Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-09-23 / 19. szám
„TESTVÉRÜKKÉ FOGADTA K” BESZÉLGETÉS DR. TIMKÓ IMRE HAJDÜDOROGI PÜSPÖKKEL 1976- ban zarándokok érkeztek az észak-amerikai Egyesült Államokból Máriapócsra. A zarándoklat vezetője John M. Bilock, a Kunhall-i Érsekség segédpüspöke volt. Az amerikai rutén egyház híveit és papjait a magyarországi testvéregyház, a bajdúdorogi görög katolikus püspökség képviselői fogadták. Ezen a találkozáson vetődött fel a gondolat, kapcsolatot kellene létesíteni az amerikai rutén egyház és a magyar-görög katolikusok között, mivel az amerikai rutén egyházaik kebelében — elszórtan és nagyobb csoportokban — számos magyar, vagy magyar származású hivő él. 1977- ben, Rómából hazatérőben Thomas V. Dolinay, a Passaic-i Püspökség segédpüspöke Magyarországra látogatott és tolmácsolta az amerikai egyház hajlandóságát a hivatalos baráti és testvéri kapcsolatok felvételére. 1978 első heteiben megérkezett Michael L. Dudick Passaic-i püspök meghívása, amelynek értelmében az amerikai egyház szívesen látja dr. Timkó Imre hajdúdorogi görög katolikus püspököt a három amerikai egyházmegye területén működő egyházi intézményekben és parókiákon. Dr. Timiké Imre júniusban a Chantilly Európai Püspöki Karok Konferenciáján vett részt, s annak befejeztével repült Amerikába egyhónapos látogatásra. A repülőtéren több magas egyházi személyiség és Kasnyik András New York-i főkonzul fogadta dr. Timkó Imre hajdúdorogi görög katolikus püspököt, akivel hazatérése után a látogatás eseményeiről és eredményeiről beszélgettünk. — Mindenekelőtt néhány szót a történelmi helyzetről — mondta dr. Timkó Imre. — Amerikában a magyar-görög katolikus közösségek a rutén egyházmegyék szervezetében élnek. Amikor a századelőn megkezdődött a nyomor elől való tömeges kivándorlás, az Ungvár környéki rutének, az eperjesi egyházmegyéhez tartozó szlovákok és velük együtt számos magyar család keresett új hazát Amerikában. Mivel a nyelvet nem 'beszélték, Cleveland és Pittsburgh környékén telepedték le, aihol az iparban és a bányákban megélhetést találtak. Az egész falvakat magával ragadó kivándorlási hullámban természetesen a papok is a hívőkkel tartottak, sok egyházi közösség szinte teljes egészében telepedett meg az Üj világban. A kisebb létszámú magyarok nem tudtak önálló egyházközségeket alapítani, ezért a rutén és a fele résziben szlovák egyháziközségek csatlakoztak, és élnek mind a mai napig. A papjuk-Dr. Timkó Imre Koós Gy. felv. kai együtt kivándoroltak ma is családi közösségek, nemzetiségi csoportok, nagyobb rokonság 'közösségei, s ezt a kapcsolatot megható következetességgel őrzik. Michalik pármai görög 'katolikus püspök például évekkel ezelőtt egyik papját az arizonai Phoenixbe helyezte át, egy megüresedett parókiára, ahol mintegy húsz rutén, szlovák, magyar család élt. Napjainkban ebhez a parókiához már 350 család tartozik, ennyien mentek utána a papjuknak. Utóbb csatlakozott hozzájuk néhány spanyol, mesztic és indián család. — Milyen tapasztalatokat szerzett püspök úr azokon a parókiákon, ahol magyar hívőkkel találkozott? — A három egyházmegye mintegy húsz egyházi intézményében és parókiáján tettem látogatást a vendéglátó püspök urak figyelmes és előzékeny kalauzolása mellett. Azt tapasztaltam, hogy a hívekben — bármelyik nemzetiséghez tartoznak is — él az óhaza iránt érzett szeretet és ragaszkodás. A papok általában a két világháború között és a második világháború után érkeztek oda, illetve egyesek 1956 után. Párbeszédeket folytattunk az óhazai viszonyokról, s ha nem is értettünk mindenben egyet, még az amerikai magyar papi körökben a szocialista Magyarország egyik legnevesebb ellenfele is kijelentette: hitelesnek fogadja el a magyar püspöknek azt a tanúságtételét, hogy az óhazában az egyház megtalálta létének és fejlődésének feltételeit. Körutam során számtalan egyházi eseményen vettem részt, közvetlenül találkoztam a hívőkkel, ünnepi szentmiséket celebráltam, pap- és templomszenteléseken vettem részt, s mindenütt azt tapasztaltam, hogy a hívekben él az óhaza emléke. Azokban a magyar és magyar származású családokban is, ahol az anyanyelvet már alig beszélik. A rutén püspökök is arra kérték, segítsem erősíteni az óhaza iránti szeretetet a magyar ajkú híveik körében. Ezt a szép és nemes gondolatot fejezi ki a rutén püspöki karnak az az elhatározása, hogy segítséget nyújt a magyar-görög katolikus szeminárium felépítéséhez, ahová magyar származású papnövendékeket szándékoznak küldeni, hogy híveik lelkipásztori ellátását anyanyelvükön végezhessék, zarándoklatokat terveznek Máriapócsra, tartós kapcsolatokat kívánnak kiépíteni papok és hívők között. — Hogyan összegezné püspök úr a látogatás eredményét? — Az amerikai rutén egyházmegyék és a magyarországi görög katolikus egyház vezetőinek első hivatalos, baráti találkozóját sem nemzeti, sem politikai, sem egyháziközi ellentét nem zavarta meg. Testvérükké fogadtak az óhazából való származás és a rítusegység jegyében. Baróti Géza TRAGIKOMÉDIA SUBÁVAL A Rothermere-história háttere Nemrég Angliában 80 éves korában meghalt a második Rothermere lord, polgári nevén Esmond Harmsworth. Csak igen kevés lap emlékezett meg röviden, néhány sorban, arról 'a szerepről, amelyet Rothermere lord és fia a két világháború közötti korszak magyar politikai történetében játszott. Ez a szerep a maga nemében egyáltalán nem volt jelentéktelen. Nem kisebb dologról volt szó, mint arról, hogy Esmond Harmsworthot kiáltsák ki magyar királynak. Egyesek ettől remélték, hogy ezután az angol politika teljes egészében a magyar revíziós törekvések szolgálatába áll majd. Olyan naivitás és a nemzetközi helyzet annyira teljes félreismerése volt ez, hogy ma józan ésszel gondolkodva nem is lehet megérteni. Éppen ezért azonban egy fél évszázad távlatából is érdemes visszapillantani a históriára. Az első világháború utáni magyar kormányoknak a nyíltan hirdetett programja volt a trianoni békeszerződés revíziója. Nem csodálkozhatunk tehát, hogy a legtöbben örömmel fogadták, hogy 1927. június 24-én a Daily Mail című és milliós példányszámú angol napilapban megjelent egy cikk „Magyarország helye a Nap alatt” címmel, amely méltányosnak mondotta a magyar revíziós törekvéseket. A Daily Mail tulajdonosa Harold Sidney Harmsworth, az akkori Lord Rothermere volt. Bátyjával. Lord Northcliffel együtt (aki tulajdonképpen megalapítója volt az angol tömegsajtónak) hatalmas újságbirodalom felett rendelkezett. A tőkés világban a sajtó fontos eszköze a politikának, azonban nem jelent mindent. Ez volt a helyzet Lord Rothermerrel is, akinek hatalmas sajtókonszernje ellenére politikai szerepe és jelentősége Angliában majdnem a nullával volt egyenlő. Zichy Rubidó Iván londoni magyar követ óvta is a magyar kormányt attól, hogy Rothermerenek jelentőséget tulajdonítsanak. Figyelmeztetései akkor szűntek meg. amikor később a lord fia, a fiatal Harmsworth Magyarországra látogatott. Bethlen miniszterelnök túl okos ember volt ahhoz, hogy ne értette volna meg a valódi helyzetet. ö igyekezett is lefékezni a hivatalos Magyarország lelkesedését Rothermere iránt — ám nem tudott megfelelően ellenállni a közihangulat nyomásának —, és szokásos cinizmusával hagyta, hogy a szenvedélyek kitombolják magukat. Ezek pedig valóban tomboltak. A Rothermere-akció élére Rákosi Jenő állt a Pesti Hírlap hasábjain, de részt vett benne a Revíziós Ligától kezdve minden társadalmi szervezet. Rothermere-t elárasztották dicshimnuszokkal, ajándékokkal stb. Az ünneplés a tetőfokára hágott, amikor két magyar pilóta, Magyar László és Endresz György az akkor divatos óceánrepülésekhez csatlakozva Justice for Hungary (Igazságot Magyarországnak) nevű gépével átrepülte az óceánt és Budapest határában, Bicskén szerencsésen földet értek. (A lord 10 000 dollár jutalmat tűzött ki a sikeres óceánrepülés végrehajtóinak — ezt meg is kapták —, és a gép elnevezése is tőle származik.) Budapest örömmámorában azt azonban senki sem tudta, hogy a lord nem volt hajlandó előlegezni a gép árát sem, s azt a két magyar pilóta az amerikai magyaroktól koldulta össze. A sikeres repülés után a reklám természetesen megérte Rothermere és lapjai számára a 10 000 dollárt. A nagy játszma azonban csak ezután kezdődött. Rákosi Jenő már a kezdettől fogva abba az illúzióba ringatta olvasóközönségét, hogy a Rothermere-akció révén az angol politika teljesen magáévá fogja tenni a magyar revíziós követeléseket. Hiába jelent meg a Timesban — alig néhány héttel a Rothermere-clkk megjelenése után — egy írás, amely nagyon józanul és a magyar revizionisták számára kiábrándítóan elemezte a közép-európai helyzetet, hiába figyelmeztette Sir Alexander Cadogan külügyi államtitkár a londoni magyar követet (amit az lelkiismeretesen jelentett: „véleményem szerint- a cikk és az általa keltett nyugtalanság csak bajt okoz és veszedelmesen félrevezeti a magyarokat”). Mindez nem használt. Persze a Daily Mail-cikk nyomán keletkezett kavarodás bizonyos idő múlva veszített erejéből és így az illúziókat tápláló magyar revizionistáknak, s Rothermerenek egyaránt érdeke volt, hogy az ügy valami szenzációs fordulattal újabb lendületet kapjon. Rákosi Jenő kiutazott Angliába, hogy a dolgot a lorddal megbeszélje. Rothermere először arra gondolt, hogy Magyarországra jön. Végül úgy döntöttek, hogy helyette fia, Esmond Harmsworth — a fiatalember addig semminő szerepet sem játszott az angol közéletben — fogja a lordot és eszméit Magyarországon képviselni. (Állítólag Rákosi Jenő nyíltan megmondta Rothermerenek, hogy a fia sokkal csinosabb nála, és így nagyobb sikerre számíthat. így volt-e vagy sem, ma már ki tudná megállapítani.) Egy évvel a Daily Mailben megjelent cikk után, 1928 májusában Harmsworth megjelent Magyarországon — mégpedig királyjelöltként ... Az utazásról később egy pazar kivitelű, gazdagon illusztrált album jelent meg. „Egy csodálatos hét története írásban és képben” címmel. Az album nem hazudott. A látogatás a maga nemében csodálatos, csak éppen politikailag teljesen irreális és egyben komikus volt. Harmsworth atyjának külön-repülőgépén (a gépet erre az alkalomra City of Budapest névre keresztelték) érkezett Bécsig, onnan autón folytatta útját Budapestre. Ütja szinte királyi díszbevonulás volt, pompában mindent felülmúlt, amit magyar uralkodó körök a múltban ünnepélyes alkalmakkor annyira szerettek és kétségtelenül tudtak is kifejezni. A szerencsétlen, jobb sorsra érdemes Harmsworth-szal mindent végigcsináltattak, ami egy ilyen programba csak belefért, kezdve a bankettektől és a hivatalos parlamenti fogadásoktól egészen a Hortobágy megtekintéséig. A pusztán a fiatalember az ünnepi zsakettjére borított subában, pörge kalapban fényképeztette le magát. Harmsworth hivatalos ebédmeghívást kapott Bethlen miniszterelnöktől és Horthy kormányzótól. Hogy csak ezt a kettőt — ehhez alighanem erősen hozzájárult Zichy Rubidó londoni követ állandó figyelmeztetése, valamint az is, hogy Sir Colville Barclay budapesti angol követ is felkereste ez .ügyben Walkó külügyminisztert és figyelmeztette a hivatalos angol álláspontra. (A követ hazácüldött jelentésében azt írta. hogy Walkó ugyan megértette és helyeselte álláspontját, de az egész dolgot jó és olcsó propagandának tartja.) Mindez Harmsworth-ot természetesen nem zavarta abban, hogy felkeresse a „komkurrenseket” — azaz királyjelölt versenytársait, Habsburg József és Habsburg Albrecht főhercegeket, valamint Albrecht főherceg anyját, Izabella főhercegnőt, aki legnagyobb propagálója volt fia királyjelöltségének. Az igazi propaganda Rákosi Jenő vezetésével annak érdekében, hogy Lord Rothermere fiát a magyar trónra ültessék, Harmsworth elutazása után kezdődött meg. A Pesti Hírlapban jelentek meg a különböző lelkesítő cikkek, amelyeket, ha talán tompítöttabb formában is, de a magyar sajtó jelentős része átvett. Harmsworthről először azt írta Rákosi Jenő: „polgár, akinek királyi tulajdonságai vannak” ... Hogy ez az ostobaság sokáig nem tarthatott, az aligha lehetett kétséges. A belpolitikai tényezőkön kívül Rothermere tekintélyét az is némileg megtépázta', hogy lapjai és különböző vállalkozásai érdekében egyszerre több kártyával is játszott és támogatta például a Londonban száműzetésben élő Károly román trónörököst is. Amikor Károlyt politikai tevékenysége miatt kiutasították Angliából, lelepleződött Rothermere mellette vállait szerep>e. Ez némileg lehűtötte a magyarországi lelkesedést. A döntő tényező azonban Hóry római követnek az a Bethlen miniszterelnök által is megerősített jelentése volt, amely szerint Mussolini hallani sem akar Rothermere vagy Harmsworth magyarországi királyságáról ... A lordnak végleg le kell mondania terveiről. Ez is történt. Rothermere ezután már sokkal kevesebbet törődött Magyarországgal. A háború kitörése előtt megjelent emlékirataiban ugyan részletesen bár, igen ellentmondásosan foglalkozik az általa elindított akcióval, amely a két világháború közötti magyar történelem legbizarabb epizódja volt. Wesselényi Miklós Részlet a Magyarország című hetilapban megjelent cikkből.
