE A hosszú kétjegyű mássalhangzók megfigyelése kiejtésben és írásban; a szótőben előforduló hosszú mássalhangzók és a toldalékok hasonulása. Játékos gyakorlatok a szavak helyes kiejtésére és pontos írásának gyakorlására. A beszélgetés témája az „Egér farkincája” című magyar népmese. 1. Képet mutatunk, beszélgetünk a képen látható esemény­ről, megnevezzük a személyeket, a tárgyakat stb. Egy ember szánt a fiával. Mivel szánt (Ekével, lóval, traktorral) Kivel szánt? (A fiával.) Mit szánt? (A földet.) Miért szántja fel? (Búzát vet bele.) Találnak egy ládát. Hol találják? (A földben.) Mi van a zárban? (Kulcs.) Mivel nyitja ki? (Kulccsal.) Mi van a ládában? Régi pénz? Arany ékszer? Titkos írás? Kinyitják a zárat. Mit gondol az apa? (Házat vesz a kincsen.) (Mit gondol a fiú? (Autót vesz a pénzen.) 'Mi van a ládában? 2. Meséljük el a mesét! Mesélés köziben mutassuk a képeket, hogy így segítsük a megértést. A mese így szól: AZ EGÉR FARKINCÄJA Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyeken is tűi, ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember ki­ment a fiával a földre szántani, s amint egyet fordul, egyszerre csak elkiáltja magát a fiú: — Nézze, apám, egy kulcsot találtam! — Az ám, egy kulcs — mondja a szegény ember —, jó volna, ha egy ládát is találnál hozzá! Na, ez annyiba maradt. Tovább szántanak, kettőt-hármat térülnek-fordulnak, me­gint elkiáltja magát a fiú: — Nézze, édesapám, megtaláltam a ládát is! Próbálják a kulcsot, hát jól beletalál a zárba. Kinyitják a ládát, felemelik a fedelét, nézik mi van benne; hát ab­ban bizony nem vblt egyéb, csak egy kurta farkú ege­­recske. Ha az egérnek a farka hosszú lett volna, az én mesém is tovább tartott volna.” 3. Kérdezzünk a mese eseményére és a lényegre vonatko­zó kérdéseket! \ 4. Rajzoljunk képeket, ábrákat; írjunk alá szavakat, mon­datokat ! kulcs — kulccsal (... kinyitja a ládát.) kincs — kinccsel (... elmegy a múzeumba.) arany — arannyal (... megrakja a kocsit.) Rajzoljuk le az arcokat: amikor dolgoznak, amikor kíváncsiak amikor meglátják az egeret. 5. Végül beszéljük meg, hol tartjuk a kulcsot? A zseb-ben, szög-ön, láne-on stb. Mit nyitunk kulccsal? ajtó-t, autó-t, fiók-ot, emlékkönyv-et.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom