Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-02-28 / 5. szám
/ Egy utazás naplója Nagy Miklóst, NSZK-ban élő honfitársunkat már bemutattuk olvasóinknak lapunk múlt évi huszonkettedik számában. Tavaly első díjas megoldója volt a Szülőföldünk rádióadás és a Magyarok Világszövetsége rejtvénypályázatának. Amikor szerkesztőségünkben járt, lelkesen beszélt helytörténeti kutatómunkájáról, amelyet szülőfalujában, a Hanság szélén levő Acsalag községben folytat. A rejtvénypályázaton nyert jutalomútjára emlékezik útinaplójában, amelyből most néhány részletet közlünk. München, Hauptbahnhof, végre kiszállhatunk a vonatból. Kicsit izgulok. Először repülök életemben. Felszállunk, nincs semmi baj, jól érzem magam. Egy órai repülés után: Ferihegy. Egy fiatalember és két kedves hölgy, a Magyarok Világszövetségétől és a Szülőföldünk szerkesztőségétől vár rám. ízlelem a magyar szavakat, néha el-elakad még a nyelvem. Fogadás a Magyarok Világszövetségében. Kellemesen elbeszélgetünk. Utána barangolás a városban. A forgalom nagy, az utcán sok a sétáló. Nézem a tündérien szép pesti lányokat. Felmegyek a Várba, benézek az Országos Levéltárba. Megkapom az engedélyt a kutatásra, ugyanis szülőfalum, Acsalag történetét szeretném megírni. Kirándulás Tokajba. Fél kilenckor elindulunk autóval. Nézem az elsuhanó tájat és az újjáépült falvakat. Mindenfelé építkezés, az emberek mint a hangyák sürögnekforognak. Fél három van, mire Tokaj feltűnik. Ebéd után benézünk a bormúzeumba és néhány borpincébe. * Másnap szabad vagyok, egész nap a levéltárban kutatok. Sok értékes dologra akadtam Acsalagra vonatkozóan. Este színház. * Belátogatunk a Kovács Margit kiállításra. Elragadtatással nézzük ezt a kerámiába öntött mesevilágot. Átmegyünk a Czóbel-kiállításra és a Ferenczy Múzeumba, ahol egyik barátunk a Pest megyei múzeumok igazgatója. Szentendrén már igazgató barátunk az idegenvezetőnk. Megmutatja ezt a kedves kis várost, elmondja a történetét. * A második kirándulás a Magyarok Világszövetsége szervezésében a Duna-kanyarba visz el. Szentendre, Visegrád. Esztergom, Visegrád határából csodálatos a kilátás, fényképezem a tájat, a romokat. Az esztergomi bazilika nagy hatással van rám. * Hevesi jóbarátom elvisz egyik nap a Hortobágyra. Először látom a híres magyar pusztát, nemzeti parkunkat. A pásztormúzeum csodálatos világot tár elénk. A pusztán nem látni a gulyát és a híres pusztai lovakat. Üresek a karámok. A tehenek és lovak már istállóban vannak. A puszta készülődik a télre. Innen már csak egy ugrás Nádudvar és Karcag. Fájó szívvel hagyom el a pusztát. Most érzem át igazán Petőfi verseit az Alföldről, most már értem, hogy miért szerette ezt a tájat mindennél jobban. Van itt valami melankólia, az egyszerűsége csodálatos és lenyűgöző. Az ember itt érzi magát igazán szabadnak. Itt, távol a nagyvárosok zajától. A pusztai emberek nem rohannak, mint a városiak; nyűgödtabbak, megelégedettebbek és boldogabbak. Hirtelen arra gondolok, hogy milyen jó lenne itt maradni, pásztorkodni és elfeledni a zajos világot. Irigylem a pusztai embereket, igazán irigylem. Milyen szép lehet itt a tél, amikor hó fedi az egész határt. Nem is szabad rá gondolnom. * Másnap visszamegyünk Pestre, útközben megállunk egy falusi vásáron, ahol subától hordóig mindenfélét lehet kapni. Élvezem a hangulatot. Gyermekkoromból de jól emlékszem még rá. Kislányomnak veszek egy fából faragott pillangót, amit ha tolnak, csattogtatja szárnyát Nem láttam ilyet se a nagyvilágban gyerekkorom óta. Kislányomnak ez lesz a legkedvesebb játéka. Münchenben a barátom már alig várja, hogy találkozzunk, kíváncsi élményeimre, hazájára, amit már 19 éve nem látott. Sok kérdésére alig tudok válaszolni. Szomorúan mondja: „Tudod, a haverjaim minden héten összejönnek egy budai vendéglőben, ahol borozgatnak és elbeszélgetnek.” Eszembe jut Tompa Mihály »Levél egy kibújdosott barátom után« című verse: „S te mit mívelsz? Mi sors kíséri életed? Megadta a remény, mivel kecsegtetett? Ha hallanád szavam, tudom, mit érzenél: Szívet cseréljen az, aki hazát cserél!” Budapest — madártávlatból MTI — Járai Rudolf felvétele 1905 Budapest 62 292. postafiók Harminc éve 1976. március 15-én lesz harminc éve, hogy Miskolcon a Szabad Magyarország című napilapban megjelent Világ Miklós verse. Erre az évfordulóra emlékezünk az akkori vers egyik rövid részletével: Tavasz, tavasz lesz. Pirkadó hajnalok Langyos leheletükkel (simogatnak És röppenő madárdalok Csillogó hajója száll. És fölötted meg-megáll. És vágtat és suhan És sikolt és zuhan, Mint sugárban fürdött [gyermekek Testén a vízcsepp megremeg. Kerámiakiállítás 1975. november 4-én nyílt meg Clevelandben Somogyi György kerámikusművész kiállítása. Somogyi Budapesten született 1933-ban, és itt végezte el a Képzőművészeti Főiskolát. 1966-ban a Lake Erie College-t látogatta, 1969-ben pedig az Edinboro State College-ban tanult. Jelenleg a Lakeland Community College professzora, kerámiaművészetet tanít. Somogyi György arcképe kiállításának meghívóján Nyrom Mária alkotása a bécsi kiállítás anyagából Kiállítás Bécsben önálló kiállítása nyílt Bécsben a Budapesten született Nyrom Máriának. A tárlaton a művésznő olajfestményeket, grafikákat és térplasztikákat állít ki. Nyrom Mária már Barcelonában, Isztambulban, Salzburgban mutatkozott be műveivel a közönség előtt. Karácsonyest Londonban Az Angliai Magyar Református Egyház elküldte hozzánk karácsonyi estjének műsorát. Az ünnepi esten tizenéves gyerekek szavaltak és énekeltek. Többek között Ady Endre, Dutka Ákos és Jókai Mór műveit adták elő. The Evening Tri Vd. M, No, 119 14 fAgg WalWod • nd fart C«IW~. O-for.« Tkunipy. Anfuft 14, K7> HUGS AMD KISSES FOR JUNIOR "B" SOCCER CLUB ON RETURN HOHE Hazaérkezés Wellandba a helyi sajtó tudósítása alapján Kanada i—magya r Tavaly már hírt adtunk Olvasóinknak arról, hogy a Welland Junior B labdarúgó-csapat Magyarországon járt és több mérkőzést játszott különféle magyar csapatokkal. A közelmúltban az egyik olvasónktól vaskos paksamétát kaptunk; a wellandi csapat magyarországi körútjáról szóló újságcikkeket. Hadd idézzünk néhány véleményt a nyilatkozatokból. Carmine Ciolfi kapust meglepte a magyar klubcsapatok erőnléte. A másik kapuvédő, Louis Ciolfi úgy vélekedett, hogy az út mindnyájuknak sok tekintetben tanulságos volt: „Alkalmunk nyílt rá, hogy lássuk, miként élnek emberek a világ másik részén — mondta. — Eletreszóló élmény volt, és én igazán nagyon jól éreztem magam.” Dave Walker nem egészen ezt várta az úttól, de mindenesetre „nagy élmény t>olt és soha nem felejti el". Chris Lasovich hamar megszokta az európai konyhát: „ízlettek az ételek — jelentette ki. — Különösen a gulyáslevest szerettem. Lasovich azt is megállapította, hogy a magyar csapatok azért győztek ellenük, mert jobb volt az erőnlétük: „Az biztos, hogy jobb a kondíciójuk, de a labdakezelésben úgy gondolom, mi is felvettük velük a versenyt. Rengeteget tanultunk. Felejthetetlen élmény marad.” Tony Koch, a csapat technikai vezetője elégedett a magyarországi túrával: „Nem csalódtam a játékban. A fiúk megállták a helyüket. Nagyon meg vagyok elégedve a szereplésükkel." ■Ügy véljük, hogy a wellandi csapat magyarországi látogatása tovább erősíti a kanadai—magyar sportbarátságot. Különösen jelentős és fontos ez most 1976-ban, a montreali olimpia évében, hiszen a sportkapcsolatok kialakulása és megerősödése hozzájárul a két nép barátságának a fejlesztéséhez is. RIEZ BÉLA 75 éves A budapesti Ferencvárosi Pincetárlat 1973 tavaszán egy külföldön élő magyar művész harmincöt művét mutatta be a fővárosi műértő közönségnek nagy sikerrel. A művész — Adalbert B. Riez — emigráns édesapjával 1923-ban került Párizsba és most Monte-Carlóban él és alkot. Az 1973-as kiállítása első magyarországi bemutatkozása volt. Maga készítette festékekkel tűzijátékra, görögtűzre emlékeztető képeket fest, amelyek méltán nyerték meg a nagyszámú budapesti műértő közönség tetszését is. Az elmúlt évi párizsi kiállítása alkalmából a Le Monde-ban úgy méltatta a kritikus, hogy „képei emlékeztetnek a tavaszra, a virágzásra, a ragyogó árnyalatok játéka pedig himnusz az örömhöz." Több nyugati országban és az Egyesült Államokban is volt kiállítása. A múlt év tavaszán Párizsban a Heléne Appel Galériában mutatta be újabb műveit nagy sikerrel. A Nemzetközi Nagydíjas Kortárs Művészek Kiállításán is minden alkalommal részt vesz Monte-Carlóban. Valamennyi katalógusban magyar művészként jegyezteti magát. Művészi munkája elismeréséül az elmúlt évben a Francia Akadémia ezüst oklevelével tüntették ki. Ez év őszén a Kulturális Kapcsolatok Intézete meghívására Riez Béla megrendezi második budapesti kiállítását. Köszöntjük a művészt 75. születésnapja alkalmából. Számos, sikerekben dús évet kívánunk még neki. Xantus Zoltán Adalbert Béla Riez átveszi a Francia Akadémia ezüst-oklevelét 13
