Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-12-30 / 26. szám
lemmel kísérjük a magzat fejlődését, ezért időben felismerhetjük az esetleges rendellenességeket. — A magzati halálozás, illetve a perinatalis mortalitás a fejlettebb országokban 10 ezrelék körül mozog. Hogyan lehetne ehhez az eredményhez közelíteni Magyarországon is? — Évről évre egyre többet tesz az egészségügyi kormányzat az országos hálózat fejlesztéséért. Az ötvenes években 1000 magzatból átlagban 46 meghalt. Ez jellemző adat a folyamat csökkenésének bemutatására. A magzati perinatalis mortalitás 70 százaléka még ma is a koraszülésből adódik Ezért ez klinikánkon a kutatások fő iránya. Úgy látjuk, ennyi intenzív újszülött osztály elegendő, de jobban kell megszervezni a terhesellátást. Azokat a terhes anyákat, akik nem tartoznak a klinikák felügyeleti körébe, a körzeti általános orvosok vizsgálják. Azon kell munkálkodnunk, hogy mindinkább szakértő kezekbe kerüljön a terhes anyák gondozása, a terhesség korai szakaszától kezdődően — mondta dr. Zoltán Imre igazgató főorvos. — ön több tudományos munkát írt a császármetszés fontosságáról, amit azonban nem kísért általános szakmai elismerés az országban. Változott-e a helyzet? — Ma már nemzetközileg is elismerik e műtét fontosságát. A lényeg az, hogy komplikált esetekben megmentsük az anyát és az egészséges magzatot is. Hüvelyi műtétek helyett is minden esetben császármetszést végzünk. Ez abszolút biztonságos, hiszen a beavatkozást egészséges emberen hajtjuk végre, a kockázat minimális. Természetesen nemcsak arról van szó, hogy a korábbi módszerek kevésbé eredményesek, hanem arról, hogy az újabbakkal egy-egy komplikáció esetlegességét tudjuk kiküszöbölni. Klinikánkon sok fiatal orvos kezdi pályafutását, ez az egyik záloga annak, hogy a korszerű tudományos elméletek mind jobban tért hódítsanak az országban. — Évekkel ezelőtt még a szülőszoba előtti folyosókon kialvatlan szemű férfiak strázsáltak ... Ez már a múlté. A várószobában és a klinika előcsarnokában kényelmes székekből televízión nézheti a család az újdonsült emberpalántát. — Néha még ma is látom ezt az elrettentő képet, amely a látogatási napon fogadta az orvost évekkel ezelőtt. A beteg ágya szélén a rokonság, bögrébe dugott virágcsokor, boldog, boldogtalan látni akarta a gyereket. Pedig egv-két napos korban óriási a csecsemő fertőződési veszélye — mondta dr. Szarvas Béla adjunktus, miközben elkísért bennünket az intenzív újszülött osztályra. Dr. Büki Béla osztályvezető adjunktus éppen egyetemi hallgatóknak magyaráz: — Többnyire légzési zavarokkal küzdő koraszülött csecsemőket gyógyítunk. Némelyikük súlya el sem éri a 100 dekagrammot. Inkubátorban tápláljuk és mesterségesen lélegeztetjük őket. Jelenlegi eredményeink szerint, száz csecsemőből mindössze kettőnél marad hatása a koraszülöttségnek. — Vajon nem kevés tíz intenzív újszülött osztály az egész országban? — Az ilyen különleges osztályok felszerelése rendkívül költséges. A hazai, Medicor-gyártmányú inkubátorok kivételével, szinte minden műszert importálni kell. De mindezek mellett sem szükséges számukat emelni, hiszen — az országos mentőhálózat igénybevételével — a terhesség korai szakaszában feltárt rendellenesség miatt, a klinikákra irányított terhes anyák szakszerű ellátásban részesülhetnek. Zoltán professzor véleményét kell megerősítenem, hogy a preventív vizsgálatokat és a terhesség alatti ellenőrzést kell még szakszerűbbé tenni. — Nők között vajon miért kevés a szülészorvos? — Talán mert ez a munka fizikai értelemben is megerőltető és tapasztalataink szerint a nők többsége „emocionálisan” választ hivatást: inkább gyerekorvosok lesznek. Az ápolószemélyzet azonban kizárólag nőkből áll — feleli Gyárfás Erzsébet osztályvezető főnővér. — Huszonhat éve kezdtem, mint okleveles szülésznő. Ne is kérdezze, soha nem akartam orvos lenni, úgy érzem, így is sokat tudok segíteni az anyukáknak. Nagyon sok mindenre meg kell tanítani őket, a szoptatástól a csecsemőgondozásig . . . — Ez nem a csecsemögondozó védőnők feladata? — Igaz, hogy a védőnők országos hálózatában sok kiváló szakember. volt szülésznő tevékenykedik. de a klinikán töltött idő alatt olyan kapcsolatba kerülünk az asszonyokkal, hogy sokuk még hónapok múlva is felkeres bennünket, ha gondja adódik csecsemőjével. Talán azért nincs gyerekem, mert olyan sok gyerek pesztonkája voltam már . . . A bevezetőben a statisztikáról beszéltünk, mint jellemző adatról. A számoszlopok mögött azonban örömök és olykor bánatok is húzódnak. De a gyermek születése és egészséges fejlődése a család és a társadalom számára egyaránt fontos — különleges figyelemre tart számot. LINTNER SÁNDOR 11
