Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-06-03 / 11. szám
A magyar gyógynövények, fűszerek híre a világban A gyógyfüvek, gyógyteák jótékony hatására sokan esküsznek manapság is. A gyógynövények iránti bizalmat a fejlett gyógyszeripar sem tudja háttérbe szorítani. Majd minden betegségnek megtalálni ellenszerét a természetben. Füvek, fák, gyökerek, virágok, cserjék tartalmazzák a legtöbb betegség, a szív- és keringési bántalmak, epe, máj, ideg- és cukorbetegség, daganatos kórok elleni védekezésre alkalmas hatóanyagokat. Hazánk földje igen gazdag vadon termő gyógynövényekben, és jelentős a termesztésük is. A magyar gyógynövény-kereskedelem világhírű, története az 1880-as években kezdődött, amikor a falut járó kereskedők összevásárolták az egyes gyógynövényeket, és Budapestre szállították értékesítésre. Az állam támogatásával később szervezetté vált a gyógynövény-kereskedelmünk. Megkezdődött a vadon termő gyógynövények rendszeres gyűjtése, felvásárlása, és egyes gyógynövények termesztése is. Már a múlt század végén utat tört magának a magyar gyógynövény a nyugati és a tengerentúli piacokra. — Jelenleg mintegy 250 úgynevezett droggal foglalkozunk — mondja dr. Szollár György, a Herbária igazgatója — a termelési érték évi 700 millió forint. A vadon termő gyógynövényeket zömmel a falusi emberek gyűjtik be. Szerződést is kötünk a tsz-tagokkal, akik háztájiban, szántóföldön termesztik a különféle gyógynövényeket, kizárólag a miáltalunk adott magokkal. A termelőket gépekkel, szaktanácsokkal, növényvédelmi és agrotechnikai tanácsokkal látjuk el. Különben 350 termelőszövetkezettel, 150 fogyasztási szövetkezettel vagyunk még szerződéses kapcsolatban. Tizenhét üzemünk működik az országban, ezek a nyers alapanyagból az úgynevezett drogokat állítják elő, továbbá fűszernövényekkel és illóolajakkal is foglalkoznak. Üzemeink átlagban ezer embert foglalkoztatnak. Gépeink, berendezéseink modernek. Szörptöltő üzemünk is igen korszerű. A magyar kamilla és majoránna világmárka, a mustármag, édeskömény, bazsalikom és borsi kai ű meg azért fontosak, mert sikerült velük felkelteni az érdeklődést a magyar fűszer iránit — Exportunk az elmúlt évben több millió dollárt hozott népgazdaságunknak. A nyugati államok közül Ausztriával, Franciaországgal, a Német Szövetségi Köztársasággal, Olaszországgal és Svájccal állunk üzleti összeköttetésben. Az export mellett jelentős a behozatalunk is. Olyan termékeket importálunk, amelyeket már nem gyűjtenek Magyarországon, és olyan távolkeleti növényeket, fűszereket — curry, ginzenggyökér stb. — amelyek nálunk nem teremnek meg. — Nagy erősségünk a konkurenciával szemben, hogy gazdag a választékunk, s piackutatóink lépést tartanak, és időben jelzik az új igényeket. Mint mindenben, a gyógynövény-termesztésben is vannak újdonságok, új felfedezések, mint például manapság az ún. Mária-tövis, ami a vesegyógyszernek a legfontosabb alkotóeleme. Ez az új növény — amelyhez nagy reményeket fűzünk — az NSZK-ból származik. Nálunk most 200 hektáron Békés megyében termesztik. — Gyógynövényeink közül a legismertebb a kamilla. Ma már 8—10 000 hektáron terem az országban. Ez a növény a Hortobágy és a Kiskunság egyik jellegzetes növénye. A két nemzeti parkkal együttműködve, magot szórunk ki a természetvédelmi területre, elősegítjük a hozam növekedését. Itt a tájvédelem és a gazdasági érdek szerencsésen kiegészítik egymást. Kertész Klári Gazdag a készlet a Rákóczi úti szaküzletben. Lent: Csipkebogyószüret Dolgoznak az Ingatlankezelő Vállalat munkásai MTI fel®. Lent: Az Országos Szakipari Vállalat szakmunkásai a Nagyvásárcsarnok tetőzetét fedik MTI — Soóh Lajos felv. MEDDIG HÁZ EGY HÁZ? — Ezt a kérdést gyakran teszik fel azok, akik Magyarországon állami lakásban élnek. A felelet eléggé óvatos: a szakemberek szerint egy ház huszonöt év alátt kerül felújításra. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium Kutatóintézete szerint azonban húsz év a karbantartási idő. Tapasztalt gyakorlati szakemberek, a hazai munka- és anyagminőség ismeretében 15 évet tartanak elfogadhatónak. Budapesten az állami lakásoknál ez a karbantartási ciklus 55 év. Még rosszabb a helyzet a főváros belső kerületeiben. A VII. kerületben például 160 éves a ciklus, mert a negyedik ötéves tervben a sok ezer bérleménynek még egy százalékát sem tudták felújítani. Nem csoda hát, ha a lakosság panaszainak évtizedek óta visszatérő témája, és szakemberek heves vitájának céltáblája: az ingatlankezelés. A fővárosi lakóházak száma több mint 30 000, értékük 127 milliárd forint. Karbantartásuk, állagmegóvásuk az Ingatlankezelő Vállalatok feladata lenne. Azért használunk feltételes módot, mert az elmúlt évtizedekben — a kormányhatározatok ellenére — ez a munka nem haladt a kívánt ütemben. Az elmúlt években korszerűsítették az ingatlankezelő vállalatokat, szétválasztották a kezelési, karbantartási, felújítási feladatokat. A negyedik ötéves tervben az IKV 16 és fél milliárdot fordított karbantartásra, ebben az ötéves tervben már 30 milliárd áll rendelkezésre. A jövőben az anyagi ráfordítás tovább növekszik: 1975- ben egy-egy lakás fenntartására és megóvására 2673,— Ft állami támogatás jutott, 1980-ra ez az összeg országosan 7280,— forintra emelkedik. Az ingatlankezeléssel a mintegy 22 ezres létszámú budapesti ingatlankezelő ágazat foglalkozik. A közelmúltban életre hívták a gyorsszolgálatot, amely hívásra azonnal házhoz megy. Ám a gyorsszolgálatnak is megvannak a maga gondjai. A XIII. kerületben Hruskó András, az Ingatlankezelő Vállalat gyorsszolgálatának vezetője a következőket mondja: — Nincs elég szakmunkásom. A kerületben a tetőszerkezetek hibáit például egy 15 tagú brigáddal kellene elhárítanom. A karbantartó részlegeknél olyan alacsony a létszám, hogy a lakossági panaszokat nem tudjuk azonnal orvosolni. E keserű nyilatkozat ellenére azért a Minisztertanács 1976-os rendelete nyomán mégis változott a helyzet. Tavaly a fővárosban létrejött az ingatlankezelési adatbank. Most már valamennyi budapesti IKV pontos „kórlapot” kap egy-egy épületről. A főváros ezt számítógépes nyilvántartási rendszerrel kívánja kibővíteni. Tavaly tatarozták a fővárosban a Rákóczi utat. Ez szinte jelképe annak, hogy megkezdődött a tervszerű állagmegóvás. Ebben a munkában nagy feladat hárul a magánkisiparra és a szövetkezeti iparra is. A kormány rendeletekben írta elő a különböző minisztériumoknak: szervezzék meg a magánkisipar, a szövetkezeti szektor és az állami iparban a lakossági építőipari szolgáltatásait. A magánkisipar ebben a tervidőszakban 40 százalékkal kívánja növelni a kapacitást, nyugdíjasokat vonnak be az építőipari szolgáltatásba, másodállású iparengedélyeket adnak ki. Az állam ezekre az iparengedélyekre nagy kedvezményt ad, például a lakossági építőipari szolgáltatásban dolgozó kisiparos az első három évben teljesen adómentes. A szövetkezeti ipar átszervezéseket hajtott végre, hogy kielégítse a lakosság karbantartási igényeit. Budapesten és a megyékben az építőipari szövetkezetek arra társultak, hogy kapacitásuk 16—15 százalékát lakossági szolgáltatásokra fordítják. A jövőben pedig olyan bázis-szervezeteket alakítanak ki, amelyeknek minden megyében a lakossági karbantartó munka lesz az alaptevékenységük. Tehát sokan munkálkodnak azon a főhatóságoknál, a tanácsoknál és az Ingatlankezelő Vállalatoknál, hogy a lakóházak fenntartása és felújítása terén alapvető változás következzék be. Kapusi Rózsa
