Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-06-03 / 11. szám

gg >'• fdf *

VifonrÖr? int fi

k Y. *m*s' ,

4

iß

Nekem az ősz a kedvenc évszakom. Nem mir borangós természetű volnék, vagy gyakran az múlás törvényszerűségei fölött elmélkednék, kább azért, mert Magyarországon ősszel mit mediterrán éghajlat uralkodnék. Kellemes m gek a nappalok és szvettert-követelők a koraeé Szerintem az őszben legszebb a természet, ol mint a negyvenéves szépasszony: még pompá legértékesebb díszeiben virít, de esténként el bocsát magától egy-egy ékszert — egy elszái levelet.

Mindezt azért igyekeztem tudomásukra he mert Lillafüred, de egyáltalán a Bükk hegysé nyárutón a legszebb. Amikor a gépkocsi elha; Miskolc véget érni nem akaró főútvonalát, hinné a vezető, most már nekilódulhat. De az i rövid egyenes szakasz után kanyargós szurdok vezet az út. Jobbról meredek sziklafal áll, el! kező oldalon a gyors folyású Szikivá patak , gélyezi az utat. Amint a sökadik kanyar után bukkanunk a sziklába vájt, rövidk« alagútból kell hajtani az autó napellenzőjét, mert a heg között gomolygó szelíd párán át élesen vak. Nap. Szinte minden tejfehér, még a szurkos, c foltos aszfaltot is szürkére szívta. A követi hajtűkanyar után, amint oldalába kerülüni Napnak, a fák között — a sötétzöld hegygerin ívének metszéspontjában — feltűnik a méltói teljes Palota Szálló. Olyan pillanat ez, mint a kor Aligánál először látja meg az utas a Bálát Ha nem lenne túlságosan is keskeny ez a h< szerpentin, hát meg kellene állni és gyönyört ni a látványban.

Ez a látvány persze az ellenkező irányból t érdektelen. Ha valaki Eger felől közelíti meg ] lafüredet, tán még szebb utat „kénytelen” bejá: Amint elhagyja a jármű a Bélapátfalvai Cem< mű környékét, és áthalad két kisebb hegyi fa a továbbiakban a Bükk természetvédelmi ten tein kanyarog kapaszkodva az országút. A s