Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-05-20 / 10. szám
Veres Péter szobra Balmazújvároson, a „Veres Péter Művelődési Ház” előtt MTI — Molnár Edit felv. ÚJVÁROS SZÁZMILLIÓJA „Országos viszonylatban is a legmódosabbak közé tartozik a Balmazújvárosi Takarékszövetkezet. Betétállománya meghaladta a 100 millió forirttot.” (Rövid hír a Hajdú-Bihari Naplóból) „A nagy többség olyan emberekből áll, akiknél nehezebben kerül meg egy malac, mint egy gyerek, s néhol még tyúk sincs, vagy ahol akad egy-kettő, olyan megbecsült jószágok, hogy az ágyra járnak tojni, s kevesebbet éheznek, mint a gazdájuk.” (Veres Péter: Ebéd a gyepsoron) Kétszintes, ízlésesen berendezett az áruház. Szénái Mihályék a szoknyák között válogatnak: „Valami . divatosat szeretnénk a lányunknak.” Házcserére gyűjtenek — válaszolják kérdésemre — s a termelőszövetkezetbeli munka mellett ezért vállalják a vesződést a tíz hízóval, a bikahizlalással, a tehéntartással. — A nagymotor ideje mifelénk lejárt — mondja Ritz Ferenc, a jármű- és híradástechnikai osztály vezetője. — Az emberek inkább gépkocsira gyűjtenek, a fiatalok pedig kismotort vesznek. Érdekes, hogy újabban a nők is rákaptak erre a praktikus járműre, és a gépkocsi-jogosítványt a feleségek is megszerzik. A tévévásárlások zöme ma már csere, modernebbet, és egyre többen színeset vesznek a régi helyett. A japán magnó, a magnóval egybeépített rádió pillanatok alatt elkel, hagyományos asztali készülékekből már telített a piac. Hol volt a gyepsor? — kérdem Szeifert Imrétől, a nagyközségi tanács elnökétől. — Hol? 'Hát a falu végén. Gyepsornak hívták a Kadarcs utcát, a Simát, a Keleti sort. Itt éltek a falu legszegényebb emberei, akiknek a háza a legelőre, azaz a gyepre rúgott. Ma már semmiben sem különböznek a faluvégi házak a központban levőktől. — Mostanában a várossá válás felé kacsingatunk — említi meg a tanácselnök. — Balmazújváros — 18 ezer lakosával — a Tisztántúl legnagyobb lélekszámú községe, ám ez önmagában édes kevés a városi cím elnyeréséhez. Legnagyobb gondunk jelenleg a közműhálózat fejletlensége. Az utóbbi években lefektettünk ugyan 66 kilométer vízvezetéket, ami az egész települést ellátja ivóvízzel, de szennyvízcsatorna hálózatunk még igencsak kurta. Sok munkát ad még a zömmel földes úthálózat is. Ugyanakkor az óvodás korúak több mint 80 százaléka járhat már óvodába, pedig nem is olyan régen még 3—4 százaléknál tartottunk. A lakások 70 százaléka fürdőszobás, és újabban emeletes, valóban városias társasházak is épülnek. A tanácselnök maga is a gyepsorról indult, napszámosként kezdte. A lánya nemrég ment férjhez, egyelőre a szülői házban laknak. Takarékoskodnak a szülők is, a gyerekek is. Ám nem egyformán! Az idősebb 'generációban még ott munkálnak az ínséges esztendők reflexei... Vannak apróbb-nagyobb helységei hazánknak, melyeknek nevét hallva író fia, s az író fiúnak szülőhelyéről szóló művei jutnak az eszünkbe. Rácegrespuszta? Illyés Gyula. Makó? Erdei Ferenc. Nyíregyháza? Krúdy Gyula. Bazsi? Simon István. Balmazújváros? Veres Péter, s a Gyepsor-novellák... A Gyepsor-novellák, amelyek hitelességét átérzi a fővárosi születésű huszonéves is, és megjelenít számára egy letűnt világot: a balmazújvárosi nincstelenek világát. E letűnt világ képei villantak emlékezetembe az újsághír olvasásakor is, amely a legmódosabbak közé sorolja a Debrecen környéki nagyközséget. Tekintélyes, szépen gondozott porták avatják főutcává a nagyközségbe vezető bekötőutat. Az áruház mellett modern épületben működik a takarékszövetkezet. A szomszédban a „konkurrencia”, az Országos Takarék Pénztár neon-cégére függ a „korzó” felett. S mert Szarvas Zoltán elnök eldicsekszik vele, hogy a takarékszövetkezet betétállománya már százmillió, lényegesen nagyobb, mint a szomszédé, a nagyobb bizalom okáról kérdezem. — Nekünk nem ügyfeleink, hanem szövetkezeti tagjaink vannak — válaszolja. A fiatalok, akik kölcsönért jönnek, látják, hogy nálunk rugalmasabb az ügyintézés. Beadja a kérvényét, és tíz perc múlva már kapja is a pénzt. Később aztán megtakarított pénzüket is nálunk teszik félre. Aki a szövetkezet tagja akar lenni, az 100—150 forintért részjegyet vásárol. A tagság választja meg, és ellenőrzi a vezetőség munkáját. — Hány év alatt, és milyen ütemben érték el azt a bizonyos 100 milliót? — Az utolsó hat évben 15 százalékkal növekedett a betétállományunk. Azok az esztendők meg különösen kiemelkedőek voltak, amikor megnyitottuk nagyhegyesi és hortobágyi fiókunkat. — Milyen forrásokból gyarapodnak a betétkönyvek? — A két helyi termelőszövetkezetben egyre több a kereset — magyarázza Szarvas Zoltán. — Az utóbbi tíz évben már nemcsak zárszámadás után, hanem havonta fizetnek a tagoknak, egy traktorosnak például 4000—4600 forintot. És egyre többen kapnak munkát itt, helyben, az iparban is, kevesebb megy el utazgatásra, a különélésre, összesen ezerötszázan dolgoznak a Debreceni Ruhaipari Szövetkezet és a budapesti Szerszámgépipari Művek új üzemében. No meg a háztáji is hoz a konyhára, ki sertést hizlal, ki bikaborjút, mások meg baromfit nevelnek. — Mire gyűjt mostanában a takarékszövetkezet elnöke? — Négyéves a kocsim, ki kellene már cserélni... És két lányunkra is gondolunk kell, ők most tanárképző főiskolára járnak. — Jól szervezett gazdálkodás, szép terméseredmények állnak a fizetések mögött — mondja az egyik helybeli termelőszövetkezet, a Vörös Csillag elnökhelyettese. — A szövetkezet a Hajdúsági Agrár-Ipari Egyesülés tagjaként a környék gazdaságait növendékjuhokkal látja el, az épülő kábái cukorgyár cukorrépatermésükre számít, fölnevelnek évente mintegy másfél millió baromfit, és növénytermesztésük eredményei is az átlag fölött vannak: búzából 51 mázsát, kukoricából 78-at, lucernából meg 80—100 mázsát takarítanak be. Ez utóbbiból — lisztté feldolgozva — külföldre is szállítanak. — Az apa azért vesz ki szabadságot, hogy a háztájiban dolgozzék, a fiú pihen. A lányamék a nászajándékból tévét, rádiót vásároltak — meséli megértőén ugyan, de csöppnyi nehezteléssel a hangjában. — Én nem vettem volna a helyükben, amíg nincsen saját fedél a fejük fölött. Elmegyünk nyaralni is — mondják a gyerekek — legfeljebb két évvel később lesz saját lakásunk, ök megspórolják — mi megnélkülöztük a házunkat. De már én sem nélkülöztem meg úgy, mint az apám, aki vereshagymán építette föl... A Kadarcs utcában emlékháznak rendezték be Veres Péter hajdani szülőházát. A ház előtt gyerekek játszanak. Kérdem tőlük, milyen ajándékot várnak húsvétra? „Irányítható elemes autót, kerékpárt, indiános könyveket...” — sorolják, s látom rajtuk, sehogyan sem értik, miért kérdez tőlük ilyesmit ez a sosem látott idegen... Balázs István — A hajdani népkonyhára járók még ma is kétszer számolnak, egyszer költenek. A fiatal? Az tudja, hogy ami ma megvan neki, azt holnap is megkapja — magyarázza. A Szendi házaspár a szoknyák között válogat Pulyka-sereg a Vörös Csillag termelőszövetkezet telepén Geszti Anna felvételei 6 /
