Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-11-20 / 24. szám
Az újonnan épült házak közül nem egynek cigány a tulajdonosa AZ EGYMILLIÓ FORINTBÓL? Rózsafa Nos, itt van például Varga Sándor. Életrajza: született 1920-ban, a négy polgári után elvégzi a kétéves téli mezőgazdasági iskolát, majd önállóan gazdálkodni kezd. Az elsők között használ Rózsafán műtrágyát, vásárol svájci import üszőt. A háború idején bevonul, katonaként elvégzi a számvivő iskolát. A felszabadulás után tovább szeretne tanulni, de nem veszik föl a mezőgazdasági technikumba. Az ok: apja kulák. 46 esztendős, amikor beiratkozik a szentlőrinci középfokú mezőgazdasági technikumba, ötvenéves, amikorra megszerzi a képesítést. Ma a szakosíott telep vezetője. — Évek óta csak első osztályú tejet szállítunk a Tejipari Vállalatnak: 900 ezer litert a telepi, 700 ezer litert a háztáji tehenek fejőséből — mondja büszkén. A saját és a közös sok tekintetben közeledik egymáshoz. Ügy például, hogy az egyéni tulajdonban, a háztájiban levő 700 szarvasmarha gondját részben a szövetkezet vette a vállára: a mesterséges megtermékenyítéstől az elletésen át a tej értékesítéséig. Nagy lépés, döntő lépés az, amit Varga Sándor és még jó néhányan megtettek. De mégsem minden. Mert ez a tulajdonosi érzés még nem terjed túl azon a szőkébb gazdasági egységen — Varga Sándor esetében a szakosított telepen —, amelyben a szövetkezeti tag dolgozik. A szakosított telep még „a telepem-telepünk”, de az út másik oldalán a gépjavító műhelyt emlegetve már nem csatlakoztatják az első személyes birtokos személyragot. És ez, természetesen, nemcsak nyelvtani kérdés. Ha egykor a csoportokon belül az uralkodó viszony az összeszokottság volt, akkor ma ez a viszony a csoportok között jellemző, a csoportokon belül pedig, ha nem is mindegyikben, a közös tulajdonosi szellem a tipikus. A szakosított szarvasmarhatelep két m űszakvezetőj e közül az egyik nő, ő felelős 36 tag munkájáért és 600 jószág ellátásáért. Elgondolom, hogy Lévai Irénkéről néhány éve még hogyan beszéltek volna azok, akik ma elfogadják az irányítását, becsülik technikusi szaktudását. A legkevesebb: „fehércseléd” s a legnagyobb hibájául, sőt bűnéül női voltán és fiatalságán kívül még azt rótták volna föl, hogy „füstös”, azaz cigány. A cigányok betelepülése a faluba: kétségtelen változás, és egy cigány disznópásztor lányának kitaníttatása — előbb a pécsváradi szakmunkásképzőben, majd a középfokú mezőgazdasági technikumban —, vezető állásba helyezése az emberi viszonyok gyökeres átalakulását jelzi. Az uradalmi tehéngondozó, a fejögulyás „beceneve” falun „büdös csírás” volt. Több-kevesebb joggal. Bizony, érezni lehetett azt, hogy a csírás nemcsak gondozza az állatokat, hanem mellettük is alszik. Az egykor lenézett állatgondozó ma irigyelt ember. Tavaly megközelítően 27 ezer forintot fizetett a termelőszövetkezet átlagban egy-egy tagnak, a férfi állattenyésztőkre jutó átlag pedig több mint 32 ezer forint volt. De nemcsak a magasabb jövedelem miatt emelkedett tekintélyük. Ma már egészen természetes, hogy az állatgondozó, mielőtt belép a telepre, a kapu melletti épületben leveti otthoni ruháját, lezuhanyozik, s munkaruhát ölt. S hazaindulás előtt szintén lezuhanyozza magát, átöltözik. — Olyan csinosan járnak ide az emberek — mondja Varga —, hogy munka után kocsijukba is ülhetnek, és egyenest elhajthatnak Pécsre, mehetnek a színházba. Ez már korszerű üzem, itt válogatott, javarészt szakképzett emberek dolgoznak, akárcsak a gépjavító műhelyben. De mi van a növénytermesztéssel és a növény termesztőkkel? A tagok közül még 127-nek nincs meg a nyolc általánosa. Még ennél is több azoknak a száma, akik nem szakmunkások. S többségük a növénytermesztésben dolgozik. A két termelési ágazatban dolgozók átlagjövedelme közt nagy a különbség, a növénytermesztők átlagjövedelme alatta marad a 10 ezer forintnak. Ez szorosan összefügg a termelés korszerűségével, illetve korszerűtlenségével, a termelési értékkel, e kettő pedig azzal, hogy kifizetődő-e az önképzés, a tanulás és nem utolsósorban azzal is, hogy fölhasználhatóak-e a tanult vagy tanulandó ismeretek. És még valami: azoknak, akiknek nincs meg a nyolc általánosuk, 85—90 százaléka 45—50 éven felüli. A gépjavító műhelyben azonban többségükben fiatalok dolgoznak, a szakosított telepre — Varga Sándor így mondja — elsősorban azokat a 30—38 éves fiatalabbakat válogatták össze, akik már előbb is szívesen foglalkoztak szarvasmarhával. Az idősebbek többsége tehát — akár hiányos iskolázottsága, akár szakképzetlensége, akár kora miatt — növénytermesztő lett vagy maradt. Tehát ahhoz, hogy a növénytermesztés is korszerűsödjék, képzett, dinamikus emberek kellenének, de ahhoz, hogy az emberek képezzék magukat, dinamikusabbá váljanak — a termelési ágazatnak is korszerűsödnie kell. Van azonban egy tényező, amelyről eddig nem volt szó: a vezetés. Hamarosan elnökváltozás lesz, Háttá József, aki igen-igen sokat tett a termelőszövetkezetért, de akinek szaktudása nem szélesedett együtt sem a gyorsan fejlődő mezőgazdasági technológiával, sem pedig a szövetkezet térbeli növekedésével, nemsokára nyugdíjba megy. Változás következik be más okból is. Megalakult, ülésezett, fölmérte a lehetőségeket és a feladatokat az az előkészítő bizottság, amely a rózsafai, a szentdénesi és a nagypeterdi téeszek egyesülésének útját egyengeti. * * Ez az út nem lesz sima. A szentdénesi szövetkezet ugyanis jobb, a nagypeterdi pedig jóval gyengébb, mint a rózsafai. Gondokra, súrlódásokra lehet tehát számítani, mint annak idején, a négy apró szövetkezet, a rózsafai, dencsházai, katádfai, bánfai egyesülésekor. Hogy megoldják-e, és hogyan oldják meg ezeket a gondokat — a kérdésre majd csak esztendők múlva lehet válaszolni. Garami László na-part sokak kedvelt üdülőhelye, ilyenkor nincs gondunk az értékesítéssel. Az ősszel termő gyümölcsöket pedig a gödi termelőszövetkezet helybeli árudája vásárolja fel. A község kertbarát klubjának nyolcszáz család a tagja. A tanácstól térítésmentesen használatba kapott telken maguk építették fel a klubházat, amelynek egyik helyiségét raktárnak használják. Itt tárolják a közösen vásárolt műtrágyát és a permetező szereket, valamint a bizományba átvett facsemetéket. Az egyik legszebb kert Száraz Istváné, aki az Autóvillamossági Gyár főosztályvezetőjeként ment nyugdíjba, ö viszont a község plébánosának, dr. Brusznyai Józsefnek a kertjét dicséri: — Az egyik legjobb gazda! Közülünk elsőként kezdte magról termeszteni a vöröshagymát. — Végigjárva a kerteket, úgy látom, leginkább idős emberek tagjai az itteni kertbarát klubnak ... — Sajnos, így igaz, de most a fiatalok kedvet kapnak a kertészkedéshez: a gödi tsz-től bérbe vettünk egy holdat fatelepítés céljára, s meghívtuk ide az iskolát, hogy biológia óra keretében itt tanulmányozhassák a növényélettan alaptörvényeit. * A Dunakeszin oly sokat emlegetett gödi termelőszövetkezet háztáji agronómusa, Antal György a gödi kertbarátoknak is választott elnöke. — Valamelyest kedvezőbb a gödiek helyzete, hiszen közelben a gazdaság, amely minden esetben a rendelkezésükre áll. A termelőszövetkezetnek, ha úgy tetszik, hát „jól is jön” a kertbarátok tevékenysége, hiszen nagyüzemben, nagyüzemi módon nem termeszthető mindenféle zöldség és gyümölcs. Igyekszünk a kertgazdákat olyan zöldségfélék és gyümölcsfajták termesztésére ösztökélni, amelyeket a nagygazdaság ráfizetés nélkül aligha tudna piacra vinni. Így azután mindenkinek csak hasznára válik a dolog ... Magam is így teszek, olyan bogyós gyümölcsöket is termesztek, amelyek csak elvétve kaphatók, mint például a fekete ribizli. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a közelmúltban foglalkozott az ország zöldség- és gyümölcsellátásával, úgy döntött: a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban fokozni kell a zöldségtermesztési kedvet, ugyanakkor azonban építenek és számítanak az országos kertbarát mozgalom önkéntes résztvevőire is. A terv azt tűzi célul, hogy évente két százalékkal kell növelni a házi kertekben is az alapvető zöldségfajták termesztését. A kertbarátok nekibuzdulását látba, ez az eredmény szinte bizonyosra vehető. Lintner Sándor Antal György: .„Négy nap szabadságot vettem ki. hogy rendbe tegyem a kertet’ Novotta Ferenc felvételei Száraz István maga nemesíti virágait keszi plébános, dr. Brusznyai József