Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-06-18 / 12. szám
Várossá avatás ... olyasvalami ez, mint az érettségi: mert vajon érett-e, felnőtt-e már minden fiatal a középiskolai végbizonyítvány kézhezvétele után? Dunakeszi április óta város. Egyik új, tízemeletes házának tetejéről belátni a települést és környékét. A távolban a Pilisi hegyvidék kontúrjai kéklenek, buján zöldell a Szentendrei sziget a Duna túlpartján, kedves hétvégi házikók tarkállanak az innenső oldalon. Pest felé falusi porták sora fogja közre az utcákat, tereket. Szemben a húszas évek óta itt üzemelő MÁV Járműjavító, mellette lakótelepének egy-két emeletes öreg házai. Folyóvizes lakásai a század első negyedében faluhelyen még ritkaság számba menték. Néhány éve gáz fűti a korszerűsített otthonokat. Kilátóhelyem tövében, a Vác felé vezető főúton egy percre sem lankad a forgalom. Az országút és a Duna között gyors ütemben terebélyesedik Dunakeszi új városközpontja. A három tízemeletes házat kissé hivalkodónak vélem, bár kétségtelenül legfeltűnőbb jelei a városiasodásnak. Ám a szomszédos egy-négy emeletes épületek haimonikusabban illeszkednek a tájba, szinte észrevétlenül vezetik át a tekintetet a kertes családi házak negyedébe. 1970 óta mintegy ezer család költözött be az új lakótelep házaiba. 1980-ig 1400, majd további öt esztendő alatt újabb 1600 lakás épül a Duna felé terjeszkedő városrészen. Miért épp Dunakeszi kapta meg elsőként a fővárossal határos peremközségek közül a városi címet? Hiszen Érdnek például több a lakosa, s Budakeszin vagy Budaörsön is találkozhatunk a várossá válás jeleivel. Azért esett Dunakeszire a választás — mondják a szakemberek —, mert az említett községek közül településszerkezeti és gazdasági okok itt teszik lehetővé leginkább a gyors fejlődést. A lakosság több mint 70 százaléka ipari munkás, és többségük helyi nagyüzemekben dolgozik: a MÁV Járműjavítóban, a Konzervgyárban, a Mechanikai Művek gyáregységében, a Duna-kanyar bogyósgyümölcs-termését feldolgozó hűtőházban és a 3. számú Házgyárban. Ez utóbbi Dunakeszi új lakótelepének építéséhez is szállít paneleket. A gyáripar megköveteli a városiasodást, amihez pénzzel és munkával maga is hozzájárul. S ami ugyancsak fontos: Dunakeszin szabad terület is van az építkezéshez, mégpedig közművesített vagy aránylag könnyen közművesíthető. A folyóvíz eljut a város minden kerületébe, az épülő regionális vízmű, a szennyvízderítő telep a jövőben is lehetőséget ad régebbi lakások közművesítésére, és újabbak építésére A tanácsházán Kiss B. József nyugdíjas tanárral, a Hazafias Népfront városi titkárával beszélgetek. Kiss B. József szikár, mozgékony alkat, abból a fajtából való, aki séta közben is öles léptekkel halad. Olyan embernek nézem, aki nem veszi zokon, ha elmarad a szokásos „tiszteletkor” — ez esetben a Dunakeszin látottak udvarias dicsérete. — Az utak sok helyütt próbára tették gépkocsinkat — erülítem meg. — Kevés utcában láttam kövezett járdát. Üzlet sincs elegendő__ — Mintha csak tanácstagi körzetem valamelyik lakóját hallanám — mondja Kiss B. József. — A város területe igen hagy, s a 110 kilométeres úthálózat korszerűsítése milliókba kerül. Idén például 11 milliót költhetünk járdaépítésre. Ebből az összegből csupán 2,5—3 kilométernyire futná. Ez bizony kevés. Ezért a Népfront kezdeményezésére a lakosság némi pénzzel és sok társadalmi munkával gyorsít az ütemen: év végéig 15 kilométernyi szakaszról száműzzük a sarat és a port. — Hiszen ez ötször több a tervezettnél! — hitetlenkedem. — Mi, nagyvárosi emberek sokszor a szomszédunkat sem ismerjük. Hogyan sikerült itt, Dunakeszin, egész utcasorokat építőközösséggé szervezni? — Minden attól függ, milyen a kapcsolat a tanács és a lakosság között. Ha azt látják az emberek, hogy a vezetők minden tőlük telhetőt megtesznek a település fejlesztéséért, ha őszintén elmondják gondjaikat, a lakosság 'is szívesen dolgozik a közért. 1. Dunakeszi központja még inkább falu, mint város 2. Délelőtti séta az új lakótelepen 3. Kilátás a Duna felé tíz emelet magasságából — Bevallom, pár évvel ezelőtt még nem bíztam volna egy hasonló akció sikerében — folytatja Kiss B. József. — Tudja, a lakosság fele nem „őshonos” s ők — érthetően — érzelmileg még kevéssé kötődnek városunkhoz. Ráuntak az ingázásra, telket vettek, házat építették, de sokan közülük jó ideig még nem láttak a kerítésen túlra. Bezárkóztak és csak a maguk portájával törődtek. Ám a fejlődés lendüléte ezeket az embereket is magával ragadta. Alig pár éve még csip-csup perlekedésekben kellett igazságot tennem, ma már elsősorban a közösség ügyeit beszéljük meg a tanácstagi beszámolókon, ezeket kérik számon tőlem. Például a bolthálózat fejlesztését, ami ma még bizony elmaradott. De ebben az ötéves tervben az új lakótelepien és az alagi részen áruház épül. — ön ugye idevalósi? Mert szavaiból úgy érzem, nagyon a szívéhez nőtt ez a város. — Ez igaz, bár csak hatvanegyben költöztünk Dunakeszire. Azelőtt Baranyában és Tolna megyében tanítottam. Tudja, én kezdő tanító korom óta azt vallom, hogy csak úgy lehet gyerekeket nevelni, ha a szüleiket is jól ismerem. Ezért forgak-mozgok az emberek között, ezért tevékenykedem a közéletben. * A város fiatal országgyűlési képviselője Peták Tibor sem helyi születésű. 1968 óta dolgozik a MÁV Járműjavítóban, azóta dunakeszi lakos. így jellemzi választóit, választókerületét: — Budapest közelében az emberek a fővárosihoz hasonlítják körülményeiket. Nem csupán a három-négyezer Pesten dolgozó munkás, hanem mások is, akik naponta beutaznak a fővárosba. A Lehel téri piac húsz percnyire van autóbusszal. Az igényesség a településfejlesztés egyik hajtóereje, ám olykor vitázunk a türelmetlenekkel. Meg kell értetnünk, hogy bár a városi cím elnyerése óta több pénzzel gazdálkodhatunk, de egyszerre mindenre így sem juthat. Az egyik legfontosabb feladatnak én az iskolaépítést tartam. Több tantermet kér a gimnázium, mert a helybeli gyerekek többsége itt szeretne továbbtanulni. Idén kezdjük el egy tizenhat tantermes általános iskola építését, egy régebbi iskola tornateremmel, egy másik négy tanteremmel bővül. * A hathónapos Váczi Ágika volt az első Dunakeszin, akinek már a városi tanács rendezett névadó ünnepséget. Apukája a Lóverseny Vállalat híres alagi galopp telepének egyik vezetője. Azelőtt Bábolnán dolgozott, pár éve egy pesti állás és lakás ellenében választotta „a természet közelsége miatt” a dunakeszi munkahelyet és otthont. Hogy Ágika örömét leli-e majd Dunakeszi illetőségében, nem csak az apuka felelőssége, hanem a városatyáké is. Mert új óvodák, új iskolák kellenek. És játszóterek. Meg járdák, üzletek. Hogy tizenhét év múltán már egy érett város köszöntse Váczi Ágnest és ballagó diáktársait. Kép és szöveg: Balázs István 4. A tízemeletesek. 240 otthon erkélye tekint a váci országúira 5. A korányi révnél 6. Peták Tibor országgyűlési képviselő munkahelyén, a MÁV Járműjavító osztályvezetői szobájában
