Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-12-02 / 24. szám

KÁDÁR JÁNOS VÁLASZAI A LE MONDE-NAK

A párizsi sajtóértekezleten. Balról Púja Frigyes külügyminiszter és Kádár János

MTI — Vigovszki Ferenc felvételei

Franciaországi hivatalos látogatása előtt Kádár Jánost, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárát a Le Monde című tekintélyes francia napilap kérdésekkel kereste meg. Kádár János válaszolt a párizsi lap szerkesztőségének kérdéseire. Nyilatkozata a Le Monde november 15-i számában jelent meg. Ebből közlünk részleteket.

★

A múltban Franciaország és Magyarország gyakran találta magát szemben álló táborokban. Hogyan ítéli ön meg a jövő szempontjából a két ország közötti együttműködést az ön párizsi látogatását követően?

— A magyar—francia kapcsolatok a múltban valóban sajátosan alakultak. A XIX. században a jobbat akaró magyar hazafiak Párizs felé, a nagy polgári forradalom fővárosa felé tekintettek, a francia kultúra mindig termékenyítőén hatott a magyar irodalmi, művészeti életre és a magyar népben sohasem volt ellenséges érzés a francia néppel szemben, ma is barátsággal gondol rá.

— Ugyanakkor szólni kell arról is, hogy a magyar nép történelme során, sajnos, többször érezhette úgy, hogy az Európában mindig jelentős szerepet játszó hivatalos Franciaországtól nem kapta meg a várt segítséget a társadalmi haladásért, a nemzeti felemelkedésért folytatott harcához. A múlt emlegetése azonban nem sokat használ mai problémáink megoldásában. Előre kell tekintenünk. Arról kell beszélnünk, ami öszszeköti országunkat és népeinket. Van közös érdek. Ilyen mindenekelőtt a béke megőrzése, országaink kölcsönösen előnyös kapcsolatainak fejlesztése. Ügy gondolom, ma megvan a lehetőség arra, hogy hosszú időre szóló jó barátság és együttműködés épüljön és erősödjék a magyarok és a franciák között.

— Az utóbbi években francia részről nagyobb érdeklődést tanúsítanak országunk iránt és több fontos, jóindulatú lépést tettek, amelyeket igyekeztünk hasonlóval viszonozni. Kapcsolataink alapvetően rendezettek, felfelé ívelnek. De nem élünk még az együttműködés számos lehetőségével. Mi arra törekszünk, hogy a helsinki záróokmány szellemében, a kölcsönös érdekeknek megfelelően bővüljenek politikai, gazdasági, műszaki-tudományos és kulturális kapcsolataink, szélesedjék az információcsere, népeink az eddiginél jobban megismerjék egymást.

Magyarország az utóbbi években szabályos és állandó gazdasági fellendülésben volt. Ez a siker mennyiben köszönhető az új gazdasági mechanizmusnak? ön szerint ez a kísérlet arra van-e ítélve, hogy a magyar szocializmus sajátossága maradjon, vagy a szocialista rendszerben hasonló nagyságú országok számára mintává, azaz fejlődési modellé válhat-e?

— A magyar népgazdaság az utóbbi húsz évben valóban töretlenül és dinamikusan fejlődött. Megítélésénél mellőzhetetlen megemlíteni, hogy a magyar népgazdaság lényegét az alapve*ő termelési eszközök állami és szövetkezeti tulajdona, működését a szocialista tervgazdálkodás határozza meg, s ezt szolgálja a 11 évvel ezelőtt bevezetett új gazdaságirányítási rendszer. Ez az irányítási rendszer az ország szükségleteinek megfelelően működik, eredményeinket azonban mindenekelőtt népünk odaadó munkájának, továbbá a megfelelő nemzetközi háttérnek, annak köszönhetjük, hogy támaszkodhatunk a KGST tagállamaival kialakult széles körű együttműködésre.

— Gazdaságirányítási rendszerünk jelentősége elsősorban az, hogy rugalmasabban segíti a szocialista tervgazdálkodást. A korábbinál jobb összhangot teremtett a gazdasági folyamatok hatékony, központi irányítása és a vállalatok önállósága, felelőssége, anyagi érdekeltsége között. Ösztönözi a kezdeményezőkészséget, a vállalkozói kedvet, és új alkotóenergiákat szabadított fel. Annak érdekében, hogy ezek a pozitív hatások a jövőben is érvényesüljenek, a gazdaságirányítási rendszert az új feltételeknek, követelményeknek megfelelően folyamatosan korszerűsítjük.

— A gazdaságirányítás rendszerét miD- den szocialista ország helyzetének és céljainak megfelelően alakítja. Mi a hazai feltételeinkből indulunk ki, a számunkra megfelelő megoldásokat keressük, és ennélfogva természetes, hogy a magunk viszonyaira kialakított irányítási rendszerünket soha nem tekintettük modellnek más országok számára.

Az új gazdasági mechanizmusnak az az egyik célja, hogy elérjenek egy valóságosabb árrendszert, ami adott időpontban megkönnyítené a konvertibilitásra való áttérést. Nem tart ön attól, hogy azok az elkerülhetetlen áremelkedések, amelyeket országán belül ez a politika maga után vonna, új társadalmi igazságtalanságok forrásává válnak?

— Az árrendszer szocialista viszonyok között is a gazdasági élet fontos szabályozó eszköze. Ezért mi már jó néhány éve és folyamatosan úgy alakítjuk, hogy jobban szolgálja gazdaságpolitikai céljaink megvalósítását mind népgazdasági méretben, mind a vállalatoknál. Ennek érdekében arra törekszünk, hogy a termelői és a fogyasztói árak hitelesebben tükrözzék a valóságos ráfordításokat, segítsék elő a racionális gazdasági döntéseket.

— Mint szocialista ország, az ár- és bérrendszer fejlesztésénél is a dolgozó ember érdekét tartjuk szem előtt. Arra törekszünk, hogy a bérek a végzett munkával arányosak legyenek, a jó munka az eddiginél jobban meg legyen fizetve. A társadalmi igazságosság érvényesül abban is, hogy szociálpolitikai intézkedésekkel mérsékeljük a családok közötti jövedelemkülönbségeket. Vannak és lesznek olyan áruk és szolgáltatások — néhány alapvető élelmiszer, közlekedés, gyermekruházat, okta.tás, művelődés —, amelyeket államilag tartósan támogatunk, mert azt akarjuk, hogy azokhoz a társadalom legszélesebb körei jövedelmi viszonyaiktól jórészt függetlenül hozzájuthassanak.

— A nálunk alkalmazott árrendszer, s az azzal egyidejűleg érvényesülő bérrendszer célja a gazdasági hatékonyság javításán túlmenően a magyar nép elért életszínvonalának megszilárdítása és a további emelés feltételeinek megteremtése mind a termelésben, mind a fogyasztásban.

Mennyi időn belül határozhatja el Magyarország valutájának konvertibilissé tételét? Az Önök országa e téren „magányos lovas”-e a KGST-ben? Nem jár-e a konvertibilitás azzal a kockázattal, hogy a magyar gazdaság a mostaninál jobban fog függeni a tőkés országok válságától?

— Már az előző kérdésnél felvetődött — s így igaz — gazdaságpolitikai céljaink egyike, a valuta konvertibilissé tétele egy arra érett időpontban. Magyarország nemzetközi gazdasági kapcsolatainak azonban jelenleg nem a valuta konvertibilissé tétele a fő kérdése. Az elmúlt években enélkül is jelentősen bővültek gazdasági kapcsolataink a tőkés országokkal. Az együttműködés további szélesítésének és fejlesztésének sem a konvertibilitás hiánya a fő akadálya ma, hanem sokkal inkább bizonyos, jól ismert — s általunk gyakran kifogásolt — alacsonyan megszabott beviteli kvóták, magas különvámok és más korlátozó intézkedések, amelyeket a tőkés partnerek, a Közös Piac döntései termékeinkkel szemben alkalmaznak.

— Valutánk konvertibilissé tételére csak akkor határozzuk el magunkat, amikor ennek belső és külső feltételei létrejönnek. Egyébként e tekintetben is úgy járunk majd el, mint a szocialista gazdasági integráció, a KGST-tagországok egyike. A nemzetközi együttműködés mai, kiterjedő szakaszában az egész szocialista gazdasági közösséget foglalkoztatják e kérdések.

— A tőkés válság hatásáról: nagy külkereskedelmi forgalmunk miatt természetesen Magyarországra sem maradtak hatás nélkül a nemzetközi gazdasági életben végbement változások, de távolról sem lehet a tőkés válságtól való függésről beszélni. A szocialista tervgazdálkodás, a szocialista országokkal való elsődleges együttműködés teszi lehetővé, hogy — ha nagy erőfeszítések árán is —, de ellensúlyozni tudjuk a válság hatását, és biztosítani a gazdaság mértéktartó, ugyanakkor töretlen fejlődését. a lakosság életszínvonalának szolid, de rendszeres emelését.

Kívánatosnak látja-e a KGST-n belüli integráció fokozását? Ha igen. milyen mértékben és hogyan?

— Válaszom egyértelműen: igen. A szocialista gazdasági integráció erőteljes fejlesztése ugyanis lehetővé teszi, hogy a tagországok — köztük Magyarország — erőforrásaikat a leghatékonyabban hasznosítsák, hazai lehetőségeinket a nemzetközi együttműködés révén megsokszorozzák. Ennek jelentősége a kialakult világgazdasági helyzetben tovább növekszik.

— Tovább kívánjuk mélyíteni a munkamegosztást, a termelési szakosítást és kooperációt számos gazdasági ágban, építve például az atomerőmű-berendezések vagy a számítástechnikai eszközök gyártásában az utóbbi időben kibontakozó együttműködés tapasztalataira is. Folytatni akarjuk az egy-egy ország erejét meghaladó óriási létesítmények közös építését — valamennyi résztvevő állam együttes hasznára. Példaként elég megemlíteni a világviszonylatban is kiemelkedő műszaki-gazdasági vállalkozásnak tekinthető 2750 kilométer hosszúságú „Szövetség” gázvezeték építését, vagy a Szovjetunió európai részét a többi KGST- oiszág energiarendszereivel összekötő, 750 kilovoltos villamos távvezeték létrehozását.

— Milyen szerepet játszhatnak a kis és közepes országok a Helsinki utáni Európában? Helyesli ön a Duna-menti együttműködés fokozását és fejlesztését?

— A kis és közepes országok szövetségi rendszerükön belül — ha ilyenhez tartoznak —, valamint a kétoldalú kapcsolataik vonalán, továbbá az átfogó nemzetközi szervezetekben sokat tehetnek annak érdekében, hogy az ENSZ ajánlásainak s a közösen kimunkált helsinki megállapodások szellemében bővüljön a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködése.

A Magyar Népköztársaság a Varsói Szerződés tagállamaként, a helsinki megállapodás aláírójaként, saját felelőssége tudatában tevékenykedik, akár a szövetségeseivel közösen, akár önállóan lép fel a nemzetközi életben. Helyeseljük az európai országok sokoldalú, minden érdekelt fél számára megfelelő, kölcsönösen előnyös együttműködését. Azt tartjuk, hogy az európai országok kapcsolatrendszerén belül igen fontos a Duna-menti népek együttműködése és eire jó lehetőség is van. hiszen Európa legnagyobb vízi útja évszázadok óta összeköti a folyó mentén élő népeket.

A jó szomszédság és együttműködés már eddig is a Duna mentén élő népek javára vált, s meggyőződésem, hogy a jövőben is jól szolgálja az együttműködő államok érdekeit. Hozzájárulhat olyan közös gondjaink megoldásához, mint a vízgazdálkodás, az energiaellátás, a szállítás, a közlekedés, a környezetvédelem. Közös munkánk egyszersmind elősegíti az összeurópai együttműködés további erősítését. A Duna mentén uralkodó béke és megértés az enyhülésnek, a biztonságnak fontos alkotóeleme lehet Európában.

Az utóbbi években a szocialista világrendszer kibővült. Párhuzamosan mégis az internacionalizmus válsága tapasztalható (Szovjetunió—Kína viszály, vietnami—

kambodzsai konfliktus, nemzeti kisebbségek problémái). Véleménye szerint melyek az okai ennek a válságnak? Miben látja az orvoslás lehetőségét?

— A kérdés tényként említette, hogy a szocialista világrendszer kibővült, a szocialista országok családja az elmúlt néhány évtizedben nagyobb, népesebb lett. Ez a történelmi tény éppen nem az internacionalizmus „válságára”, hanem az ellenkezőjére. életerejére vall

— Egyre változatosabb az a nemzeti környezet, amelyben a szocialista építés egyetemes törvényszerűségei, a közös törekvések utat törnek, kibontakoznak, a szocialista elvek megvalósulása megkezdődik. A jelenlegi nézeteltérések objektív okai, szerintem — több más mellett — az előző uralkodó osztályoktól örökölt, sokszor igen elmaradott anyagi, kulturális viszonyokban, továbbá a szocialista fejlettségi szint különböző fokában rejlenek. A szubjektív okai pedig jórészt visszavezethetők az új társadalom életében még jelen levő és ható, néha kiújuló burzsoá nézetek — mint az egoizmus, a nemzeti korlátoltság, a faji előítélet, a burzsoá nacionalizmus, s hasonlók — maradványaira.

— A magyar nép, amikor 33 évvel ezelőtt felszabadult, kapitalista értelemben is elmaradott, feudális csökevényekkel terhelt országban fogott hozzá egy új világ építéséhez, aminek első lépése a háborúban romhalmazzá vált országban az elemi élet feltételeinek megteremtése volt. Mi megismertük a nehézségek nagyságát, a tévedések lehetőségét, s az azokból származó károkat is. A nagy nehézségeken túljutottunk; ezt mi eszméink, rendszerünk erejének. népünk helytállásának tulajdonítottuk.

— Minél több nép lép a maga választotta szocialista útra, annál változatosabbak a cél elérésének útjai, módjai. Az országok eltérő adottságai, a népek hagyományai, a konkrét helyzetek természetesen a közös harc körülményeit is befolyásolják, és nem teszi egyszerűvé a nemzeti és a nemzetközi érdekek egyeztetését. A szocialista közösség országai, a marxista—leninista pártok — helyzetük, munkájuk, harcuk bizonyos fokú különbözőségei mellett is — érvényesítik az alapvetően közös érdekeiknek megfelelő internacionalista szolidaritás elveit és gyakorlatát. Magam azt vallom, legyen már holnap a máinál kéftszer annyi nép és ország, amelyik a szocializmus útjára lépett, még ha ez a véleménykülönbségek, vagy akár viták növekvő számával jár is; vállaljuk!

Hogyan vélekedik ön bizonyos nyugati kommunista pártoknak bizonyos szocialista országok irányában elhangzó bírálatairól? Gondolja-e, hogy ezek a nézeteltérések elsimíthatok az európai kommunista pártok egy újabb konferenciáján?

— A kommunista pártok között voltak, vannak és lesznek is viták. Ezek mindig együtt jártak mozgalmunk közel másfél évszázados fejlődésével. Azon nincs mit csodálkozni, hogy politikai ellenfeleink igyekeznek felnagyítani a véleményeltéréseket, s azokra építve szítják az ellentéteket a szocialista országokban és a tőkés államokban működő kommunista pártok között. Számításaikban azonban hiba van: a kommunista mozgalomban az alapvető érdekek és célok azonossága nagyobb erő annál, mint ami esetenként megosztja a pártokat. Ennélfogva a véleményeltérések a kölcsönös megbecsülés, szolidaritás és támogatás, az elvtársi együttműködés talaján mérsékelhetők, megszüntethetők.

— Ami a szocialista építés gyakorlatának egyes nyugat-európai pártok részéről jelentkező bírálatát illeti, én csak a magunk nevében, a magyar gyakorlatról szólhatok. Tőlünk távol áll az a szándék, hogy idealizáljuk munkánkat, országunk helyzetét. Tudatában vagyunk annak, hogy a szocializmus fejlődésben levő társadalom, amelyben ugyan egyre erősebbek az új társadalomra jellemző vonások, de jelen vannak, olykor felerősödnek nem szocialista jelenségek is. Számolunk azzal is, hogy a szocializmus felépítése hosszabb távra szóló feladat. Megoldásához nem kitaposott út vezet; ezért olykor együtt jár kényszerű megtorpanásokkal, irányváltoztatásokkal, valamint szubjektív hibákból eredő nehézségekkel is. Ezt a mi esetünkben részletezni nem kell.

— A Magyar Szocialista Munkáspártnak rendezett, normális kapcsolata van kivétel nélkül minden nyugat-európai testvérpárttal, és szolidárisak vagyunk harcukkal. Eszmecseréink során mi is kölcsönösen meg szoktuk mondani egymásnak a véleményünket, amelyek természetesen nem mindig vágnak egybe. De mi ilyenkor is azt kérjük elvtársainktól: ismerjék meg jobban a szocialista országok valóságos viszonyait, vegyék figyelembe, hogy nekünk is megvolt a saját történelmi utunk, kritikai észrevételeik reálisak legyenek, s mai valóságunktól ne azt az utat kérjék számon, amelyen majd ők saját történelmi fejlődésük és országuk — tőlünk eltérő — adottságainak figyelembevételével kívánnak járni. Mi nyugat-európai testvérpártjaink részéről jóindulatot tételezünk fel, ezért megjegyzéseiket mindig komolyan mérlegeljük.

— Meggyőződésem, hogy a kommunista pártok közötti nézeteltérések a jövőben csökkenni fognak, áthidalhatók, s ezt elsősorban a gyakoribb találkozás, a rendszeres két- és több oldalú véleménycsere mozdíthatja elő. Úgy gondolom azonban, hogy ha sor kerülne az európai kommunista pártoknak egy újabb konferenciájára, ott elsősorban azok a kérdések szerepelnének a napirenden, amelyek a lehetséges és szükséges közös akciókat segítik elő, azok a kérdések, amelyekkel a kommunista pártok előrevihetik az enyhülés és a társadalmi haladás ügyét kontinensünkön — fejeződött be Kádár Jánosnak, a Le Monde kérdéseire adott nyilatkozata.

2