Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-03-13 / 6. szám
A történelem és a jelen kapcsolata láthatatlanul vagy láthatóan mindig jelen van életünkben. Ám a hétköznapok sorából mindig kiemelkednek a történelmi dátumok. Március 15. nemzeti ünnepe is ilyen jeles nap. Az 1848—i9-es szabadságharc Amerikában is jól ismert vezetőjét, Kossuth Lajost különösen nagy tisztelet övezi. Erről a tiszteletről és szerétéiről tett tanúbizonyságot egy Amerikában élő honfitársunk, aki elsárgult újságlapokat és egy fényképet küldött el szerkesztőségünknek. Ennek az anyagnak az alapján állítottuk össze cikkünket. A Kossuth-szobor Clevclandban Warner Thomas felv. Hetvenöt évvel ezelőtt, 1901 júliusában az akkor még működő clevelandi Honvéd Veterán Club gyűlése elhatározta, hogy felhívja a clevelandi magyar egyleteket: közösen ünnepeljék meg Kossuth Lajos születésének századik és amerikai útjának ötvenedik évfordulóját, s az American House Hotel falán helyezzenek el emléktáblát. Ebben a szállodában lakott annak idején Kossuth. Az október 6-i ünnepélyen felszólalt egy Soldzer nevű ügyvéd, s azt javasolta, emeljenek inkább szobrot Kossuth tiszteletére. Az első száz dollárt le is tette az asztalra. A költségek előteremtésére októben 6-án és március 15-én ünnepséget rendeztek. Megalakult a szoborbizottság, amely Tóth András debreceni szobrász Szalontán felállított Kossuth szobrát találta a legalkalmasabbnak Cleveland számára. Megindult a munka, s csakhamar az engedélyt is megkapták, hogy a Public Square-en felállítsák a 'szobrot. Az 1902 júniusi közgyűlésen bejelentették, hogy a szobor elkészült. A Holland-Amerikai hajótársaság felajánlotta: Rotterdamból New Yorkba ingyen szállítja el a szobrot. A talapzat elkészítését Cartelli kőfaragó mesterre bízták. Egy washingtoni távirat arról tudósított, hogy a szobor vámmentes behozatalát engedélyezték. Különböző megfontolások miatt a Kossuth-szobrot végül is nem a szűk Public Square-en állították fel, ahonnan egy későbbi városrendezés során amúgyis el kellett volna vinni, hanem a University Circle-en. A városi tanács engedélyéből idézünk: .az Egyesült Magyar Egyleteknek engedély adassék és ezennel megadatik, hogy Kossuth Lajosnak szobrot állítsanak. A mondott szobor a leleplezés után Cleveland város tulajdonává válik .. És Kossuth Lajos másodszor is megérkezett Glevelandbe: szeptember 28-án óriási menet indult meg a szobor felé. A hat-nyolc mérföld hosszú menetoszlopot a házak ablakaiból az amerikaiak éljenezve, kendőt lobogtatva üdvözölték. A leleplezés után ünnepi beszédek hangzottak el, s a szobrot, mint az amerikai magyarság ajándékát, átadták a város polgármesterének, aki megköszönte az ajándékot és ígéretet tett, hogy mind ő, mind hivatali utódai hű őrei lesznek Kossuth Lajos szobrának. A szobor felállítása is bizonyította, hogy Amerika magyarsága a szép hagyományok ápolására és nemes célok megvalósítására össze tud fogni és egyetért a magyarság megőrzésében. A szobor mint nagy eszmék és hazafias érzületek megtestesítője önálló életre kelt: egy év sem telt el és az amerikai magyarság újabb nagyszerű tettre készült. 1903. február 22-én, George Washington születésének évfordulóján a Szabadság című amerikai magyar lap felhívással fordult olvasóihoz, hogy emeljenek szobrot Washingtonnak Budapesten. E példaszerű felhívás hangja és mondanivalója máig ható érvénnyel megfogalmazza az óhaza és újhaza közti kapcsolatoknak formáját és a tartalmát: „Itt az alkalom, Amerika magyarjai, hogy egy oly alkotással lépjünk a világ elé, mely nevünket a történelem lapjaira fogja jegyezni, s amely nemcsak testvért testvérhez fog kapcsolni, hanem két nemzetet fog egymással az őszinte barátság soha el nem múlható kötelékeivel összefűzni. Egy, az amerikai magyarok által Budapesten felállított Washington-szobor örök hirdetője lesz annak, hogy Amerika magyarjai ősi hagyományaikat az idegenben sem vetkőzték le, hogy szülőhazájuk és fogadott hazájuk iránt tartozó kötelességeiket fel tudják fogni.” Két évi gyűjtés után már kétezer dollárnál is nagyobb összeg állt a rendelkezésükre. 1905. február 4-én megalakult a Budapesti Washington Szobor Egyesület, amely május 1-én kelt levelében Budapest székesfővárostól engedélyt kért a szobor felállítására. Ebben a „kérvényben” is újra megfogalmazzák az Amerikában élő magyarok hűségét az óhazához és a befogadó országhoz: „A magyar ezeréves múltjához híven, nem tagadta meg magát új hazájában sem. mert amidőn Lincoln Ábrahám hívó szózata végighangzott az országon, az emigráns magyarok, mint egy ember állottak sorba, 1togy a legszentebb emberi jogok védelmében kötelességüket teljesítsék." Bezerédi Gyula, magyar szobrász készítette el a szobrot, amelyet 1906. szeptember 16-án lepleztek le ünnepélyes külsőségek közepette. A mintegy háromnegyed évszázaddal ezelőtt felállított két szobor máig ható érvénnyel hirdeti, hogy az óhaza szeretete, a származástudat ápolása, valamint az új haza tisztelete és jelenének öntudatos, felelős formálása mindig valami nagyszerűt alkot — az általános emberi haladást, a jövő céljait szolgálja. Ennek a gondolatnak a szép szimbóluma a két szobor, George Washingtoné — Budapesten és Kossuth Lajosé — Clevelandben. A. A. A Washington-szobor Budapesten Novotta Ferenc felv. Ültünk a kis diákklub szertelenül szétszórt székein, a sarokban a tegnap esti táncos összejövetel maradványai: üres kólás üvegek, odakint meg-megmutatta magát a gyenge, tavaszhozó Nap. Az iskolaköpenyek már lekerültek a lányokról. A negyedik bé osztály nebulói — kisokosok, nagylusták, mindig-vihogók és hirtelen-komolyra-fordulók — most, az érettségi előtt néhány hónappal, tizenhét-tizennyolc évük minden életbölcsességével és tapasztalatával, nagy sorskérdéseken tűnődtek. Kossuth Zsuzsáról beszéltünk. Arról az asszonyról, aki — évszázaddal ezelőtt — büszkén vallotta magát magyar hazafinak. Aki a negyvennyolcat úgy élte meg, hogy családi vagyonából, hirtelen összegyűjtött adományokból kórházat alapított a sebesült honvédeket ápolandó; aki megkóstolta az amerikai emig4 ráns-lét kenyerét; aki újkori időkre, szimbólummá nemesedett: névadója lett ennek az iskolának. Hazafi volt — nem vitás. De — és ezen robbant ki a disputa — mai utódai, a diákklub műbőr-székein lovagoló lányok, ápolónő, orvos-asszisztens, műtőspalánták vajon utódai, követői lesznek-e a hazafiságban? Méltóak lesznek-e életéhez is, nem csupán hivatásához? Sinai Ági, Antal Klára, Kassai Tünde, Mezöfi Ildikó, Horváth Joli és társaik: vajon patriótává válhatnak-e? Tizennyolc éves korban az embert még elhatározásai éltetik. Már tudják: lejárt annak a korszaka, hogy valaki, lelkesedésében vagy az események követelésére, kórházat alapítson. Már tisztában vannak vele: a magányos vállalkozások korát átvette a közös cselekvés célszerűbb és hatékonyabb racionalitása. Hol a helye a lelkes egyénnek ebben a korban? Es — o krónikás tolla számára lejegyezhetetlenül — záporozni kezdtek a kételkedő-továbbgondoló kérdések. És mindegyiknek a mélyén az igazi kérdés: vajon elég-e ha csupán teszszük, jól-rosszabbul, mindennapi kötelességünket? A vita szerteágazott. Szóbakerült Kossuth és Görgey; hazafiság és gyávaság; magyarság és magyarkodás. Előkerültek példaképpen a történelem nagy vi-Gábor Viktor fotói Érvek, ellenérvek A töprengés pillanatai
