Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-01-03 / 1. szám
DR. BOGNÁR JÓZSEF, a Magyarok Világszövetsége elnöke A „gyorsuló időben” népi-nemzeti egységgel országunk dinamikus fejlődéséért Az elmúlt évek során többször is megkíséreltem azon gondolataim és érzéseim formába öntését, amelyek az új esztendő küszöbén töltöttek el. A Magyar Hírek olvasói tanúsíthatják, hogy elmefuttatásaim mindig a „gyorsuló idő” problémájához vezettek. A mögöttünk maradó esztendő fordulóján már arra is utaltam, hogy milyen elemi erejű lökést adott a gyorsuló idő a nemzetközi politikai és gazdasági történéseknek. Mint a magyar haza polgárai nemcsak szemlélői vagy előrejelzői vagyunk e „tektonikus" történéseknek, hanem egy olyan nemzeti közösség és műhely tagjai is, amely közösség a mindennapi tevékenységét egységbe szervező cselekvési rendszer útján kifejezésre is juttatja az eseményekkel kapcsolatos várakozásait és törekvéseit. Az emberek mindennapi tevékenységét egységbe szervező cselekvési rendszer szocialista körülmények között a népgazdasági terv (ebben az esetben a magyar népgazdaság ötödik ötéves terve), amelyet az országgyűlés december második felében fogadott el és emelt törvényerőre. Mit tartalmaz az ötödik Ötéves terv és milyen választ ad a „világgazdasági kihívásra”? Gondolom, hogy kedves Olvasóim nem elsősorban számok, adatok, vagy az egyes iparágak növekedését érzékeltető százalékok felsorolását várják tőlem, hanem azon gazdaságpolitikai törekvések jelzését, amelyekben az említett válasz megtestesül, kifejezésre jut. Jelzésről azért beszélünk, mert kifejtésre nincs mód, a törekvések puszta megemlítése viszont nem elegendő. A cselekvési programot — mindenekelőtt —, egy korlátáit jól ismerő és számon tartó dinamika jellemzi. A fejlődés — a növekedés — üteme nem lehet alacsonyabb, mint amilyet a szocialista társadalom és gazdaság mozgásaiban, lehetőségeiben és szükségleteiben megalapozott belső dinamika magától értetődővé tesz, de nem lépheti át saját korlátáit, amelyeket egyrészt gazdaságunk általános állapota, másrészt a világgazdasági körülmények jelölnek ki. A tervnek magába kell olvasztania a világgazdaságban végbement változásokat és alkalmazkodnia kell az értékviszonyok és költségszínvonalak megváltozásából adódó gazdaságossági követelményekhez, de ezen alkalmazkodást a szocialista gazdaság és a magyar társadalmi fejlődés általános célrendszerének megfelelő módszerekkel kell megvalósítania. A terv a megváltozott feltételeknek megfelelően folytatja és fejleszti a szocialista iparosításnak a haladó magyar hagyományokkal összeötvözött alapeszméjét, létrehozván népgazdaságunkban azon műszakilag különlegesen fejlett iparágazatokat, amelyek lehetővé teszik a gazdaság számára a nemzetközi munkamegosztásba történő legelőnyösebb bekapcsolódást. Ezen törekvés is meggyőzően bizonyítja azt, hogy az új ötéves terv — az aggályoskodók várakozásaitól eltérően —, nem a befeléfordulás, vagy részleges elzárkózás, hanem a kifelé fordulás, a további nyitás és exportra központosítás gazdaságpolitikai programja. Sokan tartottak attól, mások szerették volna (az utóbbi csoportba elsősorban a Kelét—'Nyugat gazdasági együttműködés politikai ellenfeleit sorolom), ha a világgazdasági válságtól és annak következményeitől megrettenve az európai szocialista országok, így hazánk ds, a (kivezető utat az élzáirikózásban vélik megtalálni. Ilyen magatartás azonban mind politikailag, mind gazdaságilag törést okozott volna a nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatok azon alapvető fejlődési irányzatában, amelyet éppen a szocialista országok indítottak el. A békének és a nemzetközi együttműködésnek olyan szerkezetre van szüksége a mai világban, amely szerkezet magába foglalja a gazdasági kapcsolatokat és az azokra felépülő közös érdékek döntő összetevőjét és tényezőjét. A tervben foglalt gazdasági cselekvések közvetve egy nemzedékváltás elemeit is tartalmazzák. A magyar társadalom és gazdaság nagy átalakulását elindító nemzedék, illetve nemzedékek fokozatosan átadják helyüket azon fiatalabb korosztályoknak, amelyek most kezdik elérni képességeik és energiáik csúcspontját. A közélet különböző fórumain gyakran hangzik el az a vélemény, hogy ,könnyű a fiataloknak, hiszen ők •►beleszülettek-« ebbe a társadalomba”. Nem kell érte harcolniuk és nem kell magúkba venniük azon lelki terheket sem, amelyek egy társadalmi és gazdasági átalakulással együttjárnak. Az új nemzedékinek azonban most nagyon bonyolult körülmények között kell beigazolnia, hogy mire képes, hiszen gazdaságunknak a nagy átalakulások előtt álló világgazdaságba történő beilleszkedése rendkívül összetett feladat. E faladat megvalósítása -rendkívüli erőösszpontosítást, körültekintő mértéktartást, kiemelkedő szervezési tehetséget és dinamikus vezetési stílust követéi az új vezetőnemzedéktői. Történelmi foQyamatokban gondolkozva, azt mondhatjuk, hogy az új vezetőnemzedék előtt álló feladatok mások, de nem könnyebbek, mint két-három évtizeddel ezelőtt a szocialista gazdaság megalapozása volt. A feladatok és a követelmények gyökeresen átalakultak, -mert a körülöttünk levő világ és benne mi magunk is megváltoztunk, de megvalósításuk mégis folytatása egy nagy műnek, amelyet az idősébb nemzedék alapozott meg. Ennyiben kívántam beszámolni az új esztendő alkalmából honfitársaimnak azokról a 'kérdésekről, amelyek ebben az időszakiban bennünket foglalkoztatnak és azokról a'törekvésekről, amelyek jegyében azok megoldását szorgalmazzuk. Megnehezült külső körülmények között kell újjáformálnunk a világgazdasághoz való kapcsolódásunkat, valamint a saját fejlődésmenetünk forrásaihoz és céljaihoz való viszonyunkat oly módon, hogy közben a népi-nemzeti egységet töretlenül megőrizzük. Ilyen módon válunk csak képessé arra, hogy az európai szocialista országokkal együttműködve még jobban megszilárdítsuk gazdaságunkat e példátlan sebességgel változó világban. A továbbiakban még erőteljesebben törekszünk arra, hogy külföldön élő honfitársaink megértsék és igyekezzenek másokkal is megértetni helyzetünket és törekvéseinket. Hálósak vagyunk minden honfitársunknak, aki e feladatot megérti és ennek megfelelően cselekszik! Az új esztendő küszöbén gondolataink honfitársaink félé szállnak, akik „összezsugorodó” földgolyónk minden pontján megtalálhatók. Velük érzünk azokban a nehézségekben is, amelyéket esetleg e megnehezült világgazdasági helyzetben át kell élniük! E gondolatok jegyében kívánok az egész magyar társadalom, a Magyarok Világszövetség Elnöksége és a magam nevében külföldön élő honfitársainknak Boldog Oj Esztendőt! JÓL MEGALAPOZOTT, ÚJ ÖTÉVES TERV Az országgyűlés megvitatta és elfogadta az 1976—1980-ra szóló ötéves tervet és megtárgyalta az 1976-os költségvetést. Jelentős állomás ez, mert a világgazdaság jelenlegi helyzetében rendkívül összetett és bonyolult feladat öt esztendőre előre meghatározni egy ország gazdasági céljait, lehetőségeit, s mérlegelni a nemzetközi gazdaság várható alakulását. Az V. ötéves terv törvényjavaslatát Huszár István, a Minisztertanács elnökhelyettese terjesztette elő. Megállapította, hogy az 1970-ben elhatározott terveinket végrehajtottuk, sőt számos ágazatban túlteljesítettük. Az energiahordozók és nyersanyagok árrobbanása miatt azonban a IV. ötéves terv utolsó két esztendejében a nemzetközi cserearányok a magyar népgazdaság számára jelentősen megromlottak. Közgazdászaink és egyéb szakembereink elemezték, hogy a külső körülmények ilyen alakulása mellett miképpen valósítható meg a további tervszerű és arányos fejlődés. Arra a következtetésre jutottak, hogy az átalakuló világgazdasági helyzetben a következő kérdésekre kell megnyugtató választ adni: 1. a hatékonyság növelése; 2. a növekedés ütemének meghatározása; 3. a szelektív fejlesztés; 4. az életszínvonal emelése; 5. a beruházások koncentrálása; 6. megfelelő gazdasági szabályozó rendszer kidolgozása; 7. a munkaerőhelyzet rendezése. E kérdések kielégítő megoldásának két alapfeltétele van: a KGST-országokkal való gazdasági együttműködés jelentős kiszélesítése, és a tőkésországokba irányuló kivitel dinamikus fejlesztése. A gazdasági fejlődés üteme, a termelés hatékonyságának javulása és az egyensúlyi viszonyok alakulása között szoros összefüggés van. S bár a tervezett fejlődés üteme némiképp lassúbb, mint amit az előző öt évben elértünk, megfelel a IV. ötéves terv előirányzatainak. Hosszabb időszakot vizsgálva pedig közel áll az eddig elért átlagos növekedéshez. A tervtörvény meghatározza a népgazdaság egyes ágazatainak fejlesztési előirányzatait, valamint a rendelkezésre álló fejlesztési erőforrásokat. Tovább korszerűsítjük népgazdaságunk vezető ágát, az ipart. Termelését átlagosan hat százalékkal kívánjuk növelni, mégpedig úgy, hogy a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása ennél valamivel gyorsabban, évi hét százalékkal növekedjék. Terveinkben központi helyet foglal el az energiatermelés és -ellátás. A villamosenergia-ipar termelése a következő öt évben erőteljes ütemben, évenként közel hét százalékkal nő. A mezőgazdaságban a termelés évi 32—34 százalékkal növekszik, ez meg‘ egyezik az 1971—1975. években elért fejlődéssel. A növekedési előirányzat csak intenzív fejlesztéssel, a termőföld ésszerű kihasználásával, a hozamok és a termelékenység erőteljes emelésével érhető el. Az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának elnöke, dr. Bognár József akadémikus hangsúlyozta, hogy a terv reális, jól megalapozott, mentes a szélsőségektől. Az ötéves népgazdasági tervnek az a koncepciója, hogy a szocialista társadalom belső dinamikájából adódó növekedési ütemet — ez a tervidőszakban 30—32 százalékos nemzeti jövedelememelkedés — fenn kell tartani és a világgazdasági változások következtében megbomlott egyensúlyviszonyokat fokozatosan helyre kell állítani. A tőkés gazdaságokban az egyensúlyt a foglalkoztatottság csökkentésével igyekeznek helyreállítani, a fellendülés azonban így is nagyon lassan indul meg. E tények ismeretében értékeljük csak igazán a népgazdasági tervnek azt a törekvését, hogy az egyensúlyt a teljes foglalkoztatottság fenntartásával, a reálbérek 14—16 százalékos, a fogyasztás 21—23 százalékos növekedésével igyekszik megteremteni. Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára kifejtette, hogy a további előrehaladás döntő feltétele a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljes növekedése, a népgazdaság kiegyensúlyozott fejlődése. Ennek érdekében halaszthatatlan feladat, hogy mozgósítsuk a meglevő erőforrásainkat, jobban használjuk ki gazdaságunk belső tartalékait. Csak akkor érhetünk el sikert, ha rövid időn belül kidolgozzuk és következetesen végrehajtjuk a minden piacon versenyképes gyártmányok növelésének, a gazdaságtalan termelés korlátozásának programját. Ez a központi irányító szervek, a minisztériumok és a vállalatok közös feladata és egybehangolt munkájukat igényli. Megoldásra váró feladat az is, hogy az átlagosnál gyorsabb fejlesztésre kijelölt ágazatok és vállalatok indokolt létszámszükségletét kielégítsük a dolgozók vállalaton belüli és a vállalatok közötti tervszerű átcsoportosítása útján. Az érintett dolgozók átcsoportosítását, átképzését tervszerűen, jól előkészítve, reális igényeik figyelembevételével kell lebonyolítani. Az V. ötéves terv előirányzatát és az 1976-os esztendő költségvetését széles körű vita után az országgyűlés elfogadta, annak hangsúlyozásával, hogy a terv reális, végrehajtható, de fokozott erőfeszítést követel egész népünktől. Pét hő Tibor 3
