Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-09-10 / 18. szám

n Régi élményeimet magnószalagra is elmondtam... BUDAPESTI BESZÉLGETÉS LESLIE CHABAYVAL Amikor Leslie Chabayval most idehaza találkozom, eszembe jut szép, lírai tenorhangja, hiszen emlékszünk még a hatvanas évek elején a budapesti Operaházban A Varázsfuvola Taminójával vendégszerepeit, majd Sándor Frigyes vezényletével Bachot és Handelt énekelt egyik idehaza készült nagylemezén. Sőt, nagysikerű dalestje is volt 1962-ben, az akkori Bartók teremben. Hogyan kezdődött a karrierje? — Idehaza tanultam — mondja —. majd 1932-ben Né­metországban kezdtem operát énekelni, sokat turnéztam, de aztán Hitler elől előbb Csehszlovákiába szerződtem, utána pedig idehaza, az akkori Városi Színházban léptem föl kisebb-nagyobb szerepekben. Német származású felesé­gemmel Budapesten ismerkedtem meg. ő itt élt, itt taní­tott angolul. 1936-ban házasodtunk össze. Mrs. Chabay ma épp olyan jól beszél magyarul, akár a férje. — Amerikában — folytatja Chabay — többnyire ma­gyarul beszélgetünk egymással, és jó barátaink között sok a magyar. Annak idején, amikor New Yorkban éltünk, Kozma Tibor barátommal, a Metropolitan egykori kar­mesterével, gyakran szerepeltünk együtt a bronxi magyar klubban, ahová főképp munkások jártak, de koncertjein­ket sok baloldali értelmiségi is meghallgatta. Mikor került ki először Amerikába? — A harmincas évek derekán a salzburgi Operában egy bécsi együttessel léptem föl, Mozartnak egy mindad­dig sosem játszott operáját adtuk elő. címe L’Oca del Cairo. Ezzel akkora sikert arattunk, hogy Hurok, az azóta elhunyt híres impresszárió, az Egyesült Államokba szer­ződtetett minket, és sokfelé szerepeltünk. Az Anschluss után érkeztem haza Budapestre a feleségemhez. Akkori­ban járt itt a zürichi Opera igazgatója, hogy tenoristát szerződtessen. így jutottam ki Svájcba, onnan pedig 1946- ban Amerikába. — S csakhamar a New York-i Metropolitan tagja lett... — A Metropolitanban 1946-tól 1951-ig énekeltem, jórészt kisebb tenorszerepeket. Akkoriban ott még csak hat­hónapos volt az operai évad, így hát arra is nyílt lehető­ségem. hogy koncertpódiumon is fellépjék. Egyébként a dalirodalom és az oratórium-éneklés mindig sokkal jobban vonzott, mint az opera műfaja. Dalrepertoáromat évről évre gazdagítottam, főképp Schubert, Schumann, Brahms és Wolf világában érzem magamat a legotthonosabbnak, de igen közel érzem magamhoz a korai barokk szerzők dalait. A huszadik század szerzői közül pedig igen sok Leslie Chabay és felesége a Magyarok Világszövetsége bu­dapesti székházában. Jobbról: dr. Szabó Zoltán, az MVSZ főtitkára Bartókot, Kodályt, és Brittent énekeltem. Bartók és Ko­dály dalokat annak idején a svájci rádióban is előadtam, és első svájci dalestemen Solti György kísért zongorán. Nagyon reménykedtem, hogy ha kijutok Amerikába, talál­kozom még Bartók Bélával, dalai előadásával kapcsolato­san sokféle kérdést szerettem volna hozzá intézni. Sajnos erre már nem került sor, amikor én Amerikába érkeztem, Bartók már nem élt. — De Bartók meg Kodály dalokat, népdalföldolgozáso­kat Amerikában is sokat énekelt... — A Húsz magyar népdalt az Egyesült Államokban le­mezre énekeltem, ugyancsak Kozma kíséretével, ezt a fölvételt a budapesti Bartók archívumnak ajándékoztam. A hatvanas évek elején Japánban, tizenegy koncertes turnén énekeltem, s ott is ugyancsak jónéhány Bartók és Kodály dal szerepelt a műsoraimon. — Hová került a Metropolitan után? — A Missouri államban, St. Louis-ban levő Washing­ton egyetem tanárnak hívott meg. de közben sokat hang­versenyeztem, főképp a fesztiváljáról és nyári kurzusairól híres Colorado állambeli Aspernben. Ott a nagysikerű régi Magyar Kvartettel is több magyar estét rendeztünk. — A nagy karmesterek közül kikkel szerepelt együtt? — Klempererrel jónéhányszor, Leinsdorffal, Fritz Busch­­sal, Reiner Frigyessel, Solti Györggyel, hogy hamarjában most őket említsem. S Toscaninivel is. A Toscaninivel való együttműködés felejthetetlen élmény számomra. Emlékszem, egyik próbájára egy kicsit korábban érkez­tem, a Maestro a zongoránál ült, s a Tiszán innen Dunán túl dallamait játszotta. Kiderült, hogy Kodály Háry szvit­jének az előadására készült. Kodályt igen nagyra becsül­te, szerette. Én elénekeltem neki ott a helyszínen a Ti­szán innen, Dunán túlt eredeti népdal formájában, s ér­deklődéssel hallgatta. — Honnan látogatott most haza. hol él? — Két év óta nyugdíjas vagyok, s Floridába költöz­tünk, egészségi állapotomra az ottani klíma sokkal ked­vezőbben hat. — A fia mit csinál? — Fiúnk Zürichben született, s Amerikában nőtt fel. Biofizikus, Washingtonban él. Nagyon érdekli őt az én gyerekkorom színhelye, sokat beszéltem neki Békéscsabá­ról, hiszen ott születtem, s ott nevelkedtem. Ezeket a régi élményeimet magnószalagra is elmondtam, hogy megma­radjanak. — Mikor látogatnak haza újra? — Talán jövőre. Ha erővel, egészséggel győzöm majd az utazást... Gách Marianne ■ A nagyérdemű közönség „Ez tényleg színház” „MÉRT TANULNAK A KIS VÉRCSÉK? AZÉRT, HOGY A LECKÉT ÉRTSÉK” ... és a nap is talán azért sütött ki délutánra, hogy meg ne fázzanak a gyerekek, akik jóelőre letelepedtek a fűbe, helyet foglalni a vasárnapi látványosságra. Újpalota főterén va­gyunk, talán épp ott, ahol egyszer majd az új kultúrház épül. Devecseri Gábor és Weöres Sándor gyermek­verseit „dramatizálták” a Kaposvári Vasas Színpad fiataljai. Mesejátékot is hoztak: Ä Kék tündér hídját. Eljöttek a lakótelepi gyerekek, volt aki kedvenc babáját ültette az első sorba. Az újpalotai szabadidő-központ augusztus minden vasárnapjára ama­tőr együtteseket hívott meg, hadd ébresztgessék az „alvóvárost”. „Ez tényleg színház?” — kérdezi izgatottan egy kiscsoportos óvodás. Talán azért kételkedik, mert nem szednek belépődíjat? Mire a toronyházak mögé bújik a nap. már vége is a játéknak. Jó lesz jövő vasárnap hamarabb kijönni, mert híre megy, és még többen el­jönnek __ Dunáról fúj a szél — előadja a Kerékkötő folk-egyfittes. Jobbra: A Kék Tündér hídja — mesejáték gyerekeknek és felnőtteknek — Egy harci jelenet Meglepetés! itt a szerző! — Az együttes ünnepli Vihar Béla költőt, a mesejáték szerzőjét. Jobbra: A Király, az Udvarmester és az iparosok — jelenet a mesejátékból Geszti Anna képriportja

Next

/
Oldalképek
Tartalom