Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-10-21 / 21. szám
ADUNÁN az egyetlen Duna-híd az országban — a Dunántúl és az Alföld között. Az egy-két évre térvezett Kossuth-híd végül is tizennégy esztendeig szolgált becsülettel, nevét márványtábla őrzi, emlékét pedig mindazok, akiknek akkor valóban az életet, a békés mindennapok folytatását jelentette. Aztán az Erzsébet-híd kivételével gyorsan újjáépült minden dunai híd, a budapestiek mellett ismét megindult a forgalom a két part között Győrnél, Komáromnál, Dunaföldvárnál és Bajánál. ERZSÉBET Sávoly Pál hídtervezőt csak fényképről ismerem. Egyenes tartású, őszhajú ember áll a hatalmas mérnöki rajzasztalnál, javít valamit egy laikusnak érthetetlen vonalrengetegen. Ebből a rajzból született élete fő műve, az Erzsébet-híd. A világjáró mérnök álmait, fantáziáját, kivételes tehetségét sok száz híd testesíti meg minden kontinensen, de az igazi szerelem mindig az Erzsébet maradt. A légiesen karcsú, kecses ívű, kábelkötegeken lebegő 6500 tonnás acélcsoda. Emlékszem arra a novemberi napra 1964-ben, amikor minden fővárosi az új hídon akart átmenni a másik partra, farsangi hangulatban vettük birtokba a jelképnek, kézfogásnak, műszaki alkotásnak egyként páratlan Erzsébetet. Binszky István, az Erzsébet-híd vigyázója, hídmestere végigsimít az egyik derékvastagságú tartókábelen és szeretettel mondja: — Én bizony nem tudnék hűtlen lenni Erzsébethez. Szép is, fiatal is, csinos is. Igaz, a hidak hamarabb öregszenek, mint a szépasszonyok, de addigra úgy összeszokunk, hogy ásó-kapa sem választhat el tőle. Mert öregszenek ám a hidak is. A forgalom keményen nyűvi az eresztékeket, csavarokat, kábeleket, a fagy és a hőség egyként árt az anyag rugalmasságának. Tízévenként igencsak szükséges a felújítás, közben pedig a kisebb hibák kijavítása. Ha csupán a tenyerem teszem rá Erzsébetre, már akkor megérzem, hogy egészséges-e vagy valami betegség bujkál benne. Nyitott szemmel, jó füllel kell naponta kétszer is szétnéznem, hogy időben észrevegyem a bajt. Igaz — kopogja le gyorsan a hídmester — eddig még nagyobb gond nem adódott és remélem, nem is fog. JAVÍTÁS — ÚJJÁÉPÍTÉS — ÉPÍTÉS A Fővárosi Közterületfenntartó Vállalat hídosztályán Budapest térképe, rajta 297 zászlócska, ezek jelzik a hidakat, átjárókat, felüljárókat. A hídfenntartók gondja ezek karbantartása, javítása, esetenként átépítése. Az osztály vezetője Berman Ottó közlekedési mérnök fiatal ember. Hat éve óvja, védi, felügyeli a budapesti hidakat. Arról beszélgetünk, hogy a főváros kinőtte már hat közúti és két vasúti összekötő hídját, nagy szükség lenne újakra, de hát a pénzt egyelőre csak a rekonstrukcióra sikerült előteremteni. Az építők, szerelők — ahogy hivatalosan mondják — kapacitás hiányában ezt is csak fokozatosan csinálhatják, a hidakat nem egyszerre, csak egymás után vehetik sorra. Most a Margithíd korszerűsítésén, csinosításán dolgoztak, néhány hete fejezték be a munkát — a fölvezető utak és a környék rendezésével együtt. Persze ezek a munkálatok nem csupán a hídosztályra hárulnak, segítik őket a Vállalat más részlegei, a nagyobb újjáépítési feladatokat a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium koordinálja. Träger Herbertet, a KPM hadosztályának vezetőjét ember legyen a talpán, aki könnyen megtalálja. Egyik nap Győrben van többnapos tudományos tanácskozáson, aztán Debrecenbe megy, az irodájában csak átutazóként fordul elő. Végül telefonon sikerül beszélnünk. Bemutatkozom, mondom, mi járatban vagyok. A rokonszenves hang szabatosan, szakmája higgadt ismeretében kapásból válaszol kérdéseimre. így tudom meg, hogy tíz közúti Duna-hídunk bizony már alig-alig bírja a megnövekedett forgalmat, égetően szükség lenne új hidakra. A dunamenti országokban — hogy csak kettőt idézzek — Ausztriában és Jugoszláviában negyven kilométerenként vannak hidak, nálunk hetven kilométerenként, pedig a forgalom hazánkban sem kisebb, mint szomszédainknál. Most épül ugyan Bajánál egy híd, hogy a régit — ahol vasút és közút szorul most egymás mellé — tehermentesítsék. Ezenkívül a közeli jövőben csak felújításokat terveznek a KPM-ben. Egy-egy új híd — a hozzá vezető utakkal, a környék rendezésével együtt — 2—3 milliárd forintba kerül, azért a meglevők újjáépítése után kezdhetnek csak új átkelők építéséhez. A tervek szerint a Margit-híd felújítását az Árpád-hídé követi, ahol már ki is szélesítik az úttestet és a villamos mellett kétszer három sávon közlekedhetünk majd rajta. Párhuzamosan végzik majd a Róbert Károly körúti — Váci úti csomópont rendezését és a Hungária körút korszerűsítését, Óbudán pedig a Flórián téri kétszintes csomópont megépítését. Az ötödik és hatodik ötéves tervben szerepel a Petőfi-híd átépítése, a hetedikben pedig a Déli Vasúti összekötőhíd közelében a Lágymányosi-híd építése, a következő híd pedig Újpesten készül. Az elképzelések között van egy Duna alatti alagút, a Csepel—Albertfalva közötti híd, az ezredforduló táján pedig még két Duna-híd a fővárost elkerülő autópálya részeként Budapest északi és déli peremén. Végül ne feledkezzünk meg a Bős-Nagymarosi vízlépcsőrendszer duzzasztóművéről, amelyen közúti híd vezet majd Visegrád és Nagymaros között. És közben — fejezi be a telefonbeszélgetést Träger Herbert — természetesen kell majd időt és pénzt áldoznunk a már meglevő hidakra is, hiszen azok sem fiatalodnak. Mivel is zárhatnám a Duna hidak krónikáját? Talán egy szép beszélgetés fölemlítésével. Kránitz Pál nyugdíjas hidász mondta egyszer nekem: — Én hóban, fagyban, forróságban küszködtem a háborúban elpusztult hidak újjáépítésén. Tudja, nincs szomorúbb, mint ha a hidak nem az emberekkel együtt öregszenek. Mert a hidak halála háborút jelentett emberemlékezet óta. Azt szeretném, ha ezek a hidak, amiket én is építettem, már velünk együtt vénülnének meg. Ehhez nekik is arra van szükségük, mint az embereknek, békére. i Kábelen függő acélcsoda ml/' J » • / »1 f V1 Jl : if hu WSMX % i rf I-msmm 1 w£/W\m mmsm Szabadsághíd — turulokkal Geszti Anna felvételei Ki emlékszik a „Manci-hidra"? Balra: A fiatalodó „Margit' 9 I
