Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-08-13 / 16. szám

„Hozta isten Szentendrén!” A népünnepélyek, vásári komédiák hangulatával elevenednek meg a klasszikus iro dalom alkotásai, s a jókedvű fiatalok a nézőket is bevonják a játékba A címbeli felszólításnak alighanem senki sem tudott, és gyanítom, nem is akart ellenállni. A manit, a félpénzt és a hárombuznyákost a „Szentendrei Respublica” verette bronzból, a Templom téri játékok időtartamára. „Csak tessék, tessék... ! — hangzott mindenfelől az alkalmi ki­kiáltók harsogása, és özönlött a jókedvű tömeg. Igazi ko­rabeli vásári látványosság volt ez az egykoron messze föl­dön híres szentendrei szerb és görög kézművesek és ke­reskedők piacának mintájára Amott, nyílt tűzön illatozó csevabcsicsa sül, az odébb álló gyalult faasztalon hagymás és kolbászos zsíroskenyér. Leöblíthető mindez borral, sörrel, jó fajta pálinkával, és — hogy ne fáradjon ki túl korán a látogató — lócákra, felfordított hordókra telepedhet. A Vujicsics Nemzetiségi Együttes, és a Bakfark lantegyüttes felváltva szórakoztat­ta a nagyérdeműt. A pesti utcákról eltűnt verklit is foly­vást tekerték a Czóbel-ház oldalában, a gyereksereg nem kis örömére. A fák alatt ácsolt pódiumokon előadatott a Borivó Asszony története' a Tüdős és a Katona mutogatós komédia, valamint Bacchus Bacchusnak, a borok istenének és Jupiternek, az istenek istenének kacagtató históriája. A vásári komédiák vígkedélyű „csepűrágói” a Színház és Filmművészeti Főiskola növendékei voltak, Kerényi Imre rendező segédletével. A manik és a hárombuznyákosok hamarosan új gazdára leltek az igazi keleti hangulatú zsibvásáron, ahol csere­pesek, mézeskalácsosok, bábkészítők, gyertyaöntők, és nem utolsósorban szentendrei festők kínálták" hangos szóval, pergő rigmusokkal portékáikat. (lintner) A borvirágos képű asszonyság comoediája. Megnyugtatá­sul : kisebb „bonyodalmak” után a történet jól végződik Geszti Anna és Gábor Viktor felvételei A szúrós tekintetű borkóstolgatók a negyedik kancsó után lassacskán megenyhülnek... Balra: cserepek, bugyellá­­risok, „antikvitások”, ingek, blúzok, szőnyegek — buz­­nyákért, maniért, félpénzért A Szentendrei Respubiica bronz érméi csak itt értéke­sek, no meg a gyűjtemény­ben Lent: „Mélyen tisztelt Nagyérdemű Közönség! It­ten valami ollyasmi látha­tó, ami még nem volt, nem lesz, nem nincs” Lent balra: igencsak korán kell érkezni, hogy ne a lép­csőn üldögélve fejeződjék be a délután Váltsa pénzét manira

Next

/
Oldalképek
Tartalom