Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-11-20 / 24. szám
NÉPFRONT ÉS DEMOKRATIZMUS Október utolsó napjaiban, amikor Franciaországban és Ausztriában jártam, sokan megkérdezték tőlem, hogy — az ismert gazdasági nehézségek ellenére —, miért nyugodt és kiegyensúlyozott a politikai légkör Magyarországon, mi a magyarázata a vezetés és a nép között kialakult bizalomnak. A népfront szerepe, tevékenysége, helye a magyar társadalomban egyébként is olyan kérdés, ami mindinkább foglalkoztatja a politikához értő nyugati embereket. A közelmúltban megtartott népfront kongresszuson is a demokratizmus továbbfejlesztése volt az egyik központi kérdés. A szocialista demokrácia legfőbb célja, hagy mind szélesebb rétegek vegyenek részt a hatalom gyakorlásában, a köz ügyeinek intézésében. A felszabadulás óta eltelt évtizedek alatt a magyar nép saját élete alakulásában látta annak bizonyítékát, hogy a munkáshatalom kifejezi egész népünk nemzeti érdekeit. Az állampolgárok szeretik, becsülik és védik szocialista rendünket, amely megalapozta és a lehetséges ütemben megteremti a nép boldogulását. A néppel, a népért és a nép által valósítjuk meg nagy céljainkat, s ebből eredően társadalmunk egész életét ezer és ezer szállal szövik át a fejlődő, szélesedő demokratizmus szálai. A szocialista demokrácia megteremti annak feltételeit, hogy az egyénnek és a társadalom egészének érvényesüljenek a jogai és a kötelességei, segíti az egyéniség kibontakozását, a közösségi és egyéni érdek összehangolását. A szocializmus a szabad emberek akaratából született és erősödik, a szabadság érvényesül a demokrácia kiteljesedésében is. Ezt a szabadságot a demokrácia belső társadalmi tartalma határozza meg; — elsődlegesen osztálytartalma, az állampolgárok egyenjogúsága és egyenrangúsága, az alkotmányos jogok és kötelességek összessége, az emberközpontú társadalom, ahol az ember által és az ember érdekében végzett tevékenység és cselekvés a döntő. A szocialista demokrácia keretet és fórumot biztosít a társadalmi érdekek képviseletére, egyeztetésére és érvényesítésére; lehetővé teszi, hogy a keletkező érdekösszeütközések feloldódjanak, mégpedig az össztársadalmi érdekek elsőbbségének a szellemében. Milyen fórumok működnek nálunk? A teljesség igénye nélkül hadd említsek meg néhányat. A legszélesebb részvétellel folynak a televízió különféle fórumai. Legutóbb például a főváros vezetői ültek a képernyő előtt és válaszoltak a korábban beérkezett vagy az adás idején hozzájuk intézett kérdésekre. Többszázezer embert megmozgat az is, amikor a népfront rendezésében a parlamenti beterjesztés előtt országos vitára bocsátanak egy-egy készülő törvényjavaslatot. A közelmúltban ilyen megbeszélés után került az országgyűlés elé egyebek között a családjogi, a környezetvédelmi, a közművelődési törvény. De a lakosság különféle ügyes-bajos dolgait nemcsak országos méretekben, hanem a kis közösségekben is megvitatják. Ilyenek a jól működő falugyűlések, vagy a városokban az egyes lakóterületi körzetek gyűlései, ahol az utca vagy háztömb lakóit foglalkoztató kérdéseket beszélik meg. Az ifjúsági törvény előírja, hogy minden üzemben, vállalatnál rendszeresen úgynevezett ifjúsági parlamenteket kell tartani. Ezeken a fiatalok a maguk sajátos kérdéseit beszélik meg, illetve a vállalat vezetői adnak felvilágosítást. A népfront klubokban rendszeresen találkoznak a nők, a nyugdíjasok, a különféle foglalkozású emberek is. A népfrontmozgalom teendői között továbbra is kiemelkedő helyet foglal el a közvetlen demokrácia, a képviseleti demokrácia érvényesülése szempontjából pedig különösen nagy jelentőségűek az alkotmányban, a választójogi jogszabályokban megfogalmazott úgynevezett közjogi funkciók. E funkciók gyakorlása révén a népfrontszervek elősegítik a népképviseleti-állami szervek tagjainak választását, rendszeresen támogatják a tanácstagok és az országgyűlési képviselők küldötti tevékenységét, valamint a választott népképviseleti szervek működését. A köz ügyeiben való részvétel műveltséget és tájékozottságot igényel, s egyben gyarapítja a műveltséget. A szocializmust emberek építik emberi körülmények között. Olyan egyéniségekre, személyiségekre van szükség, akik tudatában vannak a közügyek jelentőségének, és részt vállalnak a jövő építésében. Célunk, hogy a szocialista demokrácia a mindennapok gyakorlatává váljék. Ehhez’ azonban az kell, hogy gyarapodjon a közösség iránt elkötelezett, a világ dolgaiban tisztán látó állampolgárok száma, s uralkodóvá váljék a szocialista ember típusa, aki egységben képes értelmezni a nagy közösség és személyes érdekeinek az érvényesülését. Pethő Tibor Tanácskozott az ipari szövetkezetek VII. kongresszusa Október 27—28-án Budapesten az Építők Székházában tartották az ipari szövetkezetek VII. kongresszusát. Az ipari szövetkezetek munkájáról, eredményeiről Rév Lajos, az OKISZ elnöke adott számot. Magyarországon a tavalyi év végén 1049 ipari szövetkezet működött, a termelési értékük 1975-ben 43 százalékkal haladta meg az 1970. évit, és elérte a 45 milliárd forintot. A kereskedelemben forgalmazott ipari termékek 16 százaléka szövetkezeti termék, a múlt évi export érték pedig 8,5 milliárd forint volt, az 1970. évinek csaknem kétszerese. Az ipari szövetkezetek termékei és a szövetkezeti tevékenység jól alkalmazkodik a lakosság növekvő és változó igényeihez. Az elnöki beszámoló után Lázár György, a kormány elnöke köszöntötte a kongresszus résztvevőit, s a többi között kijelentette: — Az ipari szövetkezetek fontos és nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a szocialista társadalmunk építésében, és a munkájukra a távolabbi jövőben is szükség lesz, tovább folytatódik a jól bevált szövetkezetpolitika. Gazdaságpolitikánkban az újonnan bevezetett szabályozók betöltik funkciójukat, ezért csak részleges módosításokra van szükség. A felszólalók közül többen elismeréssel nyugtázták az önkormányzati munka, a szövetkezeti demokrácia erősödését. Az építőipari szövetkezetek munkájáról szólva, a küldöttek nemegyszer önkritikus hangon beszéltek. A kongresszus elfogadta a szövetkezeti törvény és az ipari szövetkezetekről szóló törvényerejű rendelet továbbfejlesztéséről szóló javaslatot. „Fórum” a fővárosról Az időnként jelentkező „Fórum” című adás a Magyar Televízió egyik legnépszerűbb műsora. Országszerte családi, munkahelyi beszélgetéseken készülnék rá a tévénézőik milliói, s e műsorok után sokszor napokig vitáznak a látottakról-hallottakról. A „Fórum” stúdiójának vendégei — miniszterek, újságírók, társadalmi szervek vezetői — hazánk, mai világunk mindenkit érdeklő kérdéseire válaszolnak. A kérdéseket mi, nézők tesszük fel a „Fórum” adás résztvevőinek, s a műsorvezető riporter is bele-ibele kérdez, pontosabb választ kér, olykor erőteljesebben a célra irányítja kérdéseinket. A sorozat legutóbbi adása a fővárosról szólt. Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke és öt vezető munkatársa ült szemben a kamerákkal, s válaszolt a telefonon és levélben érkező kérdésekre, vagy az utca forgatagában [megszólított emberek érdeklődéseire. A másfél órás műsor végéig mintegy ezerkilencszázan hívták fel a stúdió ügyeletét, s tekintéamely a „Fórum” címére érkezett. A válaszadók egyetlen szempont — a közérdekűség — szerint válogattak. Nem ígérhettek mindig gyors megoldást a gondokra, s a tanácsi apparátus munkájának hiányosságait sem hallgatták el. Lássunk a kérdések és a válaszok közül néhányat. Az adás előtt a most épülő békásmegyeri lakótelep első lákói között is járt a televízió riportere. Itt szóvá tették, hogy a sok egyforma ház miatt egyhangú a lakótelep képe. Giltner Andor, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese válaszában ehhez még hozzátette, hogy már más lakótelepeinket is hasonlóképp — jogosan — kritizálták. Egyelőre az a fő gondunk — mondta —, hogy nem jut minden családnak megfelelő méretű és minőségű lakás. Ám a mennyiségi igények kiélégítése mellett valóban az új városrészek arculatával is többet kell törődnünk. Erre a házgyári technológia is lehetőséget ad. Az új típustervek kidolgozásakor már erre is gondolnak. A parkok, a játszóterek, a szobrok, a térplasztikák sokhelyütt máris feloldják a lakótelepek sokszor valóban egyhangú képét. Így lesz ez Békásmegyeren is. A fővárosban manapság léptennyomon lezárt útszakaszok, forgalomelterelések lassítják a közlekedést. Miért kellett egyszerre ennyi helyen útépítésbe fogni? — kérdezte sok budapesti nevében a műsorvezető. — Nagy lemaradást kell behoznunk — hangzott Giltner Andor válasza —, egyre jobban sürget bennünket a személygépkocsik számának gyors növekedése, az élénk turistaforgalom, a belföldi és nemzetközi közúti áruszállítás fejlődése. Tehát feltétlenül indokolt, hogy egyszerre több helyen korszerűsítsük az úthálózatot. Gyorsabbá kell tennünk azonban a munkálatok előkészítését, javítani kell a munka szervezettségét, s az építőipari munkafegyelmet. Farkasinszky Lajos elnökhelyettes arról szólt, hogy valóban kevés még a férőhely az iskolai napközi otthonokban. Az V. ötéves terv végén a jelenleginél 25 ezerrel több gyerek tanítás utáni felügyeletéről, szórakozásáról, tartalmas időtöltéséről gondoskodnak majd az iskolák. Beszélt a kórházi hálózat bővítéséről, korszerűsítéséről is. A legfontosabb városfejlesztési célokat a műsorvezető kérésére Szépvölgyi Zoltán tanácselnök foglalta össze. Az elkövetkező öt év alatt 90—100 ezer lakás épül fel, azaz 300—350 ezren költözhetnek tágasabb, komfortosabb otthonba. Jóval többet költenek tatarozásra, mint az előző tervidőszakban. Tizenhatezerrel gyarapszik az óvodai, hat és félezerrel a bölcsődei férőhelyek száma. Tizenöt kilométernyi új metrószakaszt adnak át, és elkezdődik a harmadik metróvonal építése. Nyolc nagy forgalmú közlekedési csomópont korszerűsítését végzik el. Felépítenek százhúsz ABC áruházat, s az Örs vezér téren egy minden eddiginél nagyobb, huszonnyolcezer négyzetméteres bevásárlóközpontot. A jelentősebb beruházásokra van •tervező és kivitelező is, de szűk az építőipari kapacitás, és csak a tennivalók körültekintő összehangolásával, jobb munkaszervezéssel zárhatjuk sikeresen a főváros V. ötéves tervét. B. L lyes volt az a levélmennyiség is, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke és Vértessy Sándor műsorvezető riporter Vörös Ilona felvétele 3
