Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-04-09 / 7. szám

Az Országgyűlés tavaszi ülésszaka TÖRVÉNY A KÖZÉRDEKŰ BEJELENTÉSEKRŐL Az országgyűlés március 17-i, tavaszi ülésszakán elfogadta a közérdekű bejelen­tésekről, javaslatokról és panaszokról szóló törvényt. Dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter, a törvényjavaslat előterjesztőjének beszé­déből közlünk részleteket. — A mostani törvényjavaslat — mondta bevezetésképpen — a jogi szabályozás el­veiben és részletes rendelkezéseiben is fi­gyelembe veszi a lakossági bejelentésekről hozott korábbi törvények végrehajtásának gyakorlati tapasztalatait, továbbá a társa­dalmunkban bekövetkezett változásokat, egész fejlődésünket. Célja, hogy korsze­rűen szabályozza a társadalmi viszonyok egy fontos csoportját, a jog eszközeivel is hozzájáruljon a közügyek intézésének ja­vításához. segítse az ügyintézés színvona-. Iának emelését, az állampolgári fegyelem és felelősségtudat erősítését. — Alkotmányunk értelmében az állam­polgárok munkahelyükön és lakóhelyükön közvetlenül is részt vesznek a közügyek intézésében. Alaptörvényünk azt is tartal­mazza, hogy az állampolgárok az állami és társadalmi szerveknek közérdekű javas­latokat tehetnek, amelyeket érdemben el kell bírálni. Ezt juttatja kifejezésre a tör­vénytervezet, amikor kimondja, hogy az állampolgárok közérdekű bejelentéseikkel és javaslataikkal elősegítik a szocialista törvényesség erősítését, a társadalmi tu­lajdon védelmét és — nem utolsósorban — a közéleti tisztaság biztosítását. — Minden állampolgárnak nemcsak jo­ga, hanem becsületbeli kötelessége is — mondta a továbbiakban dr. Korom Mihály —, hogy segítse feltárni az életünk bár­mely területén jelentkező hibákat, kezde­ményezéseivel járuljon hozzá az állami, gazdasági szervek munkájának tökéletesí­téséhez. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy egyre erősödik a közösség dolgaiért is felelősséget érző emberek tá­bora. — Fontos számunkra az is, hogy az ál­lampolgárok jogos panaszai, sérelmei igazságos orvoslást találjanak. Ez szocia­lista közéletünk követelménye, egyik fon­tos feltétele állampolgáraink jó közérzeté­nek. Dr. Korom Mihály a továbbiakban el­mondta: a gyakorlat igazolta, hogy a köz­érdekű bejelentések, javaslatok és pana­szok jogi szabályozását önálló törvényben kell rendezni. A törvényjavaslat jellemző vonásaként emelte ki, hogy tételesen meg-Dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter előterjeszti a törvényjavaslatot különbözteti a közérdekű bejelentés, ja­vaslat és a panasz fogalmát, és elintézé­süket ennek megfelelően szabályozza. El­bírálásukra és megválaszolásukra egysége­sen harminc napos határidőt ír elő, vagy ha ez ennyi idő alatt nem lehetséges, a bejelentőt tájékoztatni kell az érdemi el­bírálás várható időpontjáról. Arról is szólt a miniszter, hogy — anya­gi, szervezési és egyéb okok miatt — nem lehet minden közérdekűnek szánt beje­lentést vagy javaslatot annak tartalma sze­rint megvalósítani. A javaslattevőt viszont tájékoztatni kell arról is, hogy javaslata milyen okból nem, illetőleg mikorra való­sítható meg. Ugyanakkor egyetlen ügyin­téző sem zárkózhat indokolatlanul az ob­jektív akadályok sáncai mögé. Az állam­polgárok megértik a rangsorolás szüksé­gességét, türelmet is tanúsítanak, ha a be­jelentésükre vagy javaslatukra kapott vá­lasz meggyőző, s látják, hogy komolyan veszik az illetékesek is azt, ami őket szó­lásra indította. Ezután dr. Korom Mihály a törvényja­vaslatnak a bejelentők védelméről szóló részét ismertette, amely — mint kiemelte — megkülönböztetett figyelmet fordít a becsületes bejelentők védelmére. Erre azért van szükség, mert ma is előfordul a bejelentőkkel szembeni — legtöbb eset­ben burkolt — fellépés. A törvénytervezet mindenfajta megtorlással szemben teljes védelmet nyújt. Fontos szankciója, hogy fel lehet függeszteni az állásából azt, aki nem tesz eleget az ebből következő ren­delkezéseknek. A törvény kellő szigorral lép fel a rosszhiszemű bejelentőkkel szem­ben is. A továbbiakban a panaszok intézése kapcsán a miniszter hangsúlyozta: minden ügyintézőnek úgy kell a hozzá kerülő ügyeket vizsgálni, hogy a panaszt tevő ál­lampolgárnak az fontos ügye, és jogosan várja el a lelkiismeretes kivizsgálást, s ha indokolt, a határozott intézkedést. Ugyan­akkor meg kell védenünk a törvényesen eljáró ügyintézőket egyes panaszkodók in­dulataitól. Befejezésképpen az igazságügy-minisz­ter felhívta a figyelmet arra, hogy a tör­vény, bármilyen korszerű is, önmagában nem oldja meg a problémákat. Ehhez el­engedhetetlen a jó végrehajtás a hatósá­gok, az ügyintézők és az állampolgárok részéről egyaránt. Ennek feltételei adva vannak, de csakis közös erőfeszítésekkel érhető el a cél: a társadalmi és az egyéni érdek egyre jobb összehangolása. Úthálózatunk fejlődése az ezredfordulóig — AUTÓPÁLYA AZ ASZTALON — Utas és járműve számára egyáltalán nem közömbös, mi­lyen utakon gurul az országban. Mindenkit érdekel tehát a kérdés: min gurulunk kétezerben? A választ egy bu­dapesti modern többemeletes épületben adják meg: a Közúti Tudományos Kutatóintézetben. Itt már elkészült az ország évezredvégi úthálózata, per­sze csak asztalon, térképek, rajzok formájában. A térkép ismerős, mert Magyarországot ábrázolja, de ismeretlen, mert a mai egyszámjegyű főútvonalakat hiába keressük rajta. Ezek csak mint többszámjegyű kisegítő utak szerepelnek. Induljunk el a térképen, az utak jelen­legi számozása szerint: Az M 1-es Budapestre vezet a nyugati országhatártól. Ebből az autópályából több rész már „félkész” állapotban van. Elsősorban az 1976-ban átadott Tatabánya—Győr fél autópálya Tatabánya és Komárom közötti szakasza, ahol az alapozás, a hidak, felüljárók jelzik: csak idő és pénz kérdése, hogy a másik felét megépítsék. Addig is autóút­ként használható kétszer egy sávon. Budapesttől Tatabá­nya határáig már régebben megépült egy autóútszakasz. Ennek Budapest és Bicske közötti részén a másik fél autó­pályát kell melléépiteni, és csak Bicske és Tatabánya kö­zött kell majd a terepviszonyok miatt teljesen új nyom­vonalon megépíteni a végleges, kétszer két sávos M 1-es autópályát. Az alapozó munkák már itt is megkezdődtek. Komárom és Győr között szintén dolgoznak az útépítők. A Csehszlovákia felé vezető M 2-es autópálya az ország­határig az ezredforduló táján épül meg. A Miskolcra vezető M 3-as út építése tart a legelőre­­haladottabb stádiumban. Itt a budapesti kivezető szakaszt már alapozzák, vasúti felüljárójának tervezése is hama­rosan elkészül. Újpalotától Gödöllőig csaknem teljesen kész a kétszer kétsávos autópálya. Az építők a 30-as kilo­méterkőnél, a földmunkagépek pedig már Hatvan kör­nyékén dolgoznak. 1978-ban átadják az M 3-as Buda­pest—Bag közötti első szakaszát 1980-ra kész a kétszer két pálya Hatvanig. Az M 4-es autópályára Debrecenig már most szükség lenne. De egyéb sürgős munkák miatt ennek megépítésé­re csak később kerül sor. A következő években a fővárosi bevezető szakaszt építik ki a Ferihegyi repülőtér bővíté­sével és átépítésével egyidőben. Ceglédnél a mai 4-es út új szakaszát már úgy építették, hogy csak a másik kétsá­vos pályát kell megépíteni. Az M 5-ös építését a jelenlegi ötéves terv végén, 1980 körül kezdik meg Budapest határától: ez majd Szegedig, illetve a jugoszláv határig vezet. A Pécs felé vezető M 6-os autópálya épül meg legké­sőbb. Először itt is a fővárosi bevezető szakaszt építik meg a közeljövőben, mert az M 7-es autópálya bevezető szaka­szát mentesíteni kell. Egyetlen, már elkészült autópályánk — az M 7-es — 85 kilométer hosszú. De folytatni kell tel­jes kiépítését Zágráb—Rijeka (Fiume) felé az idegenfor­galom és a tengeri kereskedelem közúti kiszolgálása miatt. Másrészt a forgalom igényei már most teljes autópályát kívánnak Siófokig, de az M 7-es autópálya Aligánál véget ér. onnan csak autóút vezet Zamárdiig. A Balaton nép­szerűsége miatt ez az autópálya 1985-re annyira-telítődik, hogy mentesíteni kell. Ezért vagy a Velencei-tótól délre húzódó másik autópályát építik meg, vagy a mai 70-es (a régi 7-es) balatoni utat építik ki kétszer kétsávos autó­­úttá. Az M 8-as a távolabbi jövőben kerül sorra, és ez lesz az egyetlen autópálya, amely nem Budapesttől indul, ha­nem Szabadbattyánnál ágazik ki az M 7-esből Veszprém felé, és onnan folytatódik majd Szombathely—Graz irá­nyába. A Balaton északi partján a hegyes-dombos terep miatt nem autópályát, hanem több szakaszban kiépülő autóutat terveznek. A jövő hozhat azonban — még a tervekben nem szerep­lő — váratlan igényeket is. Például Kiskörénél a Tiszából felduzzasztott, a Balatonnal vetekedő nagy tó partjára irányuló idegenforgalom előbb-utóbb az M 3-asról le­ágazó autópályát igényelhet. Budapesttől délre, a sorok­sári-ráckevei Dunaág hatvan kilométer hosszú partja pe­dig ma már szépen kiépített üdülőövezet, s a szűk 51-es főút nem bírja a forgalmat. Ezért 10—15 éven belül az M 51-es autópálya vagy autóút megépítése is reális igény lesz. A távlati tervek azt is figyelembe veszik, hogy hazánk­ban egyre többen vesznek gépkocsit: az autópályák kiépült hálózata azonban nemcsak a belföldiek forgalmára számít, hanem a külföldi autós turisták számának a növekedésére is felkészül. Szatmári Jenő István Az M 7-es autópálya a Velencei tónál MTI — Kovács Sándor felv. Munkában az útépítők MTI — Bajkor József felv.

Next

/
Oldalképek
Tartalom