Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-05-20 / 10. szám

A megújhodás nehézségei a Bakonyban

TÖKGYALU, FEHÉR KESZTYŰ

A fehér kesztyű jelen esetben nem szimbólum. Ha valaki jelképnek szeretné felfogni ezt a gyapjú ruhadarabot, téved. Mindössze gyakorlati haszna látszik — a szó szoros értelmében — kézenfekvőnek: azok a munkások, akik felhúzzák, védve vannak az apró fém alkatrészek éles peremétől.

A tökgyalu már hosszabb magyarázatot kíván. 1938-ig kell visszalépni az időben. Akkor telepedett a Bakony erdői közé a kis gyár, amely legfőképpen a hadsereg számára dolgozott. De a második világháború elmúltával megszűnt ez a feladat. Ott állt a gyár, ha nem is túl korszerű technológiával, de mégis felszerelve — és munkát keresett. Munkásai dolgozni akartak. A vezetőknek megrendelés után kellett kilincselniük. Ti zen-e gy néhány év alatt gyártottak is ezerféle apró fémtömegcikket. „Slágerük” a tökgyalu volt. A néhány évvel később kitalált borotvapenge-fenőalkalmatosság már nagy technikai vívmánynak számított.

A hatvanas években azután komoly hanyatlás következett be a tökgyalu- és pengefenő-piacon. Az emberek visszafogták tökgyaluvásárlási kedvüket, s még zsilettpengét is inkább újat vásároltak.

A kis gyár újfent munka nélkül maradt.

Kevésbé vállalkozó kedvű vezetők ilyenkor feladják a küzdelmet. A bakonyiakat talán némi betyáros virtus is hajtotta, talán az ország vezetői is ösztökélték őket valami hasznos ötlet kifundálására — ma már nem tudni. Az eredmény azonban egyértelmű: a gyáracska elektromos eszközöket kezdett gyártani. Kapcsolókat, védőreléket hűtőgépekhez, automata biztosítékokat. És — mert némi érdeklődést sejtettek a járművek piacán — gyertyákat, motorkerékpár-villamossági cikkeket.

Ha valaki belép a Bakony Fém- és Elektromoskészülék Művek valamelyik üzemcsarnokába, már nehezen tudja elképzelni még a hatvanas évekbeli állapotokat is. Az első, ami feltűnik: a csarnokra ki lehetne akasztani a „Megtelt” táblát. Sokan dolgoznak, de még sincs zsúfoltság. A második, említésre méltó megfigyelés: néhol hirtelen megszakad az ülőhelyek sora, s csupán egy-két ember sétál a gépek között. Itt automaták dolgoznak. A harmadik, s talán a legjelentősebb megfigyelés: nagyon ismerős dolgokat gyártanak.

— A változás a hetvenes évek elején kezdődött — magyarázza dr. Kasza Károly piackutatási osztályvezető —, tulajdonképpen attól az időponttól számíthatjuk a gyár harmadik újjászületését. Akkor kezdett ugyanis dolgozni Togliattiban, a Szovjetunióban a Volgamenti Autógyár.

— Mi köze ennek a Bakony Művekhez?

— Akkor még nem nevezhettük magunkat „művek”-nek. Egyszerű kis gyár voltunk, és nagyon nagy feladatra vállalkoztunk. Elhatároztuk, hogy részt kérünk a Fiat és a szovjet gyár kooperációjából. A Volgái Autógyár elkezdte gyártani a Lada kocsikat — de szüksége volt bizonyos alkatrészekre. Az egész világon így van ez: egy autógyár nem gyárthat minden alkatrészt, igen sok részegységet másoktól vesz meg, és úgy szereli bele a kocsijaiba. Mi már némi tapasztalatot szereztünk a járművillamossági cikkek gyártásában, tehát valami ilyesmire gondoltunk, amikor jelentkeztünk a kooperációra. Persze, egyáltalán nem ment könnyen, még akkor sem. amikor megkötöttük a szerződést. Új gépeket kellett vásárolnunk, hiteleket, licenceket kellett szereznünk, dolgozókat kellett kiképeznünk. Szinte az egész gyárat át kellett alakítanunk.

... S az eredmény itt látható az üzemcsarnokokban. Néhány alaktalan vasdarab indul el a raktárból. Először az automatákhoz vezet az útjuk. Hogy mi történik velük, azt legföljebb a védő plexi alatt átkukucskálva lehet sejteni. Végül is rengeteg apró, csillogó fémdarab kerül az automaták kijáratánál levő kosarakba. A kosarak azután a szerelőszalagokhoz vándorolnak ...

— A munka, amelyet nem automatákkal végeztetünk el, könnyű. Ülőfoglalkozás, némi kézügyesség és figyelem kell hozzá, így azután főként nőket alkalmaztunk.

— De hát, gondolom, az ablaktörlők, gyújtáselosztók, dudák és kormányzáras gyújtáskapcsolók, amiket gyártanak, nem kimondottan „nőies” eszközök.

— E finom, pontos alkalmatosságok finom megmunkálást is kívánnak. Ha úgy tetszik, nőies aprólékosságot.

— S ezért a fehér kesztyű?

— Védeni kell a dolgozók kezét.

... Én nem tudom, hogy Mors Terézke mondjuk három-négy hónapja meg tudta volna-e mondani, mi fán is terem az oszcilloszkóp. Valószínűleg olyasmit sejthetett volna róla, amihez legalábbis egyetemi diploma kell. Most pedig ott üldögél e nehezen kimondható nevű műszer előtt, és az ablaktörlő-motorok forgórészének tekercselését ellenőrzi. Vagyis figyeli a kis kerek képernyőn megjelenő hullámvonalat.

— 1970-ben, az induláskor igen komoly gondot okozott 35 ezer garnitúra leszállítása — emlékezik dr. Kasza Károly. — A következő évben már könnyebben ment. Most meg már évi négyszázezer darabot szállítunk a Volga menti Autógyárnak. De új partnereink is születtek. Sok berendezést szállítunk mindkét Moszkvics autógyárnak, és mi készítjük a Kamaz szuperteherautók speciális kürtjeit. Legújabb szerződésünk szerint pedig a Bielsko Biala-i Polski Fiat gyárnak is mi szállítunk évi kétszázezer darab elosztót.

— A megnövekedett forgalom a választék bővítését is lehetővé tette. A német szövetségi köztársaságbeli Bosch gyártól megvettük egy ikerszalagos szerelősor gyártási licencét, és megcsináltuk a magunk számára. Később árulni kezdtük. Ma a Bosch már visszavásárolja az eszközök jelentős részét. Ebben talán az is közrejátszik, hogy díjat nyertünk vele a Budapesti Nemzetközi Vásáron.

... Minden autós tudja, hogy a gépkocsi egyik legkényesebb eszköze a gyújtógyertya. Ebben idáig nem sok dicsekednivalója volt Magyarországnak. A Timkor márkájú gyertyák — valljuk be — gyöngécskék voltak. A gyártó üzem is elöregedett, egészségtelen volt. Egy határozat — környezetvédelmi okokból — ki is tiltotta Budapest területéről. A Bakony Művek új üzemet épített a gyertyagyártás számára. Ez évtől kezdve már a legújabb technológiával, nagy teljesítményű, hosszú élettartamú gyertyák születnek a veszprémi gyárban.

Veszprémi gyár?

Nem helyes ez a meghatározás. Hiszen szerte a Bakony környékén dolgoznak a Bakony Művek kisebb-nagyobb üzemei: Várpalotán, Dudaron, Tapolcán, Mezőlakon, Kertán.

És a legújabb: Keszthelyen.

Szép László üzemvezető arcát borosta fedi. Nem sok ideje lehetett az utóbbi napokban borotválkozásra. Ottjártunkkor végezték az új üzemen a végső simításokat: május elseje alkalmából adták át a gyárat.

— Két-háromszáz keszthelyi asszonynak adunk itt munkát — mondja, miközben létrák, beállításra váró gépek és félig már működő szalagok között bukdácsolunk. — Ez az üzem gyártja majd az elosztók legnagyobb részét. Kétfélét csinálunk: egy kisebbet a Polski Fiat 126-osokhoz. és egy nagyobbat a Ladákhoz, összesen évi hatszázezer darabot.

Kint, a csarnok körül még az udvart egyengetik a munkások. Itt bent, a szalagokon már az első szériák készülnek. Szerte, a gépeken, az üzem falán, a gyertyákon háromszög alakú márka-emblémák, bennük egyetlen szó: Bakony.

Ami már nemcsak betyárjairól híres.

Sós Péter János

A Bosch-szalag vezérlőegysége

A keszthelyi üzem fő terméke: az elosztó

Beállítják az NSZK-ból származó automatát