Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-10-22 / 21. szám
Jó reggelt, itt a tej! A pesti ember épp úgy szokások rabja, mint a prágai, vagy a londoni lakos. Nem kedveli a meglepetéseket. Különösen, ha ezek az élelmiszer-üzletben érik. Épp ezért, hét évvel ezelőtt a tejüzemek jóelőre bejelentették, hogy üveg helyett műanyag zacskóba töltik majd a tejet. — A zacskó kiszakad! — mondogatták az emberek. — Nem szakad! — bizonygatták a szakemberek, és sebtében egy teherautót meg néhány újságírót kerítettek. A hírlapírók végignézhették, ahogy a kocsi átgördül a tejeszacskón, anélkül, hogy az megsérült volna. — Az üveg viszont szebb volt! — zárták le a vitát a pestiek, és másnap korábban keltek, mint egyébkor, hogy a szomszédnál előbb lássák: miféle az a micsoda! És feltehető, ha ez év végén a fővárosi boltokban megjelenik a Kelet-Budapesti Tejüzem új terméke: a papírdobozba töltött, másfél hónapig friss tej, a dobozt sokan szögletesnek találják majd. • A fővárosnak jelenleg négy tejüzeme van. A legkorszerűbb a rákospalotai, mely a főváros négy kerületét látja el. A városszéli üzemben csírátlanítják, töltik zacskóba a budapesti boltokban eladott tej egyötödét. Az üzem raktározással és árutovábbítással is foglalkozik, mivel a fővárosban sajtot nem készítenek, csupán az ömlesztett fajtákat gyártják, azt is csak Budafokon. A gyártelep 1963-ban épült. Park, gondozott utak, elszórt, barátságos üzemépületek. A köztük mozgó szállító- és tartálykocsik érthetően szebbek, tisztábbak, mint más iparágak járművei. Deák Gyula üzemigazgatót egy különleges helyzetű szakma gondjairól kérdezzük: — A tej olyan élelmiszer, amely sohasem fogyhat ki a boltokból. Ám nem gépek termelik, azok csupán töltik, csírátlanítják. A hazai állattenyésztés éppúgy, mint a külföldi, változó eredményekkel dolgozik. A kereslet viszont nagyjából állandó. Hogyan lehet megszüntetni ezt az ellentmondást, ami a vásárlót egyébként a legkevésbé sem érdekli ? — A magyar mezőgazdaság és az állattenyésztés lényegesen többet termel, mint a telső fogyasztás. A kínálat a mi területünkön is nagyobb, mint a kereslet. Üzemünk a jelenleginél nagyobb teljesítményre is képes lenne. Ha a fővárosban egyik napról a másikra tíz-tizenöt százalékkal több tej fogyna — nem jönnénk zavarba. De nem fogy. Annak ellenére, hogy a legegészségesebb ital olcsóbb a boltokban, mint a gazdaságokban. A különbözetet — szociális és egészségügyi megfontolásból —, az állam fizeti. De sajnos tejet inni kisebb virtus, mint pálinkát. Étkezési szokásaink is kissé maradiak. — A fogyasztás, meglehet hosszú időt tekintve állandó, de ezen belül még az időjárástól is függ. Ha olcsó a gyümölcs, kevesebb tej fogy. Mi történik a fölösleggel? — Ezt az ország nemrég létesült tíz tejpor gyára dolgozza fel. — Az új gyárak az első évtized után néha nehéz helyzetbe kerülnek. Egymáshoz kapcsolódó berendezéseik szinte egyidőben öregszenek el. Az alapítás óta hogyan fejlődött az önök üzeme? — Tizenöt évvel ezelőtt a tej nagy részét még a fővárosiban is kannákból árusították. Először egy igen nagyteljesítményű angol palackozó gépsort szereztünk be. Ez már alumíniumlemezzel, és szinte légmentesen zárt. Naponta 80—100 ezer palackot töltöttünk így. Ma 200 ezer tasakos tejet szállítunk a boltokba. Késő ősszel kezdődik az úgynevezett steril tej gyártása. Hamarosan beszerzőnk egy olyan gépet is, mely a zsírszemcséket egyenletesebben osztja el a folyadékban, mint a természet. Ezután a legnagyobb rázkódás sem csapja ki szállítás közben a tejből a zsiradékot. * Az üzemben csupán száznyolcvan ember dolgozik. A szállítókat és a karbantartókat kivéve, közülük mindenki fehér köpenyt visel. A pestkörnyéki gazdaságokból fehér tartálykocsik hozzák hajnalonként a friss tejet. Első munka a mintavétel. Ha a laboratórium a mintát kifogástalannak találta, a hideg fehér folyadék az üzemépület melletti tárolótankok valamelyikébe kerül. Innen vezetéken jut a tej előbb a pasztőrözőbe, majd ugyancsak vezetéken egyegy hatalmas forgó hengerbe. A henger palástján föl-le mozgó töltőcsapokat látni. A megtelt, lezárt zacskókat asszonyok rakják az itthon ismerős kék műanyag ládákba. A többi a szállítók dolga. Tőlük függ, hogy hajnalonként a kereskedők megtalálják-e a mindenkori első árut: a friss tejet. És mindig megtalálják: hőségben, húszfokos hidegben is. Csak a gyár vezetői találnak egyre kevesebb embert, aki erre a nehéz munkára vállalkozik. Ügy tartják: a rakodók döntik el — inkább, mint a városatyák —, hol kell a régi kis boltok helyett egy nagy modem élelmiszeráruházat építem: ott, ahol a tejeskocsi háromszor is megkerüli a fél várost, csak azután talál alkalmas helyet ahol megállhatna. Kép és szöveg Megay László Még folyik a tej, de már tisztára fürösztik a tartálykocsit Ezen a gépen telik a tejszínes pohár Minden üres láda visszaérkezett? A laboratórium Lent: Műanyag zacskóba töltik a tejet KÉSZÜL A FŐVAROSOK KÖNYVE Pest, Buda és Óbuda egyesítésének néhány évvel ezelőtti centenáriuma nagy érdeklődést váltott ki fővárosunk múltja iránt. Fellendült a várostörténet tudományos tanulmányozása és a várostörténet-írás. Budapest Főváros Levéltára tudományos és ismeretterjesztő munkájának kiszélesítésével tudományos bázisává lett a várostörténeti kutatásoknak, de érdekes kiadványokkal maga is meglepte a nyilvánosságot. A „Források Budapest múltjából” című négy kötetében például a főváros dokumentumait adta közre a török uralom alóli felszabadulásától 1950-ig, a szocialista tanácsrendszer megalkotásáig és Nagy-Budapest megteremtéséig. A szakmai zártságból nemcsak országos viszonylatban nyitogatott kaput a Levéltár. Az európai fővárosok polgármestereinek budapesti, centenáriumi tanácskozásán záródokumentumot adtak közre, s ennék szellemében kezdeményezte a Levéltár egy nemzetközi kiadvány elkészítését „Az európai fővárosok építéstörténeti emlékeinek forrásai” címmel. A nemzetközi levéltári és műemlékvédelmi irodalomban egyedülálló kezdeményezésről van szó. ugyanis a jelenlegi európai fővárosok történeti városmagjának keletkezéséről a megadott téma ismerete biztos alapot nyújthat összehasonlító európai várostörténeti kutatásokhoz. Budapest mellett 21 európai főváros vállalkozott a részvételre: Amszterdam, Athén, Bécs, Bern, Belgrád, Bonn, 6 Brüsszel, Bukarest, Dublin, Helsinki, Koppenhága, London, Madrid, Moszkva, Oslo, Párizs, Prága, Róma, Stockholm, Szófia és Varsó. Nemzetközi szerkesztő bizottság is alakult, tagjai a többi közt Peter Walne, a Nemzetközi Levéltáros Szövetség (ICA) Publikációs Bizottságának elnöke és Christian Gut, Párizs főlevéltárosa. A kötet főszerkesztője dr. Ságvári Ágnes, Budapest Főváros Levéltárának főigazgatója. A külföldi forrásanyagok és illusztrációk nagy része — köriük Norvégiából, Oslo város levéltárosának, Juhász Lajosnak kézzel, magyar nyelven írt anyaga — beérkezett, és időszerűvé vált a közös munka további egyeztetése. A szerkesztő bizottság háromnapos tanácskozása a Gellért Szállóban szeptember 19—21. között ezt a célt szolgálta. A mű előállításának eddigi eredményeiről a Párizsban élő Kecskeméti Károly, a Nemzetközi Levéltári Tanács főtitkára számolt be. A magyar kezdeményezésre készülő kiadványt az UNESCO keretében működő Nemzetközi Levéltáros Szövetség saját publikációjának minősítette, több nyelvű kiadását 1978—79-re a Corvina Kiadó a müncheni Verlag Dökumentation-nal karöltve vállalta. Az európai fővárosok levéltárainak köze« munkálkodása a tudományos, kulturális és várospolitikai tapasztalatok feldolgozásával az egyre szélesedő európai együttműködés elismerésre méltó példája. fo. flIJH*»«.
