Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-09-23 / 19. szám

„TESTVÉRÜKKÉ FOGADTA K” BESZÉLGETÉS DR. TIMKÓ IMRE HAJDÜDOROGI PÜSPÖKKEL 1976- ban zarándokok érkeztek az észak-amerikai Egye­sült Államokból Máriapócsra. A zarándoklat vezetője John M. Bilock, a Kunhall-i Érsekség segédpüspöke volt. Az amerikai rutén egyház híveit és papjait a magyaror­szági testvéregyház, a bajdúdorogi görög katolikus püs­pökség képviselői fogadták. Ezen a találkozáson vetődött fel a gondolat, kapcsolatot kellene létesíteni az amerikai rutén egyház és a magyar-görög katolikusok között, mivel az amerikai rutén egyházaik kebelében — elszórtan és na­gyobb csoportokban — számos magyar, vagy magyar szár­mazású hivő él. 1977- ben, Rómából hazatérőben Thomas V. Dolinay, a Passaic-i Püspökség segédpüspöke Magyarországra láto­gatott és tolmácsolta az amerikai egyház hajlandóságát a hivatalos baráti és testvéri kapcsolatok felvételére. 1978 első heteiben megérkezett Michael L. Dudick Passaic-i püspök meghívása, amelynek értelmében az amerikai egy­ház szívesen látja dr. Timkó Imre hajdúdorogi görög ka­tolikus püspököt a három amerikai egyházmegye terüle­tén működő egyházi intézményekben és parókiákon. Dr. Timiké Imre júniusban a Chantilly Európai Püspöki Karok Konferenciáján vett részt, s annak befejeztével re­pült Amerikába egyhónapos látogatásra. A repülőtéren több magas egyházi személyiség és Kasnyik András New York-i főkonzul fogadta dr. Timkó Imre hajdúdorogi gö­rög katolikus püspököt, akivel hazatérése után a látogatás eseményeiről és eredményeiről beszélgettünk. — Mindenekelőtt néhány szót a történelmi helyzetről — mondta dr. Timkó Imre. — Amerikában a magyar-görög katolikus közösségek a rutén egyházmegyék szervezeté­ben élnek. Amikor a századelőn megkezdődött a nyomor elől való tömeges kivándorlás, az Ungvár környéki ruté­nek, az eperjesi egyházmegyéhez tartozó szlovákok és ve­lük együtt számos magyar család keresett új hazát Ame­rikában. Mivel a nyelvet nem 'beszélték, Cleveland és Pittsburgh környékén telepedték le, aihol az iparban és a bányákban megélhetést találtak. Az egész falvakat magá­val ragadó kivándorlási hullámban természetesen a papok is a hívőkkel tartottak, sok egyházi közösség szinte teljes egészében telepedett meg az Üj világban. A kisebb létszá­mú magyarok nem tudtak önálló egyházközségeket alapí­tani, ezért a rutén és a fele résziben szlovák egyháziköz­ségek csatlakoztak, és élnek mind a mai napig. A papjuk-Dr. Timkó Imre Koós Gy. felv. kai együtt kivándoroltak ma is családi közösségek, nem­zetiségi csoportok, nagyobb rokonság 'közösségei, s ezt a kapcsolatot megható következetességgel őrzik. Michalik pármai görög 'katolikus püspök például évekkel ezelőtt egyik papját az arizonai Phoenixbe helyezte át, egy meg­üresedett parókiára, ahol mintegy húsz rutén, szlovák, ma­gyar család élt. Napjainkban ebhez a parókiához már 350 család tartozik, ennyien mentek utána a papjuknak. Utóbb csatlakozott hozzájuk néhány spanyol, mesztic és indián család. — Milyen tapasztalatokat szerzett püspök úr azokon a parókiákon, ahol magyar hívőkkel találkozott? — A három egyházmegye mintegy húsz egyházi intéz­ményében és parókiáján tettem látogatást a vendéglátó püspök urak figyelmes és előzékeny kalauzolása mellett. Azt tapasztaltam, hogy a hívekben — bármelyik nemzeti­séghez tartoznak is — él az óhaza iránt érzett szeretet és ragaszkodás. A papok általában a két világháború között és a második világháború után érkeztek oda, illetve egye­sek 1956 után. Párbeszédeket folytattunk az óhazai viszo­nyokról, s ha nem is értettünk mindenben egyet, még az amerikai magyar papi körökben a szocialista Magyaror­szág egyik legnevesebb ellenfele is kijelentette: hiteles­nek fogadja el a magyar püspöknek azt a tanúságtételét, hogy az óhazában az egyház megtalálta létének és fej­lődésének feltételeit. Körutam során számtalan egyházi eseményen vettem részt, közvetlenül találkoztam a hívők­kel, ünnepi szentmiséket celebráltam, pap- és templom­szenteléseken vettem részt, s mindenütt azt tapasztaltam, hogy a hívekben él az óhaza emléke. Azokban a magyar és magyar származású családokban is, ahol az anyanyel­vet már alig beszélik. A rutén püspökök is arra kérték, segítsem erősíteni az óhaza iránti szeretetet a magyar ajkú híveik körében. Ezt a szép és nemes gondolatot fejezi ki a rutén püspöki karnak az az elhatározása, hogy segítsé­get nyújt a magyar-görög katolikus szeminárium felépí­téséhez, ahová magyar származású papnövendékeket szán­dékoznak küldeni, hogy híveik lelkipásztori ellátását anya­nyelvükön végezhessék, zarándoklatokat terveznek Mária­pócsra, tartós kapcsolatokat kívánnak kiépíteni papok és hívők között. — Hogyan összegezné püspök úr a látogatás eredmé­nyét? — Az amerikai rutén egyházmegyék és a magyarországi görög katolikus egyház vezetőinek első hivatalos, baráti ta­lálkozóját sem nemzeti, sem politikai, sem egyháziközi ellentét nem zavarta meg. Testvérükké fogadtak az óhazá­ból való származás és a rítusegység jegyében. Baróti Géza TRAGIKOMÉDIA SUBÁVAL A Rothermere-história háttere Nemrég Angliában 80 éves korában meg­halt a második Rothermere lord, polgári nevén Esmond Harmsworth. Csak igen ke­vés lap emlékezett meg röviden, néhány sorban, arról 'a szerepről, amelyet Rother­mere lord és fia a két világháború közötti korszak magyar politikai történetében ját­szott. Ez a szerep a maga nemében egyál­talán nem volt jelentéktelen. Nem kisebb dologról volt szó, mint ar­ról, hogy Esmond Harmsworthot kiáltsák ki magyar királynak. Egyesek ettől remél­ték, hogy ezután az angol politika teljes egészében a magyar revíziós törekvések szolgálatába áll majd. Olyan naivitás és a nemzetközi helyzet annyira teljes félreis­merése volt ez, hogy ma józan ésszel gon­dolkodva nem is lehet megérteni. Éppen ezért azonban egy fél évszázad távlatából is érdemes visszapillantani a históriára. Az első világháború utáni magyar kor­mányoknak a nyíltan hirdetett programja volt a trianoni békeszerződés revíziója. Nem csodálkozhatunk tehát, hogy a leg­többen örömmel fogadták, hogy 1927. jú­nius 24-én a Daily Mail című és milliós példányszámú angol napilapban megjelent egy cikk „Magyarország helye a Nap alatt” címmel, amely méltányosnak mondotta a magyar revíziós törekvéseket. A Daily Mail tulajdonosa Harold Sidney Harmsworth, az akkori Lord Rothermere volt. Bátyjával. Lord Northcliffel együtt (aki tulajdonképpen megalapítója volt az angol tömegsajtónak) hatalmas újságbiro­dalom felett rendelkezett. A tőkés világban a sajtó fontos eszköze a politikának, azon­ban nem jelent mindent. Ez volt a helyzet Lord Rothermerrel is, akinek hatalmas sajtókonszernje ellenére politikai szerepe és jelentősége Angliában majdnem a nul­lával volt egyenlő. Zichy Rubidó Iván londoni magyar követ óvta is a magyar kormányt attól, hogy Rothermerenek jelentőséget tulajdonítsa­nak. Figyelmeztetései akkor szűntek meg. amikor később a lord fia, a fiatal Harms­­worth Magyarországra látogatott. Bethlen miniszterelnök túl okos ember volt ahhoz, hogy ne értette volna meg a valódi hely­zetet. ö igyekezett is lefékezni a hivatalos Magyarország lelkesedését Rothermere iránt — ám nem tudott megfelelően ellen­állni a közihangulat nyomásának —, és szo­kásos cinizmusával hagyta, hogy a szenve­délyek kitombolják magukat. Ezek pedig valóban tomboltak. A Ro­­thermere-akció élére Rákosi Jenő állt a Pesti Hírlap hasábjain, de részt vett benne a Revíziós Ligától kezdve minden társa­dalmi szervezet. Rothermere-t elárasztot­ták dicshimnuszokkal, ajándékokkal stb. Az ünneplés a tetőfokára hágott, amikor két magyar pilóta, Magyar László és End­­resz György az akkor divatos óceánrepülé­sekhez csatlakozva Justice for Hungary (Igazságot Magyarországnak) nevű gépével átrepülte az óceánt és Budapest határá­ban, Bicskén szerencsésen földet értek. (A lord 10 000 dollár jutalmat tűzött ki a si­keres óceánrepülés végrehajtóinak — ezt meg is kapták —, és a gép elnevezése is tőle származik.) Budapest örömmámorában azt azonban senki sem tudta, hogy a lord nem volt hajlandó előlegezni a gép árát sem, s azt a két magyar pilóta az ameri­kai magyaroktól koldulta össze. A sikeres repülés után a reklám természetesen meg­érte Rothermere és lapjai számára a 10 000 dollárt. A nagy játszma azonban csak ezután kezdődött. Rákosi Jenő már a kezdettől fogva abba az illúzióba ringatta olvasó­­közönségét, hogy a Rothermere-akció révén az angol politika teljesen magáévá fogja tenni a magyar revíziós követeléseket. Hiá­ba jelent meg a Timesban — alig néhány héttel a Rothermere-clkk megjelenése után — egy írás, amely nagyon józanul és a magyar revizionisták számára kiábrán­dítóan elemezte a közép-európai helyzetet, hiába figyelmeztette Sir Alexander Cado­­gan külügyi államtitkár a londoni magyar követet (amit az lelkiismeretesen jelentett: „véleményem szerint- a cikk és az általa keltett nyugtalanság csak bajt okoz és ve­szedelmesen félrevezeti a magyarokat”). Mindez nem használt. Persze a Daily Mail-cikk nyomán kelet­kezett kavarodás bizonyos idő múlva veszí­tett erejéből és így az illúziókat tápláló magyar revizionistáknak, s Rothermere­­nek egyaránt érdeke volt, hogy az ügy va­lami szenzációs fordulattal újabb lendüle­tet kapjon. Rákosi Jenő kiutazott Angliá­ba, hogy a dolgot a lorddal megbeszélje. Rothermere először arra gondolt, hogy Ma­gyarországra jön. Végül úgy döntöttek, hogy helyette fia, Esmond Harmsworth — a fiatalember addig semminő szerepet sem játszott az angol közéletben — fogja a lor­dot és eszméit Magyarországon képviselni. (Állítólag Rákosi Jenő nyíltan megmondta Rothermerenek, hogy a fia sokkal csino­sabb nála, és így nagyobb sikerre számít­hat. így volt-e vagy sem, ma már ki tudná megállapítani.) Egy évvel a Daily Mailben megjelent cikk után, 1928 májusában Harmsworth megjelent Magyarországon — mégpedig ki­rályjelöltként ... Az utazásról később egy pazar kivitelű, gazdagon illusztrált album jelent meg. „Egy csodálatos hét története írásban és képben” címmel. Az album nem hazudott. A látogatás a maga nemében cso­dálatos, csak éppen politikailag teljesen ir­reális és egyben komikus volt. Harms­worth atyjának külön-repülőgépén (a gépet erre az alkalomra City of Budapest névre keresztelték) érkezett Bécsig, onnan autón folytatta útját Budapestre. Ütja szinte ki­rályi díszbevonulás volt, pompában min­dent felülmúlt, amit magyar uralkodó kö­rök a múltban ünnepélyes alkalmakkor annyira szerettek és kétségtelenül tudtak is kifejezni. A szerencsétlen, jobb sorsra érdemes Harmsworth-szal mindent végigcsináltat­tak, ami egy ilyen programba csak bele­fért, kezdve a bankettektől és a hivatalos parlamenti fogadásoktól egészen a Horto­bágy megtekintéséig. A pusztán a fiatal­ember az ünnepi zsakettjére borított su­bában, pörge kalapban fényképeztette le magát. Harmsworth hivatalos ebédmeghívást kapott Bethlen miniszterelnöktől és Horthy kormányzótól. Hogy csak ezt a kettőt — ehhez alighanem erősen hozzájárult Zichy Rubidó londoni követ állandó figyelmez­tetése, valamint az is, hogy Sir Colville Barclay budapesti angol követ is felkereste ez .ügyben Walkó külügyminisztert és fi­gyelmeztette a hivatalos angol álláspontra. (A követ hazácüldött jelentésében azt írta. hogy Walkó ugyan megértette és helyesel­te álláspontját, de az egész dolgot jó és ol­csó propagandának tartja.) Mindez Harmsworth-ot természetesen nem zavarta abban, hogy felkeresse a „komkurrenseket” — azaz királyjelölt ver­senytársait, Habsburg József és Habsburg Albrecht főhercegeket, valamint Albrecht főherceg anyját, Izabella főhercegnőt, aki legnagyobb propagálója volt fia királyje­löltségének. Az igazi propaganda Rákosi Jenő vezeté­sével annak érdekében, hogy Lord Rother­mere fiát a magyar trónra ültessék, Harmsworth elutazása után kezdődött meg. A Pesti Hírlapban jelentek meg a külön­böző lelkesítő cikkek, amelyeket, ha talán tompítöttabb formában is, de a magyar sajtó jelentős része átvett. Harmsworthről először azt írta Rákosi Jenő: „polgár, aki­nek királyi tulajdonságai vannak” ... Hogy ez az ostobaság sokáig nem tart­hatott, az aligha lehetett kétséges. A bel­politikai tényezőkön kívül Rothermere te­kintélyét az is némileg megtépázta', hogy lapjai és különböző vállalkozásai érdeké­ben egyszerre több kártyával is játszott és támogatta például a Londonban száműze­tésben élő Károly román trónörököst is. Amikor Károlyt politikai tevékenysége mi­att kiutasították Angliából, lelepleződött Rothermere mellette vállait szerep>e. Ez némileg lehűtötte a magyarországi lelke­sedést. A döntő tényező azonban Hóry ró­mai követnek az a Bethlen miniszterelnök által is megerősített jelentése volt, amely szerint Mussolini hallani sem akar Rother­mere vagy Harmsworth magyarországi ki­rályságáról ... A lordnak végleg le kell mondania terveiről. Ez is történt. Rothermere ezután már sokkal kevesebbet törődött Magyarország­gal. A háború kitörése előtt megjelent em­lékirataiban ugyan részletesen bár, igen ellentmondásosan foglalkozik az általa el­indított akcióval, amely a két világháború közötti magyar történelem legbizarabb epi­zódja volt. Wesselényi Miklós Részlet a Magyarország című hetilapban megjelent cikkből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom