Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1976-05-22 / 11. szám

A MUNKAERŐ-GAZDÁLKODÁSRÓL

Beszélgetés Karakas László miniszterrel

Jelenleg a termelés fejlesztésének legnagyobb problémája a munkaerő-ellátás A legtöbb ágazat évek óta munkaerőhiánnyal küzd. A terv több ágazatban az átlagosnál gyorsabb ütemű fejlődést irányoz elő, amihez a létszámot is bővíteni kell. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Karakas László munkaügyi miniszterrel.

— Hogyan juthatnak a dinamikusan fejlődő ágazatok, vállalatok új munkaerőhöz, milyen intézkedések segítik, hogy a termelési szerkezet átalakítása a létszám szempontjából is megalapozott legyen? — kérdeztük először.

— Az V. ötéves tervben a foglalkoztatottak száma csak 50—60 ezerrel növelhető, ezért a termelést elsősorban a már munkában állók hatékonyabb foglalkoztatásával lehet bővíteni: mindenekelőtt az üzem- és munkaszervezés fejlesztésével, a törvényes munkaidő és a termelőkapacitások jobb kihasználásával a vezetők és a dolgozók fegyelmezettebb munkájával. Az átlagnál lényegesen dinamikusabban fejlődő vállatok csak úgy juthatnak többletlétszámhoz, ha a felügyeleti szerveik meghatározzák azoknak a vállalatoknak és tevékenységeknek a körét, ahol a termelés hatékonysága nem kielégítő, s döntenek az adott tevékenység visszafejlesztéséről vagy megszüntetéséről. Az így felszabaduló munkaerőt a fejlődő területre lehet irányítani. Bővíthetik továbbá a létszámot az iskolát végző fiatalokkal is. Az ifjúság elhelyezésénél a társadalom érdekeit az eddiginél jobban figyelembe kell venni.

A felszabaduló munkaerő célirányos átcsoportosítása sok irányú intézkedéseket igényel, olyanokat, amelyek a társadalom érdekeit szem előtt tartva biztosítják, hogy az egyén se szenvedjen kárt, ellenkezőleg, inkább jól járjon. Ebben a munkában a tárcák többnyire még csak az előkészületeknél tartanak, csupán néhány kezdeményezésről számolhatok be. Győr megyében például a párt végrehajtóbizottság, a megyei tanács előterjesztése alapján, állást foglalt, hogy milyen vállalatoknál indokolt többletlétszámról gondoskodni, s hol kell a foglalkoztatottak számát csökkenteni.

Ezeknek az intézkedéseknek a megvalósításával az átlagosnál lényegesen gyorsabban fejlődő Győri Vagon- és Gépgyár többletmunkaerőhöz jut. Vas és Zala megyében is hoztak már hasonló intézkedéseket A Kohó- és Gépipari Minisztérium öt évre szóló programba foglalta, hogy a budapesti agglomeráció területén milyen mértékű létszámcsökkenést kell az irányítása alá tartozó vállalatoknál végrehajtani. De ahol nincsenek ilyen konkrét programok, ott is tapasztalni bizonyos szemléletbeli változást: a vállalatok az utóbbi évek tapasztalataiból okulva már eleve mérsékeltebb létszámigényt terveztek, jobban számolnak a belső tartalékokkal, a realitásokkal.

— Milyen eredményeket hozott az igazgatási és adminisztratív ügyviteli munkakörökben elrendelt létszámfelvételi zárlat? Sor kerül-e további intézkedésekre az adminisztráció csökkentése, a párhuzamos munkák, a bürokrácia megszüntetése céljából?

— A felvételi zárlatról szóló rendelkezés pozitív hatását már sok jelből érzékelhetjük. Először is mérséklődött a nemkívánatos munkaerőmozgás, és nem is csupán a zárolt területeken, hanem annál szélesebb körben. A felvételi zárlatnak tulajdonítható főként az is, hogy a minisztériumi, a tanácsi és a vállalati intézkedések kidolgozásánál már mérlegelik azok adminisztrációs igényét is. Tudok róla, hogy több helyütt a felügyeleti szervek az adminisztráció csökkentése végett megszüntettek több adatszolgáltatási előírást. A kormány munkaterve alapján folyamatosan intézkednek az irányítás, az ellenőrzés, a statisztika módszereinek javítására. Megkezdődtek az előkészületek az állami ellenőrzés hatékonyságának növelésére!

Érzékelhető a zárlat hatása abban is, hogy a pályaválasztó fiatalok, illetve a

Karakas László munkaügyi miniszter

MTI — Vigovszki Ferenc felvétele

szüleik erőteljesebben érdeklődnek a szakmai képzés és elhelyezkedés iránt. Végül nem elhanyagolható eredmény, hogy az ügyviteli, adminisztrációs létszám, amely eddig évi egy-három százalékkal nőtt, nem bővül tovább, sőt valamelyest csökken.

E túlnyomórészt pozitív hatások mellett megemlítem, hogy a felvételi zárlat sok problémát is okozott. Ezeket azonban a felügyeleti szervek a rendeletben biztosított jogokkal élve, rendezni tudták. Az 1976-ban szakképzetten végző fiatalok elhelyezkedéséről a közelmúltban kormányhatározat rendelkezett. Mindezt egybevetve most az a cél, hogy a munkaerőgazdálkodás javítását szolgáló intézkedések 1976-ban olyan hatást váltsanak ki, amely a későbbiekben adminisztratív intézkedések nélkül is hatékonyabb gazdálkodásra késztet a munkaerővel.

— A felvételi zárlattal egyidejűleg megszigorították a másodállások és mellékfoglalkozások vállalását, illetve létesítését. Mi a tapasztalat e rendelkezések végrehajtásáról ?

— Ügy látom, hogy a vállalatok és az intézmények komolyan vették a rendelkezést. Jobban megnézik, hogy az eddig másodállással megoldott feladatokhoz hogyan foglalkoztathatják jobban saját dolgozóikat. Szűkült azok köre, akik másod- vagy mellékállásos kapcsolatot létesítettek, s egy-egy személy is kevesebb szerződést kötött másod- vagy mellékfoglalkoztatásra. Bizonyos szakmai területeken az érintettek kifogásolták a szigorító rendelkezést, mert megszokták, hogy három-négy állással feltornásszák a jövedelmüket anélkül, hogy lényeges többleterőfeszítést tennének. A nagy többség azonban igazságosnak tartotta a rendelkezést.

Ma már a vállalatok elég érettek arra is, hogy differenciálni tudjanak, s meg tudják ítélni, mikor lehet és mikor kell engedélyezni másodállást. Az elvek fenntartása mellett például különleges intézkedésekkel lehetővé teszik, hogy az oktatás, a tudomány, a művelődés, a sport területén — a főállásban előírt kötelességek teljesítése mellett —másodállásban is hasznosítsák a nagy tudású szakemberek ismereteit. A lényeg az, hogy mindenütt helyreállítsák a főmunkaviszony becsületét.

— ön már említette, hogy az utóbbi időben mérséklődött a nemkívánatos munkaerőmozgás. Kielégítő ez a fejlődés, vagy további intézkedésekre kerül sor a vándorlás, és a csábítás megakadályozására?

— Az 1968—1971 közötti időhöz képest erősen csökkent a munkaerő-vándorlás,

s 1976-ban nyilván a területi, a vállalati munkaerő-gazdálkodási intézkedések hatására érzékelhetően tovább mérséklődött. Elégedettségre azonban még nincs ok. Ezért július elsejével életbe lép a közvetítésről és toborzásról szóló rendelet, s további, az eddiginél szigorúbb rendszabályok alkalmazására kerül sor a jövedelmek tekintetében is azoknál, akik az indokoltnál többször változtatnak munkahelyet. Ha ezek az intézkedések párosulnak a becsületes, a szorgalmas dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülésével, a munkakörülmények javításával, a folyamatos munkaellátással, akkor további jelentős javulást lehet elérni. Azok a vállalatok, amelyek a rendelkezés ellenére is a csábítás valamilyen eszközéhez folyamodnak, szabálysértés címén, vagy fegyelmi úton felelősségre vonhatók, s elő lehet írni, hogy csak kötelező közvetítéssel vehessenek fel munkaerőt.

— Tervez-e további intézkedéseket a minisztérium ?

— Eddig inkább egy-egy részkérdés megoldására születtek rendelkezések. Az V. ötéves tervidőszakra az egész gazdálkodás folyamatával összefüggően olyan intézkedéseken dolgozunk, amelyek hivatva lesznek tovább javítani a belső tartalékok feltárását, a munkaerő-gazdálkodást. Olyan üzem- és munkaszervezési intézkedésekre gondolok, amelyek kiterjednek a termelés fő- és mellékfolyamataira, s az irodai munkákra is. Javítani kell a beruházások, a kivitelezés, az új kapacitások szervezettségét, a tervezés irányítását. Az új kapacitások létesítésénél azok munkaerőigényével előre számolni kell. A gazdasági tevékenységbe szorosan illeszkedő bér- és jövedelemgazdálkodás kialakítása is fontos feladat, ösztönzőbb bérformákra van szükség. Mindenekelőtt a teljesítménybérben dolgozók arányát szükséges bővíteni. A jelenleginél jóval több területen lehetne meghatározott termelési feladatokat és teljesítménybérezést előírni. A béreket nemcsak a mennyiségi, hanem a minőségi követelményekhez is jobban lehetne kötni. Ki lehet terjeszteni a teljesítménybérezést, illetve teljesítménykövetelményeket az alkalmazotti munka több területére is. Attól azonban óva intenék, hogy formálisan, a statisztikai arány javítására növeljék a teljesítménybérben foglalkoztatottak számát.

— Azt szokták mondani, hogy egy rendelkezés annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. A közelmúltban előfordult, hogy a vállalatok nem tartották meg vagy megkerülték a munkaügyi tárca rendelkezéseit. Volt-e valamilyen következménye ennek a magatartásnak, s hogyan lehetne a jövőben elejét venni a rendelkezés megszegésének?

— Ügy gondolom, arra céloz, hogy a múlt év végén a karácsonyi és újévi ünnepek alkalmából általunk előírt munkarendet négyszáz vállalat megsértette. A minisztérium megvizsgálta az okokat is. A vállalatok közt volt olyan — nem is egy —, amely ha engedélyt kért volna a rendelettől való eltérésre, megkapta volna, mert az ésszerűség mellett szólt. De nem kértek engedélyt. Más vállalatok viszont engedélyt kértek, megfelelő indokok hiányában nem kaptak, és mégsem tartották meg a rendelkezést. Lehet azon meditálni, hogy melyikük hibája súlyosabb, de az állami fegyelmet mindenkinek meg kell tartania.

Abból amit az előzőekben a rendelkezések hatásáról elmondottam, kiderült, hogy a vezetői morál sokat javult, viszonylag kevés vállalat keres kibúvókat a rendelkezések alól. Ilyen légkörben a fegyelmezetlenség kirívó, s társadalmi elítélésben részesül. Ez a legfőbb biztosítéka annak — a felelősségrevonás következetességével párosulva —, hogy az állami fegyelem megszilárdul.

— Köszönjük a beszélgetést.

Sőtér Edit

(Részletek a Népszabadság 1976. május 1-i számában megjelent cikkből)

A Kender Juta és Textilipar budapesti gyárának eddigi fő profilja a zsákszövet-anyag előállítása volt. Ma az úgynevezett faltólfalig szőnyegekhez szükséges alapszövetből négymillió négyzetmétert exportálnak

MTI — Had as János felvétele

Dr. Huszti Dénesné. a Taurus főosztályvezetője

Ü

5

LÁTOGATÁS

Gazdasági fejlődésünkkel párhuzamosan — azt egy kissé mindig megelőzve — társadalmunk egyre magasabb követelményeket állít a termelés elé. Bővülő árukínálatot, jobb minőséget, növekvő életszínvonalat várunk, ami — kis ország lévén — nagyrészt attól is függ, hogyan álljuk meg a helyünket a külföldi piacokon — keresettek-e cikkeink, gazdaságosan, jól tudjuk-e értékesíteni áruinkat. Különösen fontos ez napjainkban, amikor az úgynevezett cserearány-romlás „ledolgozásán” munkálkodunk, azaz el kell érnünk, hogy exportált termékeink értéke ne maradjon el a behozottakétól. E cél érdekében gazdaságpolitikánk az egyes iparágakat piaci lehetőségük és hatékonyságuk arányában támogatja és a vállalatok is kritikusabban vizsgálják, küröltekintőbben tervezik gyártmányszerkezetüket. Azt kell gyártanunk, amire tudásunk, hagyományaink, adottságaink képessé tesznek bennünket, olyan árucikkeket, amelyek a világpiacon is állják a versenyt! — Hogyan érvényesül ez az elv Magyarország egyik nagyvállalatának termelésében és terveiben? Kérdéseinkre a Taurus Gumiipari Vállalat Távlati Tervezési Főosztályának vezetője, dr. Huszti Dénesné válaszolt.

— A Taurus nagyvállalat négy fővárosi- és három vidéki gyár összevonásával alakult meg, 1963-ban. Mi indokolta annak idején ezt a lépést?

— A hatékony működésnek egy meghatározott vállalati méret is előfeltétele. Különösen olyan termelési ágban, amelynek ^

rövid idő alatt nagyot kell fejlődnie. Az egyesülés után szakosított termelési bázisok alakultak ki. Központosítottuk a tervezést a beruházást, a fejlesztést, a kereskedelmet. Mindez hatékonyabbá tette munkánkat. Megnövekedtek az iparág anyagi lehetőségei. Például a nagynyomású tömlőket gyártó új üzemünk felépítését is csak

a közös nyereség tette lehetővé.

— Ma tehát a Taurus Magyarország egyik nagyvállalata. Mit jelent ez itthon és mit akkor, ha nemzetközi mércével mérünk?

— Ha a termelési értéket vesszük figyelembe, a Taurus az ötven legnagyobb hazai vállalat közé tartozik, egyike a legjelentősebb magyar vegyipari cégeknek. Teljes ágazatot fog át: mi gyártjuk és forgalmazzuk itthon és külföldön a magyar gumiipari termékek döntő hányadát. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában a Taurus képviseli az iparág érdekeit. Nemzetközi összehasonlításban — ami gyártmányaink mennyiségét és értékét illeti — nem tartozunk a „nagyok” közé. Az elmúlt nyolc-tíz évben azonban termelésünk növekedési üteme meghaladta sok neves nyugat-európai cégét. Az osztrák Semperit cég méreteit tarthatjuk számunkra is megfelelőnek, amely szintén kis országban működik, és saját hazájában szintén monopol helyzetben van, akárcsak nálunk a Taurus.

De nem csupán gyors fejlődési ütemünkkel járunk az élen. Bizonyos termékek gyártásában a Taurus máris a világ egyik vezető cége Elsősorban a nagynyomású, különleges tömlőkre és a kempingcikkekre gondolok.

— Hogyan változott termékszerkezetük az utóbbi években? Hogyan döntik el, hogy melyik termék gyártását érdemes fejleszteniük?

— Á gyártmányskála ésszerűsítése — amely már a nagyvállalat megalakulásakor elkezdődött — a hatvanas évek második felében jelentősen meggyorsult. Ekkortájt kezdett ugyanis szorosabbá válni a KGST-országok termelési együttműködése. Gyártmányszakosítási együttműködést alakítottunk ki, így a felszabaduló erőforrásokkal fellendíthettük a számunkra gazdaságos gyártmányok termelését. Személygépkocsi abroncsokat például ma már nem gyártunk, hiszen Magyarországnak nincs személygépkocsi ipara, ami ezt indokolná És egyébként is: a gazdaságos sorozatnagyság hárommilliónál kezdődik, nálunk pedig körülbelül egymillióra van vevő. A felesleget a hatalmas konkurrencia miatt szinte lehetetlen lenne eladni. A szükséges mennyiséget most a szocialista országokból szerezzük be.

v