Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-11-20 / 24. szám
Magyarok Eszak-Amerikában X. Garibaldi Guard és a „fekete vadászok7’ Sorozatunkban már megemlékeztünk az Unió olyan egységéről, a Lincoln Riflemenről, amelyben nagy számban szolgáltak magyarok. A címben megnevezett egységeket szintén magyarok szervezték és vezették a polgárháború számos csatájában. Most őket mutatjuk be, valamint Kossuth egyik bizalmi emberének, Figyelmessy Fülöpnek a polgárháborús katonai pályáját, és a Kossuth-családnak azokat a férfi tagjait, akik fegyvert fogtak az északiak oldalán. Számos magyar harcolt a New Yorkban toborzott Garibaldi Guardban. Tisztjei között — az alapító XJtassy F. György mellett — magyar volt Chandory Viktor és Takács Ferenc kapitány, Zerdahelyi Ede hadnagy, Hillebrandt Hugó őrnagy, és Wékey Antal őrnagy. Utóbbi később parancsnoka lett a Garibaldi Guardnak. 1864. szeptember 19-én elesett a winchesteri csatában. Wékey Antal az arlingtoni nemzeti temetőben nyugszik. A „fekete vadászok” nevű New York-i 45. önkéntes gyalogezred a feljegyzések szerint felerészt magyarokból verbuválódott. Három tisztjéről emlékezünk meg a következőkben. Kozlay Jenő fő szervezője volt a Sigel tábornok hadosztályához tartozó magyar és olasz származású katonákból álló ezrednek, a „fekete vadászok”-nak. 1864. március 19-én nevezték ki az egység ezredesévé. Vasváry Ödön írjá róla, hogy nagy szerepe volt egyes magas rangú tisztek visszaéléseinek leleplezésében. Kitűnő tiszti szolgálatát ismerték el azzal^ hogy 1865. március 13-án tiszteletbeli brigadérostábornokká nevezték ki. Egy év múlva szerelt le. A háború után mérnökként dolgozott, többek között a brooklyni magasvasút építésénél. Arnsberg György bár Hannoverben született, 1848-ban mégis hitet tett a magyar szabadság ügye mellett. Dembinszky tábornok adjutánsa volt, anyanyelvi szinten beszélt magyarul, ötéves osztrák várfogság után került Amerikába, ahol a „fekete vadászokénál kezdte meg polgárháborús katonai szolgálatát. Később, mint ezredes, Sigel és Schurz tábornokok alatt egy brigádot vezényelt. Kovács István honvéd őrnagy volt a magyar szabadságharcban. A „Mississippi” fedélzetén Törökországból érkezett az Egyesült Államokba. A polgárháborúban a „fekete vadászok” őrnagya volt. Különösen a Bull Run-i csatában szerzett kimagasló érdemeket. Brigádparancsnoki beosztásig emelkedett az Unió seregében. Figyelmessy Fülöp a Nyugat-Virginia-i Wheelingben volt az északi seregek főfelügyelője. Budapesten született 1820. január elsején egy Merk nevű jómódú, német származású család fiaként Wiener-Neustadtban végzett katonai iskolát, de a szabadságharcban a magyar függetlenségért harcolt, és őrnagyi rangig jutott el a Bocskaihuszároknál s vitézségi éremmel tüntették ki. Ott volt a komáromi vár védői között, s bár feladásakor menlevelet kapott később, amikor Pesten politikai foglyok megszöktetésében segédkezett, vérdíjat tűztek ki a fejére. Az emigrációban kapcsolatba került Kossuthtal, aki a csirájában elfojtott Mack-féle összeesküvés megszervezésével bízta meg, Mack József alezredessel és Rózsafy Mátyással együtt akik később szintén fegyvert fogtak az amerikai polgárháborúban. Többször járt Magyarországon, álruhában terjesztette Kossuth röpiratait. Amikor a szervezkedést leleplezték, Londonba szökött, majd az Olaszországot egyesítő háborúban harcolt egy maga szervezte magyar huszárezred élén. Két év múlva az egységes Olaszország első királya ezredesnek nevezte ki, de az olasz hadseregben felkínált állást nem fogadta el. Visszautazott Londonba, majd innen az Egyesült Államokba hajózott. McClellan főparancsnok ezredesi rangot és egy önkéntes nemzetőr ezred vezetését ajánlotta feli Figyelmessynek, aki azonban ezt nem fogadta el. „Katonák parancsnoka kíván lenni” — írja róla Ács Tivadar. Végül John C. Frémont főfelügyelővé nevezte ki Wheelingbe. Bár ebben a tisztségében nem sok alkalma nyílt harctéri erényei bizonyítására, egy ízben tizenöt lovasával megfutamított egy déli egységet, amelyet maga Ashby tábornok vezetett. Kétszer sebesült meg a polgárháború alatt. A polgárháború után érdemei elismeréseképpen konzullá nevezték ki Brit Guayanába. Huszonkét esztendeig élt itt második feleségével, Eliza Haldemannal, a neves amerikai írónővel és két gyermekével. 1892-ben ő is felkereste a kilencvenéves Kossuthot turini otthonában. Ezután két éven át — Kossuth haláláig — a kormányzó mellett maradt. Philadelphiában halt meg, 87 éves korában. * A Kossuth családból hatan harcoltak az Unió ügyéért. Ruttkay Gábor, Kossuth Lajos egyik nővérének, Ruttkayné Kossuth Lujzának a fia, a haditengerészetnél szolgált, és egy elsüllyedő hajón vesztette életét. Fivére, Ruttkay Albert, Asbóth tábornok hadosztályában a floridai lovasezred őrnagya volt. Később N. P. Banks-nek, a Department of the Gulf parancsnokának a vezérkarába osztották be. Zulavszkyné Kossuth Emíliának, Kossuth második nővérének négy fia harcolt a polgárháborúban. A legmagasabb katonai rangot közülük Zulavszky László érte el. Parancsnoka volt az 51. néger ezrednek, s ő szervezte a 82. néger gyalogezredet, amelynek ezredesévé nevezték ki. Katonai pályafutása szép példája annak, hogy mint a magyarok többsége, elsősorban a rabszolgafelszabadítás ügyéért fogott fegyvert. Zulavszky László vezette Asbóth Sándor mellett a District of West Florida első brigádját. Ehhez a brigádhoz tartozott — a maga szervezte ezreden kívül — a 25. és 26. néger gyalogezred is. A háború után egyik elnöke volt a New Yorkban alakult Magyar Egyletnek. Zulavszky Emil hadnagyként, Kázmér főhadnagyként szolgált az északiak seregében. Zulavszky Zsigmond életét adta az Unió ügyéért, ö is a 82. néger gyalogezredben harcolt, hadnagyi rangban. Alig húszéves, amikor a Port Hudson-i táborban tífuszt kap és meghal. Vajon hány magyar adta életét az Unió egységéért és a rabszolgafelszabadításért? Vasváry Ödön 11 hősi halott nevét kutatta fel. Ács Tivadar ezt írja „Magyarok az észak-amerikai polgárháborúban” című könyvében: „Azok az ezredek, amelyeknek legénysége és tisztikara túlnyomóan volt magyar honvédekből rekrutálódott... nagy vérveszteségeket szenvedtek, különösen az első és a második Bull Run-i és a Sherman offenzíva idején, a Cross Keys-i csatamezőn. Több száz olyan volt honvédről van adat, akik a polgárháború előtt az Egyesült Államokban tevékenykedtek, de a polgárháború végén nem voltak találhatók, és azóta sehol írásos vagy másmilyen nyomuk fellelhető nem volt. Hivatalos veszteséglisták nem állnak rendelkezésre.” B. I. A Flamingók New Budán és a Magyarok Észak-Amerikában című cikksorozatok befejeztével nem zártuk le történelmi viszszapillantásainkat. A XIX. és a XX. század még egyaránt Igen sok témát kínál szerzőinknek. Am a történeti források felkutatása, rendszerezése, egybevetése nem könnyű feladat, hiszen néha alig lehet eldönteni, hogy a különféle forrásmunkákban található különböző adatok, nevek, évszámok közül melyik a helyes. Az utolsó hatvan-hetven év története jórészt még feltáratlan, pedig a több évtizedes múltra visszatekintő neves külföldi magyar egyesületek, otthonok, klubok alapitó tagjai még lejegyezhetnék. elmondhatnák visszaemlékezéseiket, összegyüjthetnék a történelmi ereklyéket, fényképeket. Igen sokan máris segítségünkre siettek, például a cikksorozat bevezetőjében már említett dr. Vasváry Ödön felbecsülhetetlen értékű forrásmunkákat gyűjtött össze és bocsátott rendelkezésünkre — dr. Puskás Júlia történész közreműködésével. Reméljük, példája nyomán újabb és újabb dokumentumok kerülnek elő és a külföldön letelepedett magyarság történetének eddig még kevésbé ismert fejezeteit is megírhatjuk. Ezek a fejezetek szervesen beilleszkednek majd az egész magyar nemzet történetébe, teljesebbé, érthetőbbé teszik az önmagunkról kialakított képet mind idehaza, mind a nagyvilágban. Ezen túlmenően más eredményekkel is biztatnak a történeti visszapillantások: ébrentartják és megerősítik a külföldön letelepedett magyarság második, harmadik és következő nemzedékeiben a magyar származás tudatát. £s ez közös célunk, közös feladatunk. Magyar nyelvművelés Jugoszláviában AZ AD AI NAPOK Az idén negyedszer rendezte meg a Szarvas Gábor nyelvművelő napokat a jugoszláviai magyar nyelvművelő egyesület. Ilyenkor magyarországi nyelvészek, a magyar nyelv és irodalom tanszékvezető egyetemi tanárai, magyarországi színművészek és előadóművészek, újvidéki magyar egyetemi tanárok, vajdasági magyar pedagógusok, televíziósok, újságírók népes tábora üti fel tanyáját a huszonháromezer lakosú Tisza-menti Addn, az ünnepségek mindenkori színhelyén, Szarvas Gábor vajdasági szülőfalujában. A századik évfolyamát ünneplő Magyar Nyelvőr első szerkesztőjének a neve a lobogó, az ő nyelvi igényessége a mérce, az 6 szenvedélyessége, forrósága a megtartóan éltető erő. A kétévenként megrendezett adai nyelvművelő napoknak mindig határozott, és egyetlen célra irányuló munkarendje van. Az idén — a tanulmányokat már jó előre könyv alakban is kiadták, akár Horváth Mátyás és Tóth István remek minikönyvét Szarvas Gábor életéről és munkásságáról — a jugoszláviai magyar sajtó nyelvét vizsgálták meg magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvészek, egyetemi tanárok. Nem volt olyan jugoszláviai előadó, felszólaló, aki ne hivatkozott volna déli szomszédaink alkotmányára, a jugoszláv törvényekre, a vajdasági tartomány gyakorlatára. Jugoszláviában az alkotmány és a törvény biztosítja a jugoszláviai népek és nemzetiségek anyanyelveinek egyenjogúságát. De más valamit tételes törvényben kimondani, s megint más a gyakorlati föltételeket is biztosítani, bár e kettő szorosan és szervesen összefügg. Déli szomszédaink megkezdték a föltételek biztosításának a kimunkálását is. Ott, ahol több nemzetiség él együtt, az iskolákban a másik nemzetiség nyelvét is tanítják. A magyar anyanyelvűek által is lakott vidékeken, falvakban, városokban a magyar nyelv tanítása is kötelező a szerbhorvát nyelvű iskolákban. Az a díszes kis könyv is, amelyet Szarvas Gábor életéről és munkásságáról adtak ki, ezzel a múlt századi Szarvas Gábor idézettel kezdődik: „Minden művelt ember, aki a Monarchiában él, fontos, hogy a vele együtt élő nemzetiségek nyelvéhez konyítson, tudjon egy szláv, germán és román nyelvet a magyaron kívül" Az együttélés ilyen tiszta erkölcsi törvényeit nem ma, s nem mi, hanem már Szarvas Gábor megfogalmazta. A törvényekben és a nemzetiségi gyakorlatban, déli szomszédaink még az anyanyelvi egyenjogúság biztosításán is túlmentek. Minden népnek, nemzetiségnek a jugoszláv állami ünnepeken joga van saját anyanemzete zászlaját is kitűzni. Láttam is elég sűrűn a vajdasági magyar falvakban a magyar lobogót, amely az anyanemzet zászlójától csak annyiban különbözik, hogy a fehér mezőben vörös csillag áll. Az anyanyelv megőrzése, tisztántartása azonban még ilyen föltételek mellett is gond; néha igen nehéz gond. Horváth Mátyást fogom idézni a jugoszláviai magyar felszólalók közül: „Ami egyre szaporodó gyakorlattá és sürgető igénnyé vált gazdasági vagy közéleti szinten, azt fogalmazták meg jogilag az alkotmányfüggelékben, majd az 1974. február 21- én elfogadott új szövetségi alkotmányban. Szűkebb hazánk, a Vajdaság tételesen is törvénybe iktatta a területén élő népek és nemzetiségek nyelvének, írásának egyenrangú használatát. Ezzel a nyelvhasználat társadalmi gyakorlata kötelezettséggé vált, amely számos gyakorlati és elméleti kérdést vetett fel. Az előírt türelmi idő alatt társadalmunknak biztosítania kellett a megfelelő több nyelvű kádereket, hogy képesek legyünk az élet minden területén érvényesíteni az egyenrangú nyelvhasználat elveit, valamint létre kellett hoznunk az íráshasználat műszaki feltételeit. A társadalmi élet távlati terveiben tehát megjelentek a szervezett kádernevelést biztosító intézmények, és annak tömegbázisa, a nemzetiségi nyelvek tanítása a szerb-horvát tanítási nyelvű iskolákban. Tudjuk, és nem kis büszkeséggel tölt el bennünket, hogy a világon egyedülálló vállalkozás ez." Raffy Péter (Részlet a Magyar Nemzet 1976. október 30-i számában megjelent cikkből) Anya gyermekével Gábor Viktor felvételei AZ ERDÉSZ KÉSE Az erdész kése teremtő szerszám. Fatörzsből, ágból, megnyesett fából alkot embert. Az erdész ma már fafaragó. Bognár volt az apja, így kisgyermekkorában ismerte meg a fát, s meg is szerette. Iskolába menet vagy jövet, ha arra gondolt, milyen foglalkozást válaszszón: a fa jutott az eszébe. Valami, ami a fához kötődik. Nem lett belőle sem ács, sem bognár. Az élő fát választotta. Az erdőt. A növényeket, az illatokat, a neszekkel, füttyökkel teli csendet, a magányt. A nyugalmat hozó magányt. És ebben a végtelen idejű magányban elővette egyszer a faragó kést. Lehullott ágakon, gyökereken próbálta ki fafaragó készségét Akik látták faragványait, tehetségesnek tartották, ö hitt nékik, hitt magában, s felhagyott az erdőkerüléssel. Fafaragó lett. Igaz, még nem rangos művész. Csupán iparos. De a forgalmas iparos élet nem elégítette ki. Figurái ma már nem az „emléktárgy”-gyűjtők ízlésvilágát szolgálják ki: többet mutatnak. Eredeti, egyéni látásmódja utat tör a sablon alak ók között. Űtrakelt a művészet felé. Szentendrei házában, a kis műhelyben őrzi, válogatja, faragja a fát. Az egykori erdész, ma faszobrász, neve: Horváth Jenő. S. P. J.Tűnődő
