Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-07-29 / 15. szám
c_ Szombat van, délután egy óra. Kovács Mihály, a budapesti Piarista Gimnázium szerzetes tanára mégis egyre-másra fogadja a fizikatanterembe „Dicsértessék” köszöntéssel belépő diákokat. Nem rendkívüli az alkalom, amelynek kedvéért a fiúk „meghosszabbítják” a hetet: minden szombaton diákelőadás zárja a tanítást, s ezeket a „ráadásórákat” — bár önkéntes a részvétel — sokan látogatják. Kovács tanár úr, a fizikaoktatás kormánykitüntetéssel is elismert, országos 'hirű pedagógusa még a megrögzött bölcsészhajlamúakkal is megszeretteti a fizikát. Ma meg különösen izgalmas a téma: két harmadikos diák az űrtávközlésről tart előadást, abból az alkalomból, hogy nemrégiben Taliándörögdön felavatták Magyarország első űrtávközlő állomását. főnök. — Ám szabályzatunk lehetővé teszi az oktatást. — 1950, az állam és egyházunk szerződése óta — egy-két évet leszámítva — nincs beiskolázási problémánk — veszi át a szót ismét az igazgató. — A szakközépiskolák terjedése, a gimnáziumok csökkenő népszerűsége minket is érint. Tanítványaink többsége műszaki, orvosi vagy agráregyetemeken tanul tovább. A felvételi arányszám megfelel az országos átlagnak. Idén is több diákunk jutott tovább az országos tanulmányi versenyen. Ügy érezzük, diákjaink és a szülők tisztelik, szeretik iskolánkat, Azon igyekszünk, hogy oktatásunk minél színvonalasabb, diákotthonunk minél barátságosabb, otthonosabb legyen. Két nagy közös hálótermünk volt, az egyiket nemrég több kisebb szobává alakítottuk át, és hamarosan a másikra is sor kerül. A katolikus középiskolákat támogató hívők adományaiból kazánokat vettünk, központi fűtést vezettünk be. Magyarországon az állam és a katolikus egyház megállapodása alapján nyolc katolikus középiskolában oktatnak: a bencések Győrött és Pannonhalmán, a piaristák Budapesten és Kecskeméten, a ferencesek Szentendrén és Esztergomban, a Miasszonyunkról elnevezett szegedi szegény iskolanővérek egy budapesti és egy debreceni leánygimnáziumban. A pesti Piarista Gimnáziumban Nagy Mihály tanár úr méltán lehet büszke tanítványaira. Sokévtizedes pályája alatt számos olyan diákot oltott be a fizika szeretetével, akik ma már szakmájuk nemzetközi hírű művelői. A tanár úr elsőként említi dr. Perjés Zoltánt, a Központi Fizikai Kutatóintézet munkatársát, a gravitációs tér kutatóját. A nevét egy szakkifejezés, a perion is őrzi. Egy másik tanítványa a Dubnában működő atomkutató intézetben dolgozik, többen számítástechnikával foglalkoznak. A számítástechnika oktatásával, a logikai játékokkal Kovács tanár úr kísérletezett elsőként a hazai középiskolákban. Elsősorban a természettudományok minél színvonalasabb oktatására törekszünk, abból a meggondolásból — mondja Kemenes László igazgató —, hogy napjainkban a műszaki-természettudományos pályák felvevőképessége a legnagyobb. — Ezen a téren egyébként hagyományaink is köteleznek bennünket. 1642-től működik Magyarországon piarista rend, Pest városa 1717-ben hívta meg a piaristákat. A XVIII. században iskolánknak nagy szerepe volt a modern, newtoni, leibnizi természetfilozófia meghonosításában, a matematika, a fizika, a földrajz oktatásának meggyökereztetésében, és kevesen tudják, hogy piarista tanárok és diákok iskoladarabjai voltak az első kísérletek a magyar nyelvű színjátszás terén. Kemenes igazgató úr hosszasan sorolja a volt piarista diákokat; történelmünk nagyjait, irodalthi és tudományos életünk klasszikusait, aztán a mai írók közül Örkény Istvánt, Thurzó Gábort, Boldizsár Ivánt, Pilinszky Jánost említi. A hat vidéki katolikus gimnáziumban diákotthon is működik. — Az ország minden részéből érkeznek ide diákok — mondja a Temesvári Pelbártról elnevezett esztergomi Ferences Gimnázium igazgatója, Máté Károly. — Persze az, hogy honnan hányán érkeznék, azon is múlik, hogy a helybeli plébános mennyire ismeri a ferences rendet, gimnáziumunkat. Esztergom és Gyöngyös környékéről például hagyományosan sok diákot fogadunk. — Rendünk eredetileg nem tanítórend — magyarázza Balázs Sebestyén tartományJárom a tekintélyes épületeket, ismerkedem az esztergomi ferences diákok életével. A tornateremben Kékesi Tibor tornatanár — „A testnevelés és sport érdemes dolgozója” — büszkén említi, hogy a Komárom megyei diáksport eredményeinek évenkénti összesítésekor tanítványai már szinte hagyományosan az első helyen végeznek. Bekukkantok a könyvkötő műhelybe, ahol szebbnél szebb kötésmunkákat mutatnak a politechnika-órán szorgoskodó fiúk. A tanulók másik fele a palántanevelésbe tanul bele a négy év alatt, az iskola konyhakertjében. Innen, és a gimnázium saját sertéstelepéről kerül ki a konyhai nyersanyagok zöme. Két kollégiumi találkozásom a bizonyság rá, hogy az esztergomi Ferences Gimnázium jó híre messzi országokig is elér. Deme Adrian szülei New Yorkiban élnek — édesapja magyar, édesanyja columbiai — Koroknai Attila Torontóba címezi leveleit. — Otthon édesapámmal angolul, anyukámmal spanyolul beszéltem — mondja Adrian. — Apu összes rokona itt, Magyarországon él. Egyik nagynéném javasolta, hogy ide, Esztergomba írassanak be gimnáziumba a szüleim, hogy megismerjem apukám szülőhazáját, és megtanuljak magyarul. Nem volt teljesen idegen a környezet, mivel már azelőtt is jártam Magyarországon. Szívesen jöttem, bár egy kicsit félve, hiszen egy szót sem tudtam magyarul. Tanáraim, diáktársaim segítőkészségének, türelmének köszönhetem, hogy egy év múlva, a szünidőben már magyarul beszélgethettem apukámmal. Egyetemre is itt, Magyarországon szeretnék járni; még nem döntöttem el, hogy a nyelvészetet vagy az orvosi pályát választom-e. Az öcsémet már én beszéltem rá, hogy ő is a Ferences Gimnáziumban tanuljon tovább. Koroknai Attila kifogástalan nyelvtudással érkezett. Nem csoda, hiszen édesanyja a torontói Szent Erzsébet Egyházközség iskolájában magyar nyelvet tanít. Attila a Budapesti Állatorvostudományi Egyetemre készül. Hogyan tükröződik a katolikus hit az oktató-nevelő munka mindennapjaiban? — kérdem Kemenes Lászlótól, a pesti Piarista Gimnázium igazgatójától. — Ahogyan a többi gimnáziumnak, a mi gimnáziumunknak is az a feladata, hogy becsületes, munkás, önálló ítéletű embereket neveljen. A papi hivatást csak egy kisebbség választja, ám az a célunk, hogy minden diákunkból vallási életét korszerűen és tudatosan megélő ember váljék. Nem csupán a hitoktatással törekszünk erre, hanem iskolánk egységes, katolikus szellemével. Tantervűnk, tankönyveink azonosak a többi gimnáziuméval, de a világnézetünk alapjai tárgyat mi nem oktatjuk. Oktatásunk világnézeti tartalmát természetesen hitünk, a katolikus vallás határozza meg. Ám oktató-nevelő munkánkban rámutatunk azokra az érintkezési pontokra is, amelyek alapján a vallásos ember a szocialista Magyarország hasznos, megbecsült polgára lehet. Kép és szöveg: Balázs István Kemenes László, a Piarista Gimnázium igazgatója Pillantás az esztergomi Ferences a kosárlabda-csapat „trófeái” előtt ' Gimnáziumra a kollégium egyik ablakából A kollégiumi szobákba is bekukkantottunk ... Deme Adrian New Yorkból, Koroknai Attila Torontóból i
