Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-14 / 1. szám
SUTTOG A FENYVES Verstanulás hallás alapján; a versben szereplő fogalmak magyarázata képek segítségével; beszélgetés a szánkózásról. Játék a vers ritmusával. (Tá ti-ti, tá fi-ti, tá tá tá szünet.) Tapsolás, lépegetés, karlengetés, csengő csengetése ritmus szerint, a versszakdk jelentéséhez illően. Verstanulás soronként, szakaszonként. 1. Mutassunk képet a következő fogalmak megbeszéléséhez, értelmezéséhez: Fenyőfa, fenyőerdő; A fenyőfa télen is zöld. Télapó, puttony, ajándék; Fényes cipők az ablakban. Lovas szán; nagykendő, kucsma; falusi emberek utaznak a szánon. Bohóc, naptár; A bohóc letépi a december 31-i lapot. Vége az esztendőnek. 2. Tapsoljuk a vers ritmusát, járjunk körbe a szobában. Soronként mondjuk a verset, addig megállunk, a gyermek szembenéz velünk, majd velünk mondja járás közben. A tanult sorhoz kapcsoljuk az új sorokat. Görgetjük a verset, mint a hógolyót, amelyből hóember lesz, vagy mint a hókupac, amelyből hózuhatag lesz. Az ismétlés lehetőséget teremt a hangszín váltására vagy a tempó gyorsítására, lassítására. Suttog a fenyves, zöld erdő, Télapó is már elfő. Csendül a fürge száncsengő, véget ér az esztendő. Tél szele hóval, faggyal jő, elkel most a nagykendő. Libben a tarka nagykendő, húzza-rázza hús szellő. Suttog a fenyves, zöld erdő, rászitál a hófelhő. Végire jár az esztendő, cseng a fürge száncsengő. Weöres Sándor VETTEM GYÖNGGYEL KIVERT KENDÖT Figyeljük meg az egyjegyű mássalhangzók időtartamát kiejtésben és írásban. A helyes kiejtés és a pontos írás segíti a megértést! Képeket mutatunk, ábráikat rajzolunk, cselekvéseket utánozunk. A szókészlet a leggyakrabban használatos személyek, dolgok, cselekvések nevét és jelentését segíti elő. 1. Vágjunk ki babákat (részarányos nyírás, harmonika hajtogatásból), és nevezzük el OLVAS ÁS-ÍRAS TANFOLYAM KISGYERMEKEK RÉSZÉRE Készült az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége megbízásából összeállította: Frittmann Lászlóné Rajzolta: Urai Erika Szerkesztette: Szende Aladár őket. Csilla (jelöljük, hogy kislány, írjuk a baba alá a nevét): Anna, Panni. 2. Jelöljük a testrészeket, írjuk melléjük a megfelelő szót is. (Szem, száj, haj, fül, orr, váll, mell, kar, láb, ujj.) 3. Mit csinál a baba? All, hall, ballag. Mi van a hajában? (szalag!) 4. Vágjunk ki halacska képeket, meg madárkákat színes papírból, és foglaljuk a beszélgetés menetébe a következő szavakat: szál, száll pikkely, pukkasztó 5. Mutassunk képeket a téli fakitermelésről. Beszélgessünk róla! A fa törzsét elszállítják. Mutassunk a szerszámokról képet, ábrát, festék, ecset — festékkel, ecsettel fűrész, balta — fűrésszel, baltával vonat teherautó — vonattal, autóval Bővítsük a fenti szavakkal a mondatokat! Mivel jelölik meg a fákat? stb. 6. Párba állnak a favágók, egy fához ketten állnak. Ki kivel dolgozik együtt? Sándor, István, Péter, Pál Sándor Istvánnal együtt vágja a fát Péter Pállal dolgozik. 7. Olvassuk el Kormos István Dárius fia című versének egy részletét! Hangsúlyozzuk a hosszú mássalhangzós szavakat! Mondjuk közösen a következő szavakat: vettem, ettem, szedtem aludtam, futottam, ugrottam fillér, csillag, csekk DÁRIUS FIA Vettem gyönggyel kivert kendőt, nem is kendőt, bárányfelhőt, három fillért adtam érte, szalmatündér kérincsélte. Alkudoztam két sugárra; napra, holdra, zöld hajába, hét fillérről írtam csekkem, behunyt szemmel elverhettem. Kormos István TÉLI VADÁSZAT A magánhangzók időtartamának megfigyelése és jelölése kiejtésben és írásban. Szókincsbővítés a téli vadászat témaköréből. A beszélgetés kesztyűbábokkal (nyuszi, vadász, kisfiú vagy kislány) és képekkel. Képes szótár készítése a magánhangzók jelölésével. 1. Beszélgessünk a téli időjárásról! Melyik évszakban vagyunk? tél—nyár tavasz—ősz Mi esik télen? eső, jég, hó Mit vesznek fel a gyerekek? kendő, cipő, kesztyű, sál Mivel játszanak a hóban? szánkó, hógolyó, sí 2. Kik dolgoznak télen a mezőn? (vadászok) Miért télen vadásznak a rókára, a nyúlna? (vastag a bundájuk), (kárt tesznek) 3. Játsszuk el a következő verset! Kormos István Szaladós verséhez két szereplőt válasszunk! Az egyik kérdez, a másik felel. „— Honnan szaladsz nyulacska? — Mezőről. — (Miért szaladsz a mezőről? — Kergetnek. — Kik kergetnek nyulacska? — Vadászok. — Ugyan mivel kergetnek? — Puskával. — Mit akarnak tetőled? — Meglőni. — Hová szaladsz előlük? — Erdőbe. — Mit csinálsz az erdőben? — Elbújok. — Szaladj gyorsan nyulacska! — Szaladok! Itt ugyan nem maradok!” 4. Rajzoljunk a vershez illő képeket, pl.: Esik a hó. Szalad a ló. Csúszik a szánkó. Lobog a kendő. írjuk a kép alá a mondatot, vagy egy-egy szót, amelyben hosszú magánhangzó van. (hó, ló, tó, sí, jég, sál stb.) 5. Osszunk képes szókártyát, amelyről hiányzik az ékezet. A kép alapján döntsük el, mit jelent a szó, melyik ékezetet kell a szóra tenni. (lo (ló, lő) ol (ól, öl) ot (öt, őt) to (tó, tő) fu (fú, fű) Mit jelent az egyik szó, mit jelent a másik? cipó — cipő, korom — köröm, kerek — kerék, kemény — kémény, szeles — széles, hús — hűs. 6. Mondjuk el a verset, érzékeltessük a hosszú magánhangzók ejtését. Mezőről, erdőről; mezőre, erdőre; meglőnek, elbújok; tetőled, előled. 7. Énekeljük el a következő kezdetű dalokat: „Hová mégy te kis nyulacska", „Hull a hó, hull a hó;” „Suttog a fenyves zöld erdő”. a) Keressünk és olvassunk olyan szavakat, amelyek ehhez a ritmushoz illenek. ti — tá — ti = mezőről, vadászok puskával, meglőni erdőbe, elbújok. b) ti—ti-titi, ti-ti tá. Honnan szaladsz nyulacska? Kik kergetnek nyulacska? Mit akarnak tetőled? c) Olvassuk a következő szavakat egymás után: ecc, pecc, kimehetsz, szaladsz, egy, megérett a meggy, szaladj, mezőről, erdőről, mezőre, erdőre d) Keressük ki azokat a mondatokat, amelyeket ezzel a dallammal olvasunk! — Miért szaladsz nyulacska? — Szaladj gyorsan nyulacska. — Szaladok. Itt ugyan nem maradok. I * 13
