Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-10-23 / 22. szám
A Rákóczi-szobor megkoszorúzásán Stelkovies J. Albert mondott beszédet. Balról: Charles Elemér és Balia P. János Látogatás a székesfehérvári IKARUS-gyárban Egy pohár bor és nótaszó mellett pSSjgv* J 4 j íTÍÍSj «fefar&J A WILLIAM PENN EGYESÜLET ORSZÁGJÁRÁSA Túristvándi: a Magyar Népköztársaság helységnévtára szerint 100 hektáron fekszik Szabolcs-Szatmár megyében, s az 1970-es népszámláláskor 928 lakosa és 225 lakóháza volt. A modern útikönyvből már többet megtudunk: a festőién elhelyezett múlt századi vízimalmot műemlékké nyilvánították és 1964-ben helyreállították. A kőkeretes kapuzatú, mérműves ablakú, gótikus református templom a XV. században épült. Pittsburghban sohasem jártam, de tudom, hogy a Monongahela és az Allegheny folyók egybeömlésénél épült fel, s ahol a két folyó hegyesszögben találkozik, ott van a Golden Triangle, a képekről ismert, csodás szépségű Arany háromszög, a város központja. A riporteri fantázia Túristvándihoz és Pittsburghhoz máris hozzákapcsolja Budapestet, hogy megrajzolhassa a maga láthatatlan „arany háromszögét”: Charles Elemér életét. Pittsburghból látogatott haza, Budapestre, a William Penn Egyesület központi elnöke a 180 tagú csoport élén, s ülünk a fehér asztal mellett: Túristvándi - ról beszélgetünk. Miféle rejtett zsilipeket húzott fel ez az egyetlen szó: Túristvándi?! Alig két évtized eltéréssel ugyanabban a folyócskában úszkáltunk (milyen keskenyre zsugorodott a Túr ott a papiak mögött!), ugyanazon az utcán sétáltunk, ugyanazon kapuk előtt üldögéltünk esténként, és énekeltünk vagy hallgattuk az érces falusi tenorokat és csengő szopránokat. És a környék, hazánk irodalmának nagyjaival oly áldott vidék: a szomszédos Szatmárcseke, Kölcsey Ferenc síremléke, Tiszacsécse: Móricz Zsigmond zsúptetős szülőháza, Kisar: ahol Petőfi idején a kis Túr úgy sietett a Tiszába, „mint a gyermek anyja kebelére” (a mederszabályozás azóta odébb terelte a folyót), és ismét csak Túristvándi: az emléktáblával jelölt sarokház a főtéren, az iskola mellett, a Kölese felé kanyarodó utat vigyázva, a ház, ahol Móricz Zsigmond évekig élt, s ahol a kovácsműhelyben nagyapám dolgozott. Ülünk a fehér asztal mellett, s elmerengve figyeljük az itthonról elszármazott és a már Amerikában született magyarok éneklő, táncoló vidámságát. Ülünk az „arany háromszög” egyik szögletében és a szülőföld boldog azonosításának a habzsolásával mondjuk a neveket, a rég elporladtakét, az élőkét... Tolnai tanító úr, az öreg Neviczky Bálint, Zilahiék, Királyék, Nyíriék, Treszkáék és a többiek. A múltat idézzük, de a jelenről beszélünk. Kende báró hajdani uradalma ködlik fel emlékezetünkben de már a falu sokasodó, épülő házait sz iláljúk. A lassan ballagó ökrös szekérről eszélünk, amelyet most feltétlenül le kellett fotografálni, hogy a csak farmot látott pittsburghiak, akik még nem jártak idehaza, hadd lássák ezt a „néprajzi érdekességet”. Am a néprajzi érdekesség személyes élmény: a véletlen tréfás, mégis érzelmes találkozást „rendezett”, akár egy film jelenetet. S az ifjúkori lángolások emlékében is egyenlőek lettünk: Túr-parti álmodozásaim kamaszkori pajtását Charles Elemér is ismeri. Az évtizedek messzesége tovaröppen: Pittsburghból fogom megkapni majd Ibolyka mostani címét. Magánügyek? Csak mi ketten idézzük gyerekkorunk felhőtlen és felhős éveit? Csak mi ketten emlegetjük Túristvándit? Csak egyetlen faluról beszélünk? Csak szerencsés véletlen ez az egész találkozás? Ülünk a fehér asztal mellett és a véletlenek törvényszerűségén elmélkedünk. Az „arany háromszög” egyre nyugodtabb egyensúlyán, a szülőföld, befogadó ország és a hazalátogatás pompás hármasságán. Az emlék és a jelen békés egymásba simulásán. A „magánügyek” és a világ békéjének feltárulkozó összefüggésein. 20 000 KILOMÉTER ÉS EGY MEGÄLLÖ Balia P. János a William Penn Egyesület országos alelnöke. Fiatalos, nyugtalan, mozgékony ember. Ügy tetszik soha nem alszik, ö Magyarországon született... — ... de nem ismertem az apámat. 12 éves koromig csak hallottam felőle. Azután apám összegyűjtött annyi pénzt, hogy maga után vitesse családját is. New Kensingtonban várt ránk. Édesanyám rettenetesen izgatott volt. Rendben végigutaztunk a kontinensen, az óceánon — de az autóbuszról izgalmunkban egy megállóval előbb szálltunk le. Kabátunkon apánk neve és címe — és semmit nem értve álldogáltunk egy idegen állomáson. Egy angol boltos segített rajtunk. Bizalmatlanságunkat legyőzve, szinte erőszakkal vitt el apánk házához. Édesapám nem volt otthon — még a pályaudvaron várt. Valaki elszaladt érte. Végre megjött, futott felénk, és Edekor szegény anyám sírva mondta: látod, ott jön az apád. — ötvennégy év után most mentem viszsza először Tiszapolgárra. Azt hittem, már nincs rokonunk, mert a levelezés megszakadt. A paphoz mentünk, s a templomban levő idős asszonyok segítségével találtunk el újra rokonainkhoz. Legnagyobb csodálkozásomra — megismertek. A nevemet mondták — s elővették a fényképet, amelyet még anyám küldött. Olyan vendégséget csaptak, hogy egy király is megirigyelhetné. Elmentünk a házhoz, ahol gyermekkoromat töltöttem. A ház már másé, fel is újították, de az udvaron álló két birsalmafa közül az egyik még megvolt, ötvennégy éve izgatott, mi van a birsalmafákkal — és az egyik megvárt. A FŐTITKÁR GIMNÁZIUMA A főtitkár gimnáziuma Magyarországon van. Az osztálytársak zöme szintén itthon él. A főtitkár született amerikai. Hogyan lehetséges ez? — Amerikában születtem, igaz — meséli Stelkovics J. Albert, a William Penn Egyesület főtitkára —, de édesapám ragaszkodott ahhoz, hogy tökéletesen megtanuljak magyarul. Ezért Magyarországra íratott be a gimnáziumba. Édesapját sokan ismerték. Akárcsak apósát, aki 37 esztendőn keresztül volt a Rákóczi Betegsegélyző fiókvezetője. Az öreg Vasas József még 72 éves korában is egyesületet szervezett a floridai nyugdíjas magyarokból. Stelkovics Albert a Rákóczi egyesület egyik igazgatója lett, és amikor negyedszázados igazgatói jubileumát ünnepelte, magyarul beszélt a díszvacsorán. Most a William Penn főtitkára. — Sikerült ellátogatnom 43 esztendős érettségi találkozónkra — meséli. — öreg osztályfőnökömet is felkerestem. Ha viszszautazom az Egyesült Államokba, rengeteg munka vár rám. Rám maradt édesapám és apósam dokumentumanyaga, ezt kibővítem a magaméval — ez együtt az amerikai magyarok történelmének jelentős darabja. Szeretném magnóra mondani az egészet. És szeretnék részt venni — itthon — a 45 éves érettségi találkozón is. NYESTE TISZTELENDŐ ÜR — Még soha nem jártam Magyarországon. Nem titok, hogy elsősorban az érdekelt, milyen a hitélet az óhazában. Nagyon sokan rémisztgettek az út előtt, hogy zárt, kiürült templomokat fogok találni. S a valóság —, mint például Pannonhalmán... A szépnevű évezredes apátságban ugyanis az a rendkívüli eset történt, hogy mire a Penn-csoport odaérkezett, a délelőtti, István-napi nagymisén, már százak és százak zsúfolódtak be a székesegyházba, és tánsai-4
