Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-06-18 / 12. szám

KÁDÁR JÁNOS

OLASZORSZÁGI LÁTOGATÁSA

A kölcsönösen előnyös kapcsolatok megfelelnek országaink és népeink érdekeinek

Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, az Elnöki Tanács tagja, felesége társaságában, Giulio Andreottinak, az Olasz Köztársaság kormánya elnökének meghívására június 7. és 9. (között hivatalos látogatást tett Olaszországban. Kíséretében volt Púja Frigyes külügyminiszter, dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter és Katona István, az MSZMP KB osztályvezetője.

A Chigi-palotában, a miniszterelnökség épületében a hivatalos magyar—olasz tárgyalásokon Kádár János és Giulio Andreotti először négyszemközti megbeszélést folytatott, majd a tárgyalásokba bekapcsolódott a Központi Bizottság első titkárának kísérete és az olasz tárgyaló csoport. A szívélyes, tárgyszerű légkörben lezajlott tárgyalásokon áttekintették a két ország eredményesen fejlődő kapcsolatait. Mindkét fél elégedetten állapította meg, hogy bár két különböző társadalmi berendezkedésű és különböző szövetségi rendszerhez tartozó országról van szó, kapcsolataik normalizálódtak, s — mint hangsúlyozták — különösen érdekeltek továbbfejlesztésükben.

Giulio Andreotti miniszterelnök és felesége a Villa Madamában, az olasz kormány vendégházában vacsorát adott Kádár János és felesége tiszteletére. A szívélyes légkörű díszvacsorán Giulio Andreotti pohárköszöntőt mondott. Egyebek között hangsúlyozta:

— Olaszországot a reneszánsz pezsgő szellemi és művészi világáig visszanyúló kapcsolatok fűzik a magyar néphez. Ezek a kapcsolatok tovább erősödtek azoknak a harcoknak a révén, amelyeket népeink a XIX. század közepén szabadságukért és függetlenségükért vívtak, lelkes szolidaritásban.

— Örömmel állapíthatjuk meg, hogy az olasz—magyar árucsereforgalom növekedésének üteme hosszú évek óta állandóan fokozódott olyan mértékben, hogy értéke 1976- ban a 318 milliárd lírát is túlhaladta, jóllehet, konjunkturális nehézségekkel is szembe kell néznünk.

— Szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy a gazdasági kapcsolatokon kívül különösen nagy fontosságot tulajdonítunk a kulturális és tudományos együttműködésnek országaink viszonyában. A kulturális együttműködés az 1965-ös egyezménynek megfelelően folytatódott mindkét fél megelégedésére.

— Olaszország és Magyarország tevékeny jelenléte a nemzetközi színtéren, tanúsítja azt a közös törekvésünket, hogy ki-ki, saját nemzetközi elkötelezettségeinek tiszteletben tartásával, előmozdítsa az enyhülés ügyét, valamint Európa és a világ békéjének, biztonságának megszilárdítását.

Az olasz miniszterelnök szavaira Kádár János válaszolt:

— Látogatásom célja annak demonstrálása, hogy a Magyar Népköztársaság a békés egymás mellett élés elve alapján a kölcsönösen előnyös kapcsolatok széles körű kiépítésére törekszik az Olasz Köztársasággal. Meggyőződésünk, hogy ez megfelel országaink és népeink alapvető érdekeinek.

— Fontos tény. hogy különböző társadalmi rendszerű és más szövetségi rendszerekhez tartozó országaink politikai kapcsolatai megfelelőek, nincsenek közöttünk olyan vitás kérdések, amelyek akadályoznák kétoldalú együttműködésünk fejlesztését.

— Gazdasági téren, annak ellenére, hogy még vannak kapcsolataink fejlődését zavaró, leküzdendő és leküzdhető akadályok, sikerült megfelelő együttműködést kialakítani, és Olaszország ma egyike legfontosabb partnereinknek.

Kulturális együttműködésünkről szólva Kádár János hangsúlyozta, hogy az hagyományosan jó, és sokrétűen beilleszkedik országaink kapcsolatainak rendszerébe. Magyarországon jól ismerik és nagyra értékelik a régi és a mai olasz kultúra kimagasló alkotásait. Megelégedéssel tapasztaljuk, hogy a magyar kultúra olasz ismerőinék és barátainak száma is egyre gyarapszik. Üdvözöljük, eddig is támogattuk, a jövőben is elősegítjük, hogy évente sok tízezer magyar és olasz állampolgár keresi fel egymás országát, és bepillanthat a másik nép életébe.

Kádár János, kíséretével együtt az olasz képviselőház épületében, a Montecitorióban Pietro Ingraóval, a képviselőház kommunista elnökével folytatott szívélyes megbeszélést. Az olasz szenátusban, a Palazzo Madamában Amintore Fanfanival, a szenátus elnökével találkozott. A Quirinaléban találkozott Giovanni Leonéval, az Olasz Köztársaság elnökével. A találkozón Kádár János kísérete és Arnaldo Forlani külügyminiszter is részt vett. Mindhárom találkozó szívélyes légkörben zajlott le, és az ott szereplő témákról konstruktív tárgyalást folytattak. Egyetértettek abban, hogy országaink eltérő társadalmi berendezkedése és más szövetségi rendszerhez való tartozása nem akadályozza a jelenlegi jó kapcsolatok továbbfejlődését. Leone köztársasági elnök örömét fejezte ki Kádár János látogatása miatt, amelyet — mint mondotta — úgy tekint, mint az olasz—magyar kapcsolatok eddigi legfontosabb állomását.

Kádár János ellátogatott a Campidoglióra, a római városházára, ahol Carlo Guido Argan, Róma kommunista listán megválasztott polgármifctere és felesége fogadta a magyar vendégeket. A Magyar Népköztársaság római nagykövetségén találkozott Luigi Longóval, az Olasz Kommunista Párt elnökével, és Enrico Berlinguerrel, a párt főtitkárával.

Kádár János és felesége a' magyar vendégek szálláshelyén. a Grand Hotelban fogadást adott Giulio Andreotti és felesége tiszteletére. A fogadáson megjelent az olasz politikai élet számos vezető személyisége.

KADAR JANOS VI. PAL PÄPÄNAL

Kádár János, felesége társaságában és kíséretével együtt ellátogatott a Vatikánba. A magyar vendégek a Szent Péter-bazilikában hosszasan időztek Michelangelo Pietájánál. Ezután a Sixtusi Kápolnában gyönyörködtek, majd átmentek a pápai palotába, ahol VI. Pál pápa, Agostino Casaroli érsek, az egyházi közügyek tanácsának titkára társaságában fogadta Kádár Jánost. Az egyórás megbeszélésen időszerű nemzetközi kérdésekről, a magyar állam és a katolikus egyház viszonyáról, valamint a Magyar Népköztársaság és a Vatikán kapcsolatairól folytattak eszmecserét. VI. Pál beszédet mondott a jelenlevő magyar személyiségek előtt.

— Az ön mai látogatása minden kétséget kizáróan egyedülálló és különlegesen fontos esemény —, hangoztatta egyebek között — amely szinte befejező mozzanatát jelenti egy lassú, de szakadatlan folyamatnak. E folyamat során, a legutóbbi 14 esztendőben a Szentszék és a Magyar Népköztársaság lépésről lépésre közeledett egymáshoz, maga mögött hagyva a feszültségek és elkülönülés korszakát, amelynek visszhangja még ma sem halt el teljesen. A katolikus egyház és vele a Szentszék, miután alkalmazkodnia kellett kétezer esztendős (története viszontagságaihoz, nem riad vissza a merésznek tetsző döntésektől sem.

— Hisszük — folytatta VI. Pál pápa —, hogy az eddigi tapasztalatok igazolják a megtett utat: azt, hogy párbeszédet folytatunk a közös problémákról, ügyelve arra. hogy tiszteletben tartsuk az egyház és a hívő jogait, jogos érdekeit, ugyanakkor ügyelve arra is, hogy nyitottak és kellően megértőek legyünk az állam sajátos gondjai és tevékenysége iránt. A párbeszéd arra irányul, hogy az igazi vallási béke légkörében elősegítse a társadalom valamennyi rétegének egységét és becsületes együttműködést közöttük, a nemzet egészének egyre nagyobb hasznára.

— Mindez azt jelenti, hogy a Szentszék és a magyar katolikus egyház őszintén és becsületesen hajlandó tovább haladni ezen az úton. Kellően méltányolja azt, amit az állam eddig tett a maga részéről a kölcsönös megállapodások formájában az eddigi eredményekéit. Őszintén kívánjuk, hogy ezen az úton haladva még nemesebb célokat is elérhessünk.

— Tudjuk — fordult a pápa Kádár Jánoshoz —, hogy ön is több ízben kifejezésre juttatta erre irányuló készségét. Ez arra ösztönöz bennünket, hogy látogatását, amelyet az eddig megtett út bizonyos értelmű végső igazolásának tekintünk, egyúttal ígéretnek is lássuk: -hogy új eredményeket érünk el kapcsolatunkban, a kölcsönös megértésben, és olyan nemes ügyek szolgálatában, amelyek pozitív együttműködéssel szolgálják a” magyar nép érdekeit, de ezen túlmenően más népek, az egész emberiség érdekeit is, a béke védelmét, az egyes népek társadalmi, gazdasági, kulturális és erkölcsi haladását.

— A Szentszék ismeri és nagyra értékeli mindazt, amit ebben a tekintetben Magyarország tehet. Ezt az országot történelme és földrajzi helyzete Európa szívében szinte törvényszerűen a béke szeretetére és óhajára ösztönzi. A magyar kormány a maga részéről ugyancsak értékelte a Szentszéknek azt a készségét, hogy hozzájáruljon egy olyan erőfeszítéshez, amely tulajdonképpen közös érdekből fakadó kötelesség. Nem feledhetjük többek között, hogy a Szentszék 1969-ben éppen Budapestről kapta először a felhívást, hogy támogassa az európai biztonság és együttműködés erősítését célzó kezdeményezést, amely később a helsinki értekezletben öltött testet.

A pápa végezetül ezeket mondta:

— Ezzel a kívánsággal együtt üdvözletünket és jókívánságainkat is tolmácsoljuk önnek, feleségének és kíséretének, valamint a számunkra oly becses, emlékünkben és imánkban mindig jelenlevő magyar népnek. Szálljon le rá a Mindenható áldása — zárta szavait.

SAJTÓÉRTEKEZLET RÓMÁBAN

Rómában Kádár János nemzetközi sajtóértekezletet tartott. A Központi Bizottság első titkára bevezetőjében rövid nyilatkozatot tett.

— Megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem az olasz sajtó munkatársainak korrekt munkáját, amelyet mostam római látogatásommal kapcsolatban végeztek. Az egyik lap ugyan azt írta rólam, hogy a „kompromisszum robotosa'’ vagyak, de szeretném megmondani: rám nézve nem sértő ez a jelző. Régen híve vagyok minden olyan kompromisszumnak, amely segíti azt az ügyet, amelyért dolgozom és harcolok.

— Az Olasz Köztársaság politikai életének számos vezetőjével találkoztam, és olyan benyomást szereztem, hogy kölcsönös a szándék a magyar—olasz kapcsolatok sokoldalú fejlesztésére — felelte a NÉPSZABADSÁG tudósítójának kérdésére.

— Nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy bár két különböző szövetségi rendszerhez tartozó országról van szó, mégis igen jó együttműködésre van lehetőség. Tudvalevő, hogy Olaszország a NATO-hoz, illetve a Közös Piachoz, a Magyar Népköztársaság viszont a Varsói Szerződéshez, illetve a KGST-hez tartozik. Ennek ellenére együttműködésünk jó gyakorlati példája a különböző társadalmi berendezkedésű országok együttműködésének, békés egymás mellett élésének.

— Az olasz vezetők megígérték, hogy az együttműködésre fogják ösztönözni az olasz gazdasági élet tényezőit. Jómagam is találkoztam a gazdasági élet egyes vezetőivel. Tapasztalatom szerint megvan a készség bennük, hogy fejlesszük a kölcsönös érdekeknek megfelelő gazdasági kapcsolatokat.

— Biztos vagyok abban, hogy mostani tárgyalásaink — és nem utolsósorban a sajtó konstruktív hozzájárulása — új lendületet és ösztönzést adnak a magyar—olasz gazdasági kapcsolatoknak.

AZ OSSERVATORE ROMÁNCNAK, a Vatikán lapjának tudósítója, a VI. Pál pápánál tett látogatásra utalva, azt kérdezte Kádár Jánostól: miként ítéli meg a magyar állam és az egyház viszonyát, és várható-e, hogy e látogatás nyomán a kapcsolatok tovább fejlődnek?

— A Vatikán a világ egyik legkisebb területű, a legkisebb lélekszámú állama, amelynek fegyveres ereje nincs, de politikai súlya van — felelte Kádár János. — Illőnek tartottam, hogy Rómába jőve felkeressem VI. Pál pápát. Elmondhatom, hogy rendkívül jó benyomásokat szereztem a Vatikánban töltött néhány óra alatt. Megengedhetőnek és jogosnak ítéltem meg, hogy megköszönjem a pápa, a Vatikán erőfeszítéseit, amelyeket a béke ügye, a békés egymás mellett élés, az enyhülés és különösen a helsinki megállapodás érdekében tett. Kértem, hogy Belgrádra is hasonló szellemben készüljünk.

— Nekem személy szerint az a meggyőződésem, hogy a szocialista magyar állam, a Magyar Népköztársaság soksok nemzedéken át fenn fog állni, és még nemzedékeken át az egyházak is létezni fognak.

— Hazánkban a hivő embereknek nincs lelkiismereti problémájuk. A vallás szabad gyakorlásába, az egyházak életébe nem avatkozunk bele. Ki-ki belátása szerint, ha akar, vasárnap elmegy a misére, az istentiszteletre — az állammal nem kerül szembe.

— Megköszöntem a pápa képviselőinek, és természetesen magának a pápának a fáradozást viszonyaink rendezéséért. Kölcsönösen elégedetten szóltunk jelenlegi viszonyunkról. Örömmel szólhattam arról is, hogy mindkét fél korrekten végrehajtja azt, amiben megegyezünk. Mindketten elégedetten állapíthattuk meg, hogy szándékaink találkoznak: a Vatikán és a Magyar Népköztársaság kormányzata kölcsönösen arra törekszik a jövőben is, hogy ez a kedvező folyamat tovább folytatódjék. Magyarországon az állam és az egyház viszonya tartósan rendeződött.

— Amit az állam és az egyház viszonyának rendezettségéről mondtam, az a Magyarországon működő összes egyházakra vonatkozik — válaszolta a CORRIERE DELLA SERA tudósítójának.

Az OLASZ TV-HÍRADÓ munkatársa azzal vezette be kérdését, hogy jól ismerik a Magyarországon húsz esztendő alatt végzett nagy munkát, tudják, hogy Magyarországon igen komolyan veszik az emberi jogokat, és tudják azt is, hogy Magyarország önálló ország. Ezek előrebocsátásával kérdezte meg: továbbra is ideiglenes jellegűnek tekinthető-e, hogy szovjet csapatok állomásoznak Magyarországon?

— Volt már szerencsém ezzel a kérdéssel találkozni. Megismétlem, amit már többször is kijelentettem, hogy a szovjet csapatok ideiglenesen tartózkodnak Magyarországon. Az időpontot, hogy meddig, most nem tudom megmondani. Ez a nemzetközi enyhülés, a nemzetközi helyzet alakulásának függvénye, összefügg a NATO létezésével. Nem szoktam jósolni, most sem akarók, de senki ne számoljon azzal, hogy az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok kivonulása után a népi hatalom veszélybe kerül Magyarországon. A szocialista rendszer megalapozott, élvezi az egész nép támogatását.

— Ami az emberi jogok érvényesülését illeti: Nálunk véleményszabadság van, nem félünk az emberek véleményétől. sőt azt minden lehetséges alkalommal kikérjük. Az emberi jogok kérdése nem jelent belső problémát. De ha ezeket a belügyeinkbe való beavatkozásra akarják felhasználni, az ilyen próbálkozásokat kénytelenek vagyunk visszautasítani. Azt tartjuk: aki az emberi jogok mind teljesebb érvényesülésének a híve. támogassa az enyhülést, a leszerelést, a biztonságot. Akkor simábban, jobban, könnyebben és gyorsabban tudjuk megoldani az előttünk álló kérdéseket. A fejlődés útja az, hogy az alapvető emberi jogoknak mindenütt érvényesülniük kell. Ez az enyhülés elterjedésének és annak függvénye, hogy megszűnjék az államok veszélyeztetettségi érzése.

A NEWSWEEK tudósítója azt kérdezte, hogy azok az újságírók, akik az 1956-os magyarországi eseményekről tudósítottak bármikor — akár egyszerű turistaként is — visszatérhetnek-e Magyarországra.

— A történelem tanulságait emlékezetben kell tartani és figyelembe kell venni. Mi ezt tesszük. Minthogy a Vatikánban jártam, kézenfekvő, hogy Lót feleségének bibliai legendája jut eszembe, amely mély emberi bölcsességet fejez ki. Azt tudniillik, hogy aki élni akar, előre akar menni, az előre nézzen, ne hátra. Mert Lót felesége is visszafordult, és sóbálvánnyá változott.

— A külföldi újságírók, akik 1956-ban Magyarországról tudósítottak, elvileg és általában visszatérhetnek az országba. 1956 drámai napjaiban a magyar újságírók közül is többen nem csupán olyasmit írtak, amit, mondjuk egy év múlva is vállaltak volna. Jómagam azt tartom, hogy akár a magyar, akár a külföldi sajtó munkatársairól van szó, nem érdemes azt keresgélni, hogy ki mit írt tíz-húsz évvel ezelőtt. Az a fontos, hogy ma mit ír, segíti-e a haladás ügyét. Emberi emlékezetünk van, de feketelistánk külföldi újságírókról nincsen.

Az IL MESSAGGERO tudósítója azt kérdezte Kádár Jánostól, hogy változatlanul fenntartja-e a bécsi sajtókonferencián tett kijelentését, miszerint nem ért egyet azzal, hogy az „eurokommunizmus" fogalma egyúttal kommunistaellenes fogalom.

— Ami az „eurokommunizmusról” alkotott véleményemet illeti: régen jártam iskolába, akkor földrajzból azt tanultuk, hogy nyugatról tekintve Európa az Atlantióceán partjaitól az Urál hegységig terjed. Az európai kommunista mozgalomnak tehát a Szovjetunió Kommunista Pártja éppen úgy alkotó eleme és része, mint mondjuk a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Német Szocialista Egységpárt, a Német Kommunista Párt, a Francia Kommunista Párt és így tovább, azaz valamennyi európai kommunista és munkáspárt. Ezt a tényt figyelmükbe ajánlom.

— Az „eurokommunizmus” kifejezést mostanában gyakran használják bizonyos nyugat-európai pártokra vonatkoztatva. A mi véleményünk szerint az azonos helyzet bizonyos pártok között hasonlóságot teremt. E pártok a kapitalizmus, a monopoltőke diktatúrájának viszonyai között küzdenek a szocialista jövőért. Az adott viszonyok között ez természetes. Akárcsak az, hogy országuk történelmi múltjának, társadalmuk adottságainak megfelelően saját útjukat keresik a társadalmi felszabadítás érdekében. Nemcsak joguk, hanem kötelességük is ez, nem vitatkozunk róla, ebbe nem is tudunk (beleszólni. Mert, hogy úgy mondjam, az saját hatáskörbe tartozik, hogy miképpen és milyen utat keresnek a dolgozó nép szabadságának kivívására.

A látogatás befejeztével közös közleményt adtak ki. Kádár János megújította Giovanni Leone köztársasági elnök és Giulio Andreotti miniszterelnök magyarországi hivatalos látogatására szóló meghívását. Az Olasz Köztársaság elnöke és az olasz minisztertanács elnöke megerősítette, hogy a meghívást örömmel elfogadja.