Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1976-08-28 / 18. szám

A hengermű raktárában Nagyberuházások:Székesfehérvár Nemzetközi gépegyfittes: az Elhaus kemence az NSZK-ból, a Zamet prés Lengyelország­ból érkezett A zömök bugákból ilyen karcsú idomokat préselnek a gépek jy "g 4 i IÁ... - ' * - — Fehér arany a hengersoron Elhagyjuk a megyeszékhely belváro­sát, kertes házak, veteményesek, zöl­dellő árokpartok között kanyarog az út. De buszunk „újra” városba ér. A modem, négyemeletes házak egymás­utánját magasba törő, csupaüveg épület tö­ri meg. — Munkásszálló — válaszolja kér­désemre egyik útitársam. A munkásszálló mellett ABC-áruház és egy étterem, amely a lírai csengésű „Fehérarany” nevet viseli, útbaigazítva az idegent, aki a Könnyűfém­műbe igyekszik, ahol alumíniumot dolgoz­nak fel, azaz ahogyan errefelé nevezik, fe­hér aranyat. Átvágok az autókkal zsúfolt parkolón, s ha nem tudnám már magam mögött a gyár kapuját, azt hinném: üdülő sétányán járok. Az út két oldalán gondozott pázsit fogja körül a virágágyásokat. Egyelőre csu­pán a bokrok között itt is, ott is látható mo­dern vonalú alumínium szobrok, térplaszti­kák jelzik, hogy a helynek „valami köze le­het” az alumíniumhoz, ahhoz a fémhez, amelyet mi — egy fokkal szerényebben fo­galmazva, mint a helybeli -vendéglő cég­táblája — magyar ezüstként is emlegetünk. Más országokban, ahol minden hegyvonu­lat, völgyhajlat gazdagabbnál gazdagabb nyersanyag lelőhelyet rejt, a köznyelv bi­zonyára nem emeli „nemesi rangra” ezt az egyszerű fémet, amelyből mindennapi köz­szükségleti cikkek sora készül. Hazánkban azonban az alumínium nyersanyaga, a bauxit, az egyetlen világviszonylatban is jelentős mennyiségben előforduló érc. Természetes, hogy az ország — ezzel az egyetlen jelentős ásványkincsével — igyekszik minél jobban gazdál­kodni, a bauxitot minél értékesebb, bel- és külföldön egyaránt keresett áruvá feldolgozni. Már az elmúlt ötéves terv, s most az ötödik is, központi fejlesztési prog­ramban írta elő az alumíniumipar dina­mikus fejlesztését, jelentős állami támo­gatást nyújtva a timföld- és alumínium­­gyártásnak, valamint a nyersalumínium feldolgozásának. Könnyűsége, szívóssága, képlókenysége miatt, s mert nem korrodá­lódik, egyre szélesebb körű az alumínium felhasználása. Sok alumínium idomot, bur­kolólemezt, alumíniumból készült ablak- és ajtókeretet használ fel az építőipar, kü­lönösen amióta nálunk is napirendre került a könnyűszerkezetes építkezés. Ezenkívül számtalan alumínium félkészterméket hasz­nál föl járműgyártásunk, alumíniumból készülnek a korszerű teflonbevonatú edé­nyek, csöveket hegesztenek, leheletvékony fóliát hengerelnek a fehéren csillogó fémből. Valamikor a kitermelt bauxitot további feldolgozás nélkül szállították külföldre. Napjainkban a KGST-országokkal való együttműködésünk nyújt lehetőséget az értékes alumínium félkész- és késztermékek hazai gyártásának növelésére. A bauxitból ma már itthon készül timföld, s ennek je­lentős részét a Szovjetúnióban és Lengyel­­országban az ottani olcsóbb energiával dolgozzák fel alumíniummá. Az alumínium egy hányada fizetségképpen ott marad, a többit visszakapja iparunk. Tekintélyes részét a Székesfehérvári Könnyűfémmű hengerli, préseli félkész termékké: csővé, lemezzé, idommá. 1942-ben hengereltek itt először alumí­niumot, s évi egy-két ezer tonnás teljesít­ménnyel működött a gyár. A háború csak romokat hagyott a fiatal üzemből. 1957-ben fejeződött be az első jelentős rekonstrukció, évi tízezer tonnára növekedett a termelés. 1962-ben, az új présmű üzembeállításával megkétszereződött ez a mennyiség. 1971- ben szélesszalag-hengerművet avattak, s idén júliusban újabb bővítési szakasz feje­ződött be a hengerműben és a présműben, ami újra többszörösére növelte a gyár teljesítőképességét. Már az üzemcsarnokok előtt visz az utam. „öntöde” olvasom az egyik kapu fölött, majd a hengermű, a présmű következik. Semmi olyan zajt nem hallok, ami egy fémfeldolgozó üzem­ben természetes lenne. Még nem kérdez­tem semmit, nem láttam az új gépeket, de ez a csönd arról beszél, hogy korszerű üzemben járok. A hatalmas csarnokokban a látvány megerősíti első benyomásomat. A présműben jókora alumínium bugákat hevít a Német Szövetségi Köztársaságból érkezett kemence, majd a lengyel prés — 2500 tonnás nyomóerejével a kívánt idom­má sajtolja, nyújtja, egyengeti, darabolja. A hetven méter hosszú gépsort csupán né­hány munkás irányítja, ellenőrzi. A szé­­lesszalag-hengerműben ugyancsak gomb­nyomásra működnek a szovjet, francia, svájci berendezések. — Nyitott szemmel járunk a világban, tanulmányozzuk más országok alumínium­iparát, gépgyártását, akkor is, ha éppen nincs napirenden jelentősebb rekonstruk­ció. Ennek köszönhető, hogy sikerült ked­vező áron, korszerű gépeket beszereznünk a most befejeződött bővítés során — mond­ja Jankovits Ferenc beruházási igazgató, majd így folytatja: — Nem csupán a mennyiség tekintetében léptünk előbbre, hanem — ami ugyanilyen fontos — áruink minősége, műszaki értéke is emelkedett. Az új berendezésekkel pontosabb a mérettar­tás, az eddiginél vékonyabb lemezek is hengerelhetők, a gépekről lekerülő szalagok szélessége tíz és ezerötszáz milliméter kö­zött váltakozhat. A most munkába állt présgépek a legkülönbözőbb profilú idomok sajtolására képesek. A Könnyűfémmű 1957-től napjainkig dolgozóinak mintegy hétszáz lakást juttatott, amelyek jó része itt épült fel a gyár szomszédságában. Minden újabb gyárbővítéssel a lakásépítés és la­kásvásárlás is együttjárt. Van még hely a gyár mellett további la­kások építésére, jut szabad terület a ter­vezett új préscsarnok számára is. A bőví­tés következő üteme 1978-ban kezdődik, újabb több tízezer tonnával növelve a gyár termelését. A „fehér arany”, az alumínium egyre közhasznúbb, egyre becsesebb anya­ga lesz mindennapjainknak. Kép és szöveg: Balázs István Autóbuszba való fűtőcsőprofilok közelről

Next

/
Oldalképek
Tartalom