Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1976-01-17 / 2. szám

„Magyar egyházaink hitelveik alapján foglaltak állást a társadalmi átalakulás mellett” Beszélgetés dr. Bartha Tibor református püspökkel, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának elnökével, az Egyházak Világtanácsának nairobi nagygyűléséről Kenya fővárosában, Nai­robiban december 10-én fe­jezte be háromhetes tanács­kozásait az Egyházak Vi­lágtanácsának ötödik nagy­gyűlése, amelyen a magyar delegációt dr. Bartha Tibor református püspök vezette, akit a nagygyűlés megvá­lasztott a Központi Bizott­ság tagjává. Hazatérése után felkerestük és meg­kértük: válaszoljon néhány kérdésünkre. — Püspök úr, milyen cé­lok érdekében jött létre az Egyházak Világtanácsa? — Századunkban az egy­házak ikörében különösen erőteljesen felszínre került az a mindig is élő vágy, hogy álljon helyre a ke­­resztyénség megbontott egysége. A modern ökume­­nizmusnak ez a lelkülete hozta létre az Egyházak Vi­lágtanácsát. Kezdetben még az 1948-ban alakuló nagy­gyűlés idején is sokan azt remélték, hogy az egységért végzett fáradozások igen gyors eredményekre vezet­nek. Időközben azonban meg kellett érteni, hogy a szervezeti és tanbeli egysé­get nem olyan könnyű megvalósítani, mint ahogy azt kezdetben feltételezték. Így ebben a már 286 tag­­egyházat számláló szerve­zetben egyre nagyobb teret kapott az egyesülés helyett az együttműködés gondola­ta, az egyes egyházak kö­zös hivatásának kérdése. — Az Egyházak Világta­nácsa nagy utat tett meg a megalapításától számított egy emberöltő alatt. Ezt az utat a megújulási vágy, az alapszempontok újrafelis­merésére való törekvés jel­lemezte. E fejlődés során kerültek az Egyházak Vi­lágtanácsa érdeklődésének előterébe a szociálpolitikai problémák s velük együtt a ma élő emberiség sors­kérdései. A magyarországi tagegyházak örömmel kö­szöntötték ezt a fejlődést, annyival is inkább, mert maguk is ezen az úton jár­nak és munkálni igyekeztek az Egyházak Világtanácsán belül is ezt a fejlődést. A keresztyénség bizonyos kö­reiben kezdetben heves el­lenállásra talált minden olyan törekvés, amely a ke­resztyén hit etikai paran­csai alapján az emberiség nagy problémáira igyeke­zett irányítani a figyelmet. Az említett fejlődés során azonban már a megelőző, 1968-ban tartott uppsalai nagygyűlés határozottan ki­fejezte, hogy a keresztyén hit nemcsak a túlvilági élet, az ember örök sorsa kérdé­seire hivatott választ adni, hanem az időben, a törté­nelemben, tehát a jelenben élő ember gondjait is hor­dozni tartozik. — Hogyan zajlott le a nairobi nagygyűlés? — Az Egyházak Világta­nácsának 286 tagegyházát Nairobiban hétszáz küldött képviselte, s a megfigyelők­kel, szakértőkkel, az úgyne­vezett „testvéri delegátu­sokkal”, újságírókkal, he­lyi szervezőkkel, látogatóik­kal együtt mintegy 2500-ra becsülhetjük a jelenlevők számát. A tanácskozásokat a plenáris üléseken elhang­zott előadások vezették be, majd 'kisebb munkaközös­ségekben folytatódtak a tárgyalások. Külön bizott­ságok tárgyalták az alap­szabály módosítását, az Egyházak Világtanácsa és a felekezeti világszövetsé­gek, valamint a római ka­tolikus egyház viszonyát, a következő időszak prog­ramját. Nyolcvan munka­­csoportban többféle feleke­zetű és a legkülönbözőbb földrajzi térségből érkezett küldött találkozott rend­szeresen egymással. A nagygyűlés jelentőségét ki­emelte az a tény, hogy Kenyatta államelnök és a Kenyai Egyházak Tanácsa fogadáson látta vendégül a résztvevőket. — Mi jellemezte az el­hangzott előadásokat? — A nagygyűlésen köz­ponti helyen szerepeltek az emberiség égető problémái, a fegyverkezés, az éhség, az egyes területeken mu­tatkozó túlnépesedés, a tár­sadalmi igazságosság ügye, a népek felszabadulási tö­rekvései és általában a nemzetközi helyzet min­den időszerű kérdése. Mivel a nagygyűlésen a világ leg­különbözőbb térségeiben élő egyházak képviselői voltak jelen, érthetően nem egyetlen irányzat ju­tott kifejezésre. Jelentkez­tek olyan törekvések is, amelyek igyekeztek vissza­tartani a keresztyénséget az ökonómiai, politikai fe­lelősségvállalástól és azt az álláspontot képviselték, hogy az egyházak eszme­cseréje és i tevékenysége szorítkozzék a lelki és indi­viduális területre. A szoci­alista országokból érkezett egyházi küldöttek magatar­tása, szavai és állásfoglalá­sai tükrözték a társadalmi igazságosság megvalósulá­sával kapcsolatban szer­zett eddigi tapasztalatai­kat. Ugyanakkor a nagy­gyűlésen érzékelni lehetett: még mindig akadnak olya­nok is, akik nem akarják felismerni azt a tényt, hogy a szocialista világrendszer és az egyházak közötti jó együttműködés lehetséges. Minden 'különbözőség elle­nére azonban biztató volt az ökumenikus közösség megtapasztalt ereje és az együtműködési készség sokasok jele. — Milyen döntéseket ho­zott a nagygyűlés? A határozatok egy része az Egyházak Világtanácsa további útjával és prog­ramjával foglalkozik. Ezek­ben igen erőteljes hang­súlyt nyert az igény, hogy mélyüljön el az ökumeni­kus közösség, a keresztyé­nek és az egyházak élete tegyen hűségesebben bi­zonyságot hitéről, tegyenek meg mindent az embersé­gesebb emberi életért. A nemzetközi kérdésekben hozott állásfoglalások a le­szerelés szükségességét hangoztatták. A személyi döntések során a nagygyű­lés megválasztotta az új Központi Bizottság tagjait és az Egyházak Világtaná­csa hat elnökét. Nagy örö­münkre szolgál, hogy Nyi­­kogyim metropolita szemé­lyében első alkalommal tölt be elnöki tisztet, a Szovjet­unióban élő egyházak egyik vezetője. — Hogyan járultak hozzá a nagygyűlés munkájához és eredményeihez a magyar tagegyházak? — A nairobi nagygyűlés előtt a Magyarországi Egy­házak Ökumenikus Taná­csa angol nyelven is ki­adott tanulmányi iratban juttatta kifejezésre állás­pontját és szempontjait („Jesus Christ frees and unites" — Jézus Krisztus felszabadít és egyesít”). Ez jelentős érdeklődést és jó visszhangot keltett. Küldöttségünk, amelynek más egyházak részéről D. Káldy Zoltán evangélikus elnök-püspök és Lacz­­kovszki János baptista egy­házelnök, valamint dr. Prőhle Károly plrafesszor, ökumenikus Tanácsunk főtitkára voltak a tagjai — nagy egyetértésben, szo­rosan együttműködve, a három hét alatt igen sokat dolgozott. Dr. Tóth Károly atyámfia, mint a harmadik szekció alelnöke és jóma­gam, mint a fejlődés új di­menzióival foglalkozó al­bizottság elnöke a csoportos munka vezetésében is fela­datot kaptunk, örülök an­nak is, hogy egyházam megtarthatta helyét a Köz­ponti Bizottságban. — Milyen feladatok vár­nak a magyar tagegyházak­ra a nagygyűlés után? — A magyar keresztyén­­ségnek feladata marad, hogy hozzájáruljon a ke­­resztyénségre, az emberi­ségre nehezedő problémák megoldásához, az új, igaz­ságosabb világgazdasági rendhez és általában az igazságtalanná és elavulttá vált struktúrák felcserélé­séhez. E kérdések megoldá­sához nagy erőfeszítésekre van szükség általában is, de a magyar tagegyházak ré­széről is. — Korábban egyes külföldi körök úgy vélték, hogy a magyar keresztyénségnek a társadalmi és politikai kér­désekben képviselt állás­pontja csupán a politikai alkalmazkodás eredménye. Ma már világviszonylatban is megfigyelhető e véle­mény módosulása, és sokan felismerték, hogy magyar­­országi egyházaink nem ad­ták fel hitbeli bázisukat, hanem hitelvedk alapján foglaltak állást a társadal­mi átalakulás mellett és az emberiség égető problémái­nak megoldása érdekében. Sok kézzelfogható jel bizo­nyítja ezt. Így egyebek kö­zött az a tény, hogy a Ma­gyarországi Egyházak öku­menikus Tanácsának tag­egyházai éppen az utóbbi három évtizedben vállal­koztak a Biblia modem magyar nyelvre való lefor­dítására. Az új fordítású Biblia hosszú esztendők fáradozásainak eredménye­ként a közelmúlt napokban hagyta el a nyomdát. Mint ismeretes, korábban a Brit és Külföldi Bibliatársulat adta ki a magyar Bibliát, ezt a jogot és kötelességet azonban 1949-ben átadták a Magyarországi Reformá-Dr. Bartha Tibor Novotta Ferenc felvétele tus Egyháznak. A Reformá­tus Egyház más egyházak­kal együtt, ökumenikus szellemben akarta betöl­teni ezt a feladatot és ezért indítványozta a Magyar Bibliatanács megalakulá­sát. így a többi tagegyhá­zunk is részt vett a Biblia új fordításában, amely an­nak a felismerésnek a je­gyében indult el, hogy a nagyjelentőségű és évszá­zadokon át használt ősi Károli-fordítás többször nem revideálható jelleg­zetességeinek veszélyezte­tése nélkül és egészen új fordításra van szükség. A fordítás munkáját refor­mátus és evangélikus szak­emberekből álló bizottsá­gok végezték. Az ügy gon­dozásához segítséget nyúj­tottak ökumenikus fóru­mok is, de terhét elsősor­ban a Református Egyház hordozta. Az új fordítás nemcsak iaz ország hatá­rain belül élő egyházak használatára készült, ha­nem a Magyar Bibliatanács felajánlotta azt a külföl­dön élő magyar anyanyel­vű protestánsoknak is. Elsősorban azt tartottuk szem előtt, hogy olyan for­dításra van szükség, ame­lyet a felnövekvő nemze­dékek könnyen megértenek és használnak. A karácsony előtti időszakban nagy örömére szolgált gyüleke­zeteinknek az új bibliafor­dítás megjelenése, ami en­gem is mérhetetlen öröm­mel tölt el. — Köszönöm a beszélge­tést. A. A. KANADAI EST A MAGYAR TELEVÍZIÓBAN Új református templom épült Debrecenben Vendéglátónk — Kanada • Vendégünk — Kanada A kanadai televízió francia nyelvű műsorát, amelyet de­cember 16-án délután öt és fél órán keresztül sugárzott a magyar televízió, nagy érdeklődés előzte meg. Nemcsak azért, mert a nálunk már hagyományos, s min­dig sikeres nemzeti tv-estek sorában ezúttal először látoga­tott el hozzánk tengerentúli televízió; nemcsak azért, mert Kanada nagyvárosaiban mintegy százhúszezer honfitársunk él: közeli és távoli rokon, barát, ismerős, — hanem azért is, mert más nemzetek, népek történelmének, földrajzának, gazdasági és kulturális életének, hagyományainak, szokásai­nak megismerése mindig izgalmas fölfedezés, és hozzásegít egymás jobb megértéséhez. Az utóbbi években több mint harminc gondosan megren­dezett nemzeti tv-est adott erre lehetőséget. A szocialista országok rendszeresített tv-estjei mellett a holland, a belga, a svéd, a svájci, az osztrák, az izlandi, a norvég, a finn tele­víziósok bemutatkozására került sor eddig Magyarországon. A kanadai és a magyar televíziósok kapcsolatának kiépí­téséről azon a sajtótájékoztatón esett szó, amelyen részt vett Laurier Hébert úr, a CBC, a francia nyelvű kanadai televízió külügyi igazgatója és Aline Desjardins bemondónő, az est „háziasszonya”. A két ország televíziójának képviselői nemzetközi konfe­rencián ismerkedtek meg közelebbről egymás munkájával és határozták el nemzeti estjük megrendezését. Egy következő alkalommal a kanadai tv munkatársai részt vettek a veszp­rémi tv-fesztiválon, itt megtekintették és kiválasztották a náluk bemutatásra szánt magyar produkciókat. Elsőként a magyar televízió vendégeskedett a múlt év tavaszán a kanadai tv francia nyelvű adóján. Az estre töb­bek között meghívták Szinetár Miklóst, a MTV művészeti vezetőjét és Berkes Zsuzsa bemondónőt. Mint Hébert úr el­mondotta, a hatórás magyar műsor, amelyet nemcsak Kana­dában, hanem egész Amerikában lehetett fogni, feltűnő si­kert aratott. Aline Desjardins Berkes Zsuzsa A magyar tv-nézök százezreit Berkes Zsuzsa, az est ma­gyar háziasszonya üdvözölte, és bemutatta Aline Desjardins kisasszonyt, a kanadai ,,háziasszonyt", akit hazájában a francia tévéhálózatok királynőiéként emlegetnek. Könnyűzenei összeállítással kezdődött a műsor; a nép­szerű rockénekes, Claude Dubois a szerelemről és az élet szépségeiről énekelt. Majd az algonkin indiánok szájhagyo­mány útján terjedt meséje. Inon, a tűz legendája című rajz­film következett. És megismerkedtünk Kanada jelképével, az ország címerét is díszítő juharral. Aztán kisfilmek segítségével keresztül-kasul bebarangol­tuk a fantasztikus méretű ország hegyeit és folyóit, jártunk az Északi-sark különleges világában, amelyben növények és állatok képesek alkalmazkodni a szélsőséges éghajlathoz. Megtekintettük nagyvárosait és kis településeit, gyárait és egyetemeit, tudományos intézeteit és sportpályáit, mező­­gazdaságát és építészetét, divatszalonjait és éttermeit. A Quebec 1759 című dokumentumfilm készítői pedig vissza­vezettek minket a múltba, Kanada történelmébe. Az est befejező műsora a tánc, a dal, a zene nyelvén a nemzetköziséget jelképezte; egy kanadai együttes mutatko­zott be, amelynek alapítója, művészeti irányítója, Michel Cartier húszegynéhány évvel ezelőtt együtt tanult Rábai Miklóssal, az Állami Népi Együttes nemrég elhunyt vezető­jével — Magyarországon. „A kanadai televízió rövidfilmjeinek készítői nemcsak mesterségbeli tudásukkal szolgáltak rá az elismerésre, ha­nem azzal a képességükkel is, hogy még a legkomolyabb témáról is bizonyos szellemes derűvel beszéltek, anélkül, hogy azzal annak jelentőségét egy csöppet is megrövidítet­ték volna’’ — írta a többi közt a kitűnő műsorról egyik napilapunk kritikusa. Ami pedig a két ország tv-kapcsolatainak további kiépí­tését jelzi: koprodukciós tv-film készül, kanadai főszereplő­vel. A rendező: Makk Károly. H. M. Jelenet az Inon. a tűz legendája című rajzfilmből Október 31-én, a reformáció évfor­dulóján új, 300 férőhelyes templo­mot szentelt fel Debrecenben dr. Bartha Tibor ti­szántúli reformá­tus püspök. A mo­dern stílusban épült templom tervezői szem előtt tartották a refor­mátus hagyomá­nyokat: a puritán egyszerűséget és a harmonikus szép­séget. Az új templom — amely a volt Egyetemi Temp­lom helyett épült — központi fekvé­sű téren áll. A vá­rosi közlekelési eszközökkel köny­­nyen meg lehet közelíteni. A templom mellett háromszobás, összkomfortos lel­készlakást építet­tek és külön egy egyszobás lakást, a segédlelkész szá­mára. Mind az új templom, mind az új lelkészlakások építésének költsé­gét az állam fe­dezte. Az új debreceni templom — a modern építészet követelményei szerint. Lent: Puritán egyszerű­ség — belülről is 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom