Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-01-31 / 3. szám
„A MAI MAGYAR ZSIDÓSÁG VALLÁSI ÉLETE SZABAD ÉS Beszélgetés Seifert Gézával, a Magyar Izraeliták Országos Képviselete elnökével, a Magyarok Világszövetsége elnökségi tagjával Dr. Seifert Géza a közelmúltban lett a Magyarok Világszövetsége Elnökségi tagja. Ezt az alkalmat felhasználva kerestük meg kérdéseinkkel, hogy tájékoztatást kapjunk a magyar zsidóság életéről. — Milyen a magyar zsidóság mai vallási élete, megfelelőek-e a hitélet intézményi keretei? — A második világháború náci üldöztetése alól felszabadult magyar zsidóság mai vallási élete szabad és az ősi zsidó hagyományoknak megfelelően virágzó. A hitélet intézményi keretei megfelelőek, a vallási igények minden vonatkozásban kielégíthetőek. A mintegy 100 000 főre tehető magyar zsidóság tagjai közül 80 000-en élnek Budapesten és 20 000 zsidó él vidéken. A Budapesti Izraelita Hitközségen kivül ez idő szerint még 75 kisebb-nagyobb hitközségünk működik. Pesten és vidéken 130 zsinagógánkban és imaházunkban tartunk rendszeresen istentiszteleteket. Zsinagógáinkon kívül számos intézményünk van, a fontosabbak a következők: az Országos Rabbiképző Intézet, a zsidó fiú és leánygimnázium, a zsidó fiú és leány árvaház, a Zsidó Múzeum, a 200 ágyas Szeretetkórház és Betegotthon. Ezenkívül az állami iskolákba járó, 18 éven aluli zsidó fiatalok részére úgynevezett Talmud-Tóra oktatásokat tartunk. Hét Szeretetotthon áll rendelkezésünkre az országban és Baiatonfüreden egy rituális ellátást nyújtó üdülő. Van egy pászka (macesz) üzemünk, több kóser vágóhídunk, mészárszékünk, baromfivágodánk, zsidó temetőnk, rituális fürdőnk. Foglalkozunk a rászorulók szociális segélyezésével is. „Üj Élet” címen, kéthetenként, felekezeti lapunk jelenik meg és számos zsidó tárgyú, tudományos és egyéb kiadvány is napvilágot lát. Van egy 120 ezer kötetes zsidó tárgyú könyvtárunk, Pesten és vidéken számos alkalommal tartunk vallásos-kulturális rendezvényeket. — Hogyan értékeli a Magyar Népköztársaság állami szerveinek és a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének a kapcsolatait? — Államunk és felekezetűnk között a kapcsolat jó, s ennek ápolására mind álla£ eifert Géza Novotta Ferenc felvétele műnk, mind felekezetűnk a leghatékonyabban törekszik. A felszabadulással 1945-ben a magyar zsidóság teljes jogegyenlőséget, vallás- és lelküsmereti szabadságot nyert. Államunkkal 1948. december 7-én egyezményt kötöttünk, s ennek értelmében — többek között — más felekezetekhez hasonlóan, államsegélyben részesülünk. Mint a Magyar Népköztársaság állampolgárai, őszinte lelkesedéssel veszünk részt az egész nép nagy munkájában, az új társadalom építésében. Segítjük a Hazafias Népfront és az Országos Béketanács munkáját is. — Milyen szálak szövődtek, mennyire erős a kapcsolat a Nyugaton élő magyar zsidóság szervezeteivel? — Mindenkor igyekeztünk és igyekszünk a Nyugaton élő magyar zsidóság szervezeteivel eleven, tartalmas kapcsolatot tartani. Célunk, hogy körükben folyamatosan ismertessük a magyar zsidóság szabad és virágzó vallási életét, jogegyenlőségét, vallás- és lelkiismereti szabadságát. — A közelmúltban több szépirodalmi alkotás és tudományos értekezés foglalkozott a magyar zsidóság 1945 előtti történetével. Az alkotók vajon miért tartják még most is időszerűnek e tragikus korszakok bemutatását? Igazuk van-e azoknak, akik szerint kár feltépni a régi sebeket? Az ön véleménye szerint van-e a mai Magyarországon ,zsidókérdés”? — Helyesnek tartom az olyan művek megjelentetését, amelyek feltárják e tragikus korszakokat, mert az új nemzedékek tájékoztatása és nevelése szempontjából ezek a regények, visszaemlékezések rendkívül fontosak és hitelesek. Ilja Ehrenburg, szovjet író klasszikus tömörséggel állapította meg, hogy „az antiszemitizmus a fasizmus nemzetközi nyelve”. Én egyetértek azokkal az alkotókkal, akik mindaddig időszerűnek tartják a fasizmus rémtetteinek ismertetését szépirodalmi vagy tudományos formában, amíg a világon egyetlenegy fasiszta él. Egyébként a Magyar Népköztársaság törvényei szigorúan büntetik az antiszemitizmust. Lehetséges, hogy a fasiszta időszak helytelen nevelése nyomán egyesekben még ott lappang ez a szemlélet, de a társadalmi környezet következtében ez nem kaphat semmiféle megnyilvánulást. Magyarországon nincs semmiféle „zsidókérdés”. — ön az elmúlt évben került a Magyarok Világszövetsége Elnökségének a tagjai közé. Hogyan értékeli az MVSZ munkáját, milyen feladatokat lát és vállal az emigráció, a szülőföld és a külföldre került szórványmagyarság kapcsolatainak erősítése terén? — A Magyarok Világszövetségének a munkáját jónak, elismerésre méltónak és hasznosnak találom. Tevékenységével megerősíti a külföldre került szórványmagyarság kapcsolatait hazánkkal, felkelti és ápolja a szülőföld, a magyar haza iránti szeretetet és érdeklődést. Ugyanilyen nagy jelentőségű az MVSZ-nek az igyekezete, hogy minden rendelkezésre álló erkölcsi és anyagi eszközzel támogatja külföldre szakadt hazánkfiainak azt a törekvését, hogy <1 ILLYÉS GYULA Rangrejtve, 1944 ■------------------} QAA Melyik indul? Fehérváron vad, szaharai nap alatt begördül egy tehervonat. Dől belőle baljós csönd, amíg áll. ,Zsidók!” suttogja egy vigyori száj. Sípjel. S már indul is az a vonat. Vagy a mienk megy? S én vagyok a rab? Szívem megdermedt. Az a perc kemény faggyal sorsotokat döfte belém. Szégyen-bélyeg Meg vagyok én is jelölve. A bélyeg, amit viseltek ti melleteken, ahányszor látom, forró foltot éget a homlokomra: az én szégyenem! Mindenkié, csak épp nem a tiétek! Az a rongy (vagy az a kitüntetés) lekerül egy-kettőre a ruháról. Tudom, helyén seb fog maradni és csak akkor fáj majd: mélyéig kitárul! De lesz gyógyulás és lesz pihenés. 1944 (Megjelent a „Mementó, Magyarország 1944” című kötetben, Kossuth Könyvkiadó, 1975) a magyar nyelvet ne felejtsék el, gyakorolják és gyerekeikre hagyományozzák. Nemegyszer találkoztam olyan külföldön élő magyar zsidókkal, akiknek a nagyszülei vándoroltak ki hazánkból és a család ma élő, harmadik nemzedéke is jól beszéli a magyar nyelvet. Magam is több ízben jártam New Yorkban, Washingtonban, különböző kanadai nagyvárosokban és Nyugat-Európa államaiban. Mindenütt előadásokat tartottam. Hallgatóimban fel kívántam ébreszteni az óhaza, a szülőföld szeretetét s nagy örömömre szolgált, hogy ez a törekvésem a legtöbb esetben sikerrel járt. A rám háruló nemes feladatokat mindig örömmel vállalom, szívesen veszek részt az MVSZ munkájában. Sz. M. Csepeli kohász-portré Repül a szikrázó vas „Én őt dicsérem csak, az élet anyját” FÉNER TAMÁS KIÁLLÍTÁSA Négy falon négy sorozat — a Cserhalmibrigád; Olajbányászok; Csepel; Oravecz István nyugdíjba megy — Féner Tamás Balázs Béla-díjas fotóművész kiállítása a Munkásmozgalmi Múzeumban. Puritán címek, illenek a puritán kiállításhoz. Nincsen itt semmiféle meghökkentő ötlet, technikai bravúr vagy szépelgés. A képekben megjelenő gondolat, az elmélyült valóságábrázolás hat az értelmünkre és érzelmeinkre. Féner mesterien kikerülte a képsorozatokra leselkedő két legfőbb veszélyt: a bőbeszédűséget és a túlzott szűkszavúságot. Ritkán látni ilyen feszesen megszerkesztett képsorokat. Minden képnek feladata van, minden felvétel közelebb visz bennünket az ábrázolt világhoz, amelyről így minden fontosat megtudunk — és megismerjük a mélyebb, a mögöttes összefüggéseket is. A Féner képein elénk táruló világ — a munkásoké. Őket látjuk munkába menet és munka közben, megpihenve és falatozva, az öltöző csendjében és családjuk körében. Féner otthon érzi magát a munkások között. Életüket belülről mutatja meg. Az azonosulás közben is megőrzi azonban józanságát, ábrázolásának szociológiai hitelét. A munka nagyságáról, embert alakitó szépségéről szól a kiállítás, amelynek mottójául Juhász Gyula verssora kívánkozik: „Én őt dicsérem csak, az élet anyját.” TORDA ISTVÁN Féner Tamás Mezey Béla felv.Pillantás a kohó izzó méhébe
