Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-02-26 / 4. szám
aas®»« magaarw Készült az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége megbízásából a Pedagógiai Munkabizottság gondozásában A nyelvlecke egészoldalas közlését olvasóink kívánságára változtattuk meg. Általános vélemény szerint azonban egy oldalon sokkal áttekinthetőbb az anyag, ezért tértünk vissza az eredeti alakhoz. összeállította Frittmann Lászlóné Rajzolta Urai Erika CINI-CINI MUZSIKA HEJ GYULA, SZÖL A DUDA! SZÓLJ SÍP, SZÓLJ! Apa nézegeti a rádióújságot, hirtelen az órájára pillant, és kiált Borinak. „Kezdődik a gyermekműsor, gyere Borika!’’ A kislány felkapja a babáját, és leszalad a lépcsőn apához. „Hadd kapcsoljam be a rádiót!” — kéri apát. Apa kormányozható játékautót vett. Zoli a csomogol/tpapírt bontogatja, Bori az autó működéséről faggatja apát. Apa elmondja, hogyan kell indítani, megállítani és irányítani az új játékot. Apa előveszi a villanyvasutat, és kinyitja a terepasztalt. Zoli apró dobozokat adogat a ládából, amelyekből fontos alkatrész kerül elő. Bori az állomás épületét rakja össze, alagutat helyez el meg a sorompót illeszti össze. — Melyik gombot nyomod meg, Bori? — Ezt — feléli a kicsi. — Nem hallom a hangot — mondja apa. — Miért nem hallod? Nem szól? — Szól a rádió, de halk. — Merre csavarjam a gombját? — Erre csavard, akkor hangos lesz — mutatja apa. — Öh, ez nagyon hangos — kiált Bori. — Halkítsd le, csavard vissza — szól apa. — Most jó? — kérdezi a kislány. — Igen, most jó. Értjük a beszédet. — Ki beszél, apa? — Egy bácsi, a bemondó — felel apa. — Honnan tudod? — kérdi Bori. — Hallom a hangját, Borikám! Hallgasd te is! A műsorismertetés után mese következik. •*- Mivel működik az autó, apa? — Elemmel, kislányom. — Hogy megy az autó? Mutasd meg! — A piros gombot lenyomom. — Megy az autó! — kiált fel örömében Bori. — Nekimegy a szekrénynek! — figyelmezteti apa. — Merre fordítsam a kormánykerekeket ? — Erre. — Megállítom egy kicsit! — szól Bori. — A zöld gombot nyomd le! — tanítja apa. — Áll az autó — mondja Bori. — Miért állítottad meg? — kérdezi apa. — Utat csinálok neki — magyaráz Bori. — Hová vezet az út? — A másik szobába, apa. — Akkor félretesszük a székeket! — segít apa. — Hol megy a vonat? — kérdi Borika. — A sínen. — Miért van a mozdony elől? — Az húzza a vonatot — tanítja apa. — Mi hajtja a mozdonyt? — érdeklődik Bori. — Az áram — mondja apa, és elmagyarázza, hogyan működik a vonat. — Honnan jön az áram? — A vezetékből, kislányom. — Minek ez a doboz? — kérdez ismét Bori. — Gyengíti az áramot, hogy ti is játszhassatok vele. — Miért kell gyengíteni az áramot? — Mert nagyon erős. — Kik utaznak vonattal? — kérdi Bori. — Az utasok — felel apa. — Miért mennek vele? — Mert a vonat gyorsan megy — hallja a választ. — Apa, most néni beszél, ugye? — Igen. Miről ismered meg? — A hangjáról. — Milyen a néni hangja? — Vékony. — Hallgasd meg, milyen szép mesét mond a néni! — Miről mesél? — Egy kis bogárról, a tücsökről mesél. — Láttál már tücsköt, apa? — Még nem láttam, de hallottam a hangját. — Milyen a tücsök hangja? — kérdezi Bori. — Vékony. Figyelj, most hegedül. Hallgasd csak! — Hogy hegedül a tücsök? — Ügyesen játszik — szól apa, és meghallgatják a mesét. A mese után énekelni tanulnak. — Ki énekel, Borikám? — Egy kisgyerek — feleli a kislány. — Hogy énekel? — Halkan. — Miért ilyen halk az ének? — kérdez újból apa. — Mert egyedül énekel — mondja Bori. — Énekelj vele te is! — biztatja apa. — Ezt az éneket már tudom — örül Bori. — Kivel énekelted? — csodálkozik apa. — Anyuval. — Hogy táncoltál a dalra? — így — mondja Bori és jobbra-balra billeg. — Mit csinálnak most a gyerekek? — Tapsolnak. — Tapsolják én is, apa? — Tapsolj bátran! — hangzik a biztatás. Ezt a dalt éneklik hajólgatás közben: Kis idő múlva Zoli játszik az — Hol a kereke, apa? — Itt van alatta. — Hol van az elem? — kérdezi Zoli. — Itt, benn — mondja apa. Az autó egyszer csak megáll, — Apa, elromlott az autó! — kesereg Zoli. — Keressük meg a hibát, Zolikám. — Forog a kormánykerék? — kérdezi apa. autóval. — Mi ez itt? — Duda — mondja apa. — Miért van itt kinn — kérdi Bori. — Hogy dudálhassanak vele a gyerekek. — Dudálok vele! — szól Zoli. — Hogy dudálsz, mutasd meg! — így! Tü-tüt! — mondja a kicsi és játszik. — Miért dudálsz nekem? — nevet apa. — Állj félre, apa! — Merre álljak az útból, Zolikám? — Arra. Az autó erre megy. — Szabad az út, Zolikám! bár nem kapcsolták ki. — Forog — hangzik a válasz. — Működik a kapcsoló? — Működik. — Kimerült az elem? — kérdi Bori. — Az nem lehet, hiszen új elem van benne. — Elszakadt a vezeték? — Nem, — A kereke rossz! — találja meg apa a hibát. — Melyik? — kérdi Zoli. — A hátsó — mondja apa. — Mit csinálsz vele? — Megjavítom, kisfiam? — Jó, hogy ilyen ügyes vagy, apa! n n n j Ci- ai, d - ni, nm - tú • ka. n n n j Tin-col a kit Ziu- «I- ka. j n n n n n n s~) Hq, Gyű-la. Gyula, Gyű lt, szól a du-da, dn-da, du-da. n Jobb-ta n n j n n n j dfl, net bol - ia dűl. Tü-caök ko- ma he • ne - dűl. J Pest n n n n n n Bu-da, Bu - da, Bu - da, pat - to - ga - tott ku-kon rt - ca! Hallgassunk együtt rádiót! Mivel a gyermek naponta látja a rádiót, a tévét és a háztartási eszközöket, tanítsuk meg a gépek kezelését. Mutassuk meg, hogyan kell bekapcsolni, kikapcsolni, beindítani, megállítani. A művelet elsajátítása során tanítsuk meg a hozzá fűződő szavakat, kifejezéseket; gyakoroljuk a szokásos kérdéseket és válaszokat. A háztartási gépek egy része hálózati árammal működik, fokozott óvatosságra is neveljük a gyermeket, miközben a helyes kezelést mutatjuk meg. A rádió vagy magnetofon elemének cseréjekor, miközben segít nekünk, játszva tanulhatja meg a legegyszerűbb ismereteket. A rádióval kapcsolatban arra az érdekes jelenségre hívjuk fel a gyermek figyelmét, hogy nem látjuk, ki beszél (mint a televízióban), de halljuk a hangját. Azért kapcsoljuk be a rádiót, hogy hangot halljunk. A hangok világában való tájékozódást a szerkezet hangjának megismerésével kezdhetjük. A rádió búg, recseg stb. Megkeressük a tiszta, a kellemes, az, érthető hangot, mit mond, mit énekel, mit játszik a bemondó, a művész. A beszéd- és az énekhangról megállapíthatjuk, hogy kinek a hangja, és milyen a hangja. A kicsik is felismerik a bácsi, a néni hangját, ami lehet vastag, vékony, mély, magas, barátságos, barátságtalan, kedves, a szerep és egyéniség szerint. A kisfiúk és kislányok hangján nem hallatszik különbség, a kiejtésbeli és egyéni sajátosság nagyon jellemző beszédükre. A felismerés örömet szerez. A hang jellemző sajátosságokat tartalmaz. Ezek alapján megkülönböztethetjük az egyik tárgyat a másiktól. Gyermekünk csecsemőkora óta hallja a hangunkat, de rendszerint lát is bennünket, amikor beszélünk hozzá. Győződjünk meg arról, hogy felismer-e bennünket, válaszol-e, engedelmeskedik-e, ha az édesapa, az édesanya, a testvér sötétben szól hozzá, vagy a másik szobából mond valamit. Meggyőző erővel kell hatnia a telefonbeszélgetésnek is, bár a mikrofon kissé torzítja a hangunkat. Amikor gyermekünk ismerete gyarapszik, bővítsük az ismerősök körét. Telefonál az édesapa munkahelyére, de nem ő veszi fel a telefont. A hangról megállapítja, hasonlít-e apa hangjára vagy sem; férfi (bácsi) hangja-e vagy sem? Amikor valaki beszél, szól hozzánk, mond valamit, ránézünk, és figyelünk a szavára. Meghallgatjuk, mit mond nekünk. Mi mindent mondhatunk a gyermeknek? Mit hall tőlünk, a mi előadásunkban, a mi hangunkon, a mi szavainkkal? Beszélünk hozzá, arról ami történik velünk. Ilyenkor tanító, magyarázó, elbeszélő hangon szólunk, az érdekes mondanivalót hangsúlyosan ejtjük. Sokszor szükség van a határozott hangra, az ellentmondást nem engedő hangra éppúgy, mint a kedves, bátorító, kérő, nyugtató beszédre. Gyermekünk a „szájunkról olvasva” tanul beszélni, a „szájába rágjuk” mondanivalónkat meg a tanácsainkat. Ezek a szólások is intenek bennünket a gondos hangképzésre, a helyes hanghordozásra, a megfelelő beszédtempóra. Röviden: az olyan magyar beszédre, amelyet büszkén hallgatunk gyermekünk ajkáról. Szólaltassuk meg a játékszereket! A játékok egy része azzal a céllal készült, hogy a ritmikai érzéket fejlesszük általunk, vagy egyszerű dalocskát játszszunk el rajtuk. Ilyen játék a síp, a dob, a duda, a trombita, a xilofon stb. A hangkeltés mindig jó játék, a gyermek csecsemőkorától szívesen játszik olyan tárgyakkal, amelyek hangot (zörejt, zajt) adnak. Ügy játszik velük, hogy az egyiket üti az ütővel, a másikat veri az ujjával, hozzáérint valamit vagy megrázza. Ütni nem csak a dobot lehet, a lábos fenekét is; a xilofon rövidülő lapocskái helyett a poharat is lehet csengetni. A gyermek kíváncsi lesz a tárgyak jellemző hangjára. A csengő-hang megfigyelésekor azt veszi észre, hogy kis mozdulattal keltette, vékony, halk hangot kapott. (Pohárcsendítés) Ilyen hangot ad a karácsonyi csengő, a kiscsikó csengője. Közben összeszerelték a vonatot, elindítják a motort. — Mikor indul a vonat? — kérdi Bori. — Ha elindítod. — Hogy kell indítani? — így! A piros gombot lenyomom — mondja apa. — Hogy megy a vonat? — kérdi apa. — Gyorsan — mondja büszkén Bori. — Mikor áll meg a vonat? — kíváncsiskodik Bori néhány kör után. — Ha megállítod. — Hogyan kell megállítani? — érdeklődik tovább. — A kék gombot nyomd le! — oktatja apa. — Most hogyan megy a vonat? — kérdi apa. — Lassan. Lassít a vonat. — Miért nem megy? — kérdi apa. — Megállt a vonat! — jelenti a kislány. — Mikor indul megint? — kapcsolódik Zoli is a játékba. — Majd sípolok! — szól apa, és megbeszélik a sípjeleket. Az állomás épületénél áll a vonat. — Hol áll a vonat? — kérdi Bori. — Az állomáson — felel apa. — Miért áll meg az állomáson? — Az utasok beszállnak. — Hogyan szállnak be? — Gyorsan — mondja apa. — Hová utaznak? — érdeklődik Bori. — Egy másik állomásra. — Mit csinálnak ott? — Kiszállnak a vonatból — mondja nevetve apa. — Mikor indulhat a vonat? — Ha a lámpa zöld — tanítja apa. — Mikor zöld a lámpa? — csodálkozik Bori. — Ha minden ajtó zárva van — magyarázza apa. — Apa! Ez az ajtó még nyitva van — figyelmezteti Bori. — Csukd be és indulhat a vonat! A síp éles hangját messziről is meghalljuk, közelünkben nem szeretjük a sípszót A síp mégis érdekes játék lehet, ha megtanítjuk a gyermeket a sípjelekre. A rövid és a hosszú hang váltakozásával üzenetet továbbíthatunk. Megegyezünk, hogy mit jelent egymás között a titi, a tátá, a ti-ti-tá. Néhány ötlet a hazatérő családtagok fütty jeléhez, az óvodások sípszóra való mozgatásához: ti-ti: Gyere! vagy Állj meg! tá-tá: Indulj! A ritmikusan megszólaltatott tárgyak arra serkentik a gyermeket, hogy figyeljen a játékokból eredő hangokra. A ritmusra hirtelen'eszébe jutó szótagokból, szavakból alakítson ki egy gondolatot, például a harang ezt mondja: Gingalló, gingalló, Főzz kását. Van-e só? Ha nincs só, miért nincs só? Gingalló, gingalló. így szól a duda: tü-tüt, vigyázz! Utat! Ezt a megszemélyesítést átviszi azókra a tárgyakra is, amelyek eredetileg nem hangadás céljából készültek, de működésük során jellegzetes hangot adnak. (Mozdony, repülő, óra, papucs) Az óramutató tik^takkol, a nagymutató mondja: tiki-taki. A papucs csiszeg-cso6zog, az olló nyissznyassz elvágja a babaruhát 13
