Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-08-12 / 16. szám

Vasarely New Yorkban MADISON AVENUE 1015 A New York-i Vasarely Center megnyitóján: Victor Vasarely, Bodnár Bertalan festő­művész, Erika Steinberger, a Vasarely Center igazgatója A turista nyomasztó kötelessége: egyik múzeumból rohan a másik­ba. Közben nem figyel az utcák mindennapi lüktetésére, nem veszi ész­re a derűs perceket. Csak rohan, hogy minél több műalkotást „zsákmányol­jon”, minél több képről elmondhassa: Láttam eredetiben. IBUSZ-turistacsoportunk programja két és fél napot szabott ki New Yorkra. Kétévtizedes turista beidegződéseim el­len most fellázadok: inkább kószálok az utcákon, s hagyom a múzeumokat más­nak. A csoport művészetrajongó tagjai majd beszámolnak, mit láttak. Nekem van igazam: a látszólag céltalan aszfalt­koptatás eredményeként eljutok a Ma­dison Avenue 1015 elé. Felnézek az épü­letre: Vasarely Center. Alig néhány hónapja lelkendeztem a pécsi Vasarely Múzeumnak, s most jó néhány ezer kilométerre, New Yorkban melengeti szívemet a hazafiúi önérzet. Persze hogy bemegyek: győz a mú­zeumvágy. Győz a művészet. Győz Va­sarely. S amikor az emeleten a liftajtó ki­nyílik, újabb meglepetés következik. A Vasarely Center igazgatója: Erika Steinberger. Elmondom, hogy magyar turista vagyok, mire Erika Steinberger kifogástalan magyarsággal válaszol. Lehet még fokozni a meglepetéseket? I/ehet. Erika Steinberger nagyapjának Balmazújvároson volt malma, alig har­mincöt kilométerre szülővárosomtól, Hajdúnánástól. Földiek vagyunk? Ma­gyarok vagyunk. Erika Steinberger három évvel ezelőtt ismerte meg Vasarelyt. Telefonon be­széltek először. Franciául. Néhány ud­varias mondat után Vasarely csalódot­n mindhárom Anyanyelvi Konferen­cián részt vett, úgy is fogalmazhat­nánk: ismert alakja az anyanyelvi mozgalomnak. A mostani amerikai—kana­dai irodalomnépszerűsítő körútja, immáron a második, hiszen 1975-ben Finnországban tartott verselemző előadásokat, ottani ma­gyar tanároknak. Erre az utazásra hogyan került sor? — Püsiki Sándor személyében az Anya­nyelvi Konferenciákon részt vevő kanadai és amerikai magyarok hívtak meg. És uta­zásomat támogatta a Magyarok Világszö­vetsége és a Kulturális Kapcsolatok Intéze­te is. Tizenhét városban tartottam előadá­sokat, talán csak a legfontosabbakat em­lítsük: New York, Toronto, Montreal, Cle­veland, Chicago, Washington és Passaic. Huszonöt irodalmi esten találkoztam ma­gyarokkal. Tizenkilenc alkalommal jártam a hétvégi iskolákban, hatszor látogatóból tanárrá változtam, a többi esetben pedig módszertani kérdésekről tárgyaltam a ne­velőkkel. A 66 napos utazás során 69 „sze­replésem” volt. Azt hiszem, ez önmagában is mutatja az érdeklődés fokát. Nem egy­szer magánházaknál gyűltek össze az ér­deklődők, ha nem volt mód rá, hogy ter­met béreljenek, őszintén bevallom, meg­ható volt számomra ez a kedves fogadtatás, kultúránk iránti óriási érdeklődés. — Mely előadásai keltették a legnagyobb érdeklődést? — Előadásaim témáit a kint élők kíván­sága szerint állítottam össze. Legtöbbször „Lélektől lélekig” címmel tartottam elő­adást, a Nyugat első nemzedékének művei­ből. Többek között rámutattam, hogy Jó­zsef Attila tizenötéves költői pályájának is a társtalanság az egyik legjellemzőbb tu­lajdonsága. Tizenhét évesen azt írja: „Sze­rető szívre soha nem leltem”, s 32 évesen már „kegyetlen árvá”-nak nevezi magát. A kint élő magyarok megosztottságát látva, előadásom címe megfogalmazatlanul is megváltozott: „Öh, jaj, az út lélektől lé­lekig ...” — „Hűség, helytállás, vállalás és vallo­más” címmel Radnóti Miklós lírájának mai értékeiről beszéltem egyik előadásomban. A költészet — szolgálat, alkalmas és alkal­matlan időben. „A koráért, ha kell, a kor ellenében”. A hallgatóság nagydbbik részét olyanok alkották, akiknek a hitves utáni tan megkérdezi: Maga nem beszél ma­gyarul? S ettől kezdve a társalgást ma­gyarul folytatják. Magyarok — magya­rul beszélnek. Kérdezgetem az igazgatónőt: hogyan került ide? 1949-ben keltek útra Ma-You are cordially invited to participate in an esthetic and philosophic dialogue with the presence of VidorVctsarely Tuesday, May 16,1978 Parsons School of Design May Auditorium 66 Fifth Avenue New York, New York 10011 4:00 pm to 5:30 pm John MacDonald Moore, Moderator Arranged by the Human Relations Center and Parsons School of Design, New School for Social Research. We hope you will attend. Interjú dr. Nagy Jánossal vágyakozás, a láger, a barákk, sőt, az eről­tetett menet nemcsak költői téma, verses gondolat, de sorsuk kegyetlen emléke... — Beszéltem Adyról, különösen sok ké­rés alapján Ady istenes verseiről. Kívánsá­gukra előadást tartottam az igazi hazafiság tükröződéséről a XIX. század lírájában. Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi és Arany Já­nos költészetében mutattam meg a haza szó jelentésgazdagságát: nép, táj, kultú­ra és nyelv. Miért szép a vers? Ez volt New York-i előadásom témája. Azért is tartot­tam fontosnak a verselemzésről beszélni, mert a „megfejtett” vers, a gondolat, köze­lebb hozza a költőt és az embereket egy­máshoz. — Egy szétszórt közösség szellemi ab­roncsa, összetartó ereje a nyelv és az azon megszólaló irodalom ... — Az első Anyanyelvi Konferencia óta eltelt nyolc esztendő tudatosította hazalá­togató honfitársainkban: a nyelv, a ma­gyar nyelv, az anyanyelv összetartó, kohé­ziós erő. Éppen ilyen összefogó erő lehet a közös irodalomtudat, a közösen ismert ver­sek, sorok emléke. A költő nagyon is ké­pes erre a varázslatra. Kinti hallgatóim a hosszú évtizedek alatt tudatuk mélyén őrizték az iskolapadokban hallott verseket. Voltak évek, évtizedek, amikor sem kedv, sem alkalom nem kínálkozott fölidézésük­re. Válaszaimmal, előadásaimmal fölnyi­tottam az agyakban ezeket a bezárt köny­veket. A költészet varázslata alá kerültünk néhány órára Miamiiban éppúgy mint New Yorkban vagy Washingtonban. — Természetesen akadtak kevésbé kelle­mes meglepetések is. Az egyik Radnóti-elő­­adásomra magammal vittem Püski Sándor üzletéből nyolc Radnóti-kötetet, arra szá­mítva, hogy az előadás után bizonyosan szétkapkodják. Még arra is gondoltam, ta­lán kevés is lesz... Mindössze egynek gyarországról. Dél-Amerikában élt a szüleivel, festőművész lett, s azt hitte magáról, a művészetéről, hogy nemzet­közi. Ám brazíliai barátai, ismerősei, mind-mind magyarnak nevezték őt és művészetét. Most itt, New Yorkban, a New York Universityn tanít. A Vasarely-kiállítás anyagát hamaro­san körbeviszik az Egyesült Államok­ban. Vasarely eljut majd Los Angeles­be, Chicagóba. Május 19~én nyílt meg New Yorkban a Vasarely Központ, s az ünnepélyes megnyitáson Vasarely is részt vett. New York-i főkonzulunkat Dr. Nagy János, a Természettudományi Is­meretterjesztő Társulat Hajdú-Bihar me­gyei szervezetének titkára. Több mint har­minc esztendős tanárkodás után cserélte fel a katedrát a hivatásos népművelő „asztalával”. A debreceni Kossuth Lajos Tudomány egy etemen több mint két évti­zede a magyar nyelv és irodalom oktatá­sának szakmódszertanát tanítja akadt gazdája! Sajnos kevés kivételtől el­­tékintve meglehetősen keveset olvasnak amerikai honfitársaink, saját bevallástik szerint is. Javarészük magyar irodalmi is­meretei — az elvégzett iskolák szerint — személyesen hívta meg a megnyitóra, amellyel egyidőben két kitüntetést is kapott a New York-i egyetemtől: egy elnöki kitüntetést, és a Gallatin Tanács kitüntető oklevelét. Erika Steinberger egyetemista lányá­val és fiával nemrég járt idehaza Ma­gyarországon. Otthon érezték magukat. Felcsillan a szeme, amikor az azóta megnyílt pécsi Vasarely Múzeumról be­szélek. Ügy hiszem, hamarosan ismét találkozunk — idehaza. Apostol András az ország elhagyásának évszámával azono­sítható. Például, akik 1945-ben kerestek új hazát, azok már (még?) ismerik a népi írók mozgalmának alkotásait. Akiknek 1956-ig terjednek ismereteik, azok tudásanyaga megint más. De találkoztam olyanokkal is, akik ma is irodalmi életünk érverésén tart­ják kezüket, akik olvasták például Moldo­va vasútszociográfiáját. De sajnos ez utób­biak vannak kevesebben ... — Ha igaz az, hogy nem olvasnak az emberek Amerikában, akkor az irodalmi oktatás terén meglehetősen nagy felelős­ség hárul a hétvégi iskolákra, a pedagógu­sokra. — Torontóban, New Bruinswickban és Passaioban, megtanultam tisztelni a sza­bad szombatjukat feláldozó nevelőket, és a magyarul megfogalmazott ismeretekre kí­váncsi lelkes gyerekeket és szülőket. A kis csoportokban mindenütt úgynevezett mű­helymunka folyt, beszélgetés formájában magyarázzák a nevelők a magyar hangrend ■ és kiejtés jellemzőit; Tamási Áron művé­szetének ízeit, a másik haza történelmét. A megismert nevelők tudják, hogy munkájuk több egy-egy szaktárgy anyagának átadásá­nál. Értékmegőrző, magyarságmentő mun­ka folyik. Valamilyen különös felelősség­­érzet van ezekben a nevelőkben: felelősség a külföldön élő magyarság jövőjéért és „adósságtörlesztés” az elhagyott haza iránt. Tisztelet illeti valamenmyiük munkáját. — Végezetül egy kérdés, amelyet inter­júsorozatunkban minden szakterület kép­viselőjének felteszünk. Véleménye szerint hogyan lehetne javítani az emigrációban a jelenlegi irodalmi oktatási formákon, mód­szereken? — Mindenekelőtt rendszeresebbé kellene tenni a nagy érdeklődésre számot tartó irodalmi előadásokat. Az ilyen beszélgeté­sek hatásának tartósságára jellemző, hogy Czine Mihály csaknem négy esztendeje járt közöttük, de előadásainak gondolataira, be­szédének ízére még most is emlékeznek. Korszerűsíteni kellene a kiküldött segéd­anyagokat a helyes versértelmezés és ki­ejtés elősegítésére. És csak azt javasolha­tom az itthoni és az ottani szakembereknek egyaránt, hogy minél többen vegyenek részt a debreceni Pedagógus Továbbképző Tanfolyamon. Lintner Sándor Élettársunk a vers 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom