Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-05-08 / 10. szám
NAGYBERUHÁZÁSOK: PÉT Csövek. Derék- és karvastagságúak, vagy ujjnyi vékonyak. Egyenesen futók és hurkot formálók. Csövek katonás rendben, fegyelmezett párhuzamban, vagy látszólag kusza ölelkezésben. Több száz kilométer cső a Szeged környéki földgázmezőktől a Péti Nitrogénművekig, és majdnem kétszáz kilométernyi a gyáron belül, ahol a hatalmas berendezések mélyén műtrágya készül. Éltető mesterséges tápanyag a növényeknek, amelyekben a műtrágyával dúsított talajnedvek újra — csöveken — mikroszkopikus csövecskék hálózatán — jutnak el a sejtekig. * A szakemberek becslése szerint a hazai gabona terméseredmények felfelé ívelése körülbelül egyharmadnyi részben köszönhető a műtrágya felhasználás gyors növekedésének. A búza termésátlag például az 1960—1971-es évek átlagában 21,7 mázsa volt, tavaly pedig a kedvezőtlen időjárás ellenére 33 mázsa. Ugyanebben az időszakban — tehát 1960-tól 1975-ig a hektáronkénti 29 kilóról 220 kilóra növekedett a műtrágya-felhasználás. Az adatok magukért beszélnek, és részben megmagyarázzák a kormány 1971-ben kelt határozatát, amely jóváhagyta az új péti műtrágyagyár beruházásának tervét. De nemcsak ez tette szükségessé a tízmilliárd forintnyi ráfordítást, amely az új péti üzem építését a petrolkémiai ipar legnagyobb beruházásává avatta. A kombinátban a mai követelményeknek jobban megfelelő, hazánkban eddig nem vagy alig gyártott műtrágyafajtákat is előállítanak: karbamidot és úgynevezett komplex műtrágyát, amely nitrogént, foszfort és káliumot tartalmaz. (Ez utóbbit a gyáriak NPK-nak rövidítik.) Egyre többet kellett importálnunk ezekből a termékekből, és mert a világ termelése nem tudott lépést tartani az igényekkel, egyre nehezebben és drágábban jutottunk hozzá a szükséges mennyiséghez. A világpiaci árváltozások időközben még fontosabbá tették a beruházást. 1971-ben, a program jóváhagyásakor, még 40—50 dolláros tonnánkénti aimmóniaárral számoltak és azzal, hogy a költségek hat év alatt térülnek meg. Ám 1975- re, a kombinát elkészültéig a nitrogénműtrágyák legfontosabb alapanyagának, az ammóniának az ára mintegy megötszöröződött, ami hasonló arányban növelte az új üzem várható termelési értékét, és felére csökkentette a megtérülési időt. * Schneider János, a karbamidüzem vezetője kalauzol a betonból öntött toronykolosszusok, az ezüstösen csillogó hűtőrendszerek között, a csőkígyókat küldő és fogadó, a kompresszorok zajától hangos csupa üveg és beton üzemcsarnokokban. — A műtrágyagyár lelke az ammóniaüzem. Technológiáját az amerikai Kellog cégtől vásároltuk. Ez a harmadik ammónia üzem gyárunk történetében. Az első — amely még a háború előtt épült — százötven tonnát gyártott naponta, az újabb már négyszázhúsz tonnát, és ebben a nemrég átadott üzemben az új, korszerű gépek ezer tonnát állítanak elő. De nem csupán teljesítmény dolgában előzi meg az új üzem a régieket. Manapság az is igen fontos, hogy milyen az energiahasznosítás. Ez volt a döntés egyik vezérelve, amikor a beruházás előkészítésekor több világcég ajánlatait elbírálták. A komplex műtrágyát gyártó NPK üzem az egyik legnagyobb a világon. A licenc és a technológia norvég, a fővállalkozó pedig egy francia cég volt, a gépek öt nyugateurópai országból érkeztek — folytatja a péti „világjárást'’ Schneider János. — A salétromsav üzemet a Szovjetunió szállította. Természetes, hogy a legtöbbet a karbamidüzemről hallok Schneider Jánostól, hiszen ez az ő „birodalma”. A raktárban
