Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-07-01 / 13. szám

KÁDÁR JÁNOS VÁLASZAI A NEW YORK TIMESNAK

Kádár Jánost, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárát, a New York Times című amerikai napilap kérdésekkel kereste meg. Kádár János 1978. június 1-én fogadta John B. Oakes-ot, a lap szerkesztő bizottságának tagját, akivel a kérdésekre adott válaszok átadásával egyidejűleg beszélgetést folytatott. A lap 1978. június 10-i számában az interjú és a beszélgetés felhasználásával közölt cikket. Az alábbiakban részleteket közlünk Kádár Jánosnak a New York Times szerkesztősége kérdéseire adott válaszaiból.

A BEL- ÉS KÜLPOLITIKA CÉLJAI

„Mely céloknak ad Orv elsőbbséget a kül- és belpolitikában?” — hangott az első kérdés.

— A Magyar Népköztársaság, mint közismert, szocialista ország. Ennek megfelelően a belpolitikában azok a feladatok állnak előtérben, amelyek az ország, a nép anyagi és szellemi felemelkedését, az állampolgárok szociális és jogbiztonságát, a társadalom harmonikus és dinamikus fejlődését, a szocialista demokrácia fejlesztését, az ország szilárd és kiegyensúlyozott belpolitikai helyzetét szolgálják.

— Ezen az alapon és e célok érdekében jött létre hazánkban egy minden korábbinál szélesebb nemzeti egység. A munkások, a parasztok, az értelmiségiek, a kommunisták és a pártonkívüliek, a hívők és a nem hívők — még ha egy sor kérdésben nézeteik el is térnek egymástól — egy dologban egységesek: békében és szocialista Magyarországon akarnak élni és boldogulni. Meggyőződtek arról, hogy ebben a társadalomban helye, biztos jelene és jövője van mindenkinek, aki két keze munkájával, alkotó elméjével a haza javára dolgozik.

— Közismert, hogy a Magyar Népköztársaság a Varsói Szerződés szövetségi rendszeréhez tartozik, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagja. Ez a körülmény meghatározóan érvényesül nemzetközi tevékenységünkben.

— Külpolitikánk középpontjában mindenekelőtt az a törekvés áll, hogy biztosítsuk népünk számára a békét és a gazdasági fejlődés kedvező külső feltételeit. Ezért lehetőségeinkhez mérten igyekszünk hozzájárulni a nemzetközi viszonyok javulásához, az enyhülési folyamat megszilárdításához, a fegyverkezési verseny megállításához, a leszereléshez. Mi azt tartjuk, hogy népünk boldogulása elválaszthatatlanul összefügg más népek boldogulásával, az egyetemes emberi haladás ügyével. Ezért szolidaritást vállalunk a békéért, a társadalmi haladásért, a nemzeti függetlenségért küzdő erőkkel.

— A Magyar Népköztársaság a béke és a haladás egyetemes céljainak előmozdítása érdekében társadalmi rendszertől függetlenül együttműködésre törekszik minden országgal. Ezért dolgozunk az Egyesült Államokhoz fűződő állami kapcsolatok területén is.

— Bel- és külpolitikánk nyílt és őszinte, nem spekulációkon, hanem szilárd elvi alapokon, történelmi tapasztalatokon nyugszik. Népünk támogatja ezt a politikát, és azt akarja, hogy a jövőben is töretlenül folytatódjék. Politikánkat, álláspontunkat nem rögtönözzük, nem változtatjuk az időjárástól függően, s ezért az ország lakossága és •külföldi partnereink egyaránt bizton építhetnek rá, számolhatnak vele.

HÜSZ év tapasztalatai

„Melyek 20 éves tapasztalatai Magyarország sajátos szocialista gazdaságáról? Melyek a kiemelkedő sikerek és az esetleges kudarcok?” — ezek voltak a következő kérdések, amelyekre Kádár János egyebek között így válaszolt:

— A magyar népgazdaság sajátossága mindenekelőtt az, hogy a termelőeszközök társadalmi tulajdonán alapuló szocialista tervgazdálkodást folytatunk, és a termelés elsődleges és legfőbb célja a lakosság szükségleteinek kielégítése, életkörülményeinek rendszeres javítása. Az ön által sajátosnak nevezett gazdálkodás legfontosabb tapasztalata, hogy — a bizonyos nemzetközi visszhangot keltett, immár tízéves — gazdaságirányítási rendszerünk jó összhangot tud teremteni egyrészt a szocialista állam központi gazdaságirányító tevékenysége és a vállalatok önállósága közt, másrészt az egész társadalom, a különböző társadalmi rétegek és az egyének érdekei között.

— Gazdasági fejlődésünket alapjában véve pozitívan értékeljük. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy sohasem tévedtünk vagy nincsenek nehézségeink, gondjaink, így például mi is tévedtünk a prognózisban, és sok országhoz hasonlóan bennünket is váratlanul érték a nemzetközi gazdasági életben bekövetkezett kedvezőtlen változások, különösen a bennünket erősen sújtó nagyarányú áremelkedések. Voltak hibás gazdasági döntéseink is, amelyek a fejlődés egészét ugyan nem befolyásolták, de azért kárát láttuk, így például rossz távlati tervezés miatt csökkentettük a szénbányászatot, s erőltetett ütemben akartuk fokozni a szénhidrogének fogyasztását. Idejében észrevettük tévedésünket, és kijavítottuk. Vannak a gazdaság dinamikus fejlődésével együtt járó gondjaink is. Így például a munkaerőhiány, ami nagy gondokat okoz.

— Mindezek ellenére meggyőződésünk, hogy a gazdaság fejlesztésében helyes úton járunk.

HELSINKI ÉS BELGRAD

„Az ön véleménye szerint mi az értéke a helsinki megállapodásnak és a belgrádi konferenciának?” — kérdezte a New York Times tudósítója.

— A Helsinkiben megtartott európai biztonsági és együttműködési értekezletet az enyhülési folyamat szempontjából történelmi jelentőségű eseménynek értékeltük, és ez az álláspontunk azóta sem változott. A záróokmány aláírásával lezárult egy nehéz, rendezetlen kérdésekkel és feszültségekkel terhes korszak az európai népek életében, tartósább alapokra helyeződött a kontinens békéje és megnyílt az út a részt vevő 35 ország, az európai országok, valamint az Amerikai Egyesült Államok és Kanada együttműködésének sokirányú fejlesztése előtt. A megállapodás a józan értelem és a konstruktív tenni akarás győzelmét jelentette a hidegháborús időkben fennállott nagyfokú elzárkózás és bizalmatlanság felett. Mindez nemcsak az európai politikai légkör javulását segítette, hanem kedvező hatást gyakorolt a világ más térségeire is.

— A belgrádi találkozóval kapcsolatban sokféle nézet van. Mi úgy véljük, hogy ennek megítélésekor is a realitásokból kell kiindulnunk, és ezért meggyőződéssel mondhatjuk, hogy meghozta az adott helyzetben lehetséges eredményt. Arról természetesen még nem beszélhetünk, hogy már maradéktalanul érvényre jutottak volna a finn fővárosban született megállapodások. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy egy hosszú távra szóló, bonyolult program megvalósításának első lépéseinél tartunk, és még sok erőfeszítésre van szükség. A Magyar Népköztársaság, ahogy eddig, úgy a jövőben is kész részt vállalni ezekből az erőfeszítésekből — mondta Kádár János.

A KOMMUNISTA MOZGALOM

„Hogyan ítéli meg az eurokommunizmust, és mit hordoz magában az eurokommunizmus a kelet—nyugat kapcsolatok jövőjére nézve?” — erre a kérdésre egyebek között így válaszolt Kádár János:

— A kommunista pártoknak a megváltozott körülmények között, a fejlődéssel összefüggő új kérdésekre is választ kell adniuk. Ennek érdekében gondosan mérlegelik harcuk nemzetközi és sajátos hazai feltételeit, országuk hagyományait, és szükség szerint módosítják politikájuk egyes elemeit. Ez minden pártnak nemcsak joga, hanem kötelessége is.

MAGYARORSZÁG ÉS AZ USA

„Hogyan látja ön ma az Egyesült Államokkal való kapcsolataikat, és milyen fejlődésre számít a jövőben? Milyen lényeges problémák vannak a két ország között? Hogyan lehet megoldani őket?” — ezek voltak a New York Times következő kérdései.

— Kapcsolatainkat az Egyesült Államokkal ma alapvetően rendezettnek tartom. Ez annak az eredménye, hogy megoldottuk a kapcsolatok fejlődését akadályozó problémákat. Az elmúlt évek során rendeztük a függő pénzügyi kérdéseket, az amerikai nép visszaszolgáltatta népünknek ezeréves államiságunk történelmi jelképét, a magyar koronát és a koronázási ékszereket. Már korábban megkötöttük az államközi kulturális, oktatási és műszakitudományos egyezményt, s legutóbb kereskedelmi megállapodást írtunk alá. A közelmúlt napokban az amerikai képviselőház jóváhagyta az Egyesült Államok és Magyarország kereskedelmi kapcsolatairól aláírt megállapodást. Hátra van még a szenátus döntése. Ezen egyezmény törvényhozói jóváhagyásával elhárulnának a 'még fennálló akadályok a megkülönböztetésektől mentes, kölcsönösen előnyös magyar—amerikai gazdasági kapcsolatok írtjából.

— Ami a jövőt illeti, optimisták vagyunk. A két ország — a nagy földrajzi távolság, az eltérő méretek, a társadalmi rendszerben fennálló és más különbségek miatt — természetesen nem hozható azonos nevezőre. Ennek ellenére az a véleményem, hogy megvannak gazdasági, politikai, műszaki-tudományos, kulturális kapcsolataink fejlesztésének reális, jó lehetőségei. Népeink nem táplálnak ellenséges érzelmeket egymás iránt, a megkötött egyezmények jó keretet biztosítanak az együttműködéshez, s bízom abban, hogy ezt mindkét fél kölcsönös előnyére hasznosítjuk is. A lényeg, hogy mindkét oldalról arra összpontosítsuk a figyelmünket, ami együttes erőfeszítést igényel. Gondolok például a gyakorlatilag már kialakított együttműködési keretek tartalommal való megtöltésére gazdasági, műszaki-tudományos és kulturális téren egyaránt.

— Az Amerikai Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmünk jelenleg a magyar külkereskedelem összvolumenének mindössze 2 százalékát, az összes kapitalista országgal bonyolított külkereskedelmünknek mintegy 4 százalékát teszi ki. Véleményünk szerint nemcsak a kereskedelmi, hanem a termelési együttműködés bővítésére is volnának lehetőségek. Az eddigi tapasztalatok nem roszszak. Jó példaként említeném meg magyar és amerikai gazdaságok együttműködését az iparszerű kukoricatermesztésben, vagy a Győri Vagongyár együttműködését a Rába—Steiger traktorok gyártásában, illetve az amerikai IHC-vel — az International Harvester Ohicagóval — való együttműködést, amelynek keretében Magyorországon amerikai licenc alapján készülnek bizonyos mezőgazdasági gépek, a megnevezett cég viszont hátsótengelyt kap a magyar vállalattól.

— A magyar—amerikai viszonylatban is megvalósítható sokoldalú együttműködés és különböző szintű kapcsolatok lehetőségét jól példázza a néhány jelentős nyugateurópai tőkés országgal kialakult együttműködésünk. Az együttműködésnek természetesen alapvető feltétele a másik ország társadalmi-politikai rendszerének, törvényeinek tiszteletben tartása. Részünkről a múltban is megvolt a jövőben is meglesz a hajlandóság a kapcsolatok ilyen módon történő fejlesztésére. Készek vagyunk minden javaslatot figyelmesen megvizsgálni.

„Van-e lehetősége Magyarországnak mint szocialista országnak arra, hogy független és szoros kapcsolatokat létesítsen Nyugat-Európával és az Egyesült Államokkal? Hogyan alakulnak Magyarország kapcsolatai szomszédaival?” — Kádár János így válaszolt ezekre a kérdésekre:

— A Magyar Népköztársaság önálló, független ország, a nemzetközi kapcsolatok építésének magyar felelősei az alkotmány előírásainak megfelelően, parlamenti jóváhagyással, a legfelső állami testületek döntései alapján végzik tevékenységüket. Országunk öt európai országgal határos, közülük négy szocialista: a Szovjetunió, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság, valamint a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság. Ezekkel az országokkal a barátság és az együttműködés szálai fűznek össze bennünket az élet minden területén. A joggal történelminek nevezhető magyar—szovjet barátság és együttműködés számunkra elvi kérdés, politikánk természetes eleme, s egyben népünk legsajátabb érdeke is. Nyugati szomszédunk a semleges Osztrák Köztársaság, amellyel kapcsolataink minden területen eredményesen fejlődnek. Az Ausztriával való együttműködésünk — megítélésünk szerint — a Helsinkiben elfogadott elvek gyakorlati megvalósításának jó példája.

— Ismert, hogy számos nyugat-európai országgal igen széles körűek és fejlődők a kapcsolataink. A Magyar Népköztársaság fejleszti széles körű, kölcsönösen előnyös, önálló kapcsolatait a világ más térségeiben levő országokkal is. Éppen ezekben a hetekben az egyenjogú szerződések egész sorát köti az ön kormányával is. Helsinkiben is kinyilvánítottuk, hogy a záróokmányban rögzített elvek alapján készek vagyunk tovább bővíteni együttműködésünket a tőlünk különböző társadalmi berendezésű államokkal. így az Amerikai Egyesült Államokkal és a nyugat-európai országokkal is.

SORSDÖNTŐ IDŐSZAK

„Miképpen vélekedik ön a nemzetközi viszonyok fejlődésének irányáról a kozmikus korban?” — hangzott a New York Times utolsó kérdése:

—• Nemzedékünknek az a feladata, hogy biztosítsa az emberiség jövőjét. Lényegében válaszúthoz érkeztünk: az államok harmonikus együttélésének, gyümölcsöző két- és több oldalú kapcsolataik bővülésének biztató távlata áll szemben az egész emberi civilizációt pusztulással fenyegető termonukleáris világégés veszélyével. Nyilvánvaló, mindent meg kell tenni egy új világháború kitörésének megakadályozására.

— őszintén remélem, hogy korunk mindenekelőtt úgy kerül majd be a világtörténelembe, mint az emberiség békés jövője megalapozásának kora, amely lehetővé teszi a demokrácia és a humanizmus eszméinek akadálytalan érvényesülését, a népek nemzeti-társadalmi felemelkedését és a világ közös gondjainak megoldását, minden egyes ember személyiségének szabad kibontakoztatását.

— Az egész emberiség objektív érdeke, hogy a nemzetközi viszonyok fejlődésének iránya a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének mind teljesebbé válása felé mutasson. Ma ennek érdekében kell cselekednie minden felelős politikai tényezőnek. Ezt kívánja szolgálni — népünk óhajának megfelelően — a Magyar Népköztársaság kormányzata is — fejezte be a New York Times kérdéseire adott válaszait Kádár János.

3