Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-04-09 / 7. szám
AZ ENYHÜLÉSI POLITIKA MEGFELEL A VILÁG VALAMENNYI NÉPE ÉRDEKEINEK ÉS AKARATÁNAK KÁDÁR JÁNOS BESZÉDE BERLINBEN Berlinben a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság 25 évre szóló barátsági együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést kötött. Magyar részről Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Lázár György, a Magyar Népköztársaság miniszterelnöke írta alá a szerződést. A Köztársasági Palotában tartott nagygyűlésen jelszólalt Kádár János. Az alábbiakban néhány részletet idézünk a beszédéből. Sokéves, kitartó munka után 1975 nyarán létrejött, és történelmi jelentőségű záróokmány aláírásával ért véget Helsinkiben az európai biztonsági és együttműködési értekezlet. A konferencián részt vevő államok elismerték az európai kontinensen kialakult politikai realitásokat. Meghatározták az egymás közötti kapcsolatok kölcsönösen előnyös fejlesztésének alapelveit. Kötelezettséget vállaltak, hogy ezen elvek alapján fejlesztik a gazdasági, tudományos. műszaki és kulturális együttműködést, javítják az információcserét, és bővítik az emberek közötti kapcsolatokat. A szocialista államok, s köztük országaink a helsinki ajánlások maradéktalan megvalósítására törekszenek. Ennek megfelelően pozitív programmal készülnek a belgrádi értekezletre is. Úgy véljük, hogy ez a tanácskozás akkor felel meg a részt vevő országok érdekeinek, ha konstruktív módon tekinti át a helsinki záróokmány aláírása óta eltelt időszak tapasztalatait, és előmozdítja az európai enyhülés további elmélyítését. Ebben a törekvésben változatlanul számítunk a tőkésországok reálisan gondolkodó politikai tényezőire, mindenkire, aki felelősséget érez a Helsinkiben megkezdett út folytatásáért, a kontinens és a világ népeinek békés, boldog jövőjéért. A szocialista országok külpolitikai lépései napjainkban a politikai enyhülés visszafordíthatatlanná tételére, a katonai enyhülés előmozdítására, és a világ békéjét fenyegető, az emberiség anyagi és szellemi erőforrásait pazarló fegyverkezési hajsza megfékezésére irányulnak. Ezt az átgondolt törekvést szolgálják a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének legutóbbi ülésén született nagy jelentőségű kezdeményezések, valamint a Szovjetunió javaslatai a nukleáris fegyverkísérletek teljes eltiltására, az új típusú tömegpusztító fegyverek és fegyverrendszerek előállításának megakadályozására, a leszerelési világértekezlet összehívására. A világ békéjének megszilárdítása, az enyhülési folyamat jövője szempontjából döntő jelentőségű, miként alakul a szocialista és a kapitalista világ legerősebb államának, a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak a viszonya. A Szovjetunió vezetői több ízben megerősítették, hogy elvi politikájukból kiindulva, az emberiség sorsa iránti felelősségtől áthatva változatlanul az egyenjogúságon alapuló, és kölcsönösen előnyös kapcsolatok fejlesztésére törekszenek. Ügy véljük, hogy azok az amerikai politikusok gondolkodnak reálisan, és vonnak le helyes, az amerikai nép érdekeinek is megfelelő következtetést, akik azt szorgalmazzák, hogy az Egyesült Államok új vezetése maga is segítse elő a két nagyhatalom közötti viszony további javítását. Mély meggyőződésünk, hogy az enyhülési politika nemcsak a szocialista országok népei számára előnyös, hanem megfelel a világ valamennyi népe érdekeinek és akaratának. A józan ész azt diktálja az országok kormányzásáért felelős tényezőknek, hogy tegyenek meg mindent a feszültségek csökkentéséért, a fegyverkezési verseny megállításáért, egy új világháború megakadályozásáért. í______ •T J II-11^ Az író és a béke Számos ország jelentős írója felhívással fordult a világ valamennyi írójához. A magyar~Trók nevében Dobozy Imre és Illyés Gyula írta alá a felhívást, amelynek a szövegéből közlünk egy részletet. Napjainkban mindinkább hallatnunk kell az írói lelkiismeret szavát. A békéről van szó, amelyet a fegyverkezés példátlan arányú növekedése, bolygónk hol egyik, hol másik háborús tűzfészkének fellángolása veszélyeztet; a békéről van szó, amely megőrzi a kultúrát, az ember létét, alkotásait, biztosítja a gyermekek jövőjét. Országok és kontinensek választják szét a világot; számtalan — társadalmi, politikai, eszmei, nyelvi, kulturális és más — sorompó. Ugyanakkor pedig a világ oszthatatlan: az emberiség otthona. És ebben az otthonban a boldogság záloga a béke. Gyakran hangoztatják, hogy az irodalom az emberi érintkezés hatalmas eszköze. Ez vitathatatlan, ám ez a gondolat világosabban is megfogalmazható: az irodalom legyőzi az embereket elválasztó előítéleteket, az író pedig a béke követe. Sok írótársunk ebben jelöli meg az irodalom misszióját, az író szerepét. Ezért javasoljuk, hogy rendezzünk találkozót, amelynek tárgya „Az író és a béke: Helsinki szelleme és az alkotók kötelessége”. Széles körű és nyílt párbeszédekben vitassuk meg, mi a jelentősége az írók tevékenységének a béke és humanizmus védelmében, a kulturális értékek megőrzésében és gyarapításában. Javasoljuk, hogy a találkozó színhelye Bulgária legyen. Ügy véljük, századunkban az ilyen találkozóknak nemes hagyományai alakultak ki. Gyarapítani kell e hagyományokat újabb párbeszédekkel azokról a kérdésekről, amelyek mindannyiunkat nyugtalanítanak, és amelyek különösen fontosak népeink és az egész emberiség sorsa és jövője szempontjából. Hazánk a statisztika tükrében A Központi Statisztikai Hivatal szerkesztésében megjelent az 1977. évi Statisztikai zsebkönyv, amelyből többek között megtudhatjuk, hogy 1977. január 1-én hazánknak 10 millió 625 ezer lakosa volt, 53 ezerrel több, mint egy évvel ezelőtt. A múlt esztendőben 185 395 gyerek született, valamivel több fiú, mint kislány, tehát fokozatosan tovább csökken hazánkban a nemek megoszlásának aránytalansága. (Jelenleg 100 férfira 106,2 nő jut.) A zsebkönyv sok évre visszamenőleg bemutatja a gazdasági élet változásait. Az 1976-ban megtermelt nemzeti jövedelem, amely az előző évhez képest három százalékkal emelkedett, az 1970. évit 40 százalékkal haladta meg, az 1960. évinek majdnem 2,4- szerese volt. Az iparban foglalkoztatottak száma nemcsak az előző évinél, hanem az 1970. évinél is kisebb volt, tehát az ágazat termelésének az utóbbi hat évben bekövetkezett 42 százalékos növekedését teljes egészében a munka termelékenységének javításával értük el. A termelés és a termelékenység növelésével együtt nőtt a lakosság jövedelme és fogyasztása is. Az egy lakosra jutó reáljövedelem — az 1976. évi szerény növekedés ellenére — 26 százalékkal haladja túl az 1970. évit, és kétszerese az 1960. évinek.
