Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-01-17 / 2. szám
TALLÓZÁS SZOCIALISTA ORSZÁGOK MAGYAR NYELVŰ SAJTÓJÁBÓL Jugoszlávia A nemrégiben elhunyt magyar nyelvtudósról, Bárczi Gézáról írt cikket a Magyar Szó december 6-i számában Korom Tibor. „Azon a hálán és megbecsülésen kívül, amely a múlt hónap 7-én elhunyt Bárczi Géza akadémikust méltán megilleti a magyar és az európai nyelvészet bőséges gazdagításáért, mi, jugoszláviai magyar nyelvművelők külön és tartós kegyelettel is tartozunk eltávozott igaz barátunknak. ... A nagy nyelvtudós, akinek életpályája nyolcvanegy évvel ezelőtt tájunkról, Zomborról indult el, (...) tevékenyen részt vett 1970-ben az első adai nyelvművelő napokon is, tanúsítva, hogy elszakíthatatlan szálak fűzik szülőföldjéhez, egész hazájához. ... Azok által a maradandó értékű alkotások által, amelyekkel előbbre vitte a magyar nyelvtudományt, Bárczi Géza tovább fog élni a magyar tanárok és tanulók sok nemzedékében. Mindabban pedig, amit nekünk jelentett, élni fog a mi nyelvművelésünkben, utat és példát mutatva elmésségével, fáradhatatlan munkásságával, módszerességével, tudásával, igényességével — a szocialista társadalmi közösség teljesebb műveltségét szolgáló egész lényével.” Csehszlovákia Az Üj Szó december 22-i száma hírt ad arról, hogy Rozsnyón megtartották — idén nyolcadik alkalommal — az irodalom-népszerűsítő országos szemináriumot. Szlovákia magyarlakta járásaiból egybegyűlt irodalombarátok „... Móricz Zsigmond írói munkásságáról, gömöri és nem utolsó sorban rozsnyói tartózkodásáról, e táj ihlette novelláiról, regényeiről hallottak sok új ismeretet tartalmazó előadást. Nagy érdeklődést és tartalmas vitát váltott ki dr. Fonod Zoltánnak, a Madách Könyv- és Lapkiadó Vállalat igazgatójának „A csehszlovákiai magyar könyv útja a felszabadulás után” című előadása is. A hallgatók a vita során főleg a könyvterjesztés hiányosságairól szóltak, s a kiadó jelenlegi helyzetéről, további lehetőségeiről érdeklődtek. 1905 Budapest 62 292. postafiók „Az elemi erejű színjátszás diadala” Salzburgban vendégszerepeit a Madách Színház együttese. Az előadás egyik nézője, Metzner Ervin, salzburgi olvasónk írja, hogy: „... ilyen ragyogó előadást, még ragyogóbb színészekkel régen volt szerencsém látni. Bessenyei Ferenc, mint Othello és Huszti Péter, mint Jágó csodálatos alakítást nyújtott!” Nagydíjat nyert imtíw emmeütíc A budapesti XIII. kerület, Frangepán utcai református egyház gyülekezeti termében kiállításra került néhány rovásírásos emlékünk. A kiállítást a templom tatarozásának a befejezése alkalmából tartott hálaadó napon nyitották meg. Forrai Sándor presbiter, szakértő tanár, december 11-én, külön előadást is tartott szeretetvendégség keretében. A rovásírást a magyarság még Ázsiából hozta magával és egészen a XIII. századig használta is. Az 1488-as Turóczi János-féle krónika így ír róla: „A mi időnkben is a nemzet egy része, amely az ország erdélyi határain lakik, bizonyos jeleket ró fára, s az efféle írásmóddal betűk gyanánt él.” Az egyéb rovásírások közül a magyar az egyetlen, amelyik ligaturás, azaz rövidítéses írássá fejlődött, mert szorosan alkalmazkodott nyelvünk törvényeihez, logikusan kihasználta rövid jelölési módok alkotására — akárcsak a modern gyorsírás. Fennmaradt rovásírásos emlékeink közül említést érdemel a székelyderzsi rovásírásos tégla, a karácsonyfalvi toronyfelirat és az úgynevezett bolognai székely rovásírásos naptár, amelyet Luigi Ferdinando Marsigli olasz hadmérnök és katonatudós talált meg s másolt le 1690-ben, amikor az osztrákok megbízásából Erdélyben harcolt a törökök ellen. Maga a naptár egy körülbelül 130 cm hosszú és 1,7 cm széles négyszögletű fapálca. Néhány évvel ezelőtt, 1961-ben fedezte fel N. Vlassa kolozsvári régész az 5—6000 éves tatárlaki írásos agyagtáblácskát, amelyen szintén látható rovásírásunkhoz hasonló néhány jel. Egy római múzeum őrzi a Campagna mezőn talált, körülbelül 3000 éves rovásírásos baltát — ez valószínűleg szkíta eredetű. A balta rajzát először 1865-ben közölték. Megfejtésével azóta is foglalkoznak tudósaink. (Például Sebestyén Gyula: „A magyar rovásírás hiteles emlékei, 1951” című kötetben, valamint Csallány Dezső: „A székely-magyar rovásírás emlékei, 1961” című munkában, illetve több cikkben Forrai Sándor.) A rovásírás-kutatás eredményei jól segítik a magyarság őstörténetének feltárását. A Szovjetunió területén előkerült rovásfeliratok megfejtésében pedig a magyar és a szovjet szakemberek közös munkája nyomán értek el jelentős eredményeket. A. A. Forrai Sándor tanár a rovásírás rejtelmeit magyarázza Gábor Viktor felvételei bz 6si magyar rovásírás legáltalánosabb betűsora: l>X t W+ Te 0 A TI dIá eb ec ecs ed e, é ef eg egy eh f1 0 1 A 0 I 6< a C y iej efe ak el ely etn en eny * ö.ő *H/ A 1 Y X m h M T iT_es esz et i ely •• M u.uev ez ezs A MAGYAR HIMNUSZ ÉS SZÓZAT ROVÁSÍRÁSSAL ■0 -J 'f !* * 'I T 3E.vä. '■? • f * NNÜCtfflXACffi v.. 4 iUbv Marinka Dallos Cezare Zavattininak Marinka Dallosról, (Dal- béri száma. Marinka Dallos képein csodálatos los Mária) az egyre ismertebbé váló naív fes- világ tárul ki: megelevenednek a nógrádi tátőről szóló írását közli a Kortárs 1975. decem- jak, a nógrádi nép szokásai. A SALZBURGER TAGBLATT kritikusa, W. S. így összegezi véleményét: „A siker oroszlánrésze Bessenyei Ferencet és Huszti Pétert illeti a (szinte) hibátlan teljesítményt nyújtó kitűnő együttesből, ök testesítették meg Othello és Jágó szerepét, olyan felfokozott feszültséggel, hogy minden más eltörpült mellette. Salzburgban a Madách Színház első ausztriai vendégszereplése olyan világszínvonalú élményt nyújtott, amelyhez hasonlóban egyelőre nem lesz részünk.” Cornél Capa, a világhírű fotóművész, az International Center of Photography nevű fotóegyetem és múzeum létrehozója és igazgatója, az egykori LIFE magazin és egyéb képes folyóiratok munkatársa nyerte az A. S. M. P. (American Societey of Magazine Photographers) 1975. évi nagydíját. Cornél Capa Budapesten született, gyermekkorában került ki az Egyesült Államokba, s Robert Cápának, a világszerte ismert fotó és filmriporternek az öccse. Képünkön, baloldalt Cornél Capa és Gabriel Hackett (Keér Dezső), aki mint a General Press Features szerkesztője készített vele interjút a nagydíj elnyerésekor. (Fotó: Peter Moore) A KUNST UND KULTUR színi bírálója, H. A. ír: „Ádám Ottó, a Madách Színház igazgatója, a darab rendezőjeként szerencsés kézzel oldotta meg nehéz feladatát. Különösen a zárókép felépítése sikerült. Az előadás fénypontja volt a Desdemona halotti ágya mellett felcsendülő táncos-ritmikus dal (Petrovics Emil szerzeménye), és egy viharos, ám ennek ellenére szemkápráztató tökéletes párviadal jelenet. A budapesti színház vendégjátékát az elemi erejű színjátszás diadalaként őrzi meg emlékezetünk”. A SALZBURGER NACHRICHTEN bírálatának szerzője, Sebestyén György részletesen elemzi Adám Ottó rendezését, amelyet példamutatónak nevez, mivel Othello és Jágó hatalmi párharcára tereli nézői figyelmét és küzdelmük értelmi elemeit domborítja ki. — „Bessenyei Ferenc nagy művész, hatalmas hangskálával és mégis mindig egyszerű s a tragikai csúcspontokon utánozhatatlan erővel alakít; telivér tehetséggel teremtve újjá a legmélyebb emberi érzéseket. A Landestheater-t megtöltő közönség hatalmas tetszésnyilvánítással hálálta meg felejthetetlen alakítását”. A II. Leopold Rend lovagja Lebovics Sándor cipőfelsőrész-készítő segéd volt Debrecenben. Édesapja a kis szabóságból igen nehezen tartotta el az öttagú családot. Sándor szerette a sportolást, szorgalmasan járt a birkózóedzésekre, s az eredmény nem maradt el: 1925—28-ban ő lett Magyarország birkózó bajnoka. 1929-ben a nehézségek elöl külföldre ment. Belgiumban telepedett le, ahol hamarosan elvégezte a főiskolát. A sportot nem hagyta abba: egészen 1948-ig ott volt a bajnokság élvonalában. Még ma is ott van a „szőnyeg” közelében, mint nemzetközi birkózó játékvezető, s mint egy tornacsarnok vezetője. Brüsszelben a Bains de Bruxelles épületében, a Chevreuil utcában működik a Lagym tornacsarnok, — s a tornaórákat Alexandre Lebovy irányítja. Tanítványai között számos közéleti személyiséget megtalálunk. Tanítványa volt Paul Vanden Boeynants egykori miniszterelnök is. Alexandre Lebovy tornaórái nagy közkedveltségnek örvendenek, hiszen a talajtorna gyakorlatok hozzájárulnak a jó fizikai erőnlét megőrzéséhez, amint ezt Alexandre Lebovy fényképe is bizonyítja. Munkássága elismeréséül 1968-ban a II. Leopold Rend lovagja címmel tüntették ki. kiállítás Rómában Giovanni Hajnal (Hajnal János) vallási tárgyú festményeiből rendeztek kiállítást 1975 novemberében Rómában 13
