Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-06-03 / 11. szám
•trim A SZOLNOKI MÜVÉSZTELEP Százhuszonöt esztendeje indult meg Szolnokon az a tevékenység, amely művészettörténetünkben elsőként emelte művészi témává a magyar valóság egy jelentős és jellemző részét, tűzte alkotói céljává az Altöld látványának, az itt élő emberek életének, munkájának megörökítését. A két folyó, a Tisza és a Zagyva párás-árteres vidékének légköre vonzotta ide elősorban a művészeket. Az úttörők osztrák festők voltak, August von Pettenkofennel az élen, őket ragadta meg elsőként a táj hangulata. Egy idő után az Alföld különleges vonzerejének híre eljutott a Bécsben, Münchenben, Párizsban tartózkodó magyar festőkhöz is. Ha csak azt tekintenénk az osztrák festők érdemének, hogy felhívták az idegemben művészi egzisztenciát, témát kereső magyar festők figyelmét az itthon kínálkozó lehetőségekre, már akkor is nagyon sokat tettek hazai művé 1 szetünkért. 1902-ben, a régi szolnoki vár helyén felépült a művésztelep, és megindult a művészeti élet. Egy évvel a megalakulása után Lyka Károly így ír: „... Mi azt hisszük, hogy művészetünk lassanként beleházasodik az alföldi levegőbe...” Jelenleg nyolc műteremben dolgoznak állandó tartózkodással festők és szobrászok, egy műtermet a telepre látogató vendégek fogadására, a kollektív tárlatok zsűrizésére, közös programokra tartanak fenn, két műterem pedig berendezetten várja a néhány hónapig Szolnokon dolgozni szándékozókat. A művésztelep alapításának 75. évfordulójára emlékkötet jelent meg a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat gondozásában, a Szolnok megyei Tanács támogatásával. (hernádi) 1. Bihari Sándor: A tornácon 2. Mihalik Dániel: Fűzfa birkákkal 3. Pólya Iván: Utca 4. Mattioni Eszter: Szolnoki kertben 5. Aba-Novák Vilmos: Szolnoki vásáros konyha 6. Udvary Dezső: A Zagyva-híd Szolnoknál 7. Háy Károly: „Gyökér”. Kadnóti-illnsztráció Novotta Ferenc reprodukciói