Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-10-25 / 22. szám
X az Erkelt és Wolkmannt ábrázoló bronzmedaliont, a párkányzaton pedig Teles Ede bájos gyermekreliefjét, amely a zene fejlődését szimbolizálja. A főhomlokzat közepén Liszt bronzszobra — Strobl Alajos alkotása — vonja bűvkörébe évről évre az Akadémia kapuját átlépő tanítványokat. Tanítványok! Tehetséges, a zene iránti szomjúságtól égő fiatalemberek, akik közül az elsők még azt mondták: Liszt Ferenc és Erkel Ferenc volt a tanáruk. Ezt mondhatta például a nagyszerű pianista, Thomán István. De Bartók Béla, Dohnányi Ernő már azt mondhatta: Thomán tanítványai voltak. S egy újabb nemzedék büszkén és boldogan emlékszik azokra az évekre, amelyeket a Zeneakadémián töltött Bartók, Dohnányi, Kodály, Székely Arnold, Keéry Szántó Imre növendékeként. Vagy a nagy hegedűművész, Waldbauer tanítványaként, aki viszont Hubay Jezedéket: Kurtág Györgyöt, Bozay Attilát, Láng Istvánt, Petrovics Emilt, Szokoday Sándort s műveiket, de elégedjünk meg egy Lukács György-idézettel: „Bartók fellépése óta a nép felé forduló demokratikus szellem, éppen a zene területén, sokkal határozottabban, következetesebben bontakozott ki, mint bárhol másutt.” Hosszan sorolhatnánk az évente megrendezett nemzetközi zenei eseményeket, idézhetnénk a külföldi művészek névsorát, akik az utóbbi években a Zeneművészeti Főiskola dobogóján felléptek s ugyancsak sorolhatnánk a főiskola különböző tanszakain végzett növendékeket, akik szétrajzanak a nagyvilágba, díjakat hoznak haza, koncerteznek itthon, külföldön s egy részük megállapodik majd a Zeneművészeti Főiskola falai között, hogy tudását egy jövendő nemzedéknek adja tovább. A fennállásának 100. évfordulóját ünneplő Fischer Annie és Szabó CsUla Fischer Annie (MTI — Molnár Edit felv.. rodukciója) Bartók Béla (MTI — Pelbárt János reprodukciója) Kodály Zoltán (MTI felvétel) nőnél tanult. Vagy arra emlékezhetnek, hogy Kerpely Jenő (a világhírű ^Waldbauer—Kerpely vonósnégyes megalapítója!) növendékei voltak gordonka-tanszakon. A JELEN Ennyit a dicső múltról. Jelenünk zenei életéről — virágzásáról és vitáiról, megújulásáról és ellentmondásairól nem cikket, hanem köteteket írhatnánk. A jubileumi évszázad utolsó negyede több változást, lüktetőbb vérkeringést hozott az intézmény életébe, mint az előző háromnegyed évszázad. Például: a zenei nevelés terén is érvényesülő hatalmas anyagi és eszmei támogatás eredményeként az alap- és középfokú zeneiskolák széles hálózata épült ki az egész országban, úgy, hogy azóta a főiskola — kiiktatva szervezetéből az alsó tagozatokat — a szó valódi értelmében főiskola lett, amelynek feladata a legmagasabbfokú művészképzés. Gondoljunk csak Kodálynak arra a figyelmeztetésére, hogy az új művészgeneráció mellett új közönséget is fel kell nevelnünk. S ha emellett figyelembe vesszük, hogy a szocialista kultúra lehetőségei a legszélesebb rétegek körében ébresztettek vágyat a magasabb rendű zenei élmények iránt, akkor felmérhetjük tartalmi és menynyiségi vonatkozásaiban is az új korszak jelentőségét. Terjedelmes tanulmányokban mutathatnánk be a főiskola hagyományain felnőtt és falai közül kinőtt új zeneszerző-nem-Főiskola ünnepségsorozata fiatalok zenei versenyéből, napokon át tartó hangversenyekből, világhírű zeneművészek idelátogatásából áll. Eljön majd Liszt egyetlen élő dédunokája, Mme. Blandine Olivier Preveaux és eljön a Belgiumban élő, ismert hegedűművész — a volt Bartók-növendék: Gertler Endre is, aki nyaranta Bartók-szemináriumot vezet az épületben, ahol éppen ötven esztendeje kapott művészdiplomát. Az ő nemzedékének nagyjait soroljuk fel? A Liszt, Bartók, Kodály szellemét külföldön képviselő Ormándy Jenőt, Solti Györgyöt, Földes Andort, Kentner Lajost? A hazaiakat? Hernádi Lajost, Lukács Pált és Fischer Annie-t? Vagy a fiatalabbakat? Kiváló hegedűművészünket, a Főiskola rektorát, Kovács Dénesi, a világot többször „körülzongorázó” Szabó Csillát és kortársait? Lépjünk-e még tovább? A még 25. életévüket be sem töltött Eánki Dezsőig, Kocsis Zoltánig? Akikkel épp az idén, a Luzerni Nemzetközi Zenei Fesztiválon találkoztam s mohón olvastam a svájci lapok róluk szóló tudósításait? Azt írták, hogy csak felső fokokban lehet beszámolni róluk! S hogy előadásuk szépsége, mélysége lebilincselő, magávalragadó. És persze megírták azt is: tanulmányaikat a budapesti Zeneművészeti Főiskolán végezték s hogy tanáruk volt: Kadosa Pál. És talán most ütik le először a zongorabillentyűket azok, akik majd a 125. évfordulón mondják el: tanáruk Kocsis Zoltán volt és Ránki Dezső. Soós Magda Alsó kép: az „Interfórum 75” Nemzetközi Zenei verseny győzteseinek hangversenye (MTI — Naszály! Kornélia felv.) ■I I 4 f , iim umip I
