Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-09-24 / 19. szám

X. Csak férfiaknak! Mármint a szerszámok

2. Tartani is nehéz

3. „Ezek csak turkálnak!"

4. Egy vevőm se volt

5. A díszes szerszám gazdára talált

6. „Én készítettem az utolsó pásztorkalapot!'’

7. „Annyiért nem adom!"

8. Beszélgetők

ORSZÁGOS VÁSÁR KISKUNFÉLEGYHÁZÁN

A nyárvégi állat- és kirakodóvásár, amely hivatalosan országosnak mondatik, nagy esemény, nagy látványosság, nagy felfordulás és ünnep ma is. Csakhogy a nyerges, a kádár, a divatárus és az alkalmi ócskás nem azért kel hajnali háromkor, hogy ünnepeljen. Ha igen, már elfelejtette, és káromkodva szidja az üzletmenetet, pedig az jószerint már menetnek sem nevezhető. Pár év múlva — így mondják —, már senki sem bosszankodik emiatt. Nem lesz vásár. Sem országos, sem egyéb. Mert ugyan, a nagy személykocsival vagy kis teherautóval utazó kereskedő hogyan versenyezhetne az áruházak nyárvégi kiárusításával! Még csak az élteti az efféle kereskedést, hogy itt alkudni lehet. Sőt, kötelező. Nem komoly vevő, aki rábólint a csikó árára, netán kifizeti, s meg sem jegyzi: sose volt az fekete, színét csak a tegnap rákent cipőpasztától kapta, sánta is a négy lábára, de amúgy igazán jó állású.

Azért lesz vásár Kiskunfélegyházán jövőre is. És az idei mozgalmasabb volt, mint az öt, hat évvel ezelőtti. Több az állat, és a lovak, a borjúk szebbek. Vagy három éve még csodájára jártak a szép lónak, most könnyűszerrel össze lehetne állítani egy hibátlan négyesfogatot, pedig ahhoz sokból kell válogatni. A paripákat már nemcsak tartás, erő cs kor szerint veszik, ügyelnek a fajtára is. A jó származás a vételárat megkétszerezheti. Lehet, hogy errefelé tíz év múlva nem az autómárkán keresztül próbálnak kiváncsi szomszédasszonyok egy-egy gazda zsebébe látni, hanem azt kérdezgetik:

— Miből telik ezeknek ilyen drága nóniuszra?!

Megay László képriportja