Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-03-13 / 6. szám
Munkács vára Szolnok vára Rákóczi megvetette a resteket, a munkájukat fél szívvel végzőket, a tehetetlenül téblábolókat. De nagy becsülete volt Rákóczi táborában mindenkinek, aki értette a dolgát, akár a szekercét, akár a fegyvert, akár a tollat forgatta. Hogy a tokaji vár védőit csak ijesztgette, de meg nem ijesztette eddig Bercsényii az ostrommal, azt Rákóczi egyetlen szempillantással felmérte mindjárt, amint október elején a vár alá érkezett. Meg- ~ rökönyödése még évek múltán is elevenen élt benne, így írja meg emlékirataiban: „Az állítólagos ostrom elrendezését csodálatra méltónak találtam. A hegytetőn elsáncolt ütegben felállított kis mezei ágyúk semmiképpen nem árthattak az erődnek. A várbelieknek a vár mellett volt még egy félhold alakú sáncuk, melyet harminc katona őrzött, s ahonnan ha kitörtek, úgy hajtották el a tapasztalatlan és majdnem fegyvertelen csapatokat, mint a juhokat.” Tokaj vára, Északkelet-Magyarország kulcsa egy hosszú sziget végén emelkedett; a Tisza s a beléje ömlő Bodrog két ága fogta közre. Könnyen védhető, erős, jól felszerelt vár. Rákóczi kérte megadásra, a parancsnok, Wi Idenheim alezredes kiüzent: nem adja. — Akkor bevesszük vérrel! — volt a válasz, s a várőrség csodálkozhatott, hogy mire képesek az addig tétlenül heverő, pipázgató kurucok. Hajnalban már zengett az erdő, szálfákat vágtak, cipelték, vonszolták napestig a törzseket, rönköket. Csattogott a szekerce, hajszolták a lovakat a kővel rakott szekerekkel. Két nap alatt megnyergelték a Tiszát meg a Bodrogot is: Rákóczi hidakat veretett. Eltűntek az ágyúk a hegytetőről, s másnap ott ásítottak szemközt a várral, egészen közelről; Wildenheim sürgősen beparancsolta a külső sáncból embereit. Vérbeli katona volt. elismeréssel nézte, mint -vonták szorosra körülöttük az ostromgyűrűt. Meg kárörömmel is. Hiszen jól -tudta, ilyen kis ágyúkkal ezeknek a falaknak semmit sem árthatnak. Rohamhoz pedig ki kellene vágni a fél erdőt, kompokat, szályákat építeni, hogy hozzáférjenek a falakhoz, hacsak a gyalogosok át nem repülnek a vízen. Valahonnan halászcsónakot kerítettek az ostromlók. -Elég erős, elbír három talpast meg Rákóczit. Maga a fejedelem akarja megmérni a folyók mélységét, kitapasztalni a sodrást. Nézik a falakról, mit művelnek, aztán fröccsen, csattan a víz a csónak körül: odapuskáznak. — Sétál még hajdú a Tisza hátán, csak jöjjön meg az igazi fagy! — vigasztalták Rákóczit. Az új esztendő, 1704 első holdváltozásával egyszeriben megforrósodott a reménység: beálltak a vizek, ágpattogtató, szikrázó hideg lett. Megkékült a -kürtösök keze, kongott a folyók páncélja a rohamra futó talpasok csizmája meg bocskora alatt. Ügy mentek a várra, mint a mérges darazsak. S ebből lett a baj: nem sikerült a roham. Csak színlelniük kellett volna három oldalon a támadást. De Esze Tamás katonái nem tudtak színlelni. Rákóczi úgy tervezte, hogy megosztja színlelt támadással a várvédők erejét, s a szárazföld felől betör. Minden roham oszlop élére maga állított tiszteket meg kalauzokat. De ki bír a -kuruccal, ha közelében érzi a németet? Nem volt elég ostromlétrájuk, mégis átjutottak az első falon. Csakhogy itt szinte céltáblái lettek a bástyák puskásainak. Megtört a roham lendülete. Visszaverték az elölről támadókat. Dühösen, puskaporosán hagyták ott a falakat. Sokan kaptak nagy sebeket. Ám mindenki készült új rohamra. Wildenhei-mnek azonban elege volt belőle, január 9-én megadta a várat, pedig Rákóczi keményen szabta meg a feltételeket. Soha ennyit nem szenvedtek Esze Tamásék, mint itt Tokaj alatt. Meleg nyárban indultak a hegyek közül, s azóta nem kaptak rendes katonaruhát. Csak némi posztót, köpönyeget, de azt se mindnyájan. Sátraik még a szelet se fogták fel. Voltak, akik nem bírták tovább, hazamentek. Esze Tamás és a derekabbak kitartottak. Rákóczi velük együtt tűrt, didergett, fútta a körmét a hóháton a szellős sátor alatt. Tokaj bevétele után Rákóczi hazabocsátotta Esze Tamást és ezredét jól megérdemelt pihenőre. Már nem jobbágy megy haza Tarpára. Kezében a felszabadító levél. Igaz -hűségéért, a magyar nemzet szabadságának helyreállításában való munkálkodásáért, a hadak gyűjtéséért adott itt a tokaji táborban Esze Tamásnak és családjának örökös szabadságot földesura, II. Rákóczi Ferenc: „...hogy dicséretes jó magaviselésének szép emléke mindenkor fennmaradjon, és édes nemzetünk előtt nyilvánvalóvá tétetödjék.” Hatalmas -föld lett a kuruc Magyarország. Eligazgatni jó rendre kell vezetni minden dolgát. Uj, erős országot kell építeni a régi gyenge és rendetlen Magyarország helyett. Rákóczi eltörölt, kisöpört mindent, ami Lipót császárt szolgálta. tói, újra és újra felbukkant negyvennyolc márciusa. A hazaszeret fellángolása. S a hazaszeretetből ismét a hazafiság ... Hogyan lehet ma valaki igazi hazafi? Kórházalapítással? Harclnezőn? A mindennapi munkában? Elegendő-e, ha csak vitatkozunk róla? S ha nem, hogyan cselekedhetünk, többet — annyit, hogy méltóvá váljunk a negyvennyolcasokhoz? A kis teremben a zaj már megközelítette az előző esti lemezprogram erősségét. Húsz-huszonöt lány elragadtatva kissé saját lendületétől és fiatalságától, talán most érzett meg valamit abból, amit úgy hívnak: felelősség. A kimondott szóért. A megfogalmazott gondolatért. Apró veszekedésekben és „világmegváltó” vitákban csípősre edződött nyelvük mintha mégis megtorpant volna: a történelem sorskérdései óhatatlanul megköveteltek egy kis áhítatot. Tiszteletből, hagyományból, felelősségből gyúrt áhítatot. — Azt hiszem, nem lehet minden korra és minden időre érvényes receptet adni a hazafisághoz — mondta egyikük. — Egy-két dolgot tudhatunk csak bizonyosan; a többit a körülmények határozzák meg. — De mi az az egy-két dolog? — Hát arról beszélünk. Például az, hogy nem elég csak beszélni a hazaszeretetről. Az csak akkor derül ki, ha az ember csinál is valamit. Hazaszeretet csak tettekben van. — De van más is. Például biztos, hogy nem lehet valaki jó hazafi, ha csak a saját érdekeit nézi. Biztos, hogy csak úgy lehet valóban szeretni a hazát, ha az ember a saját gondjait, saját céljait alárendeli a közösség, a nemzet érdekeinek. Nem gondoljátok? Kis csönd. Ebbe a csöndbe berregett bele az iskolacsengő. A kitóduló, frizurát rendezgető, randevúra, tanulni, ebédelni siető lányok között mindúntalan fel-felbukkantak az előző beszélgetés foszlányai. A gondolatok tovább motoszkáltak a fejekben. Haza ... Hazafiság ... S talán csak néhányan gondoltak arra, hogy amikor nyaranta az ifjúsági építőtáborokban végeznek önkéntes munkát; amikor társadalmi munkában segítenek új lakások, lakótelepek építésében; amikor, az ifjúsági szervezetben vagy iskolai csoportokban, kisdiákoknak mutatják meg a betegek, sérültek ellátásának fortélyait; egyszóval, amikor gondolkodás nélkül mennek, ahol szükség van rájuk — akkor, szavak és évfordulók helyett, a mindennapokban tesznek vizsgát hazaszeretetből, hazafiságból. Tettekkel. Pedig még egyikük sincs tizennyolc éves. Sós Péter János Lévát Ocskay vette be A tokaji vár Karáth József—Novotta Ferenc reprodukciói Nekilátott, hogy megteremtse Magyarország nemzeti államát. Hivatalnokok kellettek, kicsik és nagyok, sokfélék, s a hivatalokba új, értelmes tisztségviselők. Most dől el, hogy mit remélhet a hűségesen harcoló jobbágykatona. Attól is függ, -hogy milyen lesz az új kuruc állam. Rákóczi a megyék középbirtokos nemeseinek segítségével akarta létrehozni. A nemesek, főurak tisztelték is, félték is Rákóczit. Valójában nem értették. Nagyon kevesen voltak, akik követni tudták merész terveit. Legtöbbet az a fiatal nemes értett -meg belőle, aki a nógrádi nemesek küldöttségét vezette. Remekbe szerkesztett beszédet vágott ki. Rákóczi elismeréssel hallgatta. Egyidős lehetett vele, vagy fiatalabb. Műveltsége meglepő. Tudott latinul, németül, szlovákul, értett franciául, ismerte a történelmet, jártas volt a teológiában, és kisujjában volt a jogtudomány. Tudós ember. Nógrád megye nótáriusa: Ráday Fái. Vőlegény éppen. „Ha szükség van rám — mondta —, maradok.” Szekretáriusa, bizalmas titkára, diplomatája lett Rákóczinak. IDŐRENDI 1*83. IX. Magyarországot a török uralom alól felszabadító háború kezdete 1686. m. IS—1688. I. 17. Zrinyi Ilona védi Munkács várát 1688. III. Zrínyi Honától Bécsben elszakítják fiát II. Rákóczi Ferencet (szül. 1676. március 27.) 1688—1693. n. Rákóczi Ferenc tanulóideje: neuhausi jezsuita kollégium, prágai egyelem, olasz-nrezáfri iitnTáti 1697. V. 3®. Felkelés a Hegyalján, az újhelyi vásár Első feladatát a miskolci táborban 1794 elején kiválóan oldotta meg. ö öntötte formába, fogalmazta meg Rákóczi kiáltványát a világ népeihez. __ „Recrudescunt.. . vulnera... Megújulnak a dicső magyar nemzetnek régi sebei ...” — így kezdődik a kiáltvány. Végső veszedelmében fogott fegyvert a magyar nemzet. Sokan a király elleni hűtlenséget látnak benne, semmi többet. Most ismerje meg a világ, hogyan bánt a király a magyarokkal. Ítéljék meg belőle Európa országai, cselekedhetett-e másként a magyar nemzet. A kiáltvány hamarosan eljutott a -bécsi angol követhez, a lengyel udvarhoz és Franciaországba. Rákóczinak eddig csupán XIV. Lajos királlyal volt kapcsolata; most meg akart egyezni minden olyan országgal, amely ellenséges viszonyban állt Béccsel. Ráday Pál megkapta utasításait, és indult hoszszú útra, követségbe a svéd és a lengyel királyhoz. (Részlet a Két pogány közt című kötetből. Képes Történelem) R. Várkonyi Ágnes TÁBLÁZAT 1697. VII. 1. Tokaj és Sárospatak várát beveszik a felkelők. 1697. VII. 17—23. Vaudemont császári tábornok ostrom alá fogja és beveszi a tokaji és a sárospataki várat 1699. I. 26. A karlócai béke, a törököt Magyarországról kiűző háború vége 1699. EL X Lipót császár rendelete a magyar végvári katonák elbocsátásáról s a várak felrobbantásáról 5
