Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-10-07 / 20. szám
A kutató ember A kövekből akár olvasni is lehet Kocsis Lajos, a kék munkaruhás, sildes sapkájú sümegi nyugdíjas mondta ezt, amikor érkezésem után. nem sokkal hazakerékpározik hatszáznégyszögöles szőlőjéből, és megtudja látogatásom célját. A föld 'különböző rétegei, ősi kőzetei — meséli — nyitott könyvként tárulnak az avatott ember elé. A geológusok és régészek, a föld mélyének hivatásos vallatói sem állítanák ezt meggyőzőbben, mint Kocsis Lajos bácsi, a most, 68 évesen is mozgékony hajdani kő- és bauxitbányász. A markáns arcú, őszes, magas homlokú ember már régóta szenvedéllyel „lapozgatja” azt a bizonyos nyitott könyvet. Először amatőr régésznek véltem. Ám tévedtem. A Bosnyák utca 37. alatti lakásán megmutatta két vitrinjét és kamráját, igen értékes kőzetgyűjteményével, amely 835 darab számozott és naplóba leírt leletből áll. Közben meghallgattam a hozzájuk fűzött magyarázatait. Utána elém rakta tudós kutatók olyan földtani és archeológiái tanulmányait, amelyekben a nekik nyújtott jelentős feltáró és gyűjtő segítségéről és szerepéről is írnak. — Ugye ez már több, mintha csupán a hobbim lenne.. .?! Igazára már előbb is rájöttem, ö a magyar tudomány egyik sajátos kutató munkatársa. Tehát ritka, egyedi jelenség. Benne a föld mélyét kutató ember olyan puritán hevülete él, amilyen csak a magas hivaitástudatú szellemi munkások jellemzője. A kétkezi dolgozók közül leginkább a folyton újítók, az ezermesterek típusával áll alkati, lelki rokonságban. Vitrinjeiben sem akármilyen köveket őriz, hanem sok millió évvel ezelőtti tengeri csigák, kagylók, teknősök és más élőlények, illetve ősnövények kövületté „konzervált” tetemeit, lenyomatait Majdnem úgy ismeri latin neveiket is, mint a paleontológia, az ősnövénytan művelői. Gyűjteménye egy részét egyébként már két pécsi unokájának ajándékozta; jut majd belőle a sümegi unokáknak is. Megmutatja különböző városok Sümegre kiránduló gimnazistáinak és tanárainak különböző levelét is, amiért a környék régészeti leleteinél beszédes és értő kalauzuk volt. Katedrára vagy muzeológus előadónak képzelem el Kocsis bácsit. A valóságban pedig karaktere egy eredeti munkás és intellektuel remek „ötvözete”. Az első kőbe merevült csigákat még srác korában találja a bányában, de a társaival ellentétben, félreteszi őket, hogy néha játszhasson velük. Aztán későbbi kemény munkája mellett már kutat is utánuk. Bányász élete még 1939- ben egy súlyos üzemi balesettel véget ér, s rokkantként leszázalékolják. De a felszabadulás utáni években annyira rendbe jön, hogy az erdészet adminisztrációjában könynyű munkát vállal. Érdeklődése 1957-től a Földtani Intézetbe juttatja, ahol hivatalosan mint betanított szakmunkás dolgozik. Valójában önálló geológiai kutató, rétegfeltáró és gyűjtőmunkát végez, a mellé beosztott néhány segédmunkással. Erről szólva, felesége így jellemzi ezt az időszakot: — Az egész Dunántúlt becserkészte, mint egy hajdani vándorszínész. Hetente csak egyszer járt haza ... A megtalált tudományos vagy muzeális értékű kövületek helyét, fekvését pontosan felméri; elemzően leirja a leletek színét, összetételét, „szövetét”. Ezt a munkát túlnyomóan dr. Fülöp József geológus, a Földtani Intézet akkori igazgatójának olykor helyszíni, de többnyire távirányításával végzi. Leleteit és elemző jelentéseit is jórészt ő dolgozza fel tudományosan. Ezért 1964-es és 1973-as német nyelvű archeológia! tanulmányainak egy-egy példányát Fülöp József neki is dedikálja. Az utóbbit így: „Kocsis Lajos bácsinak, a feltáró munka kulcsfontosságú résztvevőjének.” Elismeréssel méltatja munkásságát Vértes László, a régészeti tudományok doktora is. A már elhunyt tudós a sümegi ősbánya felfedezéséről 1969-ben kiadott tanulmánya rövid bevezetőjében ezt írja: „Kocsis Lajossal kell kezdenem ... aki maga is sümegi „nevezetesség”. Egész életét azzal töltötte, hogy a környéket járta, megvizsgált minden természetes feltárást, partomlást, a mély utak nedves földjét, az esővájta vízmosások anyagát. Az ősrégi kövületek iránti szenvedélyes szeretetből tette ezt, mindig a maga jó kedvére, sokszor az Állami Földtani Intézet megbízásából és hasznára...” így történt ez a Sümeg melletti úgynevezett Mogyorósdombon is, ahol Kocsis Lajos 1960-ban azt a feladatot kapja, hogy 400 méter hosszú és fél méter széles kutatóárokkal hasítsa keresztül a terepet. Vértes László munkája egyik fordulatát így vázolja: „Már több mint kétszáz méter hosszú volt az árok, amikor egyszer csak meglepő dologra lett figyelmes. Eltűnt az árok alja...” — Most is úgy emlékszem rá — tűnődik el Kocsis bácsi — mintha tegnap történt volna. Olyan izgatott lettem, mint egy rejtélybe ütköző nyomozó. A keresett mészsárga rétegek helyett csupán omladékos, süppedékes kőtörmelékben csákányoztam, végül egy-kót méterrel mélyebb korábbi vágat aljáig jutottam ... Ott szarvasagancsokat talált. Egyik szinte szétmorzsolódik a keze közt. Nagyon régi eredetű lehet. Aztán szívósabb agancsdarabokra is bukkan, amelyeken emberi munka nyomait észleli. Régészkedő „szimata” megsejti, hogy ezek valamikor ősi szerszámai lehettek a hajdan itt élt embereknek. Azonnal jelenti felfedezését a geológusnak. Néhány hét múlva már Vértes László a Nemzeti Múzeum, majd a Tudományos Akadémia megbízásából, két évig Kocsis bácsival együtt folytatja az itteni ásatásokat. Kocsis Lajos egy ötezeréves kovabánya nyomaira bukkant ... Vértes László kiemelten is hangsúlyozza, közösen tárták fel az ősember által kialakított, eléggé kiterjedt bánya több boltozatos tárnáját, folyosóját, és az itteni bányászatban használt 178 ősszerszámot; agancsból készített csákányt, kalapácsot, feszítő éket. Azóta tudományos kiadványok és tanulmányok sora jelent meg a tavaly természetvédelmi területté nyilvánított sümegmogyorósdombi ősbányáról. De akadt olyan írás is, amely meg sem említi a felfedező Kocsis Lajost, noha Vértes László tanulmánya többször is „Kocsis-féle árok”-nak nevezi a feltárás helyét, hogy ezzel is kifejezésre juttassa az ősbánya körüli szerepének igazi jellegét. Kocsis Lajos Geszti Anna feli-. Azóta az őstörténeti jelentőségű bánya mellett sajátos oktatóbázis létesült, a geológus egyetemi hallgatók gyakorlati képzésére, minthogy ez a terület — más földtani és régészeti értékei által is — különösen alkalmas erre a célra. A világon páratlan lelet is fűződik Kocsis bácsi nevéhez. A sümegi Kövesdomb kecskevári kőfejtőben 1963-ban egy körülbelül 60 millió évvel ezelőtt élt, 34X31 centis ősteknős páncéljának és csontvázának maradványait fedezte fel. A tudósok szerint egyedülálló, és eddig ismeretlen teknőcöt egy 15 mázsás kőtömbből véste ki! — Akkor még nem tudtam, hogy ilyen el sem képzelhető múltja van a leletnek. Most viszont már a „jövője” is biztosított: egyedien ritka értéke miatt a lelőhelye nyomán latinos „Siimegenis” névvel a Földtani Intézet Múzeumába került. Kocsis bácsi a sümegi múzeumnak is jelentékeny gyűjteményt adott. Elkalauzolt az újjárendezésre váró termeibe, ahol a múzeum vezetőnője megmutatta azokat a kőzettárolókat, amelyeken már külön tábla jelzi, s méltatja az adományozó sümegi „nevezetességet”. Amikor elbúcsúztam Kocsis bácsitól és házi múzeumától, éppen egy teherautó érkezett hozzá, hogy elszállítsa kertjéből és a sümegi kőbányából az általa feltárt és öszszegyűjtött mintegy 10—15 mázsányi újabb értékes őslénytani kövületet — a Földtani Intézet Múzeumába... Szenes Imre A váci művelődési ház belső udvara MT! — Koppány György felvétele A nagykanizsai Művelődési Központ kiállítóterme MTI — Braristetter Sándor felvétele Üj épületek A szegedi postaközpont MTI — Ilovszky Béla felvétele
