Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-09-23 / 19. szám

A A közelmúltban vetítet­te a magyar televízió Az autó története cí­mű filmsorozatot, amelyből áttekintést szerezhettünk a gépkocsigyártás fejlődésé­ről a hőskortól napjainkig. A képernyő tanúsága sze­rint, olyan múzeumba illő (némelyikük egyenesen on­nan is kanyarodott a kame­rák elé) autómatuzsálemek keltek ismét életre, ame­lyek első próbaútját majd­nem száz esztendő válasz­totta el a filmszereptől. Meglehetősen kevés ilyen egyedi gyártású, autótörté­neti emléket sikerült épség­ben megőrizni, amelyben döntő szerepet játszott az Európát nem kímélő két vi­lágháború. Szerencsére azonban mindig akadnak lelkes em­berók, akik egy csavarhoz, egy elárvult fa-kül'lahöz, netán egy szemétdombra hajított benzinporlasztóhoz hozzá tudják képzelni azt a gépet, amelynek alkatrésze lehetett. Az ilyen megszál­lottnak is nevezhető embe­rek számára azután „mind­össze” három-négy eszten­deig tart, amíg autóteme­tőkből, roncstelepekről szerzett alkatrészekből, ar­chívumokban őrzött szakla­pokból összeállítják a gép­kocsit, amelynek minden alkatrésze eredeti, vagy legalábbis annak kézimun­kával elkészített pontos mása. Ez utóbbi módszerről tá­jékoztatott az Uppsalából. az Esztergomi Veteránautók Találkozójára érkezett ma­gyar származású Klein há­zaspár, akik ilyen módon találtak rá az 1908-as gyár­tási évű Gregoire típusú GURULÓ TÖRTÉNELEM Ezzel a felszereléssel az egyik leghíresebb francia veteránautó szépségversenyen, a „Concours élégant”-on is díjat lehet nyerni. Megjegyzendő, hogy Klein úr ruhája, áz eredeti mintájára — budapesti szalonban készült . Gábor Viktor felv. gépkocsijuk egyik alkatré­szére. Ez volt a Gregoire második megszületésének napja. Ebéd közben jön meg az étvágy, tartja a magyar közmondás, amely svéd honfitársaink esetében is igaznak bizonyult. Az első eredményes próbálkozás után újabb autórégiségek felkutatására vállalkoztak. Az elmúlt években Lars Klein idősebbik fia már az európai versenyeken egy T-Forddal szerepelt, amely ugyancsak alkatrészenként került a család tulajdoná­ba. Ha már újjászületett az autó, s a maga nemében már tökéletes, és sorra szerzi a díjakat a rally­­versenyeken (legkivált szépségéért), akkor valami újat is ki kell találni. Vala­mit, ami még tovább töké­letesíti a gépkocsi megjele­nését. Ez pedig a korhű ru­ha és a felszerelés. Ennek megtervezése és elkészítte­tése Kleinné feladata volt. Ez korántsem könnyebb, mint a műszaki dolgok ki­vitelezése, hiszen át kell böngészni a Gregoire fiatal korát idéző századfordulós divatlapokat, amelyek ki­merítő tájékoztatást nyúj­tanak a kor útiruha divat­járól. A kalapoktól az autósszemüvegen át, a gép­kocsi csomagtartójára szíj­­jazandó réz-záras, bőrből készült útikofferig. Kleinék mindezt hobby­­nak nevezik, mint más a pecázást, a papírszalvéta­gyűjtést. Én azonban ko­rántsem öncélú, de érték­mentő, nemes szenvedély­nek tartom. (lintner) Születésének »0. évfordulóján, még élete de­rekán írt költeményével emlékezünk meg Füst Milánról, a magyar szabadvers egyik megte­remtőjéről; komor pátosza, biblikus és görö­gös irásmodora, a lét alapvető kérdéseit ke­serű sorokban megfogalmazó lírája nagy ha­tással volt az utána kővetkező nemzedékre. Nagy művész volt, pedagógus és — bölcs. Szenvedélyesen ostromolt témája volt a halál. A halál diadalát látta mindenütt, de nem tudta kiirtani magából az ész győzni akará­sát és a reményt. FÜST MILÁN öregség Hol vagytok 6 szemeim, kik oly áldottunk véltetek egy. arcot? S hol vagytok ó csodálatos füleim is, amely oly hegyes lett, mint szamáré valamely édes-bús nevetéstől? S hol vagytok fogaim, ti vérengzők, kiktől felserkent nemcsak a szamóca, de az annál duzzad­­tabb és pirosabb ajak is? S hol vagy te mellemnek oly irtózatos da­lolása? S hol a kin és hol az áldás, amelyet most hiába keresek eszelős utaimon, görbe bottal a kezemben? Loholni bolondul? Kergetni az őzet, az őz­lábút s utána ledőlni, susogni, nem is neki, de a hold­nak ... Holmi rejtelmekről, amelyeket senki sem érthet egészen s amelynek zaklatott boldogság mindenkor a neve.. Hol vagytok ti mozgalmak és fekete átkok? örök sietés? Hol a mohó száj s hol a nevetésem? Úristen, hol a nevetésem s a tárgytalan zokogás is: Mikor dongó hajnalodások vértelen mesz­­sziségei! hányszor Leborultam a sötétben elétek! Halgass rám óh ifjúság. Volt egy öreg gö­rög egykor. Ki felemelte két kezét, mint a szobor s az ifjúságát visszakövetelvén Mondott aiszchyloszi átkot arra, aki tette, hogy így meg kell az embernek öregedni. Félig vakon állt a helyen, csupa sugárzásba merülve, — ősz haját verte a szél is S pisla szeméből könnyei hulltak az Isten­ség magasztos lábai elé. S mégis szava dörgött, szavától megállt a * malom, megrendültek a dombok S az ötéves kos is felemelte rá a fejét, — Ámde az Istenség Nem nézett rá, nem felelt akkor az öreg­nek. Sírt az Istenség. Mert, mintha dobokat ver­nének a fülébe, tompa dobot S erre felelne a hegyomlás s e hegyomlás­nak felelne a tenger... Oly naggyá nőtt meg előtte s oly szentté az öregség ősi nyomora. Mert hisz ott állt ő már önnön sírja előtt s még mindig pörölve a széllel. S még egyszer hangoztatni akarván igazát, mielőtt elomolna ... S aztán hát elment persze, — csend lett végül is e vidéken. De a szívében is csupa csend volt már akkor, el ne feledjük s egy másik, még nagyobb figye­lem ... S feje körül tompa derengés. 1940. Új magyar film K.O Forgatókönyv: Müller Péter; operatőr: Zsombo­lyai János; zene: Berki Géza, Presser Gábor; ren­dező: Rényi Tamás; főszereplők: Cserhalmi György (Csüngi), Kiss Mari (a felesége), Juhász Jácint (Vö­rös Jóska), Sáfár Anikó (a felesége), Bencze Ferenc (Csüngi apja), Inke László (az edző). IP Vidéki ökölvívócsapat mérkőzik Budapesten. Csüngi, a csapat reménysége, feleségét és két gyermekét is magával hozza, akiket elvisz az apjukhoz is. Édesapja, becenevén Drakula, a hajdani nehézsúlyú bajnok tüdejét meg kelle­ne operálni, de az öreg hallani sem akar erről. Szeretné megérni, hogy fia bajnok legyen. Az edző szerint most itt az alkalom. Hogy felrázza barátját, azt javasolja, üssön egyet-kettőt a fiával, próbálja ki, milyen formában van a gyerek OA mérkőzésen Csüngi szorongva nézi, Vörös milyen be­hízelgő modorral beszélget a sportág vezetőivel. Edzője nyugtatgatja, s elismétli a taktikai utasítást: okosan boxolni, nem verekedni. Csüngi kételkedik, szerinte csak akkor győzhet, ha kiüti ellenfelét. A közönség lelkesen biztatja. Csüngi az edzői utasítás szerint viv, és hamaro­san maga mellé állítja a közönség kórusát Csüngi és ellenfele Vörös Jóska, gyerekkori barátok. Vörös olimpiai bajnok, sztár, aki mögött Csunginak min­dig csak a második hely jut. Csüngi megtudja, Vörös Jós­kának sikerei ellenére sok a problémája, most válik a fe­leségétől. Csüngi és a csapat költözteti új lakásba Vörös Jóskát, akinek a felesége rossznéven veszi Csungitól, ami­ért segit Jóskának abban, hogy öt elhagyja. Csüngi meg­tudja: az asszony változatlanul szereti Jóskát, bárt a fiú ezt nem hiszi el ^Eredményhirdetés: pontozással győz Vörös József. Az edző bevallja: tévedtem. Csüngi apja az igazságtalanságot látva haza akar menni, de fiára való tekintettel marad: ő adja át a díjakat. Vörös az emelvényen Csunginak nyújt­ja kezét: „Te voltál a jobb” — mondja Somogyi Lia összeállítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom