Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-08-14 / 17. szám
Dono András átadja az emléktáblákat Karcag vezetőinek Zsúfolásig megtelik a kis fazekasműhely. A fülledt nyári délutánban szinte égeti a bőrt a fával fűtött kemence. A műhely, a berendezés, a korong éppen olyan, amilyeneken a mester szülei, nagyszülei, dédszülei készítették a tányérokat, köcsögöket, Miska ^kanosokat. A mester ott ül a korongnál, és magyarázza a 'kancsók készítésének módját. Körülötte tíz-tizenöt amerikai magyar vendég és körülbelül ugyanennyi magyar diák. Az amerikaiak — a clevelandi öreg Amerikás Magyarok Családja küldöttsége. A magyar diákok — a karcagi országos honismereti tábor tagjai. De hogyan kerültek össze a karcagi fazekasműhelyben? A történet 1957-ben kezdődött. Ebben az esztendőben ugyanis az amerikai magyarok megünnepelték Kováts Mihály ezredes halálának évfordulóját. (Kováts ezredes az amerikai függetlenségi háború egyik hőse volt. ÉJtetútjáról nemrégen emlékeztünk meg a Magyar Hírek hasábjain.) A Család vezetője, Dono András elhatározta, hogy alkalomadtán Magyarországon is megemlékeznek a kalandos életpályát befutott ezredesről. A bicentennáriumi évforduló alkalmából emléktáblát csináltattak, és úgy határoztak, hogy azt Karcag városnak, Kováts ezredes szülővárosának nyújtják át. Amikor a nagy eseményre készültek a clevelandi Magyar Club vezetőségének eszébe jutott, hogy Cleveland városa még egy karcagi születésű személyiséggel dicsekedhet: Stearns Józseffel, aki 1921-ben vándorolt ki az Egyesült Államokba, s huszonkét esztendőn át, haláláig az „amerikai Debrecen” törvényszéki bírája vcít. — Rendszeresen hazajárok Magyarországra — mondja a csoport vezetője, Dono András —, 14 évvel ezelőtt voltam itt életemben először — hiszen Amerikában születtem —, akkor még édesapámmal együtt. Azóta, ha csak tehetem, hazalátogatok. Ügy éreztem, nekünk, amerikás magyaroknak, kötelességünk megőrizni emlékezetünkben azokat a magyarokat, akik nagy tetteket hajtottak végre az Óhazában és az Űjhazában egyaránt. Éppen ezért nagy megtiszteltetés számunkra, hogy átadhattuk Karcag város vezetőinek a clevelandi magyarok emléktábláját. Ez azt is jelképezi, hogy tudjuk, nem feledjük: innen származtunk. Az emléfetúra Budapesten George Washington emlékművének megkoszorúzásával kezdődött. A csoport azután a karcagi múzeumban ünnepélyes keretek között nyújtotta át az emléktáblákat. A múzeum és a város kulturális életének vezetőd ebédet adtak a vendégek tiszteletére, akik meglátogattak egy ma is működő, régi fazekasműhelyt. Itt találkoztak az országos honismereti tábor diákjaival. Az utóbbi esztendőkben igen népszerűvé vált a hazai középiskolások között a honismereti mozgalom. A tanórák után a diákok meglátogatják az idős népművészeket, öreg mesemondókat. Bejárnak a levéltárakba, anyakönyveket, iratokat bújnak, padlásokat kutatnak föl. Az elmúlt évszázadok történetének és kultúrájának emlékeit rendezik, s tanulmányokban dolgozzák fel. E munka közben maguk is tanulnak: megismerkednék saját hazájuk, népük múltjával, kultúrájával. Idén Karcagon gyűltek össze a nemzeti múlt ifjú kutatói. A Kunság néprajza, története, kultúrája került érdeklődésük középpontjába. Az egyik csoport éppen azokra a ma is a nép ajkán élő legendákra figyelt föl, amelyek a,-, egykori huszárezredes, a nagy útra indult Kováts Mihály alakjához fűződnek. Kováts Mihály tisztelői Clevelandból — és Kováts Mihály kutatói Karcagról. Két generáció, két ország, két földrész. És mégis összefűzi őket valami: nem csupán egy hajdan élt katona emlékezete. Sakkal inkább az a belső indíték, hogy .más-más módon — emléktáblával és kutatásokkal — bebizonyítsák önmaguk és a világ előtt, hogy méltó őrződ és folytatói a nemzeti hagyományoknak. Munkájuk, megnyilatkozásaik nyomán nem merül feledésbe a nemzeti hagyomány, ma is élő és elérhető a következő nemzedékek számára. Hiszen — emlékszünk — éppen Kováts ezredes jelmondata volt máig világító fénnyel: „Híven mindhalálig”. Sós Péter János Kováts ezredes emléktáblája Látogatás a fazekasműhelyben. Gábor Viktor felvételei Clevelandi koszorú a Washington-emlékmü talapzatán Galgény Sándor (USA) felvétele Magyarok Észak-Amerikában VI. Magyar tábornokok az északiak oldalán Azokkal a magyar főtisztekkel kezdjük a polgárháború kiemelkedő magyar harcosainak bemutatását, akik tábornoki rangig emelkedtek az Unió seregében. Bár katonai rangsor szerint haladunk, ez természetesen nem jelent mindig igazi rangsorolást. Hiszen volt még néhány magyar főtiszt, akiknek tábornoki kinevezése csak a körülmények kedvezőtlen alakulása folytán maradt el, s emberségből, vitézségből hadnagyok, kapitányok, közlegények is példát mutattak. Stahel-Számvald Gyula Ez a kiváló katona érte el a legmagasabb rangot a polgárháború magyar katonái közül. Az altábornagyi rang mellett Lincoln elnök kitüntető bizalmát és nagyrabecsülését is kiérdemelte. Szegeden, 1825. november 5-én születeti. Ifjú korában hadnagy volt az osztrák hadseregben, majd leszerelése után az Emich és Számvald könyvkereskedő cég társa lett Pesten. Irodalomtörténeti érdekesség is fűződik a nevéhez ebből az időből: 1846- ban Petőfi Sándor hozzá írta az „Egy könyvárus emlékkönyvébe” című versét. A szabadságharc alatt Görgey és Guyon honvédjei között harcolt. A branyiszkói ütközetben tanúsított bátorságáért vitézségi érmet kapott. A világosi fegyverletétel után Berlinben és Londonban élt, tanítóként és újságíróként dolgozott. 1859-ben hajózott át az Egyesült Államokba. Már 1861 májusában az elsők között beállt az északiak seregébe. 0 volt a 8. New York-i önkéntes gyalogezred egyik szervezője. Mint alezredes, már az első, vesztesen végződő, Bull Run-i csatában kitüntette magát egységével: ők fedezték az északiak visszavonulását, feltartóztatták a déli lovasságot, s ezzel megakadályozták, hogy üldözőbe vegyék az Unió seregét. 1861 novemberében nevezték ki dandártábornokká. Az Egyesült Államokba érkezése után egy német lap munkatársaként dolgozott, ezért Lincoln elnök németnek tartotta. „ ... tábornokká való kinevezése részben politikai gesztus volt a németek felé” — írja Vasváry Ödön. Sok nagyszerű haditett bizonyítja, hogy Stahel-Számvald méltó volt a magas katonai rangra. Különösen az 1862. július 21-i Cross Keys melletti ütközetben tüntette ki magát. 1863 márciusában jutott katonai pályájának csúcsára, amikor Lincoln elnök parancsára kinevezték a Washingtont védő lovasság főparancsnokává altábornagyi rangban. Legnagyobb haditettét a piedmont» csatamezőn hajtotta végre: az 1864. június 5-i fontos ütközetet Stahel és Sullivan tábornokok hadosztálya vitte győzelemre. Stahel súlyosan megsebesült, mégis lovasai élén maradt. Ha az északiak elvesztik a csatát, a déliek előtt megnyílt volna az út a főváros felé. A piedmonti csatában szerzett sebei miatt le kellett mondania a katonai szolgálatról. Pár hónapig a Baltimore-i haditörvényszék elnöke, később Johnson elnök, a meggyilkolt Lincoln utódja, Japánba küldi, ahol az amerikai főkonzuli tisztséget töltötte be. Tizenegy évig dolgozott diplomataként, majd az Equitable Insurance Company egyik vezető tisztviselője lett. A piedmonti csata után 29 évvel, 1893- ban a győztes ütközetben tanúsított hősiességéért megkapta a legnagyobb amerikai kitüntetést, a „Congressional Medal of Honor”-t. 1912-ben halt meg a New York-i St. James szállodában. Holtteste Washingtonban, a nemzeti hősök arlingtoni temetőjében nyugszik. Hátramaradt iratait és kitüntetéseit Pivány Jenő akadémikus, az amerikai magyarság története jeles kutatójának kérésére a budapesti Nemzeti Múzeumra hagyta. Asbóth Sándor Stahel-Számvald tábornok mellett az Unió legkiemelkedőbb magyar katonai vezetője Asbóth Sándor volt. 1811. december 18-án született Keszthelyen, angliai eredetű családból. 1715-ben kapott családja nemességet. Apját, Asbóth Jánost — a keszthelyi Georgikon, majd a Bács megyei koronauradalom igazgatóját — Magyarország egyik legnevesebb mezőgazdasági szakértőjeként ismerték. Asbóth Sándor a Selmecbányái akadémián szerzett mérnöki diplomát. A szabadságharcban mérnökkari tiszt volt a magyar sexegben, számos csatában is részt vett, így a kápolnai, a szenttamási és a nagysallói ütközetben. Debrecenben Kossuth adjutánsa, a katonai ügyek előadója. A törökországi száműzetés idején is a kormányzó mellett maradt. Együtt szálltak a „Mississippi” nevű amerikai hajóra, és míg Kossuth Gibraltárból Angliába megy, ő tovább utazik az Egyesült Államokba. 1851. november 10- én érkezik New Yorkba, később Kossuthot nem kísérhette el amerikai kőrútjára, de lelkes segítője volt fegyvervásárlásainak. Különböző állásaiban mérnöki tudását kamatoztatta: többek között ő volt a syracusai csatornaépítés főmérnöke, majd New York város egyik tervező és kivitelező mérnöke. 0 alkalmazta New Yorkban járdaburkolásra első ízben a bitumen-aszfaltot és ő készítette a Central park tervét is. A polgárháború kitörésekor azonnal katonai szolgálatra jelentkezett. New York-i magyarokból önálló ezredet akart szervezni, de Morgan, New York kormányzója nem járult hozzá. 1861 júliusában John C. Frémont tábornok vezérkari főnöke lesz. Frémont hamarosan egy dandár élére nevezi ki a kitűnő tisztet. Asbóth csapata foglalta el Bentonville-t és Fayetteville-t. A dandárnak nagy szerepe volt a déliek kiűzésében Missouri és Arkansas államokból. Az arkansasi híres Pea Ridge melletti csatában szerzett érdemei elismeréséül a kongresszus egyhangúlag jóváhagyta Frémonttól kapott dandártábornoki kinevezését. A missouri hadjárat után Kentucky államban harcolt csapatával, majd 1863-ban a West Florida kerület parancsnokává nevezték ki. 1865. március 13-án fejezte be katonai szolgálatát. A polgárháborúban szerzett érdemei elismeréséül a kongresszus tiszteletbeli tábornaggyá léptette elő, és Grant elnök, a volt parancsnok az Egyesült Államok argentínai nagykövetévé nevezte ki. Mielőtt Buenos Airesbe utazott, Párizsba ment, hogy kivétesse arccsontjából azt a golyót, amely a Pea Ridge-i csata óta sokat kínozta. A műtét sajnos nem sikerült, sebesülése korai haláláig gyötörte Asbóthot. 1868-ban hunyt el az argentin fővárosban. Az argentin kormány nemzeti gyászt rendelt el temetése napján, a temetési szertartáson Bartolome Mitre, az Argentin Köztársaság elnöke mondott gyászbeszédet. A Buenos Aires-i angol ótemetőben helyezték örök nyugalomra. B. L ő
