Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-10-21 / 21. szám

SZÍNHÁZI ÉVAD A FIATALÍTÁS JEGYÉBEN Erőteljes színházi mozgásokkal indult az 1978—79-es színházi évad Budapesten. A korábbi 25. színházból és a Déryné Színházból már a tavalyi szezonban megalakított Népszínház után még a tavasszal új vezetést kapott a Nemzeti Színház is. A legerősebb vidéki alkotóműhelyek­ből kapott főrendezőt (Székely Gábort Szolnokról) és veze­tő rendezőt, illetve rendezőt (Zsámbéki Gábort és Ascher Tamást Kaposvárról) — ezenkívül ide szerződtek e társu­latok legkiválóbb tagjai is. Így az új igazgató, Nagy Péter akadémikus joggal mondhatta egy nyilatkozatában, hogy a fiatalítások után a régi gárda legjobb erőivel ez lett az ország egyik elit-társulata. És hozzátette: „A Nemzeti Szín­háznak mindenekelőtt élő színháznak kell lennie, amely­nek az a sajátos feladata, hogy a jó értelemben vett ha­gyományost és a modernet ötvözi. Nyitva kell lennie fel­fogásban, játékban és bizonyos mértékben műsorában is az újító tendenciák előtt, de nem szabad szakítania saját hagyományaival sem.” Ennek megfelelően a Nemzeti ha­gyományosan a Bánk bánnal nyitott és repertoáron tartot­ta legjobb klasszikus és modern produkcióit, de már no­vember végén jelentkezik az első Székely-rendezéssel (Büchner: Danton halála, Kállai Ferenccel és Kálmán Györggyel), majd januárban Zsámbéki az Éjjeli menedék­hellyel mutatkozik be itt. Ugyan ő rendezi az évad máso­dik feflében Arnold Wesker: A konyha című darabját, míg Asher élő klasszikusunk Weöres Sándor: Szent György és a sárkány című színművén dolgozik. Éjszakai előadásban Maróti Lajos egy monodrámáját és Mrozek: Emigránsok című alkotását tervezik. Űj igazgatót kapott az Operaiház. Fennállása óta leg­hosszabb ideig vodt direktor a dalszínházban a most nyu­galomba vonult Lukács Miklós: 12 esztendeig. Tőle a stafé­tabotot most Mihály András vette át, s ezzel egyidejűleg a főzeneigazgatói posztot zeneművészetünk kiválósága, Fe­­rencsik János tölti be újból. A most nyílt 95. évadba első előadáson már ő vezényelte Bartók Kékszakállúját., és ígé­rete szerint időt szakít majd rá, hogy sűrű hazai és kül­földi elfoglaltsága mellett a repertoár más darabjainak előadásain is a karmesteri dobogóra léphessen. Az első be­mutató az elmúlt hetekben mindjárt színházi ősbemutató volt: a fiatal Balassa Sándor operáját — Az ajtón kívül —, amelyet Wolfgang Borchert azonos című drámájának szö­vegére írt, az első szereposztásban vendégként Lehel György vezényli. Ő volt ugyanis a korábbi rádió-bemutató dirigense is. A rövid dalművel egy műsorban Monteverdi ritkán játszott Tankréd és Clorinda párviadala című szín­padi oratóriumát adják, amelyhez Tóth Sándor, a Pécsi Balett igazgatója írt koreográfiát. (Ezt adták elő az idén indült pécsi nyári színházi rendezvények során is.) Ha már a balettnél tartunk, csemegének ígérkezik az a négy egy­­felvonásos, amelynek kettős szereposztása január 13—14-én mutatkozik be, Fodor Antal, az Operaház fiatal koreog­ráfusa munkája nyomán. Az egyfelvonásos balettek ze­neszerzői Vivaldi, Rossini, illetve Penderecki és a magyar Bozzay Attila. Sztraviszkij, Schönberg és Glazunov, a szer­zői viszont annak a szimfonikus balettestnek, amelyet má­jusban külföldi vendég-koreográfusra kívánnak bízni. S ha már vendégekről esik szó, fellép az Operában az évad so­rán (előreláthatólag a Walkürben és az Istenek alkonyá­ban) a kitűnő svéd Wagner-énekesnő, Berit Lindholm; hal­lani fogjuk a jeles bolgár basszistát Nikolaj Gjuzelevet és az Olaszországban élő, ugyancsak bolgár szopránénekesnőt, Raina Kabainaskát is. Máris lekötötték a kitűnő ölasz Gui­­seppe Papane-t egy előadás vezénylésére. Márciusban több előadásra Pestre várják a Moszkvai Nagy Színház balett­együttesét is. A már említett új alakulattól, a Népszínháztól életre­­hívásának bizonyítását várja a fővárosi közönség. Várszín­házi otthonukban már megtartották az első bemutatót: a berlini Brigitte Soubeyran állította színpadra Brecht Egy fő az egy fő (Mann ist Mann) című darabját Törőcsik Ma­rival és Iglódi Istvánnal. Iglódi mint rendező is bemutat­kozik januárban (Vízkereszt). Most folynak Marlowe Dok­tor Faustusának próbái; a Kecskemétről felszerződött Gá­bor Miklós játssza a címszerepet. Gábor egyébként a ter­vek szerint rendezőként is bemutatkozik: Füst Milán IV. Henrikjét kívánja színpadra állítani, amelynek évtizede főszerepét játszotta. A Népszínház másik otthonában, a Józsefvárosi Színházban (a volt Déryné fővárosi otthona) többek közt a Rómeó és Júlia, a Liliom és Genet Cselédek című darabja 'látható; ezeket a produkciókat viszi a szín­ház vidékre is. Hogy a Vígszínházról is essék szó, fiatalokra bízta a ka­marateremben, vagyis a Pesti Színházban Várkonyi Zoltán igazgató-rendező Romain Weingarten A nyár című groteszk játékának főszerepeit. A Vígszínház NDK-beli turnéja után Déry Képzelt riportját és Fejes Endre Jó estét nyár, jó estét szerelem című ugyancsak zenés játékát vit­ték) most mutatta be Marton László rendezésében a te­hetséges fiatal író, Bereményi Géza Légköbméter című da­rabját; az anyaszínházban pedig ugyancsak ifjú rendező. Valló Péter állítja színpadra a lengyel Witold Gombrowitz Operett című művét. A Madádhban Huszti Péter és a hirtelen berobbant Kiss Mari, valamint Psota Irén, Márkus László és Haumann Péter játszik a Pygmalionban; a Madách Kamara Gyárfás Miklós egyfelvonásosokat mutatott be korábbi repertoár­darabjai mellett. A József Attila ismét népszerű arcát mu­tatja Goldoni Hazugjával (rendezi a fiatal szolnoki Csi­szár Imre) és Bannermann—Brooke Week-end a tenger­parton című komédiájával. Ugyancsak a szolnoki vendégművész, Ivánka Csaba ját­­„ szik Voltaire Candide-jának színpadi adaptációjában, ame­lyet Gosztonyi János főrendező állít színpadra a Radnóti Színpadon. Az egyre inkább magára találó együttes jó pó­­diumi programokkal kecsegtet az évad folyamán. Várakozás és némi hírlapi via előzte meg a legújabb színházi alakulat, a korábbi Kamara Varieté helyén tele­pült Játékszín első szezonját. Ennek az úgynevezett „be­fogadó” színháznak önálló társulata nincs: az a feladata, hogy színházi szakemberek alkalmi társulásainak sza­bad fóruma legyen. Hogy ez mennyire sikerül majd, azt a jövő dönti el: indüló szezonjában inkább csak korábbi produkciók átvételeivel találkozunk. Moliere, Gogol, Dür­ren matt egyfelvonásosokkal, egy báb- és egy pantomin­­produkcióval, valamint Kozák András „egyszemélyes’-’ Hamletiével, amelyet a Kaláka együttes közreműködésé­vel már sikeresen adott elő az Egyetemi Színpadon. Az erőteljes személyi mozgásokkal, a fiatalok és vidéki tehetségek „betörésével” induló évadtól a fővárosi közön­ség egy ígéretes színházi korszak bevezetőjét várja. Lukács.v András Az Astra bábegyüttes MTI — Benkő Imre felvétele Sok szó esik Magyarországon az utóbbi évtizedben az életforma változásáról. Ennek következménye az is, hogy az emberek nagy tömegei keresik az öröm neme­sebb forrásait: gyönyörködni akarnak a művészetek­ben, élvezni akarják magát az alkotást is. A hatvanas években rohamosan szaporodtak a pinceklubok, ame­lyek az önkifejezés formáit keresték, kutatták. Kitere­bélyesedett az amatőrmozgalom. Most, a hetvenes évek végén megfigyelhető az is, hogy a mozgalom első hulláma számos „hivatásos” amatőrt nevelt ki, olya­nokat, akik lelkes és hozzáértő hívei — szervezői, irá­nyítói, népszerűsítői — lettek a mozgalomnak. Ez mi­nőségi változást eredményezett. Az amatörmozgalom irá­nyítása a Népművelődési Intézet feladata. Debreczeni Tibor osztályvezetőt kértük meg, válaszoljon kérdése­inkre. — Az amatörség lényege, hogy valaki kedvtelésből foglalkozik valamivel. Az amatőrmozgalom miként befolyásolja az amatőrök tevékenységét? — Az, hogy mi mozga­lomról beszélünk, azt jelen­ti : a spontán önkifejezés ál­landóvá válását segítjük elő. A mozgalommá szerve­ződés az amatőr csoporto­sulásokat magasabb szintre emelte. Éppen a mozgalom révén kerültek 'be az ama­tőrök a magyar szellemi élet áramlásába. A Népmű­velési Intézet, mint a moz­galom irányító testületé 1967-től a közóletiség felé igyekezett utat nyitni az amatőrök számára, a friss és eredeti gondolatok és megoldások felé terelte őket. Úttörő volt e tekin­tetben a tataibányai Bá­nyász Színpad, a Szegedi Egyetemisták Színpada, a Budapesti Pinceszínház, a zalaegerszegi Reflex Szín­pad, a győri Arrabona Szín­pad. Ezek merész, színvona­las produkciók egész sorát hozták létre. — Kétségtelen, hogy re­neszánszát éli nálunk az amatörség. Ennek nyilván anyagi okai is vannak. — Az amatőr csoportok működése pénzbe kerül ugyan, de nem ettől függ, hogy megalakul-é, s milyen eredményt ér el egy cso­port. Sokkal nagyobb súly­­lyal esik latba, akadnak-e megfelelő képzettségű ve­zetők. Ám, nehogy azt higgye, ki akarok térni a kérdés elől: az intézet köz­vetlenül nem támogatja anyagilag a csoportokat. Ez a tanácsi, szövetkezeti és szakszervezeti művelődési házak dolga. Mi közvetet­ten, pályázatok meghirdeté­sével segítjük, orientáljuk őket. A vezetők képzése és továbbképzése azonban a mi feladatunk. Néptánc-ok­tatókat, koreográfusokat és színjátszó csoportokat veze­tő rendezőket képezünk, akik működési engedélyt kapnak, rendezhetnek tehát és oktathatnak, s munká­jukért tiszteletdíjat vehet­nek fel. Mi dolgoztuk ki az amatőrcsoportok minősítési rendszerét is. Két évenként kerül sor az alapminősíté­sekre, amelyeken egy-egy megye csoportjai vesznek részt. Az itt kiválóan meg­felelt minősítést kapott csoportok részt vehetnek az országos minősítésen, amely már fesztivál jellegű, s amin arany, ezüst és bronz fokozat érhető á. Két aramy fokozat megszerzése után úgynevezett kiemelt csoport kategóriába kerül­nek a versenyzők, ők al­kotják az élmezőnyt Az ő csoportjaikat küldjük nem­zeti és nemzetközi fesztivá­lokra. — Gyakran szerepelnek amatőr csoportok a televí­zióban és a rádióban. — Ez is a mozgalommá válásnak köszönhető. A leg­jobb amatőr csoportoknak az intézet megszervezi a publicitást is. Ezért a sok nyilvános szereplés és a gyakori alapos, elemző kri­tika a sajtóban. Kórusaink és néptánccsoportjaink már rég világszínvonalúak. Egy­re népszerűbbek az amatőr irodalmi és színjátszócso­portok, a táncházak, a báb­csoportok, s egyre többen foglalkoznak a népi ipar­művészettel, a képzőművé­szettel, a filmmel és a fo­tózással amatőrként. Feltű­nő az amatőr filmesek szá­mának gyors növekedése. Újabban az amatőr pop-ze­nei csoportok is népszerű­ek. — A Népművelési Inté­zetnek saját nyomdája van. — Igen, erre módszertani kiadványaink miatt nagy szükségünk van. A százez­reket magába tömörítő amatőrmozgalomnak szük­sége van arra, hogy megfe­lelő ajánló és módszerta­ni irodalommal lássuk el. Intézetünkben külön kuta­tási osztály működik, mely tudományosan értékeli az amatőrök szerepét, előké­szíti és segíti további fejlő­désüket. Amatőrök és amatőr cso­portok akkor is működtek nálunk, amikor még nem beszéltünk mozgalomról. Ezek közé tartozik az Astra bábegyüttes, amely huszon­négy esztendeje alakult Vízvári László vezetésével. Tagjainak többsége a. Nép­művelési Intézet tanfolya­mán tanulta meg a bábo­zást. Az együttes jelenleg tizenhét tagot számlál, akad köztük sebészdoktor, nyom­dász, porcelántervezíő, diák, munkás és grafikus. A bábművészet iránt ér­deklődőknek aligha kell be­mutatni Vízvári Lászlót, az együttes vezetőjét, a buda­pesti Mikszáth téri gimná­zium tanárát, hiszen nem­zetközi bábkörökben világ­színvonalú rendezőként tartják számon. Az Astrá­­ban bábozott Hollós Lász­ló is, aki ma a világhírű budapesti Bábszínház ren­dezője. A Bábszínháznak' különben tizenegy bábszí­nészt is adott az együttes — így válik művészetté az amatörség. Az együttes ala­pító tagja Kós Iván, az Európa-szerte ismert báb­tervező is, aki feleségével és gimnazista fiával az együttes folyamatosságának jelképe lehetne. Az Astra 1966-ban és 1973-ban elnyerte az UNI­­MA (a Bábművészek Nem­zetköz Szövetsége) külön­­diplomáját és kétszer kap­ta meg a Magyar Népköz­­társaság Kiváló Együttese címet. Természetesen sokat utaznak, szerepeltek Svájc­ban, Lengyelországban, Belgiumban, Csehszlová­kiában, Olaszországban, a Német Szövetségi Köztár­saságban, az Amerikai Egyesült Államokban. Egy franciaországi nemzetközi fesztiválon franciául adtak elő Bartók zenéjére egy bábjátékot. Utazásaikat a pesterzsé­beti Vasas Művelődési Ház (népszerű nevén: Osili) fe­dezi. Próba — és fellépési lehetőséget is itt kapnak. A Csili állja a Csalogány ut­cában fenntartott műhelyük költségeit is, ahol maguk tervezik és készítik bábjai­kat és a világítási berende­zéseket. A műhelyben az esztergagéptől a körfűré­szig minden felszerelésük megvan, (ősz Szabó Antó­niának, az együttes tagjá­nak a bábjai sokszor már feltűnésükkor tapsot kap­nak.) Évente ötven előadást tartanak a művelődési ház­nak és közönségének. Fel­lépnek egyetemi klubokban és kollégiumokban, üze­mekben, művelődési házak­ban is, tulajdonképpen mindenütt, ahova hívják őket. Az Astra amatőr együt­tes, amely művészi produk­ciókat hoz létre. Az ama­tőrmozgalomhoz tartozik, ám — több másik csoport­tal együtt — a mozgalom élvonalába küzdötték ma­gukat. Az ő sikereik jelzik; az amatőrmozgalom minő­ségi változáson megy át napjainkban Magyarorszá­gon. Dutka Judit <4 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom