Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-03-13 / 6. szám
„...az ember-probléma poetikus kutatója ZICHY MIHÁLY EMLÉKEZETE Hetven éve, 1906. március 1-én halt meg Zichy Mihály, a magyar romantikus festészet kimagasló egyénisége. Alkotó évei nagy részét külföldön — Pétervárott és Párizsban — töltötte, de festészete, családja, cselekvő hazafisága mindvégig a magyarsághoz, Magyarországhoz kötötte. Jövőre ünnepeljük születésének 150. évfordulóját; 1827. október 14-én születet Zalán. Mint a Zichy-család elszegényedett ágának sarja, nem örökölt se vagyont, se grófi címet. Jellemző egyéniségére, gondolkodásmódjára, hogy nemesi előneveit sohasem használta, s polgári származású felesége előtt sokáig titkolta nemesi származását. Nagyszerű rajztehetsége korán megmutatkozott, ám képzett mester mellé csak Pesten kerülhetett. A festés mellett — édesanyja kívánságára — jogi tanulmányokat folytatott. Már elhatározássá érlelődött azonban benne, hogy a festészetet választja élethivatásául. Bécsi diákévei alatt Waldmüller tanítványaként aratja az első sikereket: Mentőcsónak című festménye egycsapásönarckép 1856-ból (Novotta Ferenc reprodukciói) Illusztráció Az ember tragédiájához ra ismertté tette a nevét E korai remekművét, mint későbbi kiemelkedő alkotásait is, drámai feszültség jellemzi, amelyet elsősorban az alakok portré finomságú ábrázolásával, az egyes figurák jellem- és érzelemvilágának nagyszerű érzékeltetésével ér el. 1847-ben került Jelena Pavlovna orosz nagyhercegnő rajztanáraként Szentpétervárra. 1859-től a „Császár őfelsége festőművésze”. Bár e tisztség szép jövedelemmel járt, tehetsége és ideje nagy részét hozzá méltatlan munkákra kellett fecsérelnie. Élete során — az orosz cár f es tejeként is — számos művében tett hitet a társadalmi haladás, a szabadság eszméje mellett. 1849-ben megfestette az első magyar miniszterelnök, Batthyány Lajos arcképét Tizennégy évi szolgálat után hagyta ott a cári udvart. 1874-ben telepedett le Párizsban. Az itt töltött öt év alatt harcos patriotizmusáról és kiváló szervezőkészségéről tett tanúbizonyságot, mint a Párizsi Kölcsönösen Segélyző Magyar Egylet elnöke. Párizsban készítette el élete egyik fóművét, a Démon fegyvereit, amelyben a háborúzó földi hatalmasságok bűneire mutat rá meggyőző erővel. Számos képét ihlette politikai aktualitás. Ezek a képek nemcsak boldogulását akadályozták, hanem ez volt egyik oka annak is, hogy a Párizsi Kölcsönösen Segélyző Magyar Egylet itthonról alig kapott hivatalos támogatást. Kiállításait, amelyet hazájában rendeztek, többnyire hallgatással „tüntette ki” a kritika. Barátai hiába próbáltak megfelelő állást szerezni számára, hogy hazájában alkothasson. Zichy egyik itthon sok vihart kavart műve: A király és a hóhér. Egy Petőfi-kötet illusztrációjaként vált ismertté Párizsból rövid időre hazatér családja körébe, majd egy kaukázusi út után — most már véglegesen — Szentpétervárott telepszik le. Élete utolsó huszonhárom évében újra a cár udvari festője. Ekkor készítette el ma talán legismertebb művét: az illusztráció-sorozatot Az ember tragédiájához. Illusztrációkat rajzolt Arany és Petőfi műveihez is. Élete utolsó tíz esztendejében mintha a hivatalos körök feledtetni próbálnák az agg mesterrel mellőzését. Wlassics Gyula kultuszminiszter a Nemzeti Múzeum részére megvásárolja Zichy 75. születésnapjára rendezett jubileumi tárlat tíz darabját. Ám éppen legjelesebb művei — haladó mondanivalójuk miatt — raktári tárolásra ítéltettek. Zichy Mihály 79 éves korában hunyt el, Pétervárott. Élete tragédiája, hogy hazájától nem kaphatott biztos kenyeret, és művészetének itthoni visszhangjára leginkább a rebellis festőnek kijáró mellőzés volt a jellemző. Festményei, grafikái — legjavuk a Magyar Nemzeti Galériában — ma is magukkal ragadják a szemlélőt. Ma is csodáljuk brilliáns rajztechnikáját, haladó eszmékért is bátran kiálló ábrázolóművészetének kifejező erejét. B. I. NAGY IMRE KIÁLLÍTÁSA * FLAMINGÓK NEW BUDÁN V. A következő madár, aki átszelte a prétit, s bukórepülésben New Budán landolt (a flamingónak keskeny, erősen hátranyilazott szárnya van, régen repülő seprűnyélnek nevezték, ma inkább deltaszámyúnak mondanánk) — Rombauer Tivadar volt. „Néhány nap előtt öt magyar érkezett ismét angol honból — írta haza még 50 februárjában New Yorkból Újházi Klári. Az egyiket jól ismeritek: Rombauer! Sokat volt Nyustyán Fáyéknál. Családja még honunkban van, de kívánja, hogy kövessék mielébb ...” Rombauer Tivadar New Buda-i lakosként jelenik meg e történet lapjain, de történelmünk úgy ismeri, mint az ország első, neves kohámémökét, az ózdi vasgyár alapítóját, a szabadságharc lőszerellátásának főnökét, az Országos Fegyvergyárak igazgatóját. A legégetőbb pillanatokban a pesti De Valero laktanyában fegyvergyárat rendezett be és villámgyorsan 30 ezer ócska puskából alakított harcrakész forradalmi fegyvert! Fegyvergyártó gépeket szerzett csempészúton, lőpormalmokat állított fel ott, ahol éppen szabad föld volt. Juhos Lajos őrnaggyal és Karafiáth nevű pesti menekülttársával előbb Kaliforniában próbált szerencsét, de a flamingók a Thamson-river felé húztak és repült utánuk ő is. 1855. november 12-én temették el Davenportban, 52 esztendős korában. Fiaiból mérnökök, újságírók lettek. Az 1851-es esztendő jövevényei között találjuk Kükümezei Mihály volt sárospataki főbírót, de ő hamar odébbállt; Holnholczer Hugó tüzértisztet, ki valamelyest meszszebb foglalt magának földet; nem sokkal utóbb pedig, szeptemberben megérkezett Varga Ferenc, akinek mindaz sikerült,, amire annyi sorstársa hasztalan törekedett. így mutatja be őt Újházi Klári: „Varga Torontóinak volt alispánja, jó szellemű magyar ember, ki pennával sokat, de kapával soha nem dolgozott, sőt, nem is dolgozhatott. De akar és a dolog megyen hálásan is. Neje egy igen miveit, szelíd természetű, példás háziéletű, határozott jellemű, fiatal, csinos nő, ki minden testi gyöngesége mellett is, erősen lát hozzá mindenhez .. Nos, ez a valóban jó szellemű magyar ember, a haláláig republikánus demokrata, a szegedi forradalmi törvényszék elnöke volt, s amíg lehetett, amíg volt mit, védte a forradalmi rendet. Világosnál orosz fogságba esett, de álruhában megszökött, elvergődött Hamburgba, ahonnan Anglián át Amerikába, s ott is tüstént, New Budának tartott. Húsz esztendőn át lakott ott, s amikor 1871-ben a közeli Leonville-be költözött, farmját Új Aradnak nevezte el. Majdnem fél századot töltött emigrációban, s haza csak látogatóba tért a Millenniumkor, hogy egy kis zsák földet vigyen a feje alá a sírba. 1902-ben halt meg, tekintélyes és gazdag, számos helyi és társadalmi funkciót viselő amerikai polgárként. Alighanem sikeres életpályájának köszönhető, hogy róla írtak legtöbbet az amerikai magyar emigráció krónikásai. Mi elsősorban múltjáért emlékezünk reá, de kétségtelen ellenpéldaként is: akiben megvolt a szívós kitartás mellé a találékony alkalmazkodási képesség is, az — ha a balszerencse elkerülte —, meg-, sőt felkapaszkodhatott e merőben másként rangsoroló társadalom létrafokain ... „All az egész kis társaság hét személyből: Varga és neje, Majthényi és fia és Drahos, valamint Madarász László és fia, Vilmos... Míg Majthényi az egyetlen praktikus közöttük, házukat építette, múlt ősszel, maga a sátoruk alatt tanyázván, Drahossal együtt, addig Varga, ki akkor hideglelős volt, és neje nálunk laktak több hetekig... Majthényi igen szilárd jellemű jó ember, kit mindnyájan igen szeretünk: különben nagy praktikus, ki ifjúsága óta igen szenvedélyes lévén, nagy kedvvel és szakértéssel dolgozik. Drahos jómódú, azaz módos, mert szegény, s oly treuherzig — mondanám németben.. Újházi Klári portréi alighanem ezúttal is találóak. Csupán annyit tegyünk hozzá, hogy Majthényi József bárónak született, de rangját elhagyta, s a szabadságharc alatt Somogybán volt főispán. Emigrált és felesége, fiával utána utazott. Ostendében találkoztak, ahonnan a férfi és a fiú tengerre szálltak azzal, hogy amint telepedtek és berendezkedtek, az asszony is követi. Fennmaradtak Majthényi hosszú és megható levelei, amelyekből kiderül, hogyan fordult ez a remény mind keserűbb csalódásba. A gazdálkodáshoz tőke kellett, Majthényiné azonban, ígérete ellenére sem küldött elegendőt és saját utazását is egyre halogatta. Majthényi végül, pénz nélkül nem bírván folytatni a gazdálkodást, birtokát feladta és családja nyomására, visszatért Európába, majd Magyarországra. Évtizedekkel később, a Budapesti Magyar Újság közölte Varga Ferenc nyílt levelét Majthényihez, akiről egy parlamenti szavazás névsorában azt olvasta, hogy újra használja bárói ómét, noha arról ünnepélyesen, írásban lemondott. Ez a flamingó tehát kibukott a sorból, de indokai, igazi szorongattatásai ismerete nélkül, ne ítéljük el, legfeljebb sajnáljuk. Bogáti Péter (folytatjuk) A Magyar Nemzeti Galériában február 13-án nyitották meg Nagy Imre romániai magyar festő kiállítását. A látogatók a 83 éves mester hatévt "edes művészi pályafutásának eredményével ismerkedhetnek meg: legjobb grafikai és festészeti alkotásait (fametszeteit, akvarelljeit, temperáit és olajképeit) láthatják. A mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt tiszteletreméltó életmű legfőbb tartalmi értéke az érzelmi telítettségű valóságábrázolás. A művész közvetlen környezetét ábrázoló művekben megtaláljuk a humort is. Nagy Imre az első világháború után többször egyéni tárlatokat rendezett Erdélyben és számos csoportos kiállításon szerepelt Budapesten, Zürichben, Firenzében, Londonban, Moszkvában, Párizsban. Önarckép
