Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-08-12 / 16. szám
Vörös Károly művének harmadik része a magyar főváros 1873—1896 közötti történetét tárgyalja; azt az időszakot, amely a három szomszédváros — Pest, Buda és Óbuda — egyesítésétől Budapest néven, az ezredéves ünnepségig telt el. A rohamosan fejlődő főváros sok szálból szőtt történetét egy ilyen rövid ismertetőben mind nehezebb követni. Eddig sem törekedhettünk teljességre, a következőkben pedig már csupán ízelítőket adhatunk. Az 1873-ig eltelt időszak Pest-Budát a magyar országos piac megszervezésével alkalmassá tette mindazon igények teljesítésére, amelyek a Monarchián belül — a lehetőségekhez mérten — Magyarország különállását célozták. Az egyesítéstől kezdve a dualista birodalom magyarországi felében Budapest tényleges főváros lesz. Mindehhez elsősorban szervezetileg és technikailag arra volt szükség, hogy a már megkezdődött közlekedési centralizáció kiteljesedjék. A korszak végére tizenegy irányiból érkezik Budapestre a roppant tömegű áru, amelyből a továbbutazó sem juthatott céljához anélkül, hogy át ne haladjon a fővároson. A Józsefvárosi pályaudvar teherpályaudvar lesz, viszont 1874—^77 között átépítik a Nyugati pályaudvart, és 1884-ben megépül a Keleti pályaudvar. A közeli falvakat helyiérdekű vasúttal közelítik a fővároshoz, munkaalkalmat teremtve ezzel a környékről bejáró dolgozóknak és kiterjesztve a városi üdülőövezetet. (Az éber ingatlanügynökségek tüstént felvásárolták a helyiérdekű mellett fekvő ingatlanakat, a biztos telekár-emelkedés reményében.) Tovább építik a dunai rakpartokat, de a hajók már így sem fémek a part hosszában, sokáig kell várakozniuk a rakodásra, amelyet a Dunához vezető utcák szűk átbocsátó képessége is nehezít. Felvetődik egy kereskedelmi kikötő építésének terve, valahol a Csepel-szigeten. A magánvasutak után a MÁV fokozatosan kezébe veszi a hajózást is. A közlekedésen nagyot lendít Baross Gábor miniszter koncepciója: a távolság növekedésével arányosan csökkenő utazási tarifa bevezetése, amelynek segítségével nagy távolságból is munkaerőhöz jut a hirtelen növekvő város. 1881-ben szólalt meg először a telefon, 1890-ben épült ki a kapcsolat Béccsel és 1894-re a belföldi interurbán hálózat. Budapest a mezőgazdasági jellegű ország terménykereskedelmének központja. A hetvenes évektől, a közlekedés fejlődésével, betör a világpiacra az amerikai és az orosz búza, de a magyar búza egyelőre állja a versenyt, mert a Monarchia váratlanul nagyobb felvevőpiaccá válik; a gyorsan fejlődő városok elfogyasztják a felesleget. Ehhez azonban Budapesten közraktárakat kellett építeni. A század végére a fővárosban egyidejűleg 50 ezer tonna gabonát lehetett tárolni. A gabonapiac mellett legjelentősebb az állatkereskedelem, elsősorban a sertéshizlalás. Ezidőben Kőbánya neve egyet jelentett a sertéstelepekkel, amelyek 1860-ban még csak 20 holdnyi területet foglaltak el, 1896-ban pedig már 180 holdat'. Egyszerre 100 ezer sertést is tárolhattak itt. Magyarország, Szerbia és Románia egész sertésexportja Kőbányán ment keresztül, míg az 1896-os nagy sertésvész véget nem vetett virágzásának. A város életében ebben az időszakban jut a kereskedelemmel vetekedő szerephez a gyáripar, elsősorban a malomipar, amely a Ganz gyár által tökéletesített hengerszékekkel finomabb, versenyképesebb lisztet adott, mint 3. A Fővárostól a Székesfővárosig A mai „kisföldalatti” a Sugár (ma: Népköztársaság) úton a kilencvenes években fent — és lent Novotta Ferenc reprodukciói Népmulatság a Népligetben, a századfordulón (Kintnach Műhely a MAVAG-gyárban az 1880-as évek végén László rajza) (Dörre Tivadar rajza) eddig a hagyományos malomkövekkel A vas- és fémipar összeforrt a közlekedéssel, főként annak igényeit elégítette ki, a téglagyárakat a rohamosan építkező város látta el munkával, a szesz- és söripart pedig a kilencvenes évek elejének nagy filoxéra-vésze lendítette fel: a szőlők pusztulása megdrágította a bort. Ekkor épült ki a várost részben máig is övező ipari gyűrű. A belterületről a városi tanács igyekezett rendeletekkel kiszorítani a zajos és bűzös üzemeket. De mentek azok maguktól is, menekültek az egyre emelkedő telekárak elől. A városiasodás és polgárosodás ezer jelét aligha lehet felsorolni. Csak példaként: 1885-ben 190 kávéház volt a városban, 1896-ra 580 működött. Ugyanakkor 300 pálinkamérést, 1650 vendéglőt és 7 „dalcsarnokot” (zenés, műsoros kávéházat) tartottak nyilván a hatóságok. A kávéházak úgyszólván társadalmi szolgáltatást nyújtottak: hírlapokat, telefont, helyet az összejövetelekre. Ekkor lettek ismertek az első művészkávéházak is. Budapestnek már 618 ezer lakosa volt. Növekedése különösen akkor feltűnő, 'ha a többi magyar városéhoz hasonlítjuk: az ország második legnagyobb városának, Szegednek a lakossága csak 16,5 százaléka a fővárosénak! A műszaki urbanizáció — csatornázás, folyóvíz stb. — és a közegészségügy fejlődésének hatására erősen csökkent a halálozás aránya. A tüdővész, járványos bérhurut okozta halálozás a felére, a tífusz okozta halálozás az ötödére csökkent, a himlőhalandóság gyakorlatilag megszűnt. Csák a kolera tért még vissza időnként, míg a víz szűrését meg nem oldották. A fejlődés ellenére azonban az európai arányokhoz képest az erőfeszítések még nem voltak elég hatékonyak. A korszak elején elfogadott városrendezési terveket időközben módosítani kellett. Az egyesült városok összekötésére hidakat kellett építeni, s ez magával hozta a szűk és elavult Belváros gyökeres átrendezését. Az Újépület elbontásával hatalmas térség keletkezett a Lipótvárosban, új teret nyitva a város terjeszkedésének. Megkezdődött az Országház építése, a budai körút kialakítása, a budai Duna-part rendezése, s ha a válságoktól megszakítva is, de épült a Nagykörút, sőt felvetődött a külső körút szükségessége is. Az építési övezetek és üdülőterületek, közparkok kijelölése komoly harcot jelentett a főváros és a közmunkatanács között, hiszen a telkek minden négyszögöle növekvő értéket jelentett. 1873-ban, az itt vendégeskedő walesi herceg tiszteletére ívfényes kivilágítást rendeztek: ez volt a villanyvilágítás bemutatkozása Budapesten. 1879-ben a városligeti korcsolyapályát világították ki, 1883-ban a Nemzeti Színházban 200 égő gyulladt fel egyszerre, és 1887-ben megindult az első villamoskocsi. Budapest belépni készült a XX. századba. B. P. ► | A század végén még járt a lóvasút... ... de 1887-ben elindult az első villamos a Nyugati pályaudvar elől
