Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-02-12 / 3. szám

Magyar filmesek a nagyvilágban V. NÉVSOROLVASÁS 1945 UTÁN 1944 derekán gyulladtak ki utoljára Budapest ostroma előtt a Pasaréti úti műteremben a nagyerejű fényszórók. A műdzsungelben egy idétlen burleszket forgattak. Az­után dörögni kezdtek az ágyúk, és amikor elhallgattak a fegyverek, csaknem romhalmaz volt a város. Rendszeres filmgyártásról még sokáig nem lehetett beszélni. A fel­­szabadulás után a kivándorlók többsége elsősorban gaz­dasági okok miatt távozott, nem úgy, mint 1919-ben vagy a harmincas évek derekán, amikor a haladó gondolko­dásmód és a faji törvények adtak vándorbotot neves mű­vészek kezébe. A magyar kolóniák — s így a filmesek is — egyes or­szágokban tarka képet mutattak. A már korábban ki­vándoroltak, azok akik — elsősorban Hollywoodban, Lon­donban, Párizsban alapozták meg hírnevüket, felvéve a befogadó ország állampolgárságát, beilleszkedtek az ide­gen közegbe. Ezt a réteget kiegészítette: a második gene­ráció — az odakinn születettek —, akik azonban nem fe­ledkeztek meg magyarságukról. Itt próbáltak szerencsét a karriert remélők, a negyvenes évek során a filmszak­mába került konjunktúra-lovagok. Ha az 1945 utáni film-körképbe megpróbáljuk beillesz­teni a magyar figurákat, figyelembe kell venni a sokféle motívumot, amit csak hosszabb tanulmányban lehetne elemezni. E sorozatnak az a feladata, hogy szintézist nyújt­va érzékeltesse, hogy szerte a világban, hány ország nem­zeti filmművészetét gazdagítják a magyarok. Magyar például Hollywoodban Tony Curtis, a Minden lében két kanál tévésorozat kedves, szeleburdi, de talpra­esett Dannyja, aki a Trapézben Gina Lollobrigidával A megbilincseltek-ben a néger Sidney Poitier-vel játszott együtt. Ö már odakinn, New Yorkban született, de elő­szeretettel hangoztatja magyar származását. Ugyancsak honfitárs ■— a szülők révén — a közkedvelt Columbo hadnagy, vagyis Peter Falk, és akire talán senki sem gon­dol — angol neve miatt — Cornel Wilde színész-rendező. 1938-tól Hollywoodban folytatta rendezői ' munkásságát Székely István. A Hyppolit a lakáj hajdani készítője Steve Sekely lett. Alakja a filmstúdiókban, a tévé műtermek­ben egyaránt jólismert. Készített Londonban sci-fit (A triffidek napja, 1962), — és ami ritkaság — 1972-ben Ma­gyarországon 38 esztendő után elkészítette Szép Ernő Lila akác című érzelmes szerelmi regényének második film­­változatát. Benedek László a szilágysomlyói származású magyar producer, Joe Pasternak jóvoltából lett vágó és asszisztens az Universalnál. Rendezőként egyik legkiemel­kedőbb munkája Az ügynök halála, mely Arthur Miller drámája alapján készült. Az 1959-ben elhunyt Charles Vi­dor — mint Székely és Benedek is — a német fővárosban ismerkedett meg a szakma alapjaival, s forgatókönyv-író­ból lett rendező. Két legrangosabb sikere a Cover Girl és a Gilda a negyvenes években a korszak sex-szimbólumá­nak, Rita Haywórthnak a nevéhez fűződik. George Pál (azaz Pál György) egy rajzfilm-gyár tulajdonosa. Báb­filmkészítési eljárásáért 1943-ban különleges Oscar-díjjal jutalmazták. 1950-ben ő forgatta a Rendeltetési hely a Hold című tudományos fantasztikus produkciót és tíz esz­tendő múltán Wells regényének Az időgép-nek a feldol­gozását. Foglalkoztatott alkotó volt még Tóth Endre és Máté Rudolf is — kivált az ötvenes években. Az operatőrök között a legnevezetesebb az idősebb nem­zedékhez tartozó Oscar-díjas Ernst László — Frank Capra, King Vidor, Otto Preminger, Fritz Lang, Stanley Kramer munkatársa — és két fiatal, az új amerikai filmművészet jelentős egyéniségei Laslo Kovács (Szelíd motorosok) és Vilmos Zsigmond (Madárijesztő). Kubában a legismertebb „kameraman” Jorge Hajdú Zomborban született, és 1923-ban kétéves korában került ki szüleivel Havannába. A rövid produkciók mestere, de azután áttért a hosszabb játékfilmekre is. Mexikói sztár Kitty de Hoyos (vagyis Hajós Kitty). Brazíliában a han­gosfilm egyik úttörője Adalberto Kémény (Kemény Al­bert), valamint a harmincas-negyvenes évek két kiváló operatőrje: Icsey Rezső és az Emberek a havason csodá­latos felvételeinek készítője. Fekete Ferenc dolgozik. Ka­nadában Vámos Tamás. Izraelben a Ludas Matyi hajdani humoristája, Kishont Ferenc nyergeit át Efraim Kishon néven a filmírói, majd a rendezői szakra. S ha már az Emberek a havason-t említettük, szólni kell Ausztriában élő alkotójáról, Szőts Istvánról. Igaz: oda­kinn rövidfilmeket készít (Maximilian. Hallstatti ballada, a Stephansdom stb.). A Német Szövetségi Köztársaság filmtörténetébe egész sor magyar rendező írta be nevét: Ráthonyi Ákos, az aradi születésű Géza von Cziffra, a néma korszakban oly ter­mékeny, majd utóbb a zenés produkciókkal Európa-szerte ismertté vált Bolvárv Géza, a Budapesten forgatott Vala-Ferrari Violetta Tony Curtis Szőts István Bolváry Géza hol Európában-nal új utakat törő Radványi Géza vagy Bak József. Itt lett sztár Szőke Éva a jobban hangzó Éva Bartók néven és musical-sztár Ferrari Violetta a tévében, s nem halványult el Rökk Marika csillagának a fénye, bár ma már inkább színpadon szerepel — a leányával. Nemzetközi karrier (Pogány Móricz műépítész fiának) Gabriel Pogány operatőrnek magasba ívelő pályája, akár­csak az Olaszországban, Spanyolországban és az NSZK- ban haláláig dolgozó Ladislao Vajda rendezőé. Párizsban a világhírű Marcel Camé forgatócsoportjában Jacques Prevert-rel a költővel együtt Trauner Sándor a díszlet­­tervező és Kozma József zeneszerző osztozott több ízben is a sikerben. A rajzfilm elismert nemzetközi tekintélye Párizsban Jean Image (Hajdú Jenő) és Földes Péter (Földes Jolán írónő fia), Londonban pedig John Halas (azaz Halász Já­nos). Az utóbbi nemcsak cége és rendezései, hanem szak­könyvei révén is jelentős. Svájc magyarja Nicolas Gessner. (ö készítette Anthony Perkinssel, Charles Bronsonnal a Valaki az ajtó mögött című horrort), az NDK-ban dolgozik János Veiczi, ren­dező. Az Egyesült Államokba szerződött a korábban Bu­dapesten és Prágában működő Oscar-díjas Jan Kadar ren­dező. (Üzlet a korzón). ... És magyar illetőségű a termékeny egyiptomi-libanoni rendező Seif el din chaw Shat. Annak idején ő volt Sárdy János nagy siketének a Kalotaszegi madonnának szerzője, mint Séfedin Sevket Tibor. S ez a nagy listának csak tö­redéke. Kis ország vagyunk, de sok a tehetségünk, s úgy látszik szerte a világba jut belőle. Ábel Péter Mentsük meg, ami még menthető! Abból a kis ízelítőből, amelyet Ruffy Péter Magyarok a nagyvilágban címmel közölt a Magyar Nemzet 1975. november 23-i számában Bölönyi József egyelőre csak kéziratos lexikonából, kiderül, hogy ha túl­zás is a kedvünkre idézgetett „mindenki magyar” szállóige, tény. hogy egyike let­tünk a „legszétszórtabb” nemzetnek. En­nek egyenes következménye, hogy sok-sok kiváló egyéniség szellemi hagyatéka „kal­lódik még a nagyvilágban”, amint erre oly szenvedélyes buzgalommal hívta fel a fi­gyelmet legutóbb Dobossy László (Magyar Nemzet, 1976. október 21.). Utóbbi cikkét kívánom kiegészíteni, és konkrét javaslattal megtoldani. 1978. ja­nuár 9-én lesz Berchényi László halálának 300. évfordulója. Gondolom, méltóképp fogjuk megünnepelni annak a vitéz kato­nának az emlékét, aki minden magyarok közül az egyik legnagyobb külhoni dicső­ségre tett szert: maréchál de France lett belőle. Forster Gyula 1925-ös monográfiája óta nem sokat tudunk róla. Mi van a Lu­­zancy-i sírral, síremlékkel, a Versailles-i múzeum Berchényi-arcképével, és a sok le­származottal, s a náluk levő ereklyékkel. A dicsőséges hadfinak tizenkét gyermeke volt. Frangois Gachot közölte velem nem­rég, hogy egy kései sarjánál ma is van egy huszárzászló. Nagyot ugorva az időben: Politzer Zsig­mond, az Arany Trombita munkatársa, szo­cialista hírlapírásunk úttörője, a Munkás Heti Krónika szerkesztője, 1883-ban kiván­dorolt Franciaországba, és a Munkásmoz­galom-történeti Lexikon szerint „ott új­ságíróként dolgozott”. Negyvenegy évről van szó, ugyanis 1924-ben hunyt el Párizs­ban, de erről a majdnem fél évszázadról semmit sem tudunk! Fiatalon hunyt el Párizsban a megszál­lás alatt Steiner Endre, önkéntes volt a nemzetközi brigádokban, Spanyolországban sebesült meg. Életéről, munkásságáról szin­te semmit sem tudunk, holott 1941-ben megjelent egy kis kötetnyi Ady-fordítása. Az 59 fordítást és előszót tartalmazó köte­tet Földessy Gyulának ajánlotta. Hevesi Andrásról az Irodalmi Lexikon azt írja: „1940-ben a francia hadsereg ön­kénteseként halt hősi halált a háború első napjaiban”. Ez persze tévedés, hiszen ezek az „első napok” 1939. szeptembert jelentik, a kiváló író pedig az 1940. május 10-i né­met offenzíva során sebesült meg — de máig sem tisztázott körülmények közt pusz­tult el (valószínűleg csak augusztusban, az épinali kórházban). Helyszíni kutatással ezt is tisztázni lehetne. Harsányi Tibor, a kitűnő zeneszerző, Bar­tók tanítványa, a francia ellenállás bátor harcosa, 1954-ben halt meg, ötvenhét éve­sen, nagyreményű pályája felfelé ívelő szakaszában. Ma itthon még a szakmai kö­rök sem nagyon ismerik. S végül két olyan élő személyt említek, akiktől még sok mindent meg lehetne tud­ni: az egyik az az 1966-ban született Trau­ner Sándor, aki a Camé—Prévert—Kozma hármas pompás filmjeinek (Ködös utak, Külvárosi szálloda, A szerelmesek városa stb.) volt tehetséges díszlettervezője. A a párizsi Szabad Szó című antifasiszta heti­lap címfejét. Gazdag élete és filmművészi tevékenysége még talán egy tévéportréfil­­met is megérdemelne. Szintén él és dolgozik Párizsban Eugene Bencze (szül. 1905), 1925 óta sokat tett iro­dalmunkért: 1930-ban Petőfiről írt; 1937- ben Les Grandes Poétes Hongrois című kö­tetében többek közt Berzsenyi-, Kisfaludy-, Vörösmarty-, Petőfi-, Ara ny-versfordításo­kat közölt; ő írta az új Francia Enciklopé­dia cikkét a magyar irodalomról; vannak Ady-tanulmányai és -fordításai. És még hosszan folytathatnám, de in­kább megteszem konkrét javaslatomat: alakítson bizottságot a Magyarok Világszö­vetsége, esetleg a Kulturális Kapcsolatok Intézete, az MTA és a Hazafias Népfront közreműködésével, kallódó értékeink össze­gyűjtésére, megmentésére és feldolgozására. Ha felhívás jelenne meg a Magyar Hírek hasábjain, külföldi honfitársaink bizonyára épp oly szívesen vennék ki részüket a ne­mes munkából, mint az anyanyelvi konfe­rencia tevékenységéből. Bajomi Lázár Endre Megjelent a Magyar Nemzet 1977. január 1-i számában. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom