Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-06-04 / 11. szám
krónika TALÁLKOZÁSOK A Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége — Fock Jenőnek, a Politikai Bizottság tagjának vezetésével — a Belga Szocialista Párt meghívására hivatalos látogatást tett Belgiumban. Találkoztak a belga parlament belga— magyar tagozatának számos képviselőjével, közöttük Hervé Brouhonnal, a Szocialista Párt politikai irodájának tagjával, a tagozat elnökével. Antwerpenben a város vezetői fogadták a magyar vendégeket. * Apró Antalnak az országgyűlés elnökének vezetésével magyar parlamenti küldöttség látogatott Franciaországba. Megbeszéléseket folytattak a francia nemzetgyűlés vezető tisztségviselőivel. A magyar országgyűlés elnökét Raymond Barre francia miniszterelnök is fogadta. * Faluvégi Lajos pénzügyminiszter és Filippo Maria Pandolfi, az Olasz Köztársaság pénzügyminisztere Budapesten egyezményt írt alá a kettős adóztatás elkerüléséről, valamint vámügyi kérdésekről. Az egyezmény segíti a gazdasági kapcsolatok további fejlesztését, mert a vállalatoknak a jövőben nem kell mindkét országban jövedelmi adót fizetniük. * -Hertha Firnberg miniszterasszony vezetésével osztrák felsőoktatási küldöttség tanulmányozta felsőfokú oktatásunkat, valamint a tudományos és kulturális élet különböző kérdéseit. • A Szakszervezetek Országos Tanácsa meghívására fővárosunk vendége volt az Ausztrál Nyomdaipari Dolgozók és a Dokkmunkások Szövetségének küldöttsége. A delegáció a magyar szakszervezetek munkájával ismerkedett. Az Egyesült Államok-beli Young Presidents Organisation nevű vállalatvezetői oktatási szervezet harminctagú küldöttsége — a magyar Kereskedelmi Kamara szervezésében — a gazdasági élet és a vállalatvezetés sajátosságait tanulmányozta hazánkban. * Stájer hetet rendeztek Szombathelyen a tavalyi grazi magyar hetek viszonzásaként. A kiállításokon és hangversenyeken kívül „Az új grazi irodalom” címmel irodalmi estet is rendeztek osztrák írók közreműködésével. * öt aranyérmet, s még számos érmes helyezést és oklevelet nyertek a magyar könyvek a lipcsei Nemzetközi Könyvművészeti kiállításon. * „Kanadai randevú” címmel, kétszer 60 perces filmet mut»t be ősszel a Magyar Televízió. A film a Kanadában élő magyarok életéről, boldogulásáról, az óhazával való kapcsolatairól szól. * A torinói fellebbviteli bíróság ítéletében felmentette Jancsó Miklós Magánbűnök és közerkölcsök című, Olaszországban készült filmjét az erkölcstelenség vádja alól, s megállapította, hogy „az erkölcstelennek ítélt jelenetek művészi szándékú mondanivalót hordoznak”. Magyar Hét címmel új politikai, kulturális és turisztikai hetilap jelenik meg. Az orosz, cseh, szlovák, lengyel és német nyelven megjelenő hetilap célja, hogy részletesen informálja a hazánkba látogató turistákat a hét eseményeiről. és képet adjon Magyarország életéről. * A Brazüiában élő Rónai Pál műfordító, a francia nyelv és irodalom neves professzora a közelmúltban töltötte be hetvenedik életévét. Igen sokat tett és tesz ma is a magyar irodalom népszerűsítéséért, ö fordította portugálra többek között Molnár Ferenc, A Pál utcai fiúk című regényét. Most Madách Imre művét, Az ember tragédiáját fordítja. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége a közelmúltban Pozsonyban tartotta meg XII. országos közgyűlését. A beszámoló szerint jelenleg a szövetségnek több mint 500 helyi szervezete van, s többszáz amatőr művészeti csoport működik. A küldöttek — 70 ezer tag nevében — megválasztották a CSEMADOK új központi bizottságát, amelynek első ülésén ismét Lőrincz Gyulát választották elnökké, a főtitkár pedig György István lett. A Kanadai Magyar Társaság Ady-délutánt rendezett a montreali Chateau Champlain Hotelben. A nagysikerű zenés irodalmi összeállítás keretében dr. Radó György, író, műfordító, a Fordítók Nemzetközi Szövetségének alelnöke tartott előadást. Hosszas betegség után 77 éves korában elhunyt Vas Béla, a Sao Pauló-i Március 15. Kulturális Egyesület alapító tagja. Éveken át vezetője volt az egyesületnek. Felemelő és egyben megrendítő érzés éppen Lengyelországban tanácskozni a háború pusztításairól és a békéről. Felemelő, mert talán egyetlen város sem bizonyítja a maga létezésével anynyira az élet diadalát a halál fölött, mint Varsó. És megrendítő, ha az ember arra gondol, hogy a második világháború első lövése a Gdansk mellett fekvő Westerplatte félszigeten dördült el, és a hitleri rendszer utolsó katonai egységei ugyancsak a lengyelországi Wroclawban — akkori nevén Breslauban — tették le a fegyvert. A béke építőinek világkongresszusa alkalmából egyik meleg, tavaszi délutánon együtt üldögéltünk az óváros terén, a színes napernyők alatt két legendás hírű ellenállóval, Józef Mazurkiewicz-csel a lengyel partizánszövetség alelnökével és a francia Gabriel Perinettivél, Grenoble volt polgármesterével, aki 1940-től Franciaország felszabadulásáig a maquis-k között harcolt a megszállók ellen. Ittuk a kávét, néztük a játszadozó gyerekeket, a főtér eredeti stílusában újjáépült kereskedöházait és arról beszélgettünk, hogy az eltelt évtizedek során a békemozgalom alapítói közül már sokan A BÉKEÉPÍTŐK VARSÓI VILÁGKÖZGYŰLÉSE A békeépítők varsói világ-közgyűlésén az egyik bizottság a fasizmus elleni küzdelem kérdésével foglalkozott. Felszólalt Kacziba József, katolikus püspök is, a magyar küldöttség tagja. Az egyházak és vallások képviselőinek kerekasztal-konferenciáját dr. Bartha Tibor református püspök elnökletével tartották meg a lengyel fővárosban. eltávoztak körünkből — Joliot-Curie, Picasso, Ehrenburg, Fagyejev, Lukács György —, de helyükre a fiatal nemzedék képviselői léptek. A varsói világközgyűlés egyebek között azt is bizonyította, hogy mennyire megfiatalodott a mozgalom. E generáció tagjainak már nincs közvetlen emlékük a háborúról, ők már csak a romok eltüntetését, a városok újjáép ülését látták, talán ezért is áll közelebb hozzájuk a béke építésének gondolata. A mozgalom valóban új szakaszba lépett. Ma már az ilyen világtalálkozóknak nem a közvetlen háborús veszély ad időszerűséget, mint korábban, hanem a hosszabb távra szóló tervezés. Kezdetben másként jelentkezett a történelem parancsa. Az első béke-világkongresszust akkor hívták össze Párizsba, amikor 1949-ben a nyugati hatalmak megalakították a NATO-t. A másodikat 1950-ben Varsóban rendezték — a koreai háború kirobbantását követően. A harmadikat pedig 1952-ben, az amerikai hidrogénbomba kipróbálása után. Ma már viszont az enyhülési folyamat további kibontakoztatásáról, a belgrádi értekezlet előtt az európai feladatokról és a leszereléssel összefüggő tennivalókról tanácskoztunk. A közgyűlés résztvevői — mintegy ezerháromszázán — egyetértettek abban, hogy megerősödött az együttműködés óhaja, s fokozódott az összefogás a béke, a szabadság, a társadalmi igazságosság és a haladás érdekében. * Canberra, Ausztrália fővárosa rendezte meg az Interparlamentáris Unió legutóbbi tanácskozását. A parlament hófehér palotájában tartották az üléseket. Az ültetés. az angol abc szerint történt, tehát egymás mellé került a szovjet és az amerikai képviselő. Mi, magyarok éppen mögöttük ültünk, s közvetlenül tapasztalhattuk, hogy a két világhatalom delegátusai — a fennálló nézeteltérések ellenére — milyen felelősen munkálkodtak a tanácskozás sikerén. A politikai bizottságban, amely a leszerelésről és a biztonság megszilárdításáról tárgyalt, Vitalij Ruben, a szovjet delegáció vezetője, a Nemzetiségi Tanács elnöke korábban szólalt fel, mint John Sparkman szenátor, aki amerikai küldöttséget vezette. A szovjet szónok őszinte sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy az amerikai külügyminiszter moszkvai látogatása alkalmából a_ ~ SALT- egyezméhy ügyében nem közeledtek az álláspontok. „Ám az egész emberiség érdeke a megegyezés létrehozása — mondta — s mi szilárdan reménykedünk ebben.” Beszédét meleg tapssal fogadták, s elsőként az amerikai szenátor gratulált neki. Ezután Sparkman szenátor fejtette ki az amerikai álláspontot. Ö is. — akárcsak a szovjet küldött — arról beszélt, hogy a fegyverkezés milyen. roppant terheket ró a népekre, majd szintén derűlátóan nyilatkozott a stratégiai fegyverkorlátozási tárgyalások jövőjéről. Vitalij Ruben elsőként rázott . kezet amerikai kollégájával. A jó hangulatot kihasználva a mexikói Vidor Manzanilla a két delegáció vezetőjének szegezte a kérdést: „Ha így áll a helyzet, akkor mi a legsürgősebb lépés az enyhülés továbbfejlesztésének útján?” — Ruben válaszolt elsőnek: „A bizalom megerősítése és a SALT eredményes befejezése.” Ezután Sparkman kért szót. — „A SALT eredményes befejezése és a bizalom megszilárdítása” — mondta. A parlament ülésterme visszhangzott az ovációtól. Pethő Tibor Az izraelita hitfelekezet újonnan megválasztott vezetői Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnöke előtt esküt tettek a Magyar Népköztársaságra és annak alkotmányára. Képünkön — az eskütétel után (balról): Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, Losonczi Pál, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, dr. Seifert Gézáné, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének főtitkára, Bárdi Dezső, a MIOK, valamint a Budapesti Izraelita Hitközség elnökhelyettese és Héber Imre, a MIOK és a BIH elnöke MTI — Tompái Judit felv. \ Szerelik a budapesti új metróvonal-alagút födémjét az Üllői úton, a József Attila lakótelep mellett MTI — Bara István felvétele Szorgoskodnak a méhészek Pusztavacson, az ország legnagyobb akácerdejében MTI — Fehérváry Ferenc felvétele Veszprémben vidám jelmezes ballagással búcsúztak iskolájuktól a Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola végzős diákjai MTI — Ruzsonyi Gábor felvétele
