Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-09-23 / 19. szám
,.Halljatok füleitekkel, lássatok szemeitekkel és nyissátok meg a szíveteket is!” — e szép gondolat jegyében nyitotta meg dr. Űjszászy Kálmán professzor az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége sárospataki anyanyelvi táborát. Tizenhét országból ötvenlhét fiatal vett részt a négyhetes, nyaralással egybekötött tanfolyamon. A tábor szervezőinek, s az itt oktató pedagógusoknak a tanulást és a szórakozást kellett hasznos és színes programba ötvözniük. — Hogyan sikerült eleget tenni e kettős jeladatnak az idei — immár hetedik — alkalommal? — kérdeztem Hajdú István gimnáziumi történelemtanártól, a tanfolyam szakmai vezetőjétől. — Ebben az esztendőben — a jobb anyagi feltételek következtében — több szakembert alkalmazhattunk, ezért a délutánokat is szervezettebbé tudtuk tenni; szakkörökkel, sportolással, kirándulással és egyéb tanulságos — egyben szórakoztató — programokkal. Az új tanárok jó pedagógiai érzékkel és sok leleménynyel oldották meg a szünidő alatti tanítás cseppet sem könnyű feladatát. Ügy kérték számon a tanultakat, s ha kellett, úgy fegyelmeztek, hogy az sohase tűnjék fel iskolásnak. Mesélik, hogy a kezdő csoporttal foglalkozó fiatal tanár, Győri György egyik későn ébredő tanítványától egy focicsata közti pihenőben kérdezte vissza a bepótlásra feladott tananyag« >t, aztán együtt rúgták tovább a labdát. Nagy Katalin tanárnő énekórái, szakkörei egyben történelemórák is voltak, a dalszövegek szemléltetéseként rövid kiránduláson vagy múzeumban mutatta be tanítványainak a régi paraszti élet, avagy a kurucvilág tárgyi emlé.-ceit. A magyar pentatóniát öt, különböző hangot adó cserépköcsög segítségével ismertette meg a gyerekekkel. És persze rengeteget énekeltek, népdalok tucatjait tanulták meg. Énektanárnőnk készítette elő a számú ikra, hogy zempléni kirándulásunk alkalmával egy parásztportán vendégeskedhettünk. Vendéglátónk e őttünk emelte ki a kemencéből az ínycsiklandó omlós belű kenyeret, s a finom falatokhoz házi készítési! aludttejet kortyolhattunk cserépköcsögökből. Egyik tanítványunk a kollégium félreeső zugában felfedezett néhány citerát. Én is elhoztam otthonról az enyémet, s vagy hat-ihét gyerekkel naponta gyakoroltunk. Dörnyei László tanár úr fafaragó szakkörén tán egy leendő hobbi csíráját ültette el néhány ügyeskezű gyerekbe, ugyanakkor a magyar népi motívum-kinccsel is megismertette őket. — A korábbinál változatosabb, gazdagabb volt a program. Tehát a nyaralás és a tanulás kellő összhangját is sikerült megvalósítani? — Ez korántsem volt egyszerű feladat. Tapasztaltabb kollégáink számára is dilemmát jelent a „mit engedhetek” és „mit követelhetek” kérdése. Hiszen magukat már többnyire felnőttnek érző fiatalok voltak a gondjainkra bízva, s nyár lévén, az „iskolásditól” különben is óvakodunk. Kötött, előre meghatározott program szerint éltünk, ugyanakkor szabad kijárást engedélyeztünk otthonunkból, a Móricz Zsigmond kollégiumból. Bizony ez olykor a kelleténél hosszabb „kimaradást” eredményezett. Minden esztendőben találkozhatunk egy-két olyan fiatallal, aki azzal érkezik, hogy csupán pihenni, szórakozni jött. Ám ezt a „bajt” sohasem haraggal gyógyítottuk, hiszen meglehet, ideutazásuk előtt nem is hívták föl a figyelmüket kellőképpen arra, hogy itt Patakon bizony tanulni is kell. Szerencsére a többség szorgalma és érdeklődése többnyire átragad a kezdetben kevésbé igyekvőkre. Egy dologban mindenképpen megegyeztek az ifjú pataki táborozok: jól érezték magukat, és számosán jelezték. hogy jövőre vissza kívánnak térni. Ez alkalommal is találkozhattunk „öregdiákokkal”, akik már több ízben jártak Sárospatakon. Madarász Anika például, az Egyesült Államokból, harmadszor vett részt a tanfolyamon, s már nem is mint diák, inkább mint pedagógus. ötleteivel, tanácsaival sokat tett azért, hogy jó hangulatú, kellemes négy hét emlékét vigyék haza a gyerekek. A „gólyák” közül Rá ez András és Terkovits Irén is azt jegyezte be az anyanyelvi tábor emlékkönyvébe, hogy otthon — Burgenlandban — magyar barátaiknak ajánlani fogják Sárospatakot. Aki párszavas szókinccsel érkezett, már mondatokat formál. Aki beszélt szülei nyelvén, most 'helyesebben, magyarosabban fogalmaz. Az anyukák, az apukák okát tehetnek azért, hogy amit „látták, hallottak, s a szívükbe zártak” a gyerekek a sárospataki anyanyelvi táborban, ne kopjon, sőt tovább csiszolódjék. Erősítsék megszerzett nyelvtudásukat, tartsák bennük elevenen az óhaza iránti érdeklődésüket, a Magyarországról tanultakat. B. I. 8 t
